Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

MovieCops

A KÉK LAGÚNA

2022. augusztus 08. - Field64

Majdnem tizennyolc éves voltam, amikor Magyarországon bemutatták A kék lagúnát. Ebben az életkorban az ember még jól emlékszik pár évvel korábbi kamaszos ábrándjaira, hogy olvasmányélményei hatására majd miféle kalandokat fog átélni mindenféle egzotikus helyszíneken, de már elég felnőtt ahhoz, hogy felismerje a tündérmese naiv egyszerűségét. Az édenkerti idillben jómagam kicsit oda nem illőnek éreztem a cselekmény néhány szexuális vonatkozását, hiszen például az önkielégítés vagy a menstruáció nem tartozott az általam korábban olvasott ifjúsági regények motívumai közé. Egy percig nem bírtam komolyan venni az opuszt, mert kalandfilmnek nem volt eléggé fordulatos, és a nagykorúság küszöbén szexuális felvilágosításként sem tudtam már különösebben értékelni. Vizuális szépsége viszont kifejezetten tetszett: a trópusi sziget flórája és faunája, a víz alatti világ és a két összeillő főszereplő, Brooke Shields és Christopher Atkins. Kifogásaim ellenére összességében kellemes emlékeim maradtak A kék lagúnáról, még ha nem is sorolom legnagyobb moziélményeim közé. Egykor megmosolyogtató naivitása mára erénnyé vált a szememben, ugyanis az általam ismert újabb keletű tinifilmek többsége sajnos egyszerre végtelenül bugyuta és csüggesztően ízléstelen, és tartok tőle, hogy A kék lagúna egy valóban realisztikus modern változatában a két főszereplő már gyerekként jóval többet tudna a szexről és a piálásról, mint a derék öreg Paddy, akinek köszönhetően megmenekülnek. Az alábbi írás szokásom szerint a film keletkezéstörténetét tekinti át, de kitér az előzményekre, a folytatásra, az utánzatokra és a remake-re is. Vitorlát fel, irány a kék lagúna!

FIGYELEM! Az illusztrációk némelyike meztelenséget ábrázol. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!

lagoon00_1.jpg

A cselekmény

A XIX. században járunk. Két kisgyermek, Richard és Emmeline a kisfiú édesapjával együtt San Franciscóba utazik egy hajón. Amikor tűz keletkezik, a kapitány parancsba adja, hogy az utasok szálljanak be a mentőcsónakokba. A zűrzavarban a gyerekek egy mogorva, részeges tengerésszel, Paddyvel kerülnek össze. Csónakjuk a ködben és a füstben elszakad a többi csónaktól, és hőseink magukra maradnak a nyílt tengeren élelem és ivóvíz nélkül. Már-már úgy tűnik, nincs menekvés számukra, amikor másnap reggel szárazföldet pillantanak meg. Partot érés után azonnal felfedezőútra indulnak. Egy magaslatra felmászva nemcsak arról győződhetnek meg, hogy egy szigetre kerültek, hanem arról is, hogy híre-hamva sincs se a többi csónaknak, se a hajónak. Felkészülnek arra, hogy egy darabig itt kell maradniuk, amíg megmentőik rájuk nem találnak. A zord Paddy igyekszik gondoskodni róluk, Richardot különféle férfimunkákra tanítja, és mindkét gyereket kioktatja, mi a teendő, ha hajó bukkanna fel a láthatáron. Vannak nyomai annak, hogy esetleg nem egyedül tartózkodnak a szigeten, mert Paddy egy napon magányos kóborlása közben az egyik sziklán friss húst fedez fel, melyet mintha áldozat gyanánt tett volna oda valaki. Korábban Richard talált már egy koponyát és egy rumos hordót is. Az iszákos Paddy nem bírja megállni, hogy időnként meg ne ízlelje a hordó tartalmát. Egyik este túlságosan felönt a garatra, és a gyerekek másnap már csak a holttestét találják meg a parton. Richard és Emmeline magukra maradnak a szigeten, ahol megannyi veszély leselkedik az ártatlan és tapasztalatlan gyerekekre…

