Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

AZ OROSZLÁN UGRANI KÉSZÜL

2019. március 04. - Field64

Gyerekkoromban a tévében láttam először Az oroszlán ugrani készül című magyar filmet. Évekig csupán két dologra emlékeztem belőle: Bujtor István kaszkadőrmutatványaira és arra, hogy Psota Irén perverz élvezettel megkorbácsolja a félmeztelen Medveczky Ilonát. Őszintén megvallom, amikor érettebb fejjel újra megnéztem a filmet, akkor se igazán maradt meg az emlékezetemben ennél több. Mégis az volt a véleményem, hogy a kritikusok 1969-ben túl szigorúak voltak Révész György alkotásával, leginkább a nyelvüket köszörülték rajta. Mai fejemmel is azt mondom, hogy akkor nem volt egészen igazuk, bár ma már sok mindenben osztom a véleményüket. Vannak azonban a filmnek olyan erényei is, melyeket ötven éve nem lett volna ildomos dicséretként emlegetni, napjainkban viszont igazságtalanság lenne elhallgatni. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy lényegében Az oroszlán ugrani készül volt az első kísérlet egy nyugati típusú modern közönségfilm elkészítésére, sőt azt is mondhatnám, hogy ez volt az első magyar akciófilm. Kémfilmeket láthattunk már korábban is, főleg szocialista kivitelben: mindegyik nagyon komolyan vette magát, és a nézőnek el kellett hinnie, hogy a rohadó kapitalizmus már réges-rég elenyészett volna, ha az imperialista ügynökök nem szivárognának be a vasfüggöny mögé ipari titkokat, csúcstechnológiai újításokat lopni. Jelen film esetében már többről van szó: az emberiség sorsáról, amely egy baktériumfegyver miatt kerül veszélybe. Valószínűleg egy nyugati típusú szórakoztatófilm ötletét csak úgy lehetett lenyomni a hazai cenzorok torkán, hogy az alkotók feltűnően hangsúlyozták: ők ezt nem veszik komolyan, hanem idézőjelbe teszik, hiszen az ilyen szuperügynökökről, menő fejekről szóló filmek igazából nevetségesek. A félrevezetés tökéletesen sikerült, a forgatási engedélyt megadták, s így adódott elő az a furcsa helyzet, hogy a hazai néző előbb láthatott egy James Bond-paródiát, mint egy eredeti filmet a sorozatból. (Kivéve az 1965-ös Tűzgolyót, amelyet Tengeri cápák címmel egy napig vetítettek az 1968-as budapesti Angol Filmhéten.) Jómagam hajlamos vagyok azt hinni, hogy Az oroszlán ugrani készül esetlensége, ügyetlen megoldásai részben abból fakadnak, hogy ilyen típusú film korábban nem készült nálunk, ráadásul nehéz feladatnak bizonyult első nekifutásra egyforma hatásfokon megmutatni a dolgok színét és fonákját is. (Mindazonáltal jegyezzük meg azt is, hogy Révész alkotásának egyik ötlete, a dobhártyaszaggató ultrahang segítségével gyilkoló telefon csak négy évvel később bukkant fel egy Bond-filmben!) Sutaságok ide vagy oda, a korabeli magyar néző így is belekóstolhatott a tiltott gyümölcsbe, ízelítőt kaphatott abból, hogy a szórakoztatófilm fogalma valójában sokkal szélesebb, mint azt a béketábor ún. közönségfilmjei alapján gondoltuk. A rendszerváltás óta a világpremierrel egy időben láthatjuk a 007-es ügynök legújabb kalandjait, naprakészek vagyunk a nyugati akciófilmekből is, melyek mellett Az oroszlán ugrani készül már labdába se rúghat. Még se feledjük el, hogy elsőként nyitott számunkra ablakot a nyugati típusú filmkészítés és közönségszórakoztatás felé. 

oroszlan00.jpg

A cselekmény

A krimiparódiában Klauberg, az elmebeteg náci orvos a Pestis XX nevű baktériumfegyverrel rémisztgeti környezetét. A tömeggyilkos ampullákat Dubrovnik közelében, egy ugró oroszlánra emlékeztető szikla barlangjában rejtette el. Egyetlen ampulláért száll harcba egy rendkívüli ügyességű magyar titkos ügynök és egy náci szervezet, melynek vezetője a szadista Helga, aki elraboltatja Klauberg lányát, hogy hozzájusson az ampullához. Menő Fej kiszabadítja a lányt, aki beleszeret. Hosszas bonyodalmak után az ő segítségével teszi Menő Fej ártalmatlanná a banditákat, és az utolsó pillanatban meggátolja Klauberg iszonyú tervét. (A MaNDA tartalmi összefoglalója)

oroszlan01.jpg

A rendező

Révész György filmrendező 1927. október 16-án született Budapesten. Szülei: Révész Sándor és Spitz Sarolta. Filmes tanulmányait 1945-ben a Szakszervezeti Filmiskolában kezdte, 1948 és 1950 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Ugyanebben az időszakban járt a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára is. A filmes szakma mesterfogásait többek között Gertler Viktor (Becsület és dicsőség, 1951), Keleti Márton (Civil a pályán, 1952; Ifjú szívvel, 1953; Az élet hídja, 1956), Fábri Zoltán (Vihar, 1952) és Máriássy Félix (Rokonok, 1954) mellett sajátíthatta el. 1955-ben mutatkozott be önálló alkotóként a 2 x 2 néha öt című zenés vígjátékkal, amely elsősorban a két főszereplőnek, Zenthe Ferencnek és Ferrari Violettának köszönhetően aratott kiemelkedő közönségsikert. Éles műfajváltásként a következő évben egy drámával jelentkezett: az Ünnepi vacsora (1956) Palotai Boris írásából készült, és egy család belső konfliktusait ábrázolja a családfő Kossuth-díjának megünneplésére összehívott találkozó ürügyén. Révész pályájára egyébként mindvégig jellemző volt a műfaji kalandozás, ahogyan a színvonalas irodalmi művek és a szatíra iránti érdeklődés is. Harmadik játékfilmje, az Éjfélkor (1957) igen kényes témát dolgozott fel, hiszen cselekménye a közelmúltban, a nem sokkal korábban levert forradalom (az akkori hivatalos minősítés szerint: ellenforradalom) idején játszódik, s két főszereplője a „menni vagy maradni” problémájával szembesül. Révész rendezői bravúrja, hogy úgy tudott hiteles és őszinte filmet forgatni, amely megúszta a betiltást, hogy közben nem visszhangozta a kommunista terminológiát 56-ról, mégis érzékeltetni tudta azokat a feszültségeket, melyek a tragikus eseményekhez vezettek. A kiváló szereposztással (Latabár Kálmán, Tolnay Klári, Ruttkai Éva, Kazal László, Zenthe Ferenc, Fónay Márta és mások) forgatott vígjáték, a Micsoda éjszaka! (1958) után a direktor egy hamisítatlan szatírát rendezett. A megfelelő ember (1960) a szocializmusra is igencsak jellemző korrupciót és karrierizmust állította pellengérre. Az illetékes elvtársak valószínűleg magukra ismertek a szereplőkben, mert szélsebesen betiltották a filmet, amely így nem válhatott a hazai filmtörténet szerves részévé. 

