Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HÉ, BARÁTOM, ITT VAN SABATA!

2019. április 22. - Field64

A western hosszú évekig nemkívánatos műfaj volt a magyar mozikban. A filmforgalmazással foglalkozó illetékesek azzal indokolták elutasításukat, hogy a vadnyugati filmek meghamisítják a történelmet, és valójában a gyarmatosító Egyesült Államok dicsőségét zengik. Ma már mosolygunk ezen az állásfoglaláson, ámbár el kell ismerni, hogy volt némi valóságalapja. A történelmi hűség ugyanis tényleg nem volt a westernek nagy erőssége, főleg az indiánok ábrázolását illetően, akiket igen gyakran negatív kontextusban szerepeltettek. A hatvanas évek végén merült fel először az az ötlet, hogy a hazai moziműsort színvonalas westernekkel is gazdagítani kéne. Első körben A hét mesterlövész (1960) és az Idegen a cowboyok között (1958) bemutatása került szóba a Filmtudományi Intézet mozija, a budapesti Filmmúzeum (a mai Belvárosi Színház) és állandó vetítőhelyei részére. A Film-főigazgatóság illetékese az Intézet vezetőjének írt levelében kifejtette, hogy „a westernfilmek átvételét az egész forgalmazási politikára kiterjeszthető elvi döntésnek kell megelőznie”. Ez az elvi döntés nyilván meg is született, hiszen idővel mindkét filmet bemutatták, ráadásul az eredeti tervekkel ellentétben nem a Filmtudományi Intézet forgalmazásában, hanem az országos mozihálózatban. Az első fecskéket folyamatosan követték az újabbak (Mackenna aranya, Kis nagy ember, A kék katona, Volt egyszer egy vadnyugat stb.), a televízió is színesítette a kínálatát westernekkel, a Filmmúzeum pedig a műfaj filmtörténeti klasszikusaiból (Délidő, Butch Cassidy és a Sundance kölyök stb.) szemezgetett. A műfajjal szembeni előítéletek gyengülésének köszönhetően a spagettiwesternek is kezdtek beszivárogni hazánkba. Ezekkel kapcsolatban a nihilizmus és az erőszak volt a korábbi elutasítás leggyakoribb indoka. Mérget ugyan nem vennék rá, de úgy tudom, a Hé, barátom, itt van Sabata! (1969) volt az első spagettiwestern a magyar mozikban, két évvel a világpremier után. (Igaz, hogy az 1967-es Rita, a vadnyugat réme már a következő évben eljutott hazánkba, ám az nem igazi spagettiwestern volt, hanem inkább egy zenés filmparódia westernmiliőbe helyezve.)

sabata01.jpg

A film megvalósulását az idén kilencvennégy éves Alberto Grimaldi producer tette lehetővé. Ő pénzelte Leone két klasszikus spagettiwesternjét (Pár dolláral többért, 1965; A jó, a rossz és a csúf, 1966), sőt az ő nevéhez fűződik Federico Fellini (Toby Dammit, 1968; Fellini-Satyricon, 1969; Fellini-Casanova, 1976), Pier Paolo Pasolini (Az Élet trilógiája, 1971–1974; Salò, avagy Szodoma 120 napja, 1975) és Bernardo Bertolucci (Utolsó tangó Párizsban, 1972; Huszadik század, 1976) néhány filmtörténeti klasszikusa is. A Hé, barátom, itt van Sabata! megrendezésére Gianfranco Parolinit kérte fel, aki kiugró sikert aratott az Imádkozz a halálodért! (1968) című spagettiwesternnel. Ehhez folytatások is készültek, melyeket Parolini már nem tudott vállalni, mert elfogadta Grimaldi ajánlatát. A producer szintén szériában gondolkodott, feltehetően Leone dollár-trilógiájának sikere lebegett a szeme előtt. A nemzetközi forgalmazás érdekében az alkotók közül többen is angol álnevet választottak. Parolini például a Frank Kramer művésznevet használta, pályája során nem először, és nem is utoljára. (A direktor egyébként tavaly április 26-án hunyt el, Grimaldival volt egyidős.)

