Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

MovieCops

RAQUEL WELCH: SZEXSZIMBÓLUM A KERESZTEN (18+)

2021. február 12. - Teakbois

1966-ban került a mozikba tőlünk igencsak nyugatra az Egymillió évvel ezelőtt (One Million Years B. C.) című őskori kalandfilm, amely két szempontból is filmtörténeti mérföldkőnek nevezhető. A Don Chaffey rendezte brit alkotás egyrészt arra vetemedett, hogy − a tudománynak és az evolúciós elméletnek fityiszt mutatva − egyazon korszakban szerepeltette vadászó-gyűjtögető felmenőinket a dinoszauruszokkal, másrészt szupersztárt csinált női főszereplőjéből, Raquel Welchből, aki a filmbéli „barlanglakó bikinijében” férfiak millióival hitette el, hogy egy ilyen nőért ők is képesek lennének bunkósbottal rontani egy zsarnokgyíknak. Egyáltalán nem esem a túlzás bűnébe, ha azt mondom, 1966-tól kezdve nagyjából 1977-ig Raquel Welch számított a világ egyik legkívánatosabb nőjének (a Playboy magazin egyenesen a világ legeslegkívánatosabbjaként emlegette, Field64 kollégám pedig még ma sem tudja kivonni magát a hatása alól), akinek bizony még napjainkban, 80 felettiként sem kell a szomszédban kilincselnie némi vonzerőért. 

welch_36.jpg

Noha a nagy amerikai filmstúdiók általában kínosan ügyelnek arra, hogy vallási szempontból sose verjék ki a biztosítékot megannyi ultrakonzervatív (vagy legalábbis magát annak tettető) nézőjüknél, az Egymillió évvel ezelőttöt a tengerentúlon forgalmazó 20th Century Fox zöld utat adott Terry O’Neill fotóművésznek, hogy a film reklámkampányát olyan fotókkal segítse, amelyeken Raquel a már említett bikiniben jézusi babérokra pályázik. A stúdió fejeseinek aznapi kávéjába egy bosszúszomjas és kárörvendő titkárnő varázsgombákat pottyanthatott: más okát nem tudom elképzelni annak, hogyan voltak képesek üdvözült mosollyal engedélyezni az alább látható koncepciót.

welch_pose_22.jpg

O’Neill később azt nyilatkozta, hogy a fotókhoz akaratlanul, de maga Welch adta az alapötletet, ugyanis amikor összefutottak az Egymillió évvel ezelőtt forgatásán, a színésznő arról panaszkodott neki, hogy az ország prűdebbik fele biztosan keresztre fogja feszíteni az 1966-ban igen merésznek számító jelmeze miatt. Welch és O’Neill őszinte lelkesedéssel vetette magát a közös munkába, de a képek előhívása után mindketten elbizonytalanodtak, és a fiatalkorában papi karriert fontolgató és hithű katolikus O’Neill végül úgy döntött, inkább bedobozolja a felvételeket, és elfelejti, hová is tette a dobozt. A képekre 1996-ban bukkant rá a The Sunday Times magazin szerkesztője, és meggyőzte O’Neillt, hogy épp eleget változott a világ 1966 óta, úgyhogy nyugodtan megjelentetheti őket a lapjában. A siker persze nem maradt el, és meglepő módon a vezető feminista szervezetek is tetszésüknek adtak hangot: úgy vélték, Welch krisztusi póza kiválóan szemlélteti, mi vár egy nőre a férfiközpontú társadalomban, ahol bármikor „megfeszíthetik”, ha meri vállalni önmagát.

Ráadás: 

Amikor nem a kereszt viseli Raquelt, hanem Raquel a keresztet: Helyszíni fotó a Magyarországon készített 1972-es olasz−francia−nyugatnémet erotikus szatíra, a Kékszakáll forgatásáról.

welch_bluebeard_1972.jpg

MÉG TÖBB TEAKBOIS-FÉLE RETRO:

James Bond kedvese az óriásaligátor ellen (18+)

A zsoldos, aki lesmárolta a diktátort (18+)

Amikor James Bond beszólt a Beatlesnek

Barbara Carrera és a hibrid érzékiség (18+)

Csúcsdísz lett a világ legveszélyesebb rendezőjéből (18+)

Pierre Richard és Jane Birkin: Magas szőke férfi forróvérű barna nővel (18+)

A magánkopó és a kéjsóvár díva (18+)

Orson Welles: A méret a lényeg

Ken Russell: A vadember, aki vibrátort adott Anthony Perkins kezébe (18+)

Tina Turner miatt vették őrizetbe David Carradine-t

Sandahl Bergman: Conan buja harcostársa (18+)

