Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

MovieCops

SZEXMISSZIÓ

2019. szeptember 22. 06:00 - Field64

Legjobb barátom szülinapjára

A lengyel Juliusz Machulski rendezői karrierje a nyolcvanas évek elején kezdett kibontakozni, és mindjárt első három mozifilmjével kiugró sikert ért el nemcsak hazájában, hanem a vasfüggöny többi országában is, sőt még Nyugaton is felfigyeltek rá. Az 1981-ben bemutatott Vabank és három évvel későbbi folytatása között forgatta a Szexmissziót, minden idők egyik legnépszerűbb lengyel filmjét. A történet két férfi önkéntesről szól, akiket egy világraszóló tudományos kísérlet keretében 1991-ben három évre hibernálnak, de előre nem látható fejlemények miatt csak 2044-ben ébresztik fel őket. A világ jócskán megváltozott a hibernált álom ötvenhárom esztendeje alatt, és hőseink rádöbbennek arra, hogy a Földön már csak ők ketten képviselik az erősebbik nemet, amelyre igazából semmi szükség nincs, még az utódnemzés folyamatában sem… A nagy közönségsiker ellenére a Szexmisszió megosztotta a nézőket és a kritikusokat is. Egyesek a feminizmus túlkapásaira figyelmeztető szellemes paródiát láttak benne, amely amellett voksol, hogy a világ a távoli (megjegyzem, most már egyre közeledő) jövőben sem lehet meg férfiak nélkül. A (nyugati) feministák közül nem mindenki rendelkezett kellő humorérzékkel, s így elhangzottak olyan vélemények is, hogy Machulski valójában egy hímsoviniszta, nőgyűlölő filmet forgatott. Noha a Szexmisszió elereszt néhány rejtett fricskát az oroszok (és a kommunizmus) felé, az opuszt a Szovjetunióban is bemutatták – igaz, jelentősen megrövidítve. Magyarországon 1986 februárjában kezdték játszani, és abban az évben kereskedelmileg a második legsikeresebb alkotás volt a baráti országoktól átvett filmek sorában.     

szexmisszio17_1.jpg

A cselekmény

1991. augusztus 9-én történelmi napra ébred az emberiség: Wiktor Kuppelweiser Nobel-díjas tudós – sikeres állatkísérlete után – most embereket fog hibernálni három évre. A két önként jelentkező: a kalandvágyó Maksymilian Paradys és a biológus Albert Starski. Az óriási tudományos jelentőséggel bíró eseményt természetesen a televízió is közvetíti. Minden a lehető legnagyobb rendben zajlik, s a két önkéntes a showműsor végén hibernált álomba merül. Telik az idő, múlnak az esztendők, s eljön az ébredés pillanata. Hőseink boldogan konstatálják, hogy épek, egészségesek, a kísérlet tehát ragyogóan sikerült. Azaz van egy kis probléma: Kuppelweiser professzornak nyoma sincs, a két bátor férfiút csinos, fiatal, ám nem túl barátságos nők szolgálják ki. Ízetlen ételeket adnak nekik, s nem hagyhatják el a hermetikusan zárt, ablaktan helyiséget. Kérdéseikre különös válaszokat kapnak, ennek ellenére egyelőre tudomásul veszik, hogy egészségügyi okokból alighanem karanténban kell lenniük egy ideig. Igazából nincs is ellenükre ez a helyzet, különösen Maks élvezi, hogy fiatal szépségek forgolódnak körülöttük, akik közül Lamia Reno különösen megtetszik neki. Idővel azonban a két férfi gyanút fog, hogy valami még sincs rendben, és nyomatékosan követelik, hogy találkozhassanak Kuppelweiser professzorral. Ekkor Lamia és Berna doktornő feltárja előttük a megdöbbentő igazságot: a professzor rég meghalt, és amíg Maks és Albert hibernációban voltak, lezajlott egy nukleáris háború, amelyben kihaltak a férfiak. Jelenleg 2044-et írunk, vagyis az önkéntes kísérleti alanyok ötven évvel később ébredtek fel, mint amire számítottak. Miután magukhoz tértek a döbbenetből, hőseink – különösen Maks – fején átsuhan a gondolat, hogy igazából nem is lehet rossz ebben a világban élni, ahol övék lehet az összes nő. Rövidesen kiderül, hogy kár lenne ebbe beleélniük magukat. A férfiakra ugyanis már semmi szükség ebben a szép új világban, az utódlás problémáját jó ideje meg tudják oldani nélkülük is. Maks és Albert szökésre szánják el magukat, ám újabb csapást kénytelenek elviselni: kiderül, hogy háromszáz méterrel a földfelszín alatt vannak, egy óvóhelyen, mert a fenti világ sugárfertőzött. Még nagyobb gond, hogy látván renitens viselkedésüket, a nők tanácsa vagy kasztrálni, vagy likvidálni akarja őket...