sabata03.jpg

Sabata szerepére A jó, a rossz és a csúf egyik sztárját, Lee Van Cleefet szerződtették. Az amerikai színész hazájában is játszott westernekben, a filmtörténetben elfoglalt helyét mégis elsősorban az olasz westerneknek köszönheti. Pedig nem sok híja volt, hogy élete más vágányra terelődjék, mert 1959-ben egy autóbalesetben olyan súlyosan megsérült az egyik térde, hogy orvosai kizártnak tartották, hogy valaha még lóra tud majd ülni. Ő azonban nem adta fel, és fél év múlva már újra a nyeregben ült. Marcona külseje miatt elsősorban rossz fiúkat alakított. A Hé, barátom, itt van Sabata! a kivételek közé tartozott, bár a spagettiwesternek hagyományainak megfelelően a főszereplő nem idealizáltan jó ember, van néhány kevésbé rokonszenves tulajdonsága is. A két másik főszereplő, az osztrák William Berger (Banjo) és az olasz Ignazio Spalla (Carrincha) neve szintén a spagettiwesternekkel fonódott össze. Bergernek a hetvenes évek elején némi kényszerszünetet kellett tartania karrierjében, mert kokain és hasis birtoklása miatt börtönbüntetésre ítélték második feleségével, Carol Lobravicóval együtt, állítólag hamis vádak alapján. Hét hónapot töltött börtönben, felesége ott halt meg egy rosszul diagnosztizált és félrekezelt hashártyagyulladás következtében. Ignazio Spalla tizenhárom évig tartó karrierje során gyakran játszott mexikóiakat, és elsősorban emiatt használta a Pedro Sanchez álnevet. Egy kisebb szerepben egykori hazánkfia, Bartha János (John Bartha) látható, aki az 1956-os forradalom után hagyta el Magyarországot, és Olaszországban telepedett le. Rengeteg különböző műfajú filmben kapott kisebb-nagyobb szerepeket, gyakran alkotott párost egy másik emigráns magyar színésszel, Tom Felleghyvel (Fellegi Tamás).

sabata02.jpg

S hogy miről szól a film? Egy texasi kisváros széfjéből profi banditák ellopják a hadsereg százezer dollárját. Sabata, a szófukar mesterlövész visszaszerzi a lopott pénzt, amiért megkapja méltó jutalmát: ötezer dollárt. Ez azonban már túl szép ahhoz, hogy tényleg igaz legyen, ezért Sabata ki akarja deríteni, mi áll valójában a rablás hátterében. Buzgalma nem igazán tetszik a helyi hatalmasságoknak, és Sabata hamarosan a bérgyilkosok első számú célpontjává válik… A spagettiwesternek többségéhez hasonlóan a Hé, barátom, itt van Sabata! is lóhalálában készült: a forgatás 1969 áprilisában kezdődött, és öt hónappal később a filmet már játszották az olasz mozik. A külső felvételeket a spanyolországi Almeriában készítették, amely az olasz westernek egyik kedvelt helyszínének számított, Sergio Leone mesterműve, a Volt egyszer egy vadnyugat (1968) számos jelenetét is itt forgatták. A belső jeleneteket a római Elios Studios műtermeiben rögzítették filmszalagra. Az olaszországi premier 1969. szeptember 16-án volt. A filmre két és félmillió néző váltott jegyet, ami talán kevésnek tűnik, ha a Pár dollárral többért (1965) bő tizennégy millió vagy A jó, a rossz és a csúf (1966) több mint tizenkét millió olasz nézőjére gondolunk, pedig olasz viszonylatban ez egyáltalán nem rossz nézőszám. Spanyolországban 1 336 049-en nézték meg a filmet, Franciaországban pedig 869 018-an. Jogosan mondhatnánk, hogy akkoriban a mindössze tízmilliós Magyarországon is összejöttek ekkora nézőszámok, azt viszont ne felejtsük el, hogy a nyugati mozik filmkínálata jóval gazdagabb volt (a spagettiwesternek vonatkozásában különösen!), mint az itthoniaké, a mozijegyek pedig az ottani jövedelmekhez képest nem voltak annyira olcsók, mint nálunk, ahol a mozizás az alacsony jegyárak miatt igazi népszórakozásnak számított.