lagoon01_1.jpg

Trópusi naplemente

A szerző

Henry De Vere Stacpoole 1863. április 9-én látta meg a napvilágot az írországi Kingstownban (a mai Dún Laoghaire). Édesapja William C. Stacpoole iskolaigazgató (egyes források szerint egykori lelkész) volt, édesanyja egy kanadai nő, Charlotte Augusta Mountjoy Stacpoole. A házaspárnak három lánygyermeke is született. A kis Henryt krónikus hörghurut gyötörte, amiből csak akkor gyógyult ki, amikor 1871-ben anyjával és testvéreivel a franciaországi Nizzába utazott abban a reményben, hogy az ottani klíma meggyógyítja. Hazatérésük után a fiú a londoni Malvern College-ben tanult. A Szent György Kórházban, a University College-ben és a Szent Mária Kórházban elsajátította az orvostudomány elméleti ismereteit és gyakorlati fogásait, s 1891-ben orvosi diplomát szerzett. Ezt követően elszegődött hajóorvosnak a Brit Királyi Haditengerészet egyik hajójára, amellyel bejárta a Déli-Csendes-óceánt. Feltehetően utazási élményei inspirálták jó néhány későbbi regényét. Gyerekkora óta érdeklődött az irodalom iránt, s az 1890-es években megismerkedett John Oliver Hobbes angol–amerikai írónővel (férfiúi álnév, az igazi: Pearl Mary Teresa Craigie). Ennek a barátságnak köszönhetően lett a Yellow Book (Sárga Könyv) irodalmi kör tagja, és elkezdődött írói pályafutása. Első könyvei iránt nem mutatkozott különösebben nagy érdeklődés, ezért 1904-ben a Királyi Irodalmi Alapítvány (Royal Literary Fund) támogatását kérte. Egészségi állapota ugyanis jelentősen megromlott, isiász és depresszió gyötörte, ami miatt nem tudott munkát találni, addigi szerény írói bevétele pedig nem volt elegendő a megélhetéséhez. Következő két regénye, A bíbor azáleák (1907) és A kék lagúna (1908) kiugró sikere azonban megoldotta anyagi problémáit. Előbb Chelmsfordban, aztán Essexben, végül a Wight-szigeten található Bonchurchben telepedett le. Ideje javát ekkor már az írásnak szentelte. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak romantikus kalandos történeteket, hanem történelmi regényeket, sőt életrajzokat is írt, például a nagy francia költőről, François Villonról. Olykor a Tyler De Saix álnevet használta. Saját élete történetét két kötetben írta meg: 1942-ben jelent meg az első, a Men and Mice, 1863–1942, három év múlva a második, a More Men and Mice. Közben külföldön is felfedezték, műveit számos nyelvre lefordították, néhány magyarul is megjelent, például a Garryowen és persze A kék lagúna. A Garryowent filmesítették meg először, méghozzá 1920-ban, a némafilmkorszakban. Stacpoole kétszer házasodott. 1907-ben Margaret Robsont vezette az oltár elé, aki 1934-ben meghalt. Négy évvel később nőül vette Margaret testvérét, Florence Robsont. Az író 1951. április 12-én hunyt el a Wight-szigeti Shanklinban. Özvegye tíz évvel élte túl.          

lagoon02_1.jpg

A regény egyik kiadásának címlapja

A regény

A kék lagúna 1908-ban jelent meg először a londoni T. Fisher Unwin kiadásában. Keletkezéstörténetéről viszonylag keveset tudni, de az biztosra vehető, hogy a szerzőt befolyásolták hajóorvosként tett utazásainak élményei. A Biblia hatását sem érdemes vitatni, nemcsak azért, mert a szereplők olykor emlegetik is, hanem azért sem, mert Emmeline és Richard története a kék lagúnában tulajdonképpen egyfajta variációja Ádám és Éva történetének az édenkertben. Ugyanakkor a mű előszavában a keletkezésre vonatkozóan ezeket olvashatjuk: „Földgolyónk két legnagyobb kalandja szolgáltatja Henry de Vere Stacpoole izgalmas regényének hátterét. Az egyik a földkéreg kialakulása, a másik pedig az emberi műveltség megszületése: két hatalmas drámája ennek a »sárgolyóbisnak«, amellyel az embert végzete mindörökre és elválaszthatatlanul egybefűzte.” Egyes irodalomtörténészek szerint Morgan Robertson (1861–1915) két rövid novellája, a Harper’s-ben 1898-ban publikált Primordial és a Three Laws and the Golden Rule is hatott Stacpoole-ra, sőt A kék lagúna bizonyos kiadásai tartalmazzák is ezt a két Robertson-történetet. Edgar Rice Burroughs klasszikus Tarzan-történeteinek legfontosabb forrásai között is megtalálható ez a két Robertson-novella, sőt A kék lagúna is. Kevésbé köztudott, hogy A kék lagúna egy trilógia első része. A nagy sikerre való tekintettel ugyanis Stacpoole két folytatást írt hozzá: a The Garden of God (Isten kertje) 1923-ban, a The Gates of Morning (A reggel kapui) 1925-ben jelent meg. A kék lagúna nyitott befejezéssel ért véget, a The Garden of God elején azonban megtudjuk, hogy Emmeline és Richard meghalt, a gyermekük viszont életben maradt, és ő lett a folytatások főszereplője.    

lagoon03_1.jpg

A kék lagúna (1923)