szexmisszio01_1.jpg

Juliusz Machulski

A rendező

Juliusz Machulski lengyel rendező és forgatókönyvíró 1955. március 10-én született az észak-lengyelországi Olsztynban. Édesapja Jan Machulski (1928–2008) színész és rendező, édesanyja Halina Machulska (* 1929) színésznő. Juliuszt 1973-ban felvették a Varsói Egyetem filológia szakára. 1975-ben Łódźba költözött, ahol az ottani filmfőiskolán rendezést kezdett tanulni. 1980-ban kapta meg a diplomáját. Téves kapcsolás (1979) című tévéfilmjét 1983-ban Magyarországon is bemutatták: a történet főszereplője egy válságot átélő házaspár, melynek szokásos vitáját váratlan telefonhívás szakítja félbe. A vonal túlsó végén egy segítséget kérő, ismeretlen nő jelentkezik, s a vészhelyzet arra készteti a párt, hogy megkíséreljenek szót érteni egymással… Eljutott hozzánk Machulski első mozifilmje, a harmincas években játszódó Vabank (1981) is, amely egy börtönből frissen szabadult kasszafúróról szól, akit a papa, Jan Machulski alakít. A férfi elégtételt akar venni azokon, akik rács mögé juttatták. A direktor így nyilatkozott az elképzeléseiről: „A Vabank megrendezésével azt is bizonyítani akartam, hogy Lengyelországban is lehet jó krimit rendezni, és hogy én képes vagyok erre. Azt akartam, hogy filmemből a professzionalizmus dicsérete áradjon. Mielőtt az ember művésszé válna, jó iparosnak kell lennie. Szerettem volna szólni a régi alapvető erkölcsi elvekről is. Azt elmondani, hogy amit az életben csinálunk, tisztességesen kell csinálni.” Machulski 1983-ban forgatta a Szexmissziót, majd 1984-ben következett a Vabank folytatása, amelyet szintén láthattunk a hazai mozikban.

szexmisszio02_1.jpg

Maximilian és Albert (Jerzy Stuhr és Olgierd Łukaszewicz)

Machulski filmjei Nyugat-Európában is nagy figyelmet keltettek: a nyugati kritikusok szerint a rendező valójában a kommunista iga alatt nyögő Lengyelországról fest humoros-szatirikus képet, s ez a szándék különösen a Szexmisszióban és a Magyarországon nem vetített Kingsajzban (1988) érhető tetten. „A Kingsajz a »nagyok« birodalma, ahol az igazi élet zajlik. Ide csak a hatalom elvárásainak megfelelő viselkedést tanúsító »kicsik« juthatnak fel, akiknek egyébként életét a mindennapi robot teszi ki »fiókországban«, a bürokrácia félelmetessé nagyított groteszk világában” – írta a filmről egy 1990-es fesztivál kapcsán a Filmvilág kritikusa. Lengyelországban a Kingsajz egyes szállóigéi graffitiként jelentek meg a nagyvárosok falain, egyértelműen a hatóságok bosszantására. A rendszerváltást követő Machulski-filmek közönségfogadtatására továbbra sem lehetett komolyabb panasz, ellenben a kritikusok lelkesedése Keleten és Nyugaton jelentősen alábbhagyott. Már nem voltak érdekesek az esetleges mögöttes tartalmak, az ítészek csupán szimpla kommersz filmeket láttak a direktor újabb műveiben. A szovjet–lengyel koprodukcióban megvalósult Déja vu (1990) cselekménye az amerikai szesztilalom idején zajlik, amikor egy chicagói nagyfőnök egy árulóra akar lesújtani, a nyomok azonban a kommunista Szovjetunióba vezetnek, Odessza városába. A szintén bűnügyi témájú V. I. P. (1991) után nagy meglepetést keltett a XIX. században játszódó A lovasszázad (1992) című romantikus film, amely egy orosz arisztokrata és egy lengyel lány szerelméről szól a két ország közötti háború árnyékában.

szexmisszio03_1.jpg

Dr. Berna és Lamia (Beata Tyszkiewicz és Bożena Stryjkówna)