sabata04.jpg

És ha már hazai vizekre eveztünk, említsük meg, hogy a magyar filmszínházak 1971. július 15-étől vetítették a filmet. „Csupán a szocializmusban megszokott több éves késedelem” – legyinthetnénk unottan, pedig még a kapitalista Spanyolországban is csak 1971-től forgalmazták az opuszt, az angliai premier pedig nem egész három hónappal előzte meg a magyart. A korabeli kritikák elsősorban azt hangsúlyozták, hogy a film nem veszi komolyan önmagát, lehet rajta nevetni is. (A komikus westernek a hetvenes években jöttek divatba, amikor a patetikus westernek iránti érdeklődés jelentősen visszaesett.) „Érdekes az a lelki mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy szurkoljunk Sabatának. Mert szívből és örömmel állunk azonnal pártjára. Miért? Kicsoda ez a Sabata? Elsősorban állandó győző, másodsorban ellenszenves túlerővel szemben álló, harmadszor amolyan »betyárbecsületes« lény. Nekünk, nézőknek, elég is, máris a pártjára állunk, kibicként mellészegődünk játékához. Mert ebben az olasz filmben a játék a lényeges, játékból döfnek egymásba kést és lövik agyon a másikat, játékból rabolnak vagyonokat, és játékból veszik el a vagyonrablóktól a pénzt. Valljuk be, talán játszani szeretünk a legjobban – egyes gondolkodók el is neveztek bennünket homo ludensnek, vagyis »játékos embernek« –, s ilyen minőségünkben rendkívül szórakoztatóan eljátszogattunk a moziban” – írta a filmről a Pest Megyei Hírlap kritikusa. A jó szórakozáshoz hozzájárult – nem, ezúttal nem Ennio Morricone, hanem – Marcello Giombini kísérőzenéje is, amely éppoly hangulatos és játékos, mint maga a film. 

sabata06.jpg

Bár Alberto Grimaldi állítólag eleve trilógiát tervezett, valószínűleg a film sikere volt a legnyomósabb érv ahhoz, hogy a két folytatás valóban megszülessen. Az Isten veled, Sabata! 1970-ben készült el. A rendezői székben ismét Gianfranco Parolini ült, Lee Van Cleef viszont nem tudta újra eljátszani a főszerepet, mert már elkötelezte magát egy másik folytatáshoz, az 1972-ben bemutatott Újra nyeregben a hét mesterlövészhez. Vicces érdekesség, hogy tulajdonképpen szerepet cserélt Yul Brynnerrel: A hét mesterlövész első részében ugyanis még Brynner alakította Chris Adamset, akit az 1972-es folytatásban már Van Cleef személyesített meg, Brynner pedig Sabata szerepében helyettesítette őt Parolini opuszában. Bennfentesek egyébként úgy tudják, hogy eredetileg szó sem volt Sabata-trilógiáról: Parolini egy Indio Black nevű fickóról akarta forgatni a következő westernjét. A Sabata-film európai sikere nyomán azonban gyorsan megjelentek az utánzatok, mások is elkezdték használni ugyanezt a nevet, mire a direktor – alighanem a producer óhajának eleget téve – gyorsan átnevezte Indio Blacket Sabatára, hogy ő is hasznot húzzon az általa kitalált figura népszerűségéből. A két film sztorija hasonló, ezúttal viszont Sabatát bérelik fel rablásra: a Habsburg-házból származó I. Miksa császár uralma alatt álló Mexikóban kell megszereznie az osztrák hadsereg aranyát. Ne hagyjuk említetlenül, hogy Brynner mellett a másik főszerepet a szintén amerikai Dean Reed alakította, aki 1973-ban politikai menedékjogot kért és kapott Kelet-Németországban, ahol szocialista film- és popsztár lett belőle, mígnem 1986-ban – felettébb rejtélyes módon – vízbe fulladt. (Reed kalandos élete megérne egy alapos külön cikket, a MovieCopson egyszer talán olvasható is lesz.)