A korábbi filmváltozatok

A kék lagúnát elsőként a némafilmkorszakban, 1923-ban filmesítették meg. A forgatókönyvet az operatőr (!), William Bowden írta, s a rendező, Dick Cruikshanks alakította a részeges matrózt, Paddyt, illetve ő látta el a produceri teendőket is. A két főszereplőt tizenéves korukban Molly Adair és Arthur Pusey alakította, gyerekkori énjüket Doreen Wonfor és Val Chard személyesítette meg. A két gyerek semmilyen más filmben nem játszott, Adair és Pusey viszont nem kezdőként szerepeltek, ámbár karrierjük a hangosfilmek elterjedésével véget ért. Pusey egyébként játszott hangosfilmben is, a Souris d'hôtel című 1929-es némafilmben pedig a magyar Lenkeffy Ica volt az egyik partnere. Adair magas kort megért, 1990-ben, nyolcvanöt éves korában hunyt el, szóval akár láthatta is egykori filmje két remake-jét, bár arról nincsenek infóim, hogy megnézte volna őket. A forgatás afrikai helyszíneken zajlott. A filmről nagyon kevés információ található a világhálón, a kópia valószínűleg elveszett. A kor lehetőségeihez képest nagyszabású produkciónak indult az 1949-es hangosfilm. Az előkészületek már 1935-ben elkezdődtek. Herbert Wilcox producer bejelentette, hogy színes filmet tervez, ami a harmincas évek közepén nem volt még annyira magától értetődő, mint manapság.

lagoon04_1.jpg

Reklámkép az 1949-es filmváltozathoz

A hangzatos elképzelések 1935-ben még nem realizálódtak, így Frank Launder író, rendező és producer javaslatára Wilcox eladta a filmjogokat a Gainsborough Picturesnek. A cég 1938-ban nagy sikert ért el Alfred Hitchcock Londoni randevú című kémfilmjével, ezért felvetődött az az ötlet, hogy annak két főszereplője, Margaret Lockwood és Michael Redgrave legyenek A kék lagúna főszereplői is. A forgatást a második világháború miatt elhalasztották. 1947-ben vették elő újra a projektet, és kezdődtek meg a tényleges előkészületi munkálatok. A regényből John Baines, Michael Hogan és a rendező, Frank Launder írt forgatókönyvet. Launder volt az egyik producer is. Emmeline szerepére az akkor még ismeretlen Marilyn Monroe (!) és Claire Bloom egyaránt esélyes volt, mégis a brit Jean Simmons lett a befutó, mégpedig a Szép remények (1946) című Dickens-adaptációban nyújtott alakításának köszönhetően. A főhőst ebben a filmben nem Richard Lestrange-nek, hanem Michael Reynoldsnak hívják: feltehetően a hollywoodi erénycsőszök miatt volt szükség az átkeresztelésre, ugyanis a könyvben unokatestvérekről van szó. Az erkölcsök védelme érdekében írták bele a történetbe az esküvői jelenetet, illetve az eredeti cselekményt a gonosz kereskedők szerepeltetésével próbálták még izgalmasabbá tenni.

lagoon05_1.jpg

Jean Simmons és Donald Houston

Michael szerepére nyilvános meghallgatást hirdettek, amire állítólag ötezren jelentkeztek, de „csak” száz fiatalember tűnt annyira meggyőzőnek, hogy próbafelvétel is készüljön velük. A legesélyesebbek között volt a későbbi Angyal és James Bond, azaz Roger Moore, illetve a fiatalon elhunyt remek karakterszínész, Laurence Harvey. Az illetékesek a pályakezdő Donald Houstont választották.  A forgatás két fő helyszíne a Fidzsi-szigetek és a londoni Pinewood Studios volt, a munka 1947 végén kezdődött. A stábnak több nehézséggel is szembe kellett néznie. A Fidzsi-szigetek egészségügyi rendszabályai szerint például tizenkilenc év alattiak nem léphettek az ország területére a gyermekbénulás megelőzése érdekében. Simmons csak a következő év január 19-én töltötte be a tizenkilencedik életévét, ezért azt a néhány hetet állítólag máshol kellett kivárnia, hiába bizonygatta, hogy megkapta a szükséges védőoltásokat. A művésznő és partnere, Donald Houston autóbalesetet szenvedtek a Fidzsi-szigeteken, de szerencsére komolyabb sérülések nélkül megúszták a dolgot. Nem esett baja Sidney Gilliat producer fivérének, a forgatásra látogató Leslie-nek sem, amikor repülőgépe Suva (a Fidzsi-szigetek fővárosa) közelében a folyóba zuhant. Frank Launder rendező viszont eltörte a kezét az egyik forgatási napon. A kiszámíthatatlan trópusi viharok három hónapos csúszást okoztak a forgatásban. A fáradozások mindazonáltal nem voltak hiábavalóak, mert A kék lagúna tetszett a közönségnek, az Egyesült Királyságban például az 1949-es esztendő hetedik legjövedelmezőbb filmje volt.    