A műfaji kitérő után Machulski visszatért a humorral átszőtt bűnügyi filmek világába. A Minden jó, ha pénz a vége (1995) a vártnál szerényebb érdeklődést keltett, a Cezary Pazura és Jerzy Stuhr nevével fémjelzett Itt a gyilkos, hol a gyilkos (1997) viszont oly nagy sikert aratott, hogy két évvel később elkészült a folytatása is. A történet egy taxisofőrről szól, akit úgy a rendőrség, mint a maffia egy veszedelmes bérgyilkossal téveszt össze. Hollywood szinte azonnal megvásárolta a remake jogait, ám egyelőre még nem valósította meg. A Szuperprodukció (2002) szlogenje akár az is lehetne, hogy „Lengyelország válasza a Szóljatok a köpcösnek!-re”. A mulatságos sztori főhőse egy tehetséges filmkritikus, Janek, akit egy művészetkedvelő gengszter felbérel, hogy írjon egy forgatókönyvet, amelynek filmváltozatában majd a bűnöző unatkozó barátnője lesz a főszereplő. Persze a művészi alkotómunka nem megy minden nehézség nélkül, de vígjátékról lévén szó, a humoros fordulatok dominálnak. Képtolvajokról szól a Vinci (2004) című krimikomédia, míg az Ile wazy kon trojanski? című romantikus vígjáték a 2008-as esztendő egyik legsikeresebb filmje volt Lengyelországban. Ezt újabb vígjátékok követték (Bölcsődal, 2010; Ambassada, 2013; Volta, 2017), és ne felejtsük el megemlíteni, hogy Machulski tévésorozatai is népszerűek voltak, különösen a kilencvenes évek második felében bemutatott Anyák, feleségek, szeretők. A rendező immár közel négy évtizede a lengyel filmgyártás egyik kulcsfigurájának számít, aki egy időben stúdióvezetőként is ténykedett, és elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a lengyel filmek a legválságosabb időszakokban is moziba vonzották a közönséget. Jelenleg egy televíziós krimisorozaton dolgozik Mały zgon címmel.   

szexmisszio04_1.jpg

Reménytelen szabadulási kísérletek (elöl: Jerzy Stuhr, a háttérben: Olgierd Łukaszewicz)

A két főszereplő

A Maksot alakító Jerzy Oskar Stuhr a lengyel művészvilág egyik legkedveltebb és legsokoldalúbb színésze, aki színműíróként, filmrendezőként és drámaprofesszorként is ténykedik. 1947. április 18-án született Krakkóban. Dédszülei, Leopold Stuhr és Anna Thill 1879-ben kötöttek házasságot, ami után Mistelbachból Krakkóba költöztek, ahol a Stuhr família a város legbefolyásosabb családjai közé emelkedett. Jerzy édesapja, Tadeusz Stuhr ügyész volt, édesanyja, Maria könyvelőként dolgozott egy színháznál. Jerzy 1970-ben a Jagelló Egyetemen kapott diplomát lengyel irodalomból, ezután két évig színjátszást tanult a Drámaművészeti Akadémián (Państwowa Wyższa Szkoła Teatralna; röviden: PWST). 1971-ben kezdett filmezni, kis szerepet alakított Andrzej Żuławski Az éjszaka harmadik része című formabontó drámájában. Pályáján meghatározó jelentőségű volt találkozása és tartós együttműködése Krzysztof Kieślowskival. Első közös munkájuk, a Magyarországon is játszott Forradás (1976) az 1970-es gdański eseményeket idézte fel. Az opusz az elsők között világított rá arra, hogy az egyszerű munkások közérzete korántsem olyan jó, mint amilyennek a vezetés hiszi és és elhitetni próbálja. A nem túl kedvező filmes helyzetképet a valóság néhány év múlva, a nyolcvanas évek elején meggyőzően hitelesítette. A Forradást követően a lengyel filmszakma számos más kiválósága is fontos szerepeket osztott Stuhrra, elég csak olyan, valaha hazánkban is forgalmazott filmeket említeni, mint például A konferanszié (1978, Feliks Falk), az Érzéstelenítés nélkül (1978, Andrzej Wajda), a Vidéki színészek (1980, Agnieszka Holland) és A nyugodt nap éve (1984, Krzysztof Zanussi).

szexmisszio05_1.jpg

Maximilianre nem akármilyen sors vár (Jerzy Stuhr)

A színész korai filmjei között találjuk Mészáros Márta Útközben (1979) című magyar–lengyel koprodukciós drámáját is. A Kieślowski-alkotások közül ne maradjon említetlenül Az amatőr (1979) és a Három szín: fehér (1994) sem. Stuhr megtalálta a hangot a közönségfilmes Juliusz Machulskival is: a Szexmisszió után játszott a Kingsajzban, és fontos szerepet alakított az Itt a gyilkos, hol a gyilkos mindkét részében is. Színpadi rendezőként 1985-ben, filmrendezőként 1994-ben debütált, s rendezéseiben előszeretettel osztotta magára a férfi főszerepeket. A rendezőként is jegyzett művei közül a kritikusok a négy epizódból álló Szerelmi történeteket (1997) kedvelték a legjobban, néhányan egyenesen Kieślowski alkotásaival rokonították. Stuhrt saját bevallása szerint olasz kollégája, Nanni Moretti befolyásolta a legjobban, mindazonáltal Kieślowski forgatókönyvéből készítette a Nagy állat (2000) című filmjét. 1990-ben Stuhrt kinevezték a krakkói Drámaművészeti Akadémia rektorává, vagyis annak az intézménynek az élére, ahol valaha ő maga is tanulta a mesterséget. 1997-ben megvált a beosztásától, 2002-ben viszont újra ő ülhetett a rektori székbe. 1971-ben kötött házasságot Barbara Stuhrral, akit még óvodás éveiből ismert. 1975-ben született meg fiuk, a szintén színésszé lett Maciej, 1982-ben pedig világra jött a lányuk, Marianna, akiből festőművész lett. 2011-ben Jerzy Stuhrnál gégerákot diagnosztizáltak, és a kezelés hónapjaira teljesen felfüggesztette művészi tevékenységét. 2013-ban tért vissza a szakmába, azóta újabb színpadi, film- és szinkronszerepekben láthatta-hallhatta őt a közönség.  