Végzetes telefonhívás (18+)

Amikor az új James Bond megütötte a majdnem James Bondot

Marokkói táncparti – Sean Connery emlékére

Peter Fonda, a szelíden lázadó motoros

A Roxy Music és a dzsungel bombanője (18+)

Puccini találkozása a pornósztárral (18+)

Sylvia Kristel: Amikor Emmanuelle dalra fakadt (18+)

Raquel Welch a Muppet Show bábjait is megbabonázta (18+)

Amikor Salvador Dalí a Playboynak dolgozott (18+)

Rocksztárok múzsája volt a diszkókirálynő (18+)

Ringo Starr és Barbara Bach különös házassága (18+)

Liszt Ferenc, a kanos rocksztár (18+)

Mamma Mia!!! Mi köze az ABBA felének az erotika Bergmanjához? (18+)

Erotika Morricone módra (18+)

10 szégyentelenül szexi olasz filmzene – 1. rész (18+)

Megzenésített francia orgazmus (18+)

Twin Peaks és érzéki lebujzene (18+)

Rock-sztriptíz a Szörnyklubban (18+)

A szaxofonos, aki tudta, mitől döglik a légy (18+)

Frank Zappa és a botrányos Haldolog (18+)

Pornódivat és rock and roll (18+)

Bernard Purdie: Egészséges funk-erotika (18+)

„Elsősorban rocker vagyok, másodsorban pornósztár…” (18+)

Klaus Schulze: Testi szerelem és Moog szintetizátor (18+)

A bejegyzés trackback címe:

https://moviecops.blog.hu/api/trackback/id/tr6416425054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aCCaTt0nE 2021.02.13. 17:35:07

Akita!
(Ez most köszönés volt, de az ősemberek bármire használták :D )

Szerintem ez a poszt indokolatlanul kapott 18+ besorolást. Sejtem, hogy a fércbook miatt illett kitenni.
Ami Raquelt illeti, még a korai 90-es években, a formálódó orientációjú kamaszodó srác is felfigyelt a német tévéadón többször játszott One Million Years B.C. női főszereplőjére. Egyszerűen maga volt a tökély. Ilyen stílussal még senki nem viselt caveman-bikinit, vagy ahogy Frank-N-Furter mondaná, "I wanted to be dressed just the same".

(És Ray Harryhausen módszerét is próbáltam megfejteni, hogy kameramozgásokkal együtt hogy tudott kivitelezni egy olyan bonyolult beállítást, amiben a dínó kitépi a harcos kezéből a ládzsát, de az már egy másik történet. Azóta persze megtudtam, hogy a Dynamation-módszer volt az alapja.)

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2021.02.13. 18:22:30

@aCCaTt0nE:

Akita neked is! :)

A fércbook levette rólunk a kezét, azóta mi is róluk, szóval ez már nem szempont.

Az tény, hogy általában a kényes képes illusztrációk (meztelenség, erőszak) miatt szoktuk olykor 18+-ossá tenni bizonyos posztjainkat, de néha a téma is indokolja ezt, márpedig a vallás kontra erotika témája 18 felett is sérthet bizonyos érzékenységeket. (18 alatt meg egyszerűen nem kiskorúaknak való.) Igaz, nekünk sosem célunk senki érzékenységét tudatosan piszkálni, ugyanakkor a filmvilág számunkra érdekes témáit sem szeretnénk mellőzni csak azért, mert másoknak esetleg eltérő az érdeklődési körük. Igyekszünk minél szélesebb körből választani a témáinkat, hogy előbb-utóbb minden látogató találjon számára érdekes posztot.

aCCaTt0nE 2021.02.13. 19:44:44

@Field64: Szerintem a vallás és az erotika viszonya 15-16 évesen már tematizálható. Mi is kb. 16 évesen tanultunk Pasolinit, nagyjából ekkortájt láttam először a Teorémát, és iszonyatosan beindult tőle az agyam. Ha olyan a személyiség, akkor ebben a korban már nem csak befogadja, hanem keresi a provokatív témákat.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2021.02.13. 19:54:29

@aCCaTt0nE:

El nem tiltunk senkit se, ezt egyébként se tudnánk megtenni, de bizonyos témákat nem ajánlunk 18 év alatt. Sőt én 18 felett se. Ezért is szoktam a 18+ helyett inkább szöveges figyelmeztetést közzétenni, hogy egész pontosan mire számítson az ember. Amikor például meleg témájú szöveget posztolok, akkor erre hívom fel a figyelmet, hogy utólag ne mondhassa senki, hogy gyanútlanul tévedt oda, és senki nem figyelmeztette előre a poszt jellegére.