sabata07.jpg

A második rész már nem jutott el a magyar mozikba, és nem láthattuk filmvásznon a harmadikat sem, amelynek címe magyarul Sabata visszatérése lenne, valamilyen fatális tévedés folytán azonban az IMDb-n ez is Isten veled, Sabata! címmel található meg. A rendező ezúttal is Parolini volt, Sabatát viszont már nem Brynner, hanem megint Lee Van Cleef játszotta. Még Bartha János is visszatért a seriff szerepében. Magyar vonatkozású érdekességként említsük meg azt is, hogy az egyik epizódszerepet alakító német színész, Günther Stoll a forgatást megelőző hónapban, 1971 februárjában feleségül vette Késmárky Marikát, az NSZK-ban élő magyar táncdalénekesnőt, aki a hetvenes évek végén a Dschinghis Khan együttes tagjaként a világhírnévig jutott. Ahogy fentebb említettem, már az első Sabata-film után piacra kerültek a nemhivatalos folytatások, ahogyan ez egy másik olasz westernhőssel, Djangóval is megtörtént. Az utánzatok közül a legismertebbek: Wanted Sabata (1970, Roberto Mauri) Arriva Sabata! (1970, Tulio Demicheli), Dig Your Grave Friend... Sabata is Coming (1971, Juan Bosch) és Watch Out Gringo! Sabata Will Return (1972, Alfonso Balcázar és Pedro Luis Ramírez).

sabata08.jpg

Hé, barátom, itt van Sabata! (Ehi amico... c'é Sabata, hai chiuso!, 1969) – olasz westernfilm. Saját történetükből a forgatókönyvet írta: Renato Izzo és Gianfranco Parolini. Operatőr: Alessandro Mancori. Zene: Marcello Giombini. Díszlet: Carlo Simi és Claudio De Santis. Jelmez: Carlo Simi. Vágó: Edmond Lozzi. Rendező: Frank Kramer. Főszereplők: Lee Van Cleef (Sabata), William Berger (Banjo), Pedro Sanchez (Carrincha), Nick Jordan (Indio), Franco Ressel (Stengel), Anthony Gradwell (Ferguson), Linda Veras (Jane), Robert Hundar (Oswald), Gianni Rizzo (O’Hara bíró). Magyarországi bemutató: 1971. július 15.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a szöveget a lap tetején, és lájkolj minket a Facebook oldalunkon is!

ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?

Volt egyszer egy vadnyugat

Mesterkurzus – Federico Fellini: A született hazudozó

Különleges történetek

Fellini-Satyricon

12 + 1

Vörös sivatag

Olcsó regény

A bejegyzés trackback címe:

https://moviecops.blog.hu/api/trackback/id/tr8214776834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2019.04.22. 23:03:00

Ez biztos, hogy a végleges? Nem akarlak elmarasztalni, de amennyit a Zsaru vagy Csirkefogóról írtál ez annaka tizede (úgy, hogy a két folytatást is megemlíted) vagy nem igazán lehetett róla találni infót?

Egyáltalán nem értettem, ahogy a két színész (bár poén kétségtelenül) de belerondít a két karakterbe, Van Cleefet sajnálom leginkább mert lenne egy normális trilógiája.

Anno mikor megnéztem, úgy ültem neki, hogy ez volt az utolsó Western amit le kellett vadásszak, amiről apám rengeteget áradozott, viszont nagyon sokáig senkit nem találtam akinek halvány gőze lenne miről is beszélek. Aztán mire hozzáfértem (azt hiszem pont Santinonak hála) már túl sok idő telt el, túl későn láttam, és nem igazán értettem mi ebben a nagy truváj. (Bár nem tudom, a Volt egyszer egy Amerikát is későn láttam, az mégis egy hipnotikus élménnyé nemesedett). Banjo karaktere egyenesen irritált. Igazából mintha nem is lenne története, csak valami ürügy, hogy emiatt western legyen. És a kritikus által dicsért poénkodás nálam egyértelműen a visszájára sült el, nem igazán jött be. A Rita a vadnyugat rémét is utálom, bár ott ugye saját magukat se veszik komolyan. A Limonádé Joet meg ugyanezen okok miatt ezer éve nem merem megnézni.