szexmisszio06_1.jpg

Emma és Albert (Bogusława Pawelec és Olgierd Łukaszewicz)

Az Albertet megformáló Olgierd Łukaszewicz 1946. szeptember 7-én született Felső-Szilézia egyik iparvárosában, Chorzówban. Ő is a krakkói Drámaművészeti Akadémián tanult színészetet, mint Jerzy Stuhr. 1968-ban kapta meg a diplomáját, de már főiskolásként filmezni hívták. Első nagyobb szerepét a Tánc Hitler főhadiszállásán (1968) című drámában játszotta, amely eljutott Magyarországra is, akárcsak minden fontosabb filmje a szocializmus éveiben. Andrzej Wajda költői szépségű alkotásában, a Jarosław Iwaszkiewicz művéből készült Nyírfaligetben (1970) egy halálos beteg fiatalembert alakított. A kritikusok azt írták róla, hogy partneréhez, Daniel Olbrychskihoz hasonló, kiugró tehetség. Kazimierz Kutz 1970 és 1980 között trilógiát forgatott a sziléziai bányászok életéről: az első két részben Olgierd volt az egyik főszereplő, de két különböző figurát játszott. A fekete föld sójában (1970) ő volt a hét  Basista fivér közül a legfiatalabb, Gabriel, a heves vérű, hősies, ám naiv hazafi; A korona gyöngyében (1972) pedig Jas, a melegszívű édesapa. Szellemfiguraként jelent meg Wajda sokat vitatott Wyspiański-adaptációjában, a Menyegzőben (1972). Jelentős nemzetközi sikert aratott Walerian Borowczyk romantikus-erotikus melodrámája, A bűn története (1975), amelyben Łukaszewicz alakította Zygmunt Szczerbic grófot, aki elvakult szerelmében veszedelmes bűnözők halálos csapdájába kerül. Ugyanabban az évben egy másik nagy sikerű romantikus drámában is szerepet vállalt: a Jerzy Antczak által rendezett Éjszakák és nappalok (1975) a Niechcic família történetét mondja el női szemszögből. Az érzékeny lelkivilágú, romantikus figurák mellett Olgierd meggyőzően játszott negatív szereplőket is, mint például a könyörtelen és fanatikus anarchista parancsnokot Agnieszka Holland Láz (1981) című drámájában, vagy Franzelt, a számító nácit Filip Bajon Mágnás (1987) című filmjében, illetve Kramer doktort Wiesław Saniewski Dotknięci (1988) című alkotásában.

szexmisszio07_1.jpg

Albert és a sakk (Olgierd Łukaszewicz)

A művész filmográfiájából kiemelkedik Krzysztof Kieslowski nagy hatású drámája, a Rövidfilm a gyilkolásról (1988) és a nézők körében szép sikert aratott thriller, az Ölj meg, zsaru! (1988). Közönségfilmjei közül talán egyes magyar mozilátogatók is emlékeznek még A nőstényfarkas kísértetére (1983), amely a horror műfaj lengyelországi elfogadtatására tett igényes kísérlet volt. Még 1982-ben készült, de csak a rendszerváltás után kerülhetett mozikba Ryszard Bugajski drámája, a Kihallgatás (1989), amelyben Lukaszewicz formálta meg a főhősnő (Krystyna Janda) férjét. A színész lengyelországi népszerűsége mindmáig töretlen, folyamatosan játszik színpadon, filmekben és a televízióban, sőt vállal szinkronmunkákat is. Akkor sem esett ki a lengyel közönség kegyeiből, amikor 1988-ban több évre külföldre szerződött. 1985-ben játszott Deák Krisztina Vonzások és választások című tévéfilmjében. A jövő hónapban mutatják be a lengyel filmszínházak Olgierd legújabb filmjét, a Solid Gold című bűnügyi drámát. Futólag említsük meg, hogy Lukaszewicz színpadi színészként is igényes művészi pályát mondhat magáénak. Fiatalkorában gyakran foglalkoztatták a hősszerelmes szerepkörében, később azonban összetett drámai szerepekkel is kibővült a repertoárja. Igen jó kritikákat kapott például Billy megformálásáért a Száll a kakukk fészkére színpadi változatában, amelyet a varsói Teatr Powszechny mutatott be 1977-ben. Lukaszewicz szívesen mond verseket, és lelkesen részt vállal kulturális események megszervezésében is. 2002-ben lett a Lengyel Színpadi Színészek Szövetségének vezetője. Magánélete csendben és boldogságban telt: 1968. március 13-án vette feleségül Grażyna Marzec színésznőt, akitől Zuzanna nevű lánya született.  