oroszlan02.jpg

A Négyen az árban (1961) átment a szűrőn, noha cselekménye akár az 1956-os forradalom allegóriájaként is értelmezhető, bár hivatalos besorolása szerint ifjúsági kalandfilm. A történet az 1956-os tiszai árvíz idején játszódik. Négy gyermek az áradat fogságába esik, és egy hídroncson lelnek menedéket. A jégzajlás a népfelkelés szimbólumaként is magyarázható, miként mögöttes jelentéstartalmat tulajdoníthatunk annak is, hogy a jeget a magasból lövik. (Kézenfekvő asszociáció a forradalom heteiben lezajlott tüntetések résztvevőire leadott sortüzekre gondolni.) Kassák Lajos egyik regényének adaptációja az Angyalok földje (1962), amely szép szakmai sikert ért el, az illetékesek sem kifogásolták, sőt valószínűleg megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy a film 1945 előtt játszódik. Ma már jószerivel csak a filmtörténészek emlékeznek Révész olyan alkotásaira, mint az Életmentő véradók (1961), a Fagyosszentek (1962), a Hogy állunk, fiatalember? (1963), az Igen (1964), a Nem (1965) és a Minden kezdet nehéz (1966), ők viszont esküsznek arra, hogy ezek sem teljesen érdektelen művek, méltóak lennének az újrafelfedezésre. A direktor legismertebb, a kultúrpolitika által leginkább elfogadott filmjei a hatvanas évek második felétől valósultak meg. Az Egy szerelem három éjszakája (1967) forgatókönyvét Hubay Miklós írta a saját színművéből. A korabeli filmsajtóban egyfajta „drámai musical”-ként emlegették Révész alkotását, amely Radnóti Miklós emlékére készült, ámbár nem nevezik meg őt. Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre és Darvas Iván mellett francia vendégművész is játszott a filmben Philippe Forquet személyében, akire az új évezredben már nem a színészi tevékenysége miatt szoktak emlékezni, hanem azért, mert a hatvanas évek elején viharos viszonyt folytatott a tragikus véget ért amerikai színésznővel, Sharon Tate-tel. Révész következő filmje, a jelen írás témáját jelentő Az oroszlán ugrani készül nagy közönségsikert aratott, miközben a kritika ízekre szedte. Sokan a James Bond-filmek paródiáját látták benne, a 007-es filmjeit viszont akkor még nem láthattuk széles körű forgalmazásban.

oroszlan03.jpg

Latinovits Zoltán szeretett Révésszel dolgozni, és a hetvenes években négy filmjében is főszerepet vállalt. Az első film Karinthy Frigyes regényének szabad asszociációkra épülő adaptációja, az Utazás a koponyám körül (1970), amely mindmáig a rendező életművének legtöbbre értékelt darabja. A Volt egyszer egy család (1972) a Tanácsköztársaság időszakát eleveníti fel egy gyerek szemszögén keresztül, a humort sem nélkülözve. Ez merész újdonságnak számított, hiszen a témát más rendezők patetikus hozzáállással közelítették meg. Arról persze szó sem lehetett, hogy Révész úgy ironizáljon 1919-en, mint Bacsó az ötvenes éveken A tanúban (1969). Szerb Antal népszerű klasszikusa, A Pendragon legenda 1974-es filmváltozata némi csalódást okozott: számos kritikus úgy látta, hogy az író könnyed stílusa, szellemes humora, a történet bája és izgalma valahol elveszett. Latinovits és Révész gyümölcsöző együttműködését Az Öreg (1975) című dráma zárta, amely tulajdonképpen a nemzedékek szembenállásáról, összecsiszolódásáról szóló szimbolikus történet. A fiatalságot Harsányi Gábor képviselte, akivel Révész 1973-ban forgatta le Tersánszky Józsi Jenő regénye, a Kakuk Marci filmváltozatát. Az életmű befejező darabjai szintén inkább a filmtörténészek, semmint a nézők emlékezetében élnek. Az Ady-évfordulóra született Ki látott engem? (1977) főleg amiatt nevezetes, hogy Hernádi Judit ebben játszotta első nagyobb szerepét. Vámos Miklós Hanyatt-homlok című regényéből maga a szerző írt forgatókönyvet Révész számára, de az 1984-ben bemutatott, szürreális hangvételű mozgókép értelmezéséhez a nézőknek nem volt különösebben nagy kedvük. A szó legnemesebb értelmében vett közönségfilm lehetett volna Révész utolsó alkotása, az Akli Miklós (1986), Mikszáth egyik regényének szellemes feldolgozása, mégsem aratott olyan emlékezetes sikert, mint a tíz évvel korábbi Kísértet Lublón (1976). Talán azért sem, mert Bán Róberttel ellentétben, aki szigorúan megmaradt a mikszáthi miliőben, Révész megpróbált aktuális politikai áthallásokat csempészni az alaptörténetbe. A rendező 1964-ben vette feleségül Kerényi Gittát: fiuk, Gábor a következő évben született meg. Révész György 2003. április 2-án hunyt el Budapesten.