Lehet újra kellene nézzem, most hogy már tudom mire számítsak. De igazából a második két része érdekelne, vajon honnét tudnám megszerezni? :D

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2019.04.22. 23:07:28

Az Imádkozz a halálodért-at viszont elcsíptem anno a tévében és nagyon sokáig tetszett, Sartana karaktere is jól ki van találva (a Djangonál nekem jobban bejött a film) bár valszeg a szinkron minősége sokat hozzá tett. Beleillett volna Tini Scal sorozatomba :D

És múlt héten találtam meg egy szintén elfeledett borzalmat, a Jessie Lee bosszúját :D (más korszak, és sokkal Zz-bb kategória, dee.... western vagy mifene.D ).

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.04.23. 06:19:23

@scal:

A terjedelem magyarázata az, hogy ez a szöveg eredetileg nem ebbe a blogba íródott. Egy másik blog számára írtam úgy fél éve mint vendégszerző. A „megrendelő” kérése az volt, hogy ne legyek olyan hosszú, mint szoktam (szerintem neki még ez is túl hosszú szöveg volt). Végül úgy alakult, hogy azóta se használta fel, szóval most került fel először a világhálóra.

Itt, a MovieCopson viszont szöveghiány lépett fel, épp azért, mert az eredetileg mára tervezett témáról írás közben kiderült, hogy jóval többet is lehetne írni róla, csak anyagot kell még gyűjtenem hozzá. Pótlásként kapóra jött ez a vinyón pihenő westernes szöveg, mert már készen volt. Kicsit talán másképp írtam volna meg, ha eleve ebbe a blogba szánom: valószínűleg külön bekezdést kapott volna a rendező (sőt a producer is, hiszen a Wikipédián régebben már írtam róla) meg a főszereplők is, illetve bővebben foglalkoztam volna a folytatásokkal is. Szóval kb. a duplájára felturbózhattam volna a szöveget, de túl sok értelme nem lett volna, ráadásul épp olyan anyagot kellett találnom sürgősen, amin már nem kell dolgozni, mert nincs rá időm.

Ha nem találod a folytatásokat, akkor talán tudok segíteni.

csúti csüngőhasú tolvaj 2019.04.23. 08:21:47

@scal:

"és nem igazán értettem mi ebben a nagy truváj."

Mert ez mindenkinél így működik, akinek legenda a hétfői TV adásszünet és a kettes csatorna drótantennás szürke dobozkája. Rajtad meg azért röhögnek majd 50 év múlva, mert nem értik, mit ettél az Aquaman-en, meg a többi mostani látványmozin.

kjapp · https://napfenyesblog.wordpress.com/ 2019.04.23. 08:55:16

"Négy napja már, hogy nem ettünk és
Lee van Cleef csak ennyit szólt: „Hej, hejhejhej,hejhejhej!”
Lee ilyen fiú.

Hogy átmentünk a városon és lőttek ránk,
csak ennyit szólt: „Hej, hejhejhej,hejhejhej!”
Lee ilyen fiú.

Oregonban, hogy vállon lőtték - bár látszott rajta,
hogy fél nagyon - csak ennyit szólt: „Hej, hejhejhej,hejhejhej!”
Lee ilyen fiú.

Egy utcasarkon megdögleni,
hogy előreküldesz négy másikat,
ilyet csak Lee tudott.

Már messziről tudtuk, hogy ő érkezik,
így csak Lee van Cleef lova lép,
Barleycorn, Charlie, Hombre és Dick és
a többi is mind összenéz:
„Igen, Lee van Cleef, ő érkezik.
Így csak Lee van Cleef lova lép.
Hej, hej, hej, csak Lee lehet!...”