szexmisszio08a.jpg

Irány a női fürdő! Ja, másmilyen fürdő nincs is a jövőben...

Így készült a film

Machulski 1977-ben kapta az első inspirációt a Szexmisszióhoz, miközben debütáló játékfilmje, a Vabank forgatókönyvén dolgozott. Szabadidejében elolvasott egy könyvet, amely a XXI. századra vonatkozó tudományos előrejelzésekkel foglalkozott, és ebben figyelt fel arra a megállapításra, hogy egy női petesejt megtermékenyíthető spermium nélkül is, vagyis a férfiak kihagyhatók az utódnemzés folyamatából. Már akkor beugrott neki a majdani film záróképe: közelkép egy fiú csecsemő nemi szervéről. A hetvenes évek végén Machulski elnyert egy párizsi ösztöndíjat. A francia főváros ideális helyszínt jelentett számára ahhoz, hogy hozzákezdjen tervezett második filmje forgatókönyvéhez, miközben még el se kezdte forgatni az elsőt. Hazatérése után felkereste a Kadr filmstúdiót, melyet még Jerzy Kawalerowicz (a Máter Johanna, Az éjszakai vonat és A fáraó rendezője) alapított 1955-ben. Kawalerowicz – aki 2007-ben bekövetkezett haláláig volt a Kadr művészeti vezetője – örömmel fogadta a pályakezdő fiatal kolléga filmötletét, és zöld utat adott neki. A projekt címe ekkor még Lamia volt, az egyik női főszereplő keresztneve. Krzysztof Teodor Toeplitz író és forgatókönyvíró A női elem címet javasolta, s egyben azt is tanácsolta, hogy a történetben szereplő nők legyenek még elnyomóbbak a férfiakkal szemben. Fontolóra véve különféle variációkat, Machulski végül a Szexmisszió címet választotta. A forgatókönyv első változata 1981 szeptemberében készült el. A Lengyel Filmfőigazgatóság jóváhagyta ugyan, de csak 1982 februárjában kezdődhettek meg a tényleges előkészületek, mert a szükségállapot 1981. december 13-i bevezetése miatt néhány hétre felfüggesztették a filmgyártást. A Szexmisszió egyébként azért kapta meg a forgatási engedélyt, mert az illetékesek szerint burkoltan sem volt semmilyen szovjetellenes irányultsága.

szexmisszio09a.jpg

Vidámkodó megfigyelők: dr. Berna és Lamia (Beata Tyszkiewicz és Bożena Stryjkówna)

Kezdetben szó volt arról, hogy a film lengyel–csehszlovák koprodukcióban valósul meg, ezért a végleges forgatókönyv megírásába cseh részről bekapcsolódott Pavel Hajný. Közben a Barrandov filmstúdió vezetősége meggondolta magát, és visszautasította a koprodukciót. A cseh elvtársak ugyanis kizártnak tartották, hogy már 2044-ben – a cselekmény idején – vége lenne a kommunizmusnak. A koprodukcióban reménykedő Kawalerowicz ekkor felfüggesztette a gyártást, mire Machulski kilátásba helyezte, hogy a filmet átviszi egy másik jeles rendező, Jerzy Hoffman nevével fémjelzett stúdióba, a Zodiakba. A felmerült problémákat valahogy sikerült megoldani, mert a Szexmisszió végül a Kadr produkciójaként készült el. A két főszerepet Machulski eredetileg Olgierd Łukaszewicznek és Jan Englertnek szánta, akik szerinte remek párost alkothatnának. (A két színész mellesleg Kazimierz Kutz fentebb említett bányásztrilógiájának első két részében már játszott együtt.) Azonban mindketten hasonló habitusú művészek voltak, s a rendező egy idő után jobb ötletnek gondolta, ha inkább a kontrasztot hangsúlyozza a főszereplők között úgy a külsőségekben, mint a temperamentumban. Łukaszewiczet tartotta meg, és Jerzy Stuhrt választotta ellenpárjául. Lamia szerepét Machulski akkori felesége, Bożena Stryjkówna kapta, Emmát pedig Bogusława Pawelec játszotta, aki már a Téves kapcsolásban is dolgozott a direktorral. A produkcióban szerepet vállaltak a lengyel színjátszás olyan nagyasszonyai is, mint Beata Tyszkiewicz, Ewa Szykulska és Ryszarda Hanin. Őexcellenciáját a nőnek öltöztetett Wiesław Michnikowski alakította, szinkronhangja viszont Barbara Wałkówna színésznő volt. Érdekességként említsük meg, hogy egyes szereplők neve valójában humoros multikulturális utalás. A dicsőség ösvényei (1957) című Stanley Kubrick-film főszereplőjétől, Dax ezredestől származik Emma Dax neve, míg Albert Starski neve úgy született, hogy a jeles egzisztencialista író, Albert Camus keresztnevét párosították A bábu című Bolesław Prus-regény egyik szereplője, Kazio Starski családnevével. Maksymilian Paradys nevével Machulski azt akarta kifejezni, hogy a figura „nem e földről való” (a „Paradys” a paradicsom szó angol megfelelőjére, a „Paradise”-ra utal).