oroszlan04.jpg

A fontosabb szereplők

A Menő Fejt alakító Bujtor István 1942. május 5-én született Budapesten. Eredeti neve: Frenreisz István. Édesapja id. Frenreisz István belgyógyász és kardiológus volt, édesanyja Gundel Katalin, anyai nagyapja a legendás budapesti vendéglős, Gundel Károly. Öccse, Freinreisz Károly zenész, mostohabátyja Latinovits Zoltán színművész, aki Gundel Katalin első házasságából született. István orvos szeretett volna lenni, azonban kitűnő érettségije ellenére sem vették fel az orvosi egyetemre. Elment dolgozni, egy év után viszont felvételt nyert a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakára, ahol 1966-ban diplomázott. Másodéves egyetemistaként kezdett filmezni, első szerepét Máriássy Félix Karambol (1964) című alkotásában kapta, melyben egyébként Latinovits Zoltán is játszott. Az elsőfilmes egyetemistának Keleti Márton javasolta, hogy válasszon művésznevet, s így lett Frenreisz Istvánból egyik őse után Bujtor István. Fizikai adottságainak köszönhetően különösen testhezállóak voltak számára a kalandfilmekben és történelmi témájú alkotásokban játszott szerepei, például A kőszívű ember fiai (1965), az Egri csillagok (1968), A dunai hajós (1974) vagy a Fekete gyémántok (1976) című produkciókban. A Sándor Mátyás (1979) című tévésorozat Európa-szerte ismertté tette. Jellemábrázoló tehetségét a történelmi múltban vagy a jelenben játszódó drámákban és életképekben is bizonyíthatta, elég csak a Hideg napok (1966), a Harlekin és szerelmese (1967), a Fiúk a térről (1968), a Szemüvegesek (1969), a BÚÉK (1979) vagy a Gyertek el a névnapomra (1983) című filmet említeni, de megtalálta a helyét Jancsó Miklós rendhagyó alkotásaiban is. Több filmben is szinkronizálta az olasz filmsztárt, Bud Spencert, sőt kollégája népszerű Piedone-filmjeinek hatására találta ki a kemény öklű magyar zsaru, Ötvös Csöpi figuráját, akit sikeres mozifilmekben (A pogány Madonna, 1981; Csak semmi pánik…, 1982; Az elvarázsolt dollár, 1986; Hamis a baba, 1991) és tévés produkciókban (Zsaruvér és csigavér 1–3, 2001–2008) egyaránt eljátszott. Néhány filmjét saját maga rendezte. Bujtor köztudottan imádta a Balatont, egyik kedvenc sportja volt a vitorlázás, több bajnokságot is nyert. Kétszer nősült, két gyermeke született. 2009. szeptember 25-én hunyt el, halálát Candida fertőzés okozta. Emlékét többféle módon is ápolják, 2010-től például évente Bujtor István Filmfesztivált rendeznek független és amatőr alkotók számára. 

oroszlan05.jpg

A magyar színjátszás történetének egyik legeredetibb és legsokoldalúbb tehetsége, a szadista Helgát alakító Psota Irén 1929. március 28-án született Budapesten. 1952-ben végezte el a Színművészeti Főiskolát, osztálytársa volt például Horváth Teri, Szemes Mari, Váradi Hédi, Soós Imre, Berek Kati és Farkas Antal. Pályája elején a Dávid Irén művésznevet használta. Mint a legtöbb magyar színész, ő is a színházi munkát részesítette előnyben, színpadi szerepeiben tudott igazán kiteljesedni, ugyanakkor filmen is jó néhány nagyszerű alakítás fűződik a nevéhez. Bármilyen műfajban otthonosan mozgott, saját bevallása szerint azonban nem szerette a kis szerepeket. Ezt azzal magyarázta, hogy ő mindig teljes erőbedobással készül mindenre, hatalmas energiákat mozgósít, ami kis szerepek esetében nem mindig éri meg, mert olyankor gyakran nem térül meg a befektetett energia. Színpadi pályafutása alapvetően a budapesti Madách Színházhoz kötődik, ámbár 1980 és 1990 között más fővárosi társulatokban (Népszínház, Nemzeti Színház) játszott. 1954-ben kezdett filmezni. Makk Károly Mese a 12 találatról (1957) című alkotásában kapta első jelentős szerepét, és nála játszotta filmszínésznői karrierje emblematikus szerepét, a púpos Terkát a Ház a sziklák alatt (1958) című drámában. Egy időben rendező és színésznő egy párt alkottak, össze akartak házasodni, ám az előre lekötött időpontban Makk végül nem Psotát, hanem Krencsey Mariannét vezette az oltár elé. A direktor ennek ellenére mindig számított (és számíthatott) cserben hagyott menyasszonya tehetségére, például a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964) című „történelmi vígjáték”-ban és egyik kései remekében, az Egy erkölcsös éjszakában (1977). Szó volt arról, hogy Psota lesz a Szerelem (1971) női főszereplője is, de a kényes téma megvalósítása érdekében Makk a Hatalom számára elfogadhatóbb színésznőt választott Törőcsik Mari személyében. Psota filmográfiájából nem szabad említetlenül hagyni Rényi Tamás A völgy (1968) című drámáját, Szinetár Miklós operettfilmjét, a Csárdáskirálynőt (1971) – noha ennek forgatásához keserű emlékei fűződtek –, Sándor Pál Szabadíts meg a gonosztól (1979) című Mándy-adaptációját és Pajer Róbert Ördög vigye (1992) című komédiáját. És vétek lenne megfeledkezni olyan „mellékes” művészi tevékenységéről, mint a Lujza és Jenő című rádiókabaré epizódjai, vagy a kőkorszaki Vilma szinkronizálása A Flinstone család című amerikai rajzfilmsorozatban. Psota Irén a magánéletét is ugyanolyan szenvedélyesen élte, mint a szerepeit, egyik férje Ungvári Tamás író és irodalomtörténész volt. A művésznő 2009-ben vonult vissza, és 2016. február 25-én hunyt el szívelégtelenségben.

oroszlan06.jpg

A Klauberg professzort megszemélyesítő Ajtay Andor 1903. július 25-én született a romániai Fogarason. Teljes neve: Ajtay Kovács Andor. A mesterséget Rákosi Szidi színiiskolájában tanulta, ahol 1927-ben végzett. A legszebben beszélő, legszebb orgánumú magyar művészek közé tartozott, sokoldalú tehetségét színpadi rendezőként is bizonyította. Negyvenöt esztendős színpadi pályafutása során több rangos társulatnál is megfordult, drámákban, vígjátékokban, sőt operettekben is játszott. 1937-ben kezdett filmezni, számos klasszikus alkotásban vett részt. Mulatságos érdekesség, hogy 1969-ben csak professzorokat alakított a filmvásznon: Az oroszlán ugrani készül, az Alfa Rómeó és Júlia, illetve az Imposztorok című filmben, de professzor volt Makk Károlynál (A 9-es kórterem, 1955) és Jancsó Miklósnál (Oldás és kötés, 1963) is, valamint a Sellő a pecsétgyűrűn (1967, Mihályfi Imre) című nagy sikerű, kétrészes kémfilmben. Utolsó alakítása Forray tábornok volt az Egy óra múlva itt vagyok (1973) című emlékezetes tévésorozatban. 1975. május 9-én Budapesten hunyt el. Halála előtt ő maga alapította az Ajtay Andor-emlékdíjat, melyet 1976 óta minden évben a Vígszínház egy-egy színészének és színésznőjének ítélnek oda, akik abban az évben a legkiemelkedőbb alakítást nyújtották.