Cseh Tamás, Bereményi Géza

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.04.23. 09:11:49

@csúti csüngőhasú tolvaj:

Scal koma nagy arc, ezt személyes ismeretség alapján mondhatom. Mindenki ismer legalább egy olyan filmet, amely kultikus rajongásnak örvend, és ő nem igazán érti, miért. Nincs ebben semmi ciki: más kor, más ízlés, más kedvencek stb.

Ami engem illet, én nem ötven év múlva, hanem már most se értem, mit zabálnak az emberek a mostani látványmozikon, ahogyan valószínűleg azok rajongói sem értik, hogy mit akarok ezekkel a több évtizedes, a köztudatból már rég kiesett filmekkel, amelyeket ebben a blogban folyton előveszek. :)

WetRinR 2019.04.23. 09:36:32

Bocs, de kibújik az orvos belőlem: hasüreggyulladás nincs, hiszen hogyan tudna egy üreg begyulladni. A színésznő halálát akut peritonitis, vagyis heveny hashártyagyulladás okozta.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.04.23. 10:06:11

@WetRinR:

Köszi az észrevételt, javítottam.

csúti csüngőhasú tolvaj 2019.04.23. 12:19:11

@Field64:

Mindössze azt jeleztem, hogy a világ így működik. Mindenki. Ő is, te is, én is. Ahogy öregszik az ember, úgy változik az ízlése, az igénye, és az, hogy miként ítél meg valamit amiért más rajong.

Amit az emberek nem nagyon tudnak, az az, hogy nagyon nagy tömegek nem képesek felfogni, a 20-30-40 évvel ezelőtti világ minden korosztály életében más volt, és más is lesz, ezért nem érti, miért volt akkora truváj anno Iván gyermekkora szintű mozik és filmek mellé egy akkori western.

Mint ahogy harmadik nekifutásra sikerült bealvás nélkül megnéznem a világ egyik legnagyobb kultfilmjét, a Szelíd motorosokat, de annak ellenére, hogy nekem nem jött be, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy az adott korszakban miért volt nagy durranás.

De lehetne említeni a Halálfejeseket, azt durván 15 évvel a letiltás után láttam, akkor kemény volt, mai szemmel nézve semmivel nem komolyabb egy Walker epizódnál.

Ennyi, aki nem tudja áthelyezni a tudatát az adott korra és az adott kor szerint értelmezni a látottakat, annak furcsa a múlt minden szelete.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.04.23. 12:45:24

@csúti csüngőhasú tolvaj:

Teljesen igazad van, ahogyan Scalnak is. Amikor az ember legendákat hall például egy-egy filmről, akkor akaratlanul is irracionálisan nagyok lesznek az elvárásai, olyasmit vár, ami a jelenben is nagyot üt, és ezért nagy a csalódás veszélye. De ehhez még az se kell, hogy nagyon régi legyen a film. Én például tegnap kezdtem el nézni valamelyik adón a Kaliforniai álom című hároméves filmet. Nem láttam még, de hát mindenki áradozott róla, ilyen díjakat kapott, meg olyanokat. Ehhez képest annyira nem kötött le, hogy végig se néztem. Ez nyilván nem a film hibája, egyszerűen túl sokat vártam tőle. Szerintem anno valami ilyesmi történt a Titanickal is, ami nekem azért tetszett, mert nagyon hamar láttam, amikor a szájhagyomány még nem befolyásolt, sőt az első napokban még szinte mindenki a gigabuktára tippelt.

A Szelíd motorosokkal úgy vagyok, mint te. Átérzem a jelentőségét meg minden, de nem az én világom, az egész életérzés (motorozás, hippik, drogok stb.) nem áll közel hozzám: nem nézem le, meg semmi ilyesmi, csak nem érzem, hogy túl sok személyes közöm lenne hozzá. Ugyanakkor hippitémában a Hair például nagyon a szívembe talált.