szexmisszio10_1.jpg

A renitens nők börtöne

A Szexmisszió forgatása 1982 októberében kezdődött azzal a jelenettel, amelyben Kuppelweiser professzor megérkezik a kutatóközpontba. A föld alatt játszódó jeleneteket két helyszínen forgatták: a Łódź Csarnokban és a wieliczkai sóbányákban. Łódźban, a Raduńska utca 19. szám alatt található épület volt Őexcellenciája háza. A stáb dolgozott a Balti-tenger partján található Łebában is. A stábtagok közül említsük meg az operatőr, Jerzy Łukaszewicz nevét, aki nem más, mint az Albertet alakító Olgierd Łukaszewicz ikertestvére, illetve Henryk Kuźniak zeneszerzőt, aki a Vabank zenéjét is írta. A jelenetek többségének forgatását 1983 márciusáig befejezték, utána a filmesek májusig várakoztak a jó idő beköszöntére, hogy elkészíthessék a külső felvételeket is. A várakozás idejét Machulski és Mirosława Garlicka vágó arra használta fel, hogy megbeszéljék a vágás legfőbb szempontjait. A film utolsó jelenete az újszülöttekkel szintén 1983 májusában került filmszalagra. A Szexmisszió forgatása összesen hetvenmillió złotyba került, ötször annyiba, mint a Vabanké. Néhány jelenetet viszont cenzúrázni kellett, és bármilyen meglepő, a kifogások nem a meztelenséggel voltak kapcsolatosak, amely egyébként nem is igazán jellemző az opuszra. Szökés közben Maks egyszer csak meghatározza a célt: „Irány kelet! Ott kell lennie valami civilizációnak!” Ez burkolt és ironikus utalás volt a Szovjetunióra, amelyet a katyńi vérengzés és a kommunizmus embertelen túlkapásai miatt a lengyelek kimondatlanul is barbár országnak tartottak, ezért Maks felkiáltása harsány nevetést váltott ki a közönség körében. A problémás megfogalmazást Witold Nawrocki kívánságára nem sokkal a premier után kivágták a filmből. (Nawrocki volt akkoriban a Lengyel Központi Bizottság Kulturális Osztályának vezetője. A kivágott kb. másfél percnyi jelenet a magyar DVD extrái között megtekinthető.) Machulski megpróbálta elaltatni a cenzorok gyanúját azzal a jelenettel, amelyben Maks a hibernálás előtt a győzelem jelét mutatja az ujjaival, de a félrevezető trükk nem jött be. Kifogás érkezett amiatt is, hogy az „Útleveleket kérjük!” mondat – az eredeti forgatókönyvvel összhangban – miért cseh nyelven hangzik el. A direktor beleegyezett abba, hogy ezt a felszólítást németül mondja a színész, sőt egyenesen „nyugatnémetül”. (A hivatalnokok nem értették a „nyugatnémet” poént.) A pártfunkcionáriusokkal ellentétben a filmesekből álló szakmai bizottság kifogások nélkül jóváhagyta a Szexmissziót, sőt az elnök, Krzysztof Zanussi elismerését fejezte ki Machulskinak, hogy képes ilyen színvonalú, igényes szórakoztató filmet alkotni akkor, amikor a lengyel filmművészet mély válságot él át. Csupán Wanda Jakubowska veterán rendezőnő szorgalmazta, hogy vágják ki a befejezést, de a szakmai bizottság többi tagja nem értett egyet vele.               

szexmisszio11_1.jpg

Albert hiába magyarázkodik (Olgierd Łukaszewicz)