oroszlan07.jpg

A Klauberg Éva szerepében látható Medveczky Ilona 1941. március 4-én született. Hétéves korától tanult balettet, s már növendék korában statisztált az Erkel Színház opera-előadásaiban. Tizennyolc évesen szerezte meg táncművészi diplomáját. 1960-ban a frissen alakuló Pécsi Baletthez szerződött. A társulat koreográfusával, Eck Imrével azonban nem találta meg az összhangot, ezért még abban az évben egy másik születő társulat, a budapesti Tarka Színpad művésze lett. Ekkor váltott át a revütáncra, amelynek egyik legnagyobb csillaga lett úgy idehaza, mint külföldön, Nyugat-Európát is beleértve. Szépsége, tánctudása és népszerűsége egyaránt szerepet játszott abban, hogy a filmesek is felfedezték. Várkonyi Zoltántól kapta első nagyobb szerepét az Egy magyar nábob (1966) című Jókai-filmben. A pletykák szerint nyugati gépkocsijának (Ford Thunderbird) köszönhette, hogy Révész György őt szerződtette Az oroszlán ugrani készülbe. Partnerei közül Bujtor Istvánnal különösen jól kijött, később a Csak semmi pánik… (1982) című krimivígjátékban is együtt szerepeltek. Medveczky 1974-ben érdekházasságot kötött Wilhelm Alexander von Thurn und Taxis herceggel, hogy megkapja az osztrák állampolgárságot, és akadálytalanul utazhasson Nyugatra. Sose éltek együtt, mégis csak az ezredforduló után váltak el. A művésznő 1989-ben filmezett utoljára. Az új évezredben gyakori szereplője volt különféle televíziós show-műsoroknak, és mindmáig megjelenik a nagy médiafelhajtással kísért társasági eseményeken. Az utóbbi években nyilvános szerepléseihez olykor kisebb-nagyobb botrányok is kapcsolódtak.

oroszlan08.jpg

Boger megformálója, Szendrő József 1914. augusztus 18-án született Budapesten. 1936-ban végezte el a Színművészeti Akadémiát, a Nemzeti Színházban lépett először színpadra. 1939 és 1941 között katonai szolgálatát töltötte. 1943-ban forgatta első filmjét, a Kalotaszegi Madonnát, amelyben csak egy kis szerepe volt. Tíz évvel később indult be a filmszínészi karrierje. Epizódszerepeket játszott olyan filmekben, mint például az Állami áruház (1953), a Hannibál tanár úr (1956), A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960), a Két félidő a pokolban (1961), a Mici néni két élete (1963), a Meztelen diplomata (1963), a Hattyúdal (1964), a Pacsirta (1964), A tizedes meg a többiek (1965), a Butaságom története (1966), a Sellő a pecsétgyűrűn (1967), az Egri csillagok (1968) és A veréb is madár (1969). 1945 után több színházban is megfordult, némelyiket igazgatta is, sőt 1954-ben ő alapította a József Attila Színházat. Kétszer nősült, első felesége Máthé Erzsi színésznő volt. Szendrő József 1971. október 22-én hunyt el. A Pečar felügyelőt játszó Ruttkai Ottó 1921. január 12-én született Budapesten. Eredeti neve: Russ Ottó. Lakner Bácsi Gyerekszínházában kezdte tanulni a mesterség alapjait, akárcsak húga, Ruttkai Éva és öccse, Ruttkai Iván. 1948-tól filmezett, több alkalommal is forgatott a húgával, például a Szabóné (1949), a Kis Katalin házassága (1950), a Budapesti tavasz (1955), a Butaságom története (1966) és A hamis Izabella (1968) című filmben. Filmen és színpadon is főleg epizódszerepeket játszott. Lóránd Hanna színésznőt vette feleségül, akitől két fia született. 1988. szeptember 17-én hunyt el Budapesten.

oroszlan09.jpg

Pikót a világhírű bokszoló, Papp Laci alakította, aki 1926. március 25-én született Budapesten. Ő volt a sporttörténelem első olyan bokszolója, aki három egymást követő olimpián aranyérmes lett: 1948-ban Londonban (középsúly), 1952-ben Helsinkiben (nagyváltósúly) és 1956-ban Melbourne-ben (nagyváltósúly). Ezt az eredményt azóta csak két kubai bokszoló (Teófilo Stevenson és Félix Savón) tudta megismételni. Olimpiai eredményei mellett Papp kétszeres amatőr Európa-bajnok volt, 1946 és 1956 között pedig hétszer nyert országos bajnokságot. 1957-ben váltott át a profi bokszra. Huszonkilenc meccséből csupán kettő végződött döntetlennel, vagyis profiként veretlen volt, ismeretlen politikai érdekek miatt azonban nem küzdhetett meg a világbajnoki címért. Edzői közül különösen Adler Zsigmonddal volt egy hullámhosszon, kiugró sikereiben Adler módszereinek is komoly szerepe volt. Visszavonulása után Papp is edzőként ténykedett, aminek eredményességét Gedó György 1972-es olimpiai aranyérme (München, papírsúly) is bizonyítja. 1958-ban főszerepet játszott Varasdy Dezső Nehéz kesztyűk című filmjében. Pályafutásáról a Gulyás testvérek 1980-ban dokumentumfilmet forgattak Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni címmel. Élete utolsó éveit súlyos betegen töltötte, 2003. október 16-án hunyt el Budapesten. Nevét viseli a Papp László Budapest Sportaréna. 

oroszlan10.jpg

Hepi szerepében az 1937. november 20-án Bukarestben született Koós János látható. Eredeti neve: Kupsa János. A család 1941-ben költözött át Romániából Magyarországra. János 1957-ben kezdte meg tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd elvégezte a Zeneművészeti Főiskola oboa tanszakát. 1957-től az Országos Pénzügyőr Zenekarban játszott, 1960-ban a Kamara Varieté szerződtette. 1961-ben kezdődött táncdalénekesi karrierje, első slágere a Micsoda nagyszerű dolog című dal volt. Országos népszerűségét a táncdalfesztiváloknak köszönhette. A legelsőn 1966-ban második helyezést ért el az Annyi ember él a földön című számával, két év múlva pedig az első helyen végzett a Kislány a zongoránál című dallal, amelyért előadói díjat is kapott. 1969-ben is első lett a Nem vagyok teljesen őrült című szerzeménnyel. Néhány ismertebb felvétele: Mondjátok meg Máriának, Hadd legyek ma éjjel szerelmes beléd, Kapitány, Akit szeretnek a lányok, Egy szál gyufa is. Sikerei voltak közkedvelt olasz slágerek magyar változataival is: A szívem egy vándorcigány, Sír a telefon. A hetvenes években előbb Hofi Gézával duóban, majd Kovács Kati csatlakozása után trióban paródiaszámokat adott elő. Később a mulatós dalok kerültek előtérbe a repertoárján. Húsz éve az RTL Klubon Koóstoló, aztán az MTV-n Koós Klub címmel saját műsora is volt. 1971-ben vette feleségül Dékány Sarolta táncdalénekesnőt, akitől két gyermeke született, Réka és Gergely. 1961-ben kezdett filmezni, játszott például a Nem ér a nevem (1961), A szélhámosnő (1963), a Bűbájosok (1970), A gyilkos a házban van (1971), a Fuss, hogy utolérjenek! (1972) és az Apám beájulna (2003) című filmben. Koós János 2019. március 3-án nyolcvanegy éves korában hunyt el.