Mondom ezt úgy, hogy szerintem például a Teorémát kb. akkor láttam, mint a Dekameront, tehát 14 évesen. Akkor is tetszett, de igazán megérteni azt, hogy miről szól, arra csak jóval később, felnőttkorban voltam képes. Sok nem nekem való filmet láttam tizenévesen, amelyekből csak annyi maradt meg bennem, hogy „érdekes”, „szokatlan”, de kellett egy bizonyos fajta érettség is a mélyebb befogadásukhoz. Az emberben tizenévesen meglehet az érdeklődés (bennem megvolt), de egyszerűen keveset tud még akkor a világról, alig van élettapasztalata, szóval egy valóban fajsúlyos filmet nem tud annyira a magáévá tenni, mint felnőtt fejjel. Szerintem. :)

aCCaTt0nE 2021.02.13. 22:20:57

@Field64: Ez így van, de a merészebb témák iránti fogékonyság ekkor indul el bennük, amit szerintem nem kell elnyomni, inkább kezelni érdemes. Most nem a blogról beszélek, mert egyrészt nem lehet a feladata az edukáció (noha szerencsére sokszor úgy működik), másrészt a policy jogilag nyilván megfelelő a korhatár feltüntetésével, ezt ebben a vonatkozásban elismerem.
De egyfajta interpretáció már tizenéves korban kezd kialakulni úgy általában a világról és az emberi kapcsolatok működéséről, a határokat is ennek mentén kezdik el keresni úgy az emberi viselkedésben, mint a művészeti alkotásokban. Én nem bánom, hogy a gimiben "nem nekem való" filmeket néztünk, vagy, hogy merészebb kiállítású, bonyolultabb színdarabokra vittek el, amikben néha meghökkentő módon még a frontális meztelenség is szerepet kapott. A kulcs az volt, hogy a tanáraink megteremtették a feltételeket, hogy átbeszélhessük a mű által felvetett kérdéseket. Sajnos több évtizedes rendszerhiba, hogy ez nem általános gyakorlat minden középfokú oktatási intézményben (az alapfokúról ne is beszéljünk).

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2021.02.13. 22:30:17

@aCCaTt0nE:

Mint általában lenni szokott, most is egyetértek veled. :)

Én se bántam meg, hogy tizenéves koromban „nem nekem való” filmeket néztem, hiszen ha nem így tettem volna, talán ez a blog se lenne, vagy legalábbis nem velem működne. Ahogy az sem zavar, hogy vénségemre megint fogékony lettem a mesék iránt. :)

Minket sajnos nem vittek olyan színházi előadásra, amelyben frontális meztelenség is volt. Ezt sosem bocsátom meg a gimnáziumi tanáraimnak. Operába bezzeg vittek, akkor láttam (először) a Toscát. Tokaszalonnával felhizlalt dizőz énekelte a szerepet, mikor levetette magát az Angyalvárból, úgy beleremegett a színpad, hogy azt hittem, mindjárt a díszlet is ráomlik – kissé szabadon értelmezve az eredeti szüzsét.

P. S.: Raquel budapesti filmjéről, a Kékszakállról én tervezek egy posztot, mert szerintem a film nem olyan rossz, mint a híre. És szuper jó nők játszanak benne: Raquel mellett Virna Lisi, Nathalie Delon, Karin Schubert, Marilu Tolo, Agostina Belli...

aCCaTt0nE 2021.02.14. 07:25:01

@Field64:
Annyira unalmas már ez a folytonos egyetértésre való törekvés. Most már szívesen levetkezném magamról, mert szerintem évtizedes szakmai ártalom :D Meg én is öregszem, mi más magyarázhatná, hogy szintén fogékonnyá váltam a kalandmesékre?

A frontal nudity egyébként nem is egy Isten háta mögötti kamarateremben jelent meg, hanem a Bárka Színház Ablak-Zsiráf c. előadásában. (Akkoriban vidékiként még nem tűnt fel, hogy a Bárka mennyire nincs a város központjában.) De a Radnótiban is volt egy felkavaró Shakespeare-interpretáció Zsótért Sándor rendezésében, az Athéni Timon Kulkával és Cserhalmival: először áttörték a negyedik falat a színház előterében, aztán kannibalisztikus rítus zajlott a színpadon. Napokig magamba zárkóztam a társadalomkritika éles ábrázolásától kemény 17 évesen.
A te tizenéves korodban voltak olyan színházi előadások, amelyekben vállalták a meztelenséget? Erről nem sokat tudok, viszont a Jancsó-filmekre mindig lehetett számítani e tekintetben.