A fogadtatás

A Szexmisszió hatalmas sikert aratott Lengyelországban, ahol egy hónap alatt 1 073 000 néző látta, és nézettsége végül meghaladta a tizenegy milliót (11 164 329). Ezzel az eredménnyel az 1989 előtt bemutatott hazai filmek toplistáján a hetedik helyet foglalja el. (Az első három helyen Sienkiewicz-adaptációk állnak: a Keresztesek 1960-ból, a Sivatagban, őserdőben 1974-ből és az Özönvíz szintén 1974-ből: 32 315 695, 30 989 874 és 27 615 921 néző.) A kritikai fogadtatás viszont nem volt egyöntetűen lelkes, elhangzottak kifogások is. Például Maciej Zalewskinek a Cinema magazinban megjelent kritikája szerint Machulski olyan szakállas férfi-nő vicceket zúdít a nézőre, amilyenekkel az általános iskolások szórakoztatják egymást a tanítási órák közötti szünetekben, míg vele ellentétben Małgorzata Dipont a Życie Warszawy hasábjain arról írt, hogy a rendező a jelen és a jövő feminista mozgalmainak tökéletes paródiáját nyújtja. A Szovjetunióban huszonöt perccel rövidítették meg a Szexmissziót, mielőtt Új amazonok címmel a mozikba küldték volna, de a film így is nagy sikert aratott, akárcsak az NDK-ban vagy éppen Magyarországon, ahol 1986. február 6-ától játszották. Hazánkban a bemutató évében 5675 előadást tartottak a Szexmisszióból, ezekre összesen 787 028 néző váltott jegyet. Ez 48%-os kihasználtságot és 9 646 000 Ft jegybevételt jelentett. Ehhez fogható kereskedelmi sikert a baráti országok 1986-ban bemutatott filmjei közül csupán a kínai (!) A Saolin templom szent köntöse ért el (15 361 000 Ft), míg a magyar filmek közül a Szerelem első vérig (11 343 000 Ft), az Elvarázsolt dollár (11 561 000 Ft) és a Macskafogó (9 397 000 Ft) büszkélkedhetett kiugró jegybevételekkel.      

szexmisszio12_1.jpg

Ki a nagyobb majom? (Janusz Michałowski)

A minneapolisi feministák 1984-ben tekintették meg a Szexmissziót, amely álláspontjuk szerint „nőellenes, fasiszta, soviniszta és szexista” alkotás. A hölgyek kizárólag a férfi-nő kapcsolat szempontjából szemlélték a filmet, és nem tudták vagy nem akarták a totalitárius rendszerek kritikájaként értelmezni. Viszont akik értették ezt a szimbólumot, azok sem feltétlenül tartották a legszerencsésebb megoldásnak, hogy Machulski akarva-akaratlanul egyenlőségjelet tesz a filmbeli szélsőséges feminizmus és a kommunizmus közé. A baloldali ideológusok ezt különösen sérelmezték, mert szerintük a lengyel nők egyenjogúsága terén épp a kommunizmus évtizedeiben történtek a legelső nagy lépések. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a teremtés koronái valójában egy férfi, az őrült Kuppelweiser professzor machinációi következtében kerültek a kihalás szélére, s a Szexmisszió esetében értelmetlen dolog a feminizmust emlegetni, hiszen egy női világban a nőknek már nem kell az egyenjogúságukért küzdeniük, ezért a film elsősorban a hatalom és az alárendeltek viszonyáról szól.

szexmisszio13_1.jpg

A tárgyaláson

Így látták ők

„Előrebocsátom: aki a cím hallatán az ágyjelenetekben való tobzódást, pongyola és kombiné nélküli meztelenséget, semmittevő bolyongással párosuló világfájdalmat, kitartott szexjeleneteket remél a filmtől – csalódni fog. Machulski most látható filmje ugyanis a komédia, a jellemrajz és a tudományos-fantasztikus kalandfilm elemeire épül. Bőven van benne lélektanilag megokolt esemény, érzelemtől hevülő akció, torokszorító drámai fordulat. Dőreség lenne, ha most a tartalmát is elmondanám. […] Juliusz Machulski filmjének külön erénye, hogy szándékának megvalósításához sikerült emberábrázoló készséggel megáldott színészeket találnia. A Szexmisszió így olyan film, amelynek cselekménye, rangja, tétje és tanulsága egyaránt van.”

(Miklósi Péter: „Szexmisszió”. In: A Hét 1985/29, 15. o.)

szexmisszio14_1.jpg

Max és Albert nem adja fel szökési terveit (Jerzy Stuhr és Olgierd Łukaszewicz)

„A Szexmisszió szerény igényű, ám tisztességesen elkészített kommersz film, valahol középúton a filozofikus mélységű példázat és a szemet gyönyörködtető sci-fi show között. Humora ezzel szemben természetes, sőt ellenállhatatlan (főleg a kitűnő Jerzy Stuhr jóvoltából: a színészt már Az amatőrben megszerettük). Maks megszemélyesítője a rámenős gyakorlatiasságot, az egészséges élni vágyást, a csillapíthatatlan nőimádatot játssza el. Éppen az ellentéte a filosztípusú Albertnek (Olgierd Łukaszewicz – vele ugyancsak találkoztunk már néhányszor – szintén jól alakítja szerepét). A nők furcsa módon csak első vagy másodasszisztensek, amit részben azzal magyarázhatunk, hogy a Szexmisszió férfi rendező műhelyében született. A koncepció egyébként félreérthetetlen. Machulski szerint a jövőről nem lehet már teljesen komoly filmet csinálni.”