oroszlan11.jpg

Így készült a film

Az oroszlán ugrani készül körülbelül negyven százalékát Jugoszláviában forgatták: Dubrovnikban, Mostarban és Trogirban. Noha Jugoszlávia politikai szempontból a szocialista táborhoz tartozott, „nemhivatalosan” mégis Nyugatnak minősült: az átlagember olyan feltételekkel utazhatott oda, mint ha tőkés országba menne. Déli szomszédunk csodálatos tájai Nyugat és Kelet filmeseit egyaránt vonzották: a nyugati produkciók számára Jugoszlávia előnye volt még az olcsóság is, míg nekünk, magyaroknak kifejezetten drága forgatási helyszínnek számított, mivel az ottani szolgáltatásokat valutában kellett kifizetni. Ez az oka annak, hogy magyar produkció viszonylag ritkán mehetett jugoszláviai forgatásra. Révész György két nyomós érvvel indokolta a helyszínválasztást: egyrészt a cselekmény javarészt Jugoszláviában játszódik, másrészt egy ilyen típusú filmhez nélkülözhetetlenek a festői szépségű, látványos helyszínek. Az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a film címéül szolgáló, egy ugrani készülő oroszlánt ábrázoló sziklacsoport is a jugoszláv tengerparton található meg. A terep időnként kifejezetten nehéz volt, ami fizikailag is igénybe vette a szereplőket. A főszereplő Bujtor Istvánnak vagy a két bokszoló mellékszereplőnek, Papp Lacinak és Nagy Károlynak ez nem okozott különösebb problémát, de azon mindenki elámult, hogy az akkor hatvanhat éves Ajtay Andor is milyen jól bírta a strapát. Pedig előfordult, hogy tűző napsütésben kellett futnia a sziklás tengerparton, méghozzá úgy, hogy közben mellényt, zakót és kalapot viselt. És ha ez nem lett volna elég, kaszkadőrmutatványokra is hajlandó volt: a meredek partról ugrott be a motorcsónakba, részese volt egy üldözésnek a hullámzó tengeren, sőt még bunyóznia is kellett. 

oroszlan12.jpg

Egy korabeli sajtóhír szerint a magyar forgatócsoport kisebbfajta pánikot okozott a dubrovniki kikötőben. A stáb engedélyt kapott arra, hogy az egyik üldözési jelenetet a kikötőhöz tartozó partszakaszon és azon a kirándulóhajón forgassák, amelyik délután háromkor érkezik meg. Alig egy óra állt rendelkezésre a munkához, mert a hajó négykor már újra kifutott a tengerre. A filmesek minden percet kihasználtak: alighogy kikötött a hajó, már kezdődött is a forgatás. Két taxiból tíz fegyveres ugrott elő, akik tüzet nyitottak a hajóra, amit onnan viszonoztak is. A hajó igazi utasai eszeveszett sikítozásba kezdtek, és fejvesztve menekültek a tűzvonalból. A filmben ebből semmi nem látszik, így nem tudhatjuk, hogy ez csak egy kitalált vicces anekdota csupán, vagy azért nem látjuk az utasokat, mert a róluk készített felvételek megjelentetéséhez már akkor is kellett az érintettek beleegyezése. Az Illés együttesnek is volt egy félig vicces, félig kellemetlen dubrovniki élménye. A népszerűsége csúcsán álló zenekar a történet során kétszer is elénekli a Miért hagytuk, hogy így legyen? című dalt: egyszer egy bárban, egyszer a dubrovniki szikláknál. A zenészek a szabad estéjükön elmentek egy helyi beatzenekar koncertjére. Itt megkérték a kollégákat, hadd játszanak el ők is egy-két számot. Annyira tetszett a zenéjük a közönségnek, hogy le sem engedték őket a színpadról. Illésék másnap is elmentek ugyanoda, de az előző este „kifúrt” zenekar oly barátságtalanul fogadta őket, hogy a békesség kedvéért jobbnak látták, ha odébbállnak. 

oroszlan13.jpg

A főszerepet alakító Bujtor István számára vicces és veszélyes élményeket is hozott a forgatás. Az egyik jelenetben például ki kellett ütnie a gengsztert alakító Papp Lacit. Bujtor tiltakozott, hogy az egész ország rajta fog röhögni, hogy majd épp ő üti ki az olimpiai bajnokot. Papp nemcsak eloszlatta a színész aggályait, hanem Polyák József kaszkadőr segítségével olyan fogásokra tanította meg őt, amelyek hihetővé teszik a kiütést. Egy másik jelenetben Menő Fej egy helikopterre kapaszkodva végigrepül egész Dubrovnik felett. A veszélyes mutatványra találtak egy helyi kaszkadőrt, akinek a magassága, a testalkata, sőt még az arca is hasonló volt Bujtoréhoz. Amikor viszont a dublőr megtudta, hogy egész pontosan mit is kéne csinálnia, a családjára való hivatkozással visszalépett a feladattól, így Bujtor személyesen hajtotta végre a nyaktörő mutatványt. A másik veszélyes kalandot mesélje el a színész maga: „Aztán jött az új feladat: szétnyílik a Trogiri híd. Nekem kötélen át kell kapaszkodnom tizenhat méter magasságban a híd másik széléig, majd beesnem a vízbe. A kaszkadőr ismét a családjával hozakodott elő. S én ismét vállaltam a felvételt. Ezúttal a csimpaszkodást. Mikor harmadszor ismételtünk, éreztem, hogy elfárad a karom, látom: alattunk egy vitorlás halad. Megdermedtem. Vajon ráesem-e, vagy nem? Életben maradok, vagy nem? Villámgyorsan, vitorlásaggyal végiggondoltam a helyzetet: északnyugati szél van, alattam a vitorlás negyedszéllel megy, ha egy kicsit lejjebb »esik« félszélre (ez vitorlás szakkifejezés), talán elmegy alattam. Épp mögötte estem a tengerbe. Az operatőr azonban megijedt, utánam ugrott zakóban, bal zsebében a napidíj, jobb zsebében az optika. Szerintem azóta olcsó áron sós optika eladó a MAFILM-nél.”

oroszlan14.jpg

Így látták ők

„Érezhette a rendező is, hogy ebből nem lesz valódi krimi – tehát jöjjön a »sok irónia«. Az irónia viszont a gúnynak, a tréfának egy nemesebben, elgondolkoztatóbban megnevettető fajtája. De nemhogy gondolkozva nevetni, de még elmosolyodni se volt alkalmunk – legfeljebb a történés összevisszaságán és a jelzett műfajtól teljesen távol álló Fantomas-szerű tudományos-fantasztikus beütéseken. A táj – a jugoszláv tengerpart – gyönyörű, hatásosan is fényképezte Hildebrand István és Illés György, a színes technika sem kontárkodott most bele. A főszereplőknek – Ajtay Andor, Bujtor István, Psota Irén – kevés alkalmuk jutott játékra. Medveczky Ilona revüsztár és Koós János táncdalénekes nem bizonyította, hogy érdemes volt velük eljátszatni szerepüket.”