lagoon06_1.jpg

Randal Kleiser

A rendező

Randal Kleiser 1946. július 20-án született az Egyesült Államokban, a Pennsylvania állambeli Philadelphiában. Teljes neve: John Randal Kleiser. Édesapja John Raymond Kleiser, édesanyja Harriet Kelly Means. A pennsylvaniai Lebanon holland közösségében nevelkedett. Már tizenéves korában kapcsolatba került a filmezéssel mint színész. Elsőként Randy Epstein The Pursuit (1962) című drámájában játszott, majd egy másik rövidfilmben, Don Glut Captain America vs. The Mutant (1964) című alkotásában a kultikus képregényhőst, Amerika kapitányt személyesítette meg. Cserébe Glut szerepet vállalt Kleiser első rövidfilmjében, az Orgy Beach Partyban (1964). Randal látható volt George Lucas háromperces rövidfilmjében, a Freiheitben (1966) is, az akkor még pályakezdő rendező ugyanis kollégiumi szobatársa volt a Dél-Kaliforniai Egyetemen, ahol mindketten filmkészítést tanultak. Kleiser 1973-tól rendezett folyamatosan. Két rövidfilm (Peege, Foot Fetish) után televíziós rendezőként jutott állandó munkához, így például 1975 és 1977 között három epizódot rendezett a hazánkban is kedvelt Starsky és Hutch című krimisorozathoz. A pályakezdő John Travoltával forgatta a The Boy in the Plastic Bubble (1976) című romantikus drámát, melynek forgatásán igazi szerelem szövődött Travolta és tizennyolc évvel idősebb partnernője, Diana Hyland között, aminek a színésznő pár hónappal később bekövetkezett halála vetett véget. Kleiser nagyon jól kijött Johnnal, így amikor a Szombat esti lázzal (1977) világsztárrá vált Travoltát szerződtették a Pomádé (1978) című filmmusical főszerepére, az újdonsült filmcsillag Kleisert javasolta rendezőnek. Az ifjú direktor meghálálta a bizalmat, és egy rendkívül hangulatos, szerethető és vicces filmet hozott össze, amely megérdemelt világsikert aratott. Travolta és partnernője, Olivia Newton-John ausztrál énekesnő népszerűsége a tetőfokára hágott, és a közös munka megalapozta immár négy évtizede tartó barátságukat is.  

lagoon07_1.jpg

Képkocka a Grease (1978) fináléjából 

Kleiser későbbi filmjeivel nem tudta megismételni a Pomádé sikerét, mindazonáltal nem maradt munka nélkül, és ma már Hollywood egyik megbecsült doyenjének számít. Elsősorban a fiatalokról és a fiataloknak forgatott, filmjeiben számos tehetséges ifjú színészt (Leigh McCloskey, John Travolta, Christopher Atkins, Peter Gallagher, C. Thomas Howell, Patrick Swayze, Ethan Hawke, Craig Sheffer, Chris Carmack, Henry Cavill) foglalkoztatott, bár nem mindenkiből lett nagy sztár. A kék lagúna utáni filmjei Magyarországon vagy kevésbé ismertek, vagy kevesen tudják, hogy az ő rendezéseiről van szó: Nyári szeretők (1982), Gyermek az időben (1986), Pee Wee nagy kalandja (1988), Keresem az utam (1989), Fehér Agyar (1991), Drágám, a kölyök (marha)nagy lett! (1992). Kleiser életművében drámai témája miatt kakukktojásnak mondható a Búcsúmulatság (1994), amely egy jóképű építészről (Eric Roberts) szól, aki megtudja, hogy szervezete nem képes legyőzni a HIV-vírust, ezért egy kétnapos partin szeretne végleg elbúcsúzni azoktól, akik mindvégig kitartottak mellette. A szereplők között feltűnnek a direktor korábbi alkotásainak egyes szereplői is, mint például Olivia Newton-John, Christopher Atkins és Bruce Davison.  Az Alapos gyanú (1998) című thriller főszerepeit Melanie Griffith és Tom Berenger játszotta. Kleiser utolsó mozifilmje, a Red Riding Hood (2006) című zenés családi film volt. 2016-ban a televízió számára forgatta mind ez idáig utolsó alkotását, a Defrost: The Virtual Series című sci-fit, amelyet 2019-ben mutattak be. Ebben ismét látható A kék lagúna megöregedett főhőse, Christopher Atkins. Kleiser egy ideje nyíltan vállalja homoszexualitását, magánéletét azonban nem kísérték botrányok. Tudomásom szerint a MeToo páncélja mögé bújva sem vádolta meg egyik színésze sem, hogy kifogásolható módon viselkedett volna velük. Érdekesség, hogy a Sikoly című horrorszéria 2000-ben bemutatott harmadik részének bizonyos jeleneteit az ő otthonában forgatták.  

lagoon08_1.jpg

Emmeline, a trópusok szépe (Brooke Shields)