A Halálfejesekről néhány hónapja magam is írtam a Filmbookra, a saját személyes archívumomban (Régi idők mozija) még fellelhető az a szöveg. Szerintem igazából a betiltás csinált belőle legendát, mert maga a film erre nemigen szolgált rá. Nálunk azért robbanhatott bombaként, mert akkoriban meghökkentő meglepetés volt, hogy egy erőszakos amerikai film már egy évvel a világpremier után látható a magyar mozikban is.

Iván gyermekkora! Hát ez is egy régi terv, ha nem is épp ez lesz az első Tarkovszkij-film, amit előveszek majd. :)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2019.04.23. 22:22:58

@csúti csüngőhasú tolvaj: te miről beszélsz? honnan veszed hogy nekem legenda a hétfői adásszünet? :D és éppenhogy hányok a mostani mozikínálattól, ha jót akarok látni minimum 90-ig vissza kell áassak, de inkább még lejjebb

és azért ugyanekkor készült a Hasra paraszt is :D és az tökre megfogott, mondjuk ott volt egy Sergio Leone

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2019.04.23. 22:30:44

@Field64: amúgy pont ezen agyaltam, hogy ki a franc foglalkozik ma már Belmondoval? Nem is érdekli a mostani korosztályt, ott van pl ez a Szirmai aki a szócsöve kb a 16-25 éveseknek, és saját bevallása szerint nem néz se ázsiait, se magyar filmeket, se régi filmeket, csak a popcorn meg az USA, hát ennyire hogy az istenbe lehet beszűkült látókörű egy filmekkel foglalkozó emberke

"de nem az én világom, az egész életérzés (motorozás, hippik, drogok stb.)"

nohát? :D

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.04.23. 22:42:27

@scal:

Nem tudom, ki ez a Szirmai nevű illető, de azt gyanítom, olyasvalaki lehet, akit manapság influenszernek hívnak. :)

Az egyébként szerintem nem baj, ha valaki szakosodik valamilyen témára, ami jobban érdekli, amihez van affinitása. Tudod, hogy én is meghagytam például a szamurájfilmeket Oldfannak, vagy az újabb filmeket Santino89-nek és neked, mert hozzátok közelebb álltak ezek a témák, mint hozzám. De ettől függetlenül nem árt, ha az embernek van valamiféle rálátása az egészre, még akkor is, ha csak egy szeletével foglalkozik. Szerintem.

„nohát?”

Hát igen, no motor, no hippes, no drugs, viszont akik ismernek, tudják rólam, hogy én tényleg még mindig Coca-Cola-mámorban fetrengek. :)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2019.04.28. 04:26:28

@Field64: "De ettől függetlenül nem árt, ha az embernek van valamiféle rálátása az egészre, még akkor is, ha csak egy szeletével foglalkozik. Szerintem."

így van, különben olyan lesz mint aki megnézett egyvégtében száz westernfilmet aztán csinál belőle egy toplistát

victor2 2019.06.04. 10:58:02

" Az első fecskéket folyamatosan követték az újabbak (Mackenna aranya, Kis nagy ember, A kék katona, Volt egyszer egy vadnyugat stb.)"

Az általam mélyen tisztelt, kiváló szerző írásához csakis adalékként hadd tegyem hozzá: a hazai mozikban bemutatott "első fecskék" közé tartozik A hallgatag ember (Paul Newman) , majd A félszemű seriff (John Wayne (!) is. Ezek, bemutatásuk időrendjét tekintve megelőzik a többit.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.06.04. 11:25:34

@victor2:

Igazad van. Megvallom, itt teret engedtem a szubjektivitásnak, és a szívemnek legkedvesebb westerneket említettem. A Volt egyszer egy vadnyugatról még a Filmbookon írtam, hamarosan elkészülök a Mackenna aranyával, lesz a Kis nagy ember (hogyne lenne, mikor a női főszereplő volt életem szerelme!) és A kék katona is. Elismerve az általad említett filmek érdemeit és jelentőségét, azokról nem tervezek külön szöveget.