(Berkovits György: „Az oroszlán ugrani készül”. In: Pest Megyei Hírlap, 1969. június 15., 9. o.)

oroszlan15.jpg

„Meg tudom érteni, hogy Révész György rendező már a forgatókönyv írása közben arra gondolt, valami többlet is kellene ide. Az is természetes, hogy humorban próbálta hozzátenni ezt a pluszt, hisz nem egy munkája a példa rá, hogy a filmkomikumhoz jó érzéke van. Itt sincs hiány sikerült gegekben. Révész azonban ezúttal nem találta el sem a módját, sem a mértékét a szatírának. A humor többnyire nem a helyzetekből, a műfaj és a szereplők sztereotip adottságaiból következik, hanem külső beavatkozásként, atellier-jelleggel. A superman-detektív kritikus helyzetekben is gügye versikével bosszantja ellenfelét, szabályos neve egyébként sincs, Menő Fejnek hívják, hogy még véletlenül se vegyük komolyan. Egyébként mindazt végigcsinálja, ami Jean Marais, Connery vagy Roger Moore reszortjába tartozik, mászik, ugrik, üt, lő, hídtraverzről lóg alá és helikopterbe kapaszkodva lebeg (Bujtor István illúziót keltően végzi a ráosztott nehéz feladatokat), de legnagyobb ellenségét, az alkotói lekicsinylést és távolságtartást nem tudja leküzdeni.”

(Kürti László: „Szelíd vadak”. In: Film, Színház, Muzsika, 1969. május 31., 5. o.)

oroszlan16.jpg

„Révész György tehát jó érzékkel járt el, amikor a témát komolytalanul fogta fel. De az irónia tárgya itt a mementóként kezelt, fennkölt mondanivaló és a ponyvaírói közhelyek ellentéte lehetett volna. Vagyis: maga a történet. Révész György pedig ebből a nyersanyagból a krimi stílusparódiáját kívánta előállítani. Méghozzá úgy, hogy az együgyű történetben mesterséges zűrzavart teremtett. A rendező a filmet telezsúfolta a krimi műfaj sztenderd kellékeivel: gengszterekkel, kémekkel, kéjnőkkel, bunyókkal, meztelenséggel, légi, szárazföldi és vízi hajszákkal s a híradástechnika összes vívmányaival, megannyi alkalmat teremt a stílusparódiára. Lehetőségeket halmoz fel magának. De mintha ez az elfoglaltság ki is merítené az erejét. Arra már nem mindig jut ideje, hogy a lehetőségekkel éljen is. Így nagyszerű ötletei, képi tréfái, stílus-gegjei gyakran hatástalanok maradnak. […] Az oroszlán ugrani készül egyébként, mint a legtöbb krimi, jelentős színészekre bíz jelentéktelen feladatokat. Ebből a semleges közegből csak Ajtay Andor játéka magasodik ki.”

(Galsai Pongrác: „Az oroszlán ugrani készül”. In: Filmvilág 1969/11, 11–12. o.)

oroszlan17.jpg

Az oroszlán ugrani készül (1969) – magyar bűnügyi paródia. Đorđe Lebović és Dragan Ivkov Pestis XX című történetéből a forgatókönyvet írta: Révész György. Dramaturg: Lukács Antal. Operatőr: Illés György és Hildebrand István. Zene: Szörényi Levente. Díszlet: Greiner Antal. Jelmez: Lázár Zsazsa. Vágó: Kerényi Zoltán. Rendező: Révész György. Főszereplők: Bujtor István (Menő Fej), Ajtay Andor (Otto Klauberg professzor), Medveczky Ilona (Klauberg Éva), Psota Irén (Helga), Madaras József (Godó), Szendrő József (Boger), Koós János (Hepi), Papp László (Pikó), Dayka Margit (Aranka), Major Tamás (Kálmán), Ruttkai Ottó (Pečar felügyelő). Magyarországi bemutató: 1969. május 29.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a szöveget a lap tetején, és lájkolj minket a Facebook oldalunkon is!

ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?

Field toplistái: A magyar filmek

Körhinta

Az aranyember

Szegénylegények

Fejlövés

Szerelem

Szerelmem, Elektra

A szarvassá vált fiúk

Örökbefogadás

141 perc A befejezetlen mondatból

Herkulesfürdői emlék

Kísértet Lublón 

Árvácska

Defekt

80 huszár

Magyar rapszódia / Allegro barbaro

Mephisto

Emberrabló lányok

A bejegyzés trackback címe:

https://moviecops.blog.hu/api/trackback/id/tr1714665345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2019.03.04. 13:58:33

Na... már terveztem, hogy beírok az ellenőrzőbe, olyan sokat kellett várni az újabb posztra.

Erről a filmről érdekes módon még csak nem is hallottam soha. A posztban nem látok utalást arra, hogy miért vált át menet közben egy részen fekete-fehérre a film - legalábbis azon a változaton, amibe bele tudtam nézni. (de ez a te képeiden is látszik): Erről tudsz valamit? Elfogyott volna a színes (1969-ben még simán előfordulhatott) vagy csak ilyen változat maradt fenn?

Ajánlom figyelmedbe a friss Filmvilágban a Kende János interjút, amiben pont a színes és fekete fehér nyersanyagok korabeli felhasználására emlékezik vissza.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.03.04. 14:31:43

@moodPedro:

Szia!

Jómagam sajnos csak heti egy posztra tudok vállalkozni, ámbár két hét múlva kivételesen kettő is lesz majd: egy a hét elején, és egy a közepén. Épp ezekben a napokban töröm magam, hogy mindkettő elkészüljön időben. :)

Santino89 barátom munkarendjét sajnos nem ismerem, de remélhetően rövidesen ő is újra posztol.