A szereplők

Az Emmeline szerepében látható Brooke Shields 1965. május 31-én született New Yorkban. Teljes neve: Brooke Christa Shields. Édesanyja és egykori menedzsere, Teri Schmon (1933–2012) színésznő és modell volt, édesapja Frank Shields (1941–2003) pedig üzletember. Amikor Teri bejelentette, hogy állapotos, Frank családja pénzt adott neki, hogy elvetesse a gyereket. Az asszony elfogadta ugyan a pénzt, de mégis megszülte a gyermekét. A szülők végül összeházasodtak, ám a kislány öt hónapos korában el is váltak. Brooke még csak ötnapos volt, amikor anyja kijelentette, hogy sztárt fog faragni belőle. A kislány karrierje már tizenegy hónapos (!) korában elkezdődött, első fotósorozatát egy szappanreklámhoz maga Francesco Scavullo, az egyik legmenőbb divatfotográfus készítette. Az egyik legismertebb modellügynökség vezetője, Eileen Ford később kijelentette, hogy kifejezetten Brooke miatt indították el gyermekrészlegüket. Shields 1974-ben filmezett először, mégpedig egy tévés produkcióban: a Faye Dunaway és Christopher Plummer főszereplésével forgatott Arthur Miller-adaptációban, A bűnbeesés utánban Plummer lányának szerepében jelent meg. Tizenkét évesen kapta első jelentős filmszerepét: egy gyerekprostituáltat játszott Louis Malle Csinos kislány (1978) című botrányfilmjében. Anyját Susan Sarandon alakította, akárcsak a szintén 1978-as A cigányok királya című drámában. Brooke meztelen jelenetei miatt Malle filmjét egyesek gyermekpornográfiával vádolták, és forgalmazása több országban nehézségekbe ütközött. (A magyar mozik sem mutatták be.)

lagoon09_1.jpg

„Csak egy rongyom van, amit felvegyek!” (Brooke Shields)

A botrány hozzájárult ahhoz, hogy a reflektorfény a szépséges kislányra irányuljon, aki ezután már főszerepeket kapott ugyan, de sem a filmjei nem voltak kiemelkedőek, sem az ő színészi tehetsége nem volt igazán átütő. Ezzel kapcsolatban elég csupán a Végtelen szerelem (1981) című romantikus dráma rendezőjét, Franco Zeffirellit idézni, aki évek múlva elmondta, hogy a szerelmi jelenetek forgatásán csiklandoznia kellett színésznője talpát és lábujjait, hogy hiteles érzelmi reakció jelenjen meg Brooke kifejezéstelen arcán. Maga Shields később azt nyilatkozta, hogy huszonkét éves korában veszítette el a szüzességét, ezért 1981-ben még semmilyen személyes élményanyaga nem volt ahhoz, hogy meggyőzően eljátsszon egy orgazmust. Tekintettel arra, hogy Brooke színészi képességei mindig is vita tárgyát képezték, kicsit vicces, hogy Teri Shields azzal az indokkal akarta lemondani a Zeffirelli-filmet, hogy a lányának igazából nincs mit eljátszania, csak szépnek kell lennie. A Végtelen szerelem a direktor életművében valóban egy gyengébb darab, Brooke filmográfiájában viszont a figyelemre méltó tételek közé tartozik. Az évek múlásával – több szakmai és anyagi bukással a háta mögött – Shields neve lejjebb került a filmek stáblistáján. Legendás szépségének és a modellvilágban szerzett hírnevének köszönhetően mindig kapott szerepajánlatokat, de már csak televíziós produkciókban és másodvonalbeli filmekben foglalkoztatják. A valaha oly gyönyörű színésznő egykoron Dean Cain jegyese volt (életrajzában azt írta, ő volt az első szexpartnere is), valamiért mégsem házasodtak össze. Állítólag jó barátja, Michael Jackson is többször megkérte a kezét. Brooke 1997-ben Andre Agassi teniszezőnek mondta ki először a boldogító igent, ám házasságukat nem egész két év múlva érvénytelenítették. 2001-ben ment nőül Chris Henchy producer-színészhez, akinek két lánygyermeket szült.

lagoon10_1.jpg

Richard, Emmeline védelmezője (Christopher Atkins)

A Richardot játszó Christopher Atkins 1961. február 21-én született az Egyesült Államokban, a New York állambeli Rye-ban. Teljes neve: Christopher Atkins Bomann. Édesapja Donald Bomann, édesanyja Bitsy Nebauer. Középiskolás korában életmentő és vitorlásoktató volt. Semmiféle színészi előképzettséggel nem rendelkezett, amikor engedett egyik ismerőse, egy színészügynök rábeszélésének, és elment A kék lagúna szereplőválogatására. Több száz jelentkező közül választották ki. A film java részében egy szál ágyékkötőben szerepelt, sőt voltak meztelen jelenetei is, melyek ellen nem emelt kifogást. (Igaz, állítólag neki is volt testdublőrje, a stáb felszerelését szállító repülőgépek egyikének fiatal pilótája, ámbár egyesek úgy tudják, a legtöbb jelenetben maga Atkins vetkőzött.) A rossz kritikák ellenére A kék lagúna világsikert aratott, Chris sztárrá vált, a tinilányok egy ideig az ő posztereivel tapétázták szobájuk falát. Ismertségét a továbbiakban is főleg a filmvilágban kívánta kamatoztatni, de első nagy sikerét soha nem tudta megismételni. A Kristy McNichol partnereként forgatott romantikus zenés film, a The Pirate Movie (1982) negatív kritikai fogadtatása A kék lagúnáén is túltett, s bár a közönség szórakoztatónak találta, anyagilag nem volt különösebben jövedelmező. Ellenben az Atkins által előadott betétdal, a How Can I Live Without Her a Billboard Hot 100-as toplistáján a 71. helyig jutott.