Operára szerencsére nem vittek minket. Ügyesen felismerték, hogy valószínűleg percenként kiszöknénk pisiszünetnek álcázott cigiszünetre, aztán talán el is tűnnénk egy környékbeli kocsmában.
Már felnőttként kaptam egy kakasülőre szóló vendégjegyet egyik statiszta barátomtól a Bohéméletre az Operába. Átlagos produkció volt, egészen elfogadható Mimivel és Rodolfoval. A szünetben lementem a barátomhoz a backstage-be. Szembejött velem egy iszonyat ráncos, de agyonpúderezett és szétrúzsozott, csontsovány, alacsony öreg nő fekete parókával a fején. Már a folyosó végéről mosolyogva tempósan tipegett az irányomba, mintha egy ismerőst köszöntene. Megállt, a szemembe nézett, aztán kikerült, és ugyanazzal az arcra fagyott mosollyal siklott tovább. Mintha egy Fellini-film főszereplője lettem volna. Kiderült, hogy a darabban ő játszotta Mimit. Egyszeriben megkaptam a közalkalmazotti lét impresszióját egyetlen élménybe sűrítve. Intő jelnek kellett volna tekintenem...

A P.S.-hez: remélem, Raquel Welch nem énekel Bartókot az említett filmben, de ha igen, akkor legalább az alsó mércét megüti :)

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2021.02.14. 09:09:30

@aCCaTt0nE:

„Annyira unalmas már ez a folytonos egyetértésre való törekvés.”

Konfliktuskerülő alkat vagyok, és rájöttem, hogy ennek egyik legjobb módszere az örökös egyetértés. Vagy legalábbis annak hangoztatása. :)

De most például máris nem fogok egyetérteni. Mert nemcsak konfliktuskerülő vagyok, hanem konzervatív is. :) El tudom képzelni, hogy tizenéves fejjel nekem is tetszett volna az a Shakespeare-előadás, hiszen az én tizenéveimben nemhogy színházban, de még filmeken se nagyon láthatott ilyesmit a néző. Azóta viszont már túl sokat is, szóval én az autentikus felfogás híve vagyok. Vagyis szerintem ha valóban jó egy klasszikus darab (és többségük tényleg az), akkor számomra nem kell modernizálni, mert meg fogom érteni a hagyományos felfogásban játszva is, hogy mi benne az örök érvényű. Szóval amikor külsődleges dolgokkal próbálják hangsúlyozni a máig érvényes mondanivalót, az számomra elég szájbarágós. Emlékszem, a 80-as években (?, vagy kicsit később?) láttam a Katonában A velencei kalmárt. Mai ruhákba öltözve játszották a színészek, az egyetlen komoly díszletelem egy betonkeverő volt, amit időnként bekapcsoltak, aztán leállítottak. Nagyon nem tetszett, bár „műértők” szerint alighanem zseniális előadás volt. :)

Voltak már ifjabb éveimben is szolidan meztelenkedős előadások: például Béres Ilona félmeztelen szereplése egy Nemzeti-darabban vagy Szirtes Ági pucérkodása A szuzai menyegzőben szájról szájra terjedő szenzáció volt, bár jómagam nem láttam ezeket a produkciókat. Nem voltam nagy színházlátogató, az én világom inkább a mozi volt és maradt. Ámbár a barátaim az elmúlt néhány évben rászoktattak az operára, és meglepően jó előadásokat láttam az Erkel Színházban. Talán csak a sokat emlegetett Porgy és Bess volt kivétel, ami nem igazán tetszett, de nem azért, mert nem négerek játszották: számomra inkább Hair-feelingje volt az egésznek, az a roppant nagy nyomor és egyéb szélsőségek a Porgy és Bessből valahogy nem jöttek át.

Én is láttam olyan Bohémélet-előadást, ahol azzal az érzéssel néztem a darabot, hogy Mimi vonalainak határozottan jót fog tenni egy kis koplalás, mert vannak még felélhető tartalékai. :)

P. S.: Nem, a filmnek nincs köze Bartókhoz, de az tény, hogy a Kékszakáll-sztori modernizálásáról van szó. Burton nagy színész volt, ez lejött most is, még ha nem is ez a legnagyobb alakítása, a nők gyönyörűek és többségük szerencsére készségesen megvált a jelmezeitől, és az operatőr munkájával is elégedett voltam. Ennek a filmnek az anyagi sikere tette lehetővé egyébként a producerek számára örök kedvencem, a Lester-féle A három testőr elkészítését. Szó volt arról, hogy Magyarországon forgatják azt is, de a bürokratikus nehézségek miatt végül Spanyolországba ment a stáb.
süti beállítások módosítása