Én se tudom, miért változik át a szín, ámbár nem fekete-fehér lesz, hanem szépia színű. Egy évvel korábban Pasolini Teorémája is hasonló módon készült: abban a bevezető jelenetek voltak szépia színűek, mindaddig, míg a titokzatos Vendég meg nem érkezik. Szóval ott a művészi koncepció része volt, hogy mikor vált át színesbe a film.

Nem tudom, Révésznek volt-e valami koncepciója ezzel, netán ez is a „sok irónia” egyike lenne. Biztosat azért nem tudok mondani, mert moziban sose láttam a filmet. Fekete-fehér tévén láttam először, ahol ez a színváltozás nem volt észrevehető, aztán meg DVD-n ezt az általad is fellelt verziót. Lehet, hogy ez összefügg azzal, hogy a filmnek két operatőrje volt. Úgy emlékszem, a Helgáék hajóján és az ampullát rejtő barlangban játszódó jelenetek szépia színűek, szóval lehet, hogy a helyszínek jellege (túl zárt terek) miatt nem tudtak bizonyos jeleneteket színesben felvenni. De ez csak tipp, ha megtudok erről valamit, majd beledolgozom a szövegbe.

P. S.: A Koóst és Psotát ábrázoló fotó színes volt, de nagyon eltorzultak a színei. Photoshoppal se tudtam elfogadhatóra korrigálni, szóval azon az egy képen én vettem le a színeket, az azért fekete-fehér, és nem szépia.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2019.03.04. 17:08:34

Az előző kommentben említett interjúban Kende pont azt meséli, hogy 1969 volt a vízválasztó a fekete-fehér ill színes nyersanyagok között. '69-ben a színes KODAK nyersanyagok, amikkel itthon dolgoztak, még messze nem voltak olyan fényérzékenyek, mint a fekete-fehér nyers-anyagok. Nagyon nehéz volt bevilágítani a belső tereket hozzá, kültéren sem lehetett forgatni, ha borult volt az idő.
Ez is lehet az oka, de a különböző operatőrök is... volt aki értett a színeshez, volt aki kicsit később tért át erre...
Azt szinte kizártnak tartom, hogy ennek a filmnek az esetében kifejezetten művészi megfontolások állnának a háttérben, de lehet, hogy rosszindulatúbb vagyok a kelleténél...

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.03.04. 17:29:27

@moodPedro:

Igen, ez elég hihetően hangzik.

A hatvanas években az olasz operatőrök között is volt olyan, aki csak az egyik technikához értett igazán. Tonino Delli Colli a színes filmnek is mestere volt, de mégis azt mondta, a fekete-fehéret szerette igazán, mert bármilyen furán hangzik, többet ki tudott hozni belőle, mint a színes nyersanyagból.

Azért nem vetem el teljesen a művészi koncepciót, mert azért a filmen látszik, hogy törődtek vele, nem csak úgy összedobálták. A Bond-filmek főcímére emlékeztet például a Menő Fej megjelenését bevezető grafikai rész. Szóval voltak Révésznek ötletei, csak valahogy nem sikerült teljesen simulékonyan összeilleszteni őket. Mint a szövegben is említettem, a Bond-sorozatban is csak később jelent meg az „Ultrahangos Szuperszónikus Vibrátor”. Itt is csak a poén kedvéért van, mert logikailag abszolút érthetetlen, miért akarnák Évát akkor megölni a telefonnal, mikor később sem teszik meg, amikor a lány már a kezükben van.

Lazarbibi 2019.03.04. 18:08:28

Az "Idő ablakai" című magyar sci-fi nagy hatással volt rám gyermekkoromban, de azóta nem találkoztam vele sehol, pedig még a Filmmúzeumnak is írtam anno. Van valami információd erről a filmről? Kritikák meg adatok találhatók róla a neten, de vajon hogy lehetne megnézni?

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.03.04. 18:51:58

@Lazarbibi:

Szia!

Sajnos nincs ötletem, hol lehet megnézni ezt a filmet. Jómagam sajnos egyáltalán nem láttam.

Esetleg a MaNDA-nál érdemes próbálkozni, ahol újabban sokat foglalkoznak a régi filmek felújításával, és valószínűleg tudják, mi lehet a helyzet ezzel.

Ha esetleg valaha téma lesz itt a MovieCopson, minden bizonnyal találnék róla infókat az archívumomban, de egyelőre még nem foglalkoztam ezzel a projekttel.

ötköb 2019.03.04. 20:04:03

Szeme becsukódik,
szája kinyitódik,
hagyjuk a kis álmost
hadd aludjon már most !
Hopp egy légy !
mondta Bujtor minden akció előtt. És csak úgy repkedtek a palik a fülesektől, amiket kiosztott.
Talán 10 éves voltam, amikor kijött a film, de felejthetetlen, mint sok másik, ami akkor készült

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.03.04. 21:55:45

@ötköb:

Igen, remek retrószórakozás! De tényleg nem szabad túl komolyan venni, és nem szabad azt várni tőle, mint egy igazi (és új) James Bond-filmtől.

Terézágyú 2019.03.05. 14:10:09

"lényegében Az oroszlán ugrani készül volt az első kísérlet egy nyugati típusú modern közönségfilm elkészítésére"

Ez így nem pontos, "nyugati típusú közönségfilm" (más kategóriában) volt már eddig is, de nyugati típusú AKCIÓfilm még nem. Te is írod a következő mondatban :)

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.03.05. 15:07:23

@Terézágyú:

Én nem látok ellentmondást, mert a következő mondatokban épp azt fejtem ki, hogy a szocialista kémfilmek egyáltalán nem olyanok voltak, mint a nyugati kémfilmek. Szerintem Az oroszlán ugrani készül volt az első olyan magyar film, amelynek látványvilága, alaphelyzete, formai megoldásai stb. inkább a korabeli nyugati, és nem a keleti filmeket idézte. Mert oké, hogy nálunk is készültek krimik, vígjátékok stb., de azok is tipikusan helyhez és rendszerhez kötöttek voltak, mondhatni, földhözragadtak, de még a látványfilmjeink (Az aranyember, a Jókai-filmek, az Egri csillagok) sem merítették ki a nyugati stílusú közönségszórakoztatás fogalmát. Szerintem. :)

Terézágyú 2019.03.06. 08:43:11

@Field64:
"oké, hogy nálunk is készültek krimik, vígjátékok stb., de azok is tipikusan helyhez és rendszerhez kötöttek voltak, mondhatni, földhözragadtak"

Háttttööööö...
Nyilván lehet mondani minden filmre, ami itthon játszódik, hogy földhözragadt, de azért ez nem ilyen egyszerű.