lagoon11_1.jpg

Fiú a delfinekkel (Christopher Atkins)

Ugyanabban az évben a fiatalember meztelenül pózolt a Playgirl magazin számára, ami a hölgyek körében fokozta népszerűségét. Ezt próbálta kiaknázni az A Night in Heaven (1983) című dráma is, amelyben Chris egy elbizakodott egyetemistát alakít, aki sztriptíztáncosként szerez magának zsebpénzt. Viszonyt kezd a tanárnőjével (Lesley Ann Warren), amiből komoly érzelmi zűrök keletkeznek. 1983-ban Atkins beszállt a Magyarországon is közkedvelt szappanoperába, a Dallasba: huszonhét részen át játszott egy Peter Richards nevű táborvezetőt, aki érzelmi kapcsolatba kerül a gonosz Jockey elhanyagolt feleségével, Samanthával. (A figura eredeti keresztneve Sue Ellen, a magyar változat keresztelte át Samanthára. Mellesleg a Jockey is a hazai szakemberek leleménye, a külföldi verziókban ugyanis J. R.-nak szólítják a cinikus férjet.) Chris karrierje ettől kezdve kevésbé jelentős mozifilmekre és tévés produkciókra korlátozódott. Négy Arany Málna-jelöléséből kétszer ítélték neki a díjat, egyszer épp a fentebb említett A Night in Heavenért. Kevésbé köztudott, hogy a Szeleburdi Susan című tévészéria egyik 1999-es epizódjában ismét Brooke Shields partnere volt, akivel egyébként A kék lagúna óta jó barátok. Atkins 1985-ben vette feleségül Lynne Barront, akitől két gyermeke született, Grant és Brittney Bomann. A házaspár 2007-ben elvált. Az új évezredben Chris elárulta, hogy fiatalkorában komoly alkoholproblémái voltak, de sikerült úrrá lennie káros szenvedélyén.    

lagoon12_1.jpg

Paddy, a részeges, de jóindulatú tengerész (Leo McKern)

A Paddyt alakító ausztrál Leo McKern 1920. március 16-án született Sydney-ben. Hivatalos neve: Reginald McKern. Szülei: Norman Walton McKern és Vera Martin. Tizenöt éves korában baleset következtében megvakult az egyik szemére. A Sydney Technical High School (Sydney-i Műszaki Középiskola) elvégzése után mérnök gyakornokként dolgozott. A második világháborúban utászként harcolt az ausztrál hadseregben. 1944-ben Sydney-ben állt először színpadra. Beleszeretett Jane Holland színésznőbe, akivel 1946-ban kötött házasságot, és együtt települtek át az Egyesült Királyságba. A házaspárnak két gyereke született, az egyikük, Abigail, szintén a színészi pályát választotta. Második hazájában McKern hamar a kedvelt karakterszínészek sorába emelkedett, a legendás londoni Old Vic színház és a Shakespeare Memorial Theatre (a mai Royal Shakespeare Theatre az író szülővárosában, Stratford-upon-Avonban) állandó művészei közé tartozott. Híres alakítása volt az intrikus Jago az Othellóban. Robert Bolt azóta klasszikussá vált darabja, az Egy ember az örökkévalóságnak a hatvanas évek elején szinte egyszerre került színre Londonban és New Yorkban. Leónak mindkét előadásban szerepet ajánlottak, és ő a Broadway-t választotta, mert ott Wolsey bíborost játszhatta. Azonban rettenetes helynek találta New Yorkot, és két hét után otthagyta a produkciót. McKern 1951-ben kezdett filmezni, mozifilmekben és televíziós produkciókban egyaránt közreműködött. A magyar közönség olyan filmekben láthatta őt, mint Az ordító egér (1959), A királyért és a hazáért (1964), a Segítség! (1965), az Egy ember az örökkévalóságnak (1966, a filmben már Cromwellt játszotta, nem Wolsey-t), a Ryan lánya (1971), a Megtorlás (1973), a Sherlock Holmes legkedvesebb bátyjának kalandja (1974), az Ómen (1976) és az Ómen 2: Damien (1978), A francia hadnagy szeretője (1981) és a Sólyomasszony (1985). A Ryan lánya viharjelenetének forgatásán kis híján életét vesztette, és ezért David Lean rendezőt hibáztatta. Még az is megfordult a fejében, hogy felhagy a színészettel. Noha nagy népszerűségre tett szert mint Horace Rumpole bíró egy negyvenhárom részes tévésorozatban, ennek ellenére nem szerette ezt a szerepet, mert szerinte beskatulyázta őt, és elhomályosította más alakításait. Hosszan tartó betegség után hunyt el 2002. július 23-án Bathban.      