(Veress József: „Szexmisszió”. In: Esti Hírlap, 1986. február 6., 7. o.)

szexmisszio15.jpg

Emma a szaporodás számára ismeretlen formáját tanulja (Bogusława Pawelec és Olgierd Łukaszewicz)

„Egyszóval: Juliusz Machulski fergeteges szatírája kétfelé »üt«: ha akarom, arról szól, hogy végtelen naivitás a tisztán egynemű – akár férfi, akár női – társadalmak egyedül üdvözítő voltában bízni, hiszen az ilyesmi óhatatlanul az elszürküléshez, a »szabványosításhoz«, a kis és nagy hazugságok kialakulásához, s a klikkek harcához vezethet csak. Másfelől: szól arról, hogy nemcsak végtelenül naiv, de tudománytalan dolog is a – politikailag – egynemű társadalmak egyedül üdvözítő voltában hinni, hiszen... Machulski nagyszerű színészpartnereket kapott tézisének bebizonyítására. Elsősorban a férfiakat kell itt dicsérnem – nem a férfiszolidaritás okán; egyszerűen azért, mert a valódi főszerepek az övék: Jerzy Stuhr és Olgierd Łukaszewicz remek jellemformáló erővel komédiázza végig a filmet Bożena Stryjkówna, Bogusława Pawelec, Hanna Stankówna és Beata Tyszkiewicz »alattvalójaként«.”

(V. P.: „Szexmisszió”. In: Magyar Nemzet, 1986. február 6., 4. o.)

szexmisszio16.jpg

Amikor már a nők is szöknek az elnőiesedett világból

„A Szexmisszió az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb közönségfilmje. Nincsenek itt üresjáratok, a jól pergő, szellemes történet végig leköti figyelmünket. Csak úgy kapkodjuk a fejünket a remek ötletek és a sok, csinos, többnyire félmeztelen nő láttán. Hatásosak, illúziókeltők a díszletek, jók a jelmezek, s Jerzy Łukaszewicz operatőr a belső és a mozgalmas külső jeleneteknél egyaránt remekel. Machulski nemcsak az érzelmek fontosságáról, a nemek ellentéteiről, a tömeg manipulálásának veszélyeiről beszél, hanem mindennapi kis gyarlóságainkat is kifigurázza. Humoros sci-fijének többszörösen megcsavart, meglepő csattanójával pedig azt sugallja: a férfiak jelenlétét nem lehet »megúszni«.”

(Hollós László: „Szexmisszió”. In: Új Tükör, 1986. február 16., 3. o.)

szexmisszio00a.jpg

Szexmisszió (Seksmisja, 1984) – lengyel szatirikus sci-fi. Forgatókönyv: Juliusz Machulski, Jolanta Hartwig, Pavel Hajný. Operatőr: Jerzy Łukaszewicz. Díszlet: Janusz Sosnowski. Jelmez: Małgorzata Braszka. Zene: Henryk Kuźniak. Vágó: Mirosława Garlicka. Rendező: Juliusz Machulski. Főszereplők: Olgierd Łukaszewicz (Albert Starski), Jerzy Stuhr (Maximilian Paradys), Bożena Stryjkówna (Lamia Reno), Bogusława Pawelec (Emma Dax), Hanna Stankówna (dr. Tekla), Beata Tyszkiewicz (dr. Berna), Ryszarda Hanin (dr. Jadwiga Yanda), Barbara Ludwiżanka (Julia Novack), Wiesław Michnikowski (Őexcellenciája) Mirosława Marcheluk (titkárnő). Magyarországi bemutató: 1986. február 6.

MÉG TÖBB SZEX!

A tiltott szerelem tornya

Justine

Az érzékek birodalma

Érett nők dicsérete

Húszévesnek lenni

Paprika

MÉG TÖBB MISSZIÓ!

Az oroszlán ugrani készül (misszió: a baktériumfegyver megtalálása bevetés előtt)

A jégsziget foglyai (misszió: a Nobile-expedíció túlélőinek megmentése)

A zeppelin (misszió: az LZ 36 terveinek megszerzése)

A három testőr, avagy a királyné gyémántjai (misszió: a királyné nyakláncának visszaszerzése)

A Sakál napja (misszió: De Gaulle elnök megölése)

Excalibur (misszió: a Grál-kehely megszerzése)

8 komment
süti beállítások módosítása