És nyilván kérdés, hogy a "nyugati típusú" az amcsi filmeket jelenti-e, vagy éppen a franciát... :)

"de még a látványfilmjeink (Az aranyember, a Jókai-filmek, az Egri csillagok) sem merítették ki a nyugati stílusú közönségszórakoztatás fogalmát. Szerintem. :)"

Hát, ez most megint egy jó kérdés, hogy a Jókai-filmek mennyiben különböztek minőségileg a hatvanas évek elején készült francia kalandfilmektől, Jean Marais-filmektől, Három testőr-filmektől stb. Emlékeim szerint éppen ezek fölött is eléggé eljárt az idő...

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.03.06. 09:30:29

@Terézágyú:

Szerintem kicsit egymás mellett beszélünk, s valószínűleg én nem tudom jól kifejezni magam. Nyilván a korszak nyugati filmjei felett is már eljárt az idő, ezzel egyetértek, ámbár retrófílingjük azoknak is van. Én szeretem a régi magyar filmeket, ezért is írok róluk. (Várkonyi monumentális filmjeibe is bele kéne már fognom, sőt az Egri csillagok hónapok óta készül, de félretettem, mert minden kapcsolódó aktualitásról lecsúsztam.) Mégis úgy gondolom, ezek tematikájukban, stílusukban, képi megoldásaikban stb. jellegzetesen magyar filmek, ennek a fogalomnak minden előnyével és hátrányával.

Én Az oroszlán ugrani készül esetében éreztem azt először, hogy itt témaválasztásában, képi megoldásaiban, stílusában egyértelműen „nyugati szellemű” film készült, ami kicsit talán esetlenül-erőltetve, de megpróbálta lerázni magáról a szocialista filmgyártás béklyóit. Talán léha film (jobb szeretem a „könnyed” szót), de mindenképpen olyan lazaságot, szabadságot, ötletességet, játékosságot áraszt, amit én nem éreztem a korszak korábbi hazai szórakoztató filmjeiben. Ez persze személyes vélemény, és elfogadom, ha valaki ezzel nem ért egyet, de úgy gondolom, a szövegben teljesen a helyén van. Végtére is szerintem teljesen logikus, hogy a saját szövegem a saját véleményemet tartalmazza. Más kommentelő úgyis azt szokta számon kérni rajtam, hogy túl objektív vagyok, kevés személyességet viszek a szövegeimbe, de hát épp az a célom, hogy lehetőleg objektív képet adjak az adott film keletkezéséről. Az megint más téma, hogy nekem mi a személyes véleményem róla. :)

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2019.03.06. 19:50:38

Emlékszem, amikor elöször láttam a filmet, törtem a fejem hogy a fekete-színes váltás vajon jelent-e valamit az aktuális jelenethez, rosszak-jók, visszaemlékezés-jelen? De semmi ilyen mintára nem jöttem rá. Most meg kiderült, hogy ekkor ért el minket a más 20 éves színesfilm :-) Olvastam fekete-fehér filmeknél olyat is hogy a színek elterelnék a néző figyelmét a történetről (mint a mangáknál)

Magáról a filmről az a véleményem, az első fecske lehetett a legvidámabb-barakk, kisNyugat-Keleten életérzés megalapozásához.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.03.06. 23:42:34

„Magáról a filmről az a véleményem, az első fecske lehetett a legvidámabb-barakk, kis Nyugat-Keleten életérzés megalapozásához.”

Igen, pontosan erről van szó! Te frappánsabban megfogalmaztad annak a lényegét, amiről én fentebb ömlengtem. :)

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2019.03.09. 13:28:22

Remek poszt!

Viszont:
"egy helikopterre kapaszkodva végigrepül egész Dubrovnik felett. (...) Bujtor személyesen hajtotta végre a nyaktörő mutatványt"
Ezt így nem hiszem el...

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.03.09. 17:35:43

@wmitty:

Köszi az elismerést. Hát Bujtor nyilatkozta mindezt, és én nem vagyok kontinens (komponens? kompetens?), hogy eldöntsem, tényleg így volt-e?

„A z oroszlán ugrani készül című filmben hajmeresztő sportmutatványokat kellett csinálnom, a többi között egy helikopterre kapaszkodva elszállnom egy város felett. Találtak egy külföldi
dublőrt, egy kaszkadőrt — termete, arca, magassága hajszálra az enyém. Mikor megtudta, milyen nyaktörő mutatványt kell elvégeznie, ezt mondta szomorú őszinteséggel:
— Nekem családom van. — Azzal leült sörözni.
— Vállaltam a felvételt.”

(A nyilatkozat további részét a szövegben idéztem. Az persze esetleg elképzelhető, hogy én azonosítottam rosszul a várost, és nem Dubrovnik, hanem valamelyik másik helyszín felett végezte el a mutatványt.)

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2019.03.09. 19:41:37

@Field64: nem, természetesen nem ilyen irányú volt a kételkedésem...
Hanem hogy az képtelenség, hogy Bujtorral (vagy bárki mással) lelógva végigrepült volna a helikopter a város felett. Csakis azt tudom elhinni, hogy volt a filmben egy jelenet, ami olyan volt, mintha - és ennek a felvételénél Bujtor lógott a gépről, valahol egy biztonságos helyen (nem a város, nem a házak felett), biztonságos magasságban, pár percig. Amit aztán úgy összevágva mutattak, hogy olyannak tűnjön, mintha a függeszkedés a város felett történne, méghozzá az egész várost körberepülve (az mennyi idő vajon összesen?).
A szénszi sztori, persze, jó, és hiteles - csak nem úgy, nem szó szerint.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.03.09. 19:54:04

@wmitty:

Később Belmondo is csinált ilyen jelenetet, ha jól emlékszem, a Szabadlábon Velencében című filmjében, amely majd téma lesz a Movie Copson, mivel Santino89 koma, meg én is komáljuk Belmondót. :)

Ott sem arról volt szó, hogy a színész puszta kézzel kapaszkodik a repülőbe, hanem mindenféle, a nézői tekintetek elől elrejtett segédeszközök révén volt biztonságban. Az tény, hogy maga a jelenet nem hosszú, ráadásul részben a pilótafülke felől látjuk a repülést, illetve távolról, de úgy gondolom, egy alapvetően nem kaszkadőr színésztől egy pár perces ilyen jelenet is szép teljesítmény volt. (Ha jól tudom, Bujtor ekkor kaszkadőrködött először, és bár nem vagyok jó az Ötvös Csöpi-filmekből, de mintha valamelyikben szintén lenne valamilyen helikopteres akrobatamutatványa.)

Terézágyú 2019.03.12. 09:21:39

@Field64:
"bár nem vagyok jó az Ötvös Csöpi-filmekből, de mintha valamelyikben szintén lenne valamilyen helikopteres akrobatamutatványa.)"

...amelyre azt szokták mondani, hogy a "legértelmetlenebb helikopteres jelenet, az akciófilmek történetében".... :)