lagoon13_1.jpg

A trópusok szerelmespárja (Brooke Shields és Christopher Atkins)

Így készült a film

Randal Kleisernek állítólag egyik nagy álma volt, hogy megfilmesítse A kék lagúnát. Elmondása szerint sose hallott az 1949-es filmről, ezért nem remake-ben gondolkodott, hanem Stacpoole regényéből kiindulva akarta megvalósítani saját elképzeléseit. A szkriptet Douglas Day Stewart írta, akivel a The Boy in the Plastic Bubble forgatásán remekül kijött. Kleiser úgy tervezte, hogy a kamasz szereplők teljesen meztelenül játsszák végig a filmet. Ez az elgondolás azonban számos jelöltet elriasztott mindkét nemből. Emmeline-t eredetileg Jennifer Jason Leigh, Richardot Matt Dillon játszotta volna, de mindketten visszaléptek. A női főszerepre ekkor olyan színésznőket környékeztek meg, mint Kelly Preston, Lori Loughlin, Dana Plato, Diane Lane, Carrie Fisher, Molly Ringwald, Linda Blair, Jodie Foster, Tatum O'Neal, Michelle Pfeiffer, Daryl Hannah, Rosanna Arquette, Melissa Sue Anderson, Kim Basinger, Ellen Barkin, Justine Bateman, Delta Burke, Jamie Lee Curtis, Bridget Fonda, Melanie Griffith, Anjelica Huston, Kay Lenz, Mariel Hemingway, Kristy McNichol, Amy Irving, Sarah Jessica Parker, Kathleen Turner, Isabelle Adjani, Charlene Tilton és Ally Sheedy. A jelöltek között volt olyan hölgy, aki szerintem akkor már túlkoros volt, mint például Anjelica Huston és Kathleen Turner. Carrie Fisher inkább a világűrt választotta a trópusi sziget helyett, és A birodalom visszavágban (1980) újra eljátszotta Leia hercegnőt. Charlene Tilton a Dallas című népszerű szappanoperában való szereplést részesítette előnyben (a széria egyik állandó szereplőjét, Lucyt alakította), Jennifer Jason Leigh pedig színész édesapja, Vic Morrow kívánságára gondolta meg magát. Dana Plato az első körben még érdeklődött a szerep iránt, mígnem ügynöke figyelmeztette, hogy Emmeline megformálása lerombolhatja azt a gondosan felépített „ártatlan kislány” imázst, amelyet Plato a Different Strokes című tévésorozatban való szereplésével alakított ki magáról. Sean Young viszont rámenősen lobbizott, hogy őt válasszák, ötször is elment meghallgatásra Kleiserhez, ám hasztalan erőlködött. 

lagoon14_1.jpg

Ártalmatlan meztelen fürdőzés (Brooke Shields és Christopher Atkins)

A fiúk sem lelkesedtek azért, hogy himbálózó fütyivel álljanak a kamerák elé. Matt Dillon visszalépése után szóba került például Sean Penn, Lou Diamond Phillips, John Travolta, Richard Gere, Sylvester Stallone, Christopher Reeve és Willie Aames is, de egyikükkel sem jutottak el a szerződésig. Az említettek közül Reeve, Stallone, Travolta és Gere szerintem szintén túlkorosak voltak. Richard fiatalon többször is vállalt frontális meztelenséget, ellenben Travolta következetesen visszautasította a ruhátlan szerepeket. (A szintén 1980-as Amerikai dzsigoló címszerepére is ezért mondott nemet, és lépett a helyére épp Richard Gere.) Egyesek úgy tudják, John Belushi is pályázott a szerepre, és külseje miatt rostálták ki, mert az illetékesek szerint túlsúlya nevetségessé tette volna a figurát. Randal Kleiser évek múlva nagyvárosi legendának minősítette a Belushiról szállingózó pletykákat. Úgy emlékezett, hogy Diane Lane és Willie Aames volt a legesélyesebb páros, a film egyik külföldi kiadásának extrái között viszont Lou Diamond Phillips és Molly Ringwald próbafelvétele tekinthető meg. Bennfentesek úgy tudják, az utolsó körben két jelölt maradt: Sean Penn és Christopher Atkins. Egyértelműen a külsőségek döntöttek, és Christopher írhatta alá a szerződést. (Rossz nyelvek szerint a meleg rendezőnek egyszerűen jobban tetszett Chris, mint Sean.) Külsejét azonban Kleiser nem találta elég „vad”-nak, ezért a srác sima haját a film kedvéért begöndörítették. Atkins állítólag annyira hozzászokott a meztelenséghez, hogy a forgatási szünetekben sem mindig öltözött fel. A rendező szerint azért kellett lemondaniuk Willie Aamesről, mert feltűnően alacsonyabb volt, mint az addigra már leszerződtetett Brooke Shields. (Tizenöt centiméter a különbség.) Igaz, Atkins is alacsonyabb volt a partnernőjénél, de csak négy centiméterrel. Emiatt a forgatáson Brooke-nak külön mélyedéseket ástak a homokba, hogy a színésznő azokban lépkedjen, s így a magasságkülönbség kiegyenlítődjék, mert az alkotók szerint egy hősies férfi legyen magasabb, mint a nő. 

lagoon15_1.jpg

Heverészés a homokban (Christopher Atkins és Brooke Shields)

Miután Kleiser belátta, hogy nemigen fog olyan színészeket találni, akik hajlandók végig ruhátlanul játszani, ezért módosított a koncepcióján, és beérte részleges meztelenséggel is. Nagyon szerette volna ugyanis, ha a tinédzserek körében igen népszerű Brooke Shields játszaná Emmeline-t, a fiatal sztár viszont a Csinos kislány botránya miatt hallani sem akart újabb meztelenkedésről. A direktor elfogadta Brooke feltételeit, s a meztelen jelenetekben testdublőrt használtak. Amikor ez nem volt lehetséges, Shields haját speciális ragasztóval a melléhez erősítették, hogy még véletlenül se láthasson a néző olyasmit, amit a kiskorú sztár nem akar megmutatni. Brooke testdublőre nem sokkal a forgatás megkezdése után súlyos hátsérülést szenvedett, ezért az a különös helyzet állt elő, hogy sürgősen meg kellett találni a dublőr dublőrjét. A választás arra a fiatal lányra esett, akit eredetileg a delfinek mellé szerződtettek. Az ifjú teremtés beleegyezett abba, hogy a meztelen jelenetekben Brooke-ot helyettesítse. A magyar Wikipédia szerint a film bemutatója után olyan, Shieldsnek tulajdonított nyilatkozatok jelentek meg egyes lapokban, melyekben a színésznő állítólag azt mondta, hogy a ruhátlan jelenetekben valójában a nővére látható. Ha voltak is ilyen újságcikkek, azokban a sztár aligha mondhatott ilyesmit, hiszen az Egyesült Államokban köztudott volt, hogy Brooke egyke. (A tévedést valószínűleg az okozta, hogy a Taxisofőr című hírhedt film akkor még kiskorú szereplőjét, Jodie Fostert viszont valóban a nővére helyettesítette a problémás jelenetekben.)

lagoon18_1.jpg

Berendezkedés a szigeten

A film forgatása 1979 júniusában kezdődött, és körülbelül öt hónapig tartott. Noha a cselekmény – a tengeri epizódokat nem számítva – egyetlen trópusi szigeten játszódik, a jeleneteket mégis öt különböző helyszínen vették fel: a Fidzsi-szigetekhez tartozó Teknősbéka-szigeten és a Nanuya Levu szigeten, valamint Jamaicán, míg maga a kék lagúna a máltai Kemmuna (Comino) szigeten és a vanuatui Champagne-öbölben forgatott képsorok kombinálásával született meg. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy biológiai szempontból a film nem hiteles, mert olyan állatokat láthatunk benne, melyek a valóságban nem élnek egy életközösségben. Tudományos érdekesség, hogy A kék lagúna egyik nézője John Gibbons herpetológus volt, aki felfedezte, hogy a filmben látható leguánok egy olyan fajhoz tartoznak, amelyet addig még nem soroltak rendszerbe. Ezt megtette ő maga, amikor a film hatására ellátogatott Nanuya Levura, és az új fajnak a Fiji Crested Iguana (magyar besorolásban: tarajos leguán) nevet adta. Az Oscar-díjas operatőr, Néstor Almendros arra törekedett, hogy minél érzékletesebben adja vissza a kék lagúna színpompás növény- és állatvilágát a filmvásznon. Amikor egy magántulajdonban lévő szigeten forgattak, ahol az Oregonból származó tulajdonos honvágyból fenyőket ültetett, Almendrosnak nem kis fejtörésébe került olyan kameraállásokat találni, hogy a helyszínen nem őshonos örökzöldek ne kerüljenek a képmezőbe. Munkája elismeréseként ismét Oscarra jelölték, ám a díjat ezúttal nem ő kapta meg. A pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy a nem kevésbé lenyűgöző víz alatti képsorokat nem Almendros, hanem a Taylor házaspár (Ron és Valerie) készítette, akik cápaszakértők és a víz alatti fotózás mesterei voltak.    

lagoon17_1.jpg

Bujálkodás a buja növényzet között (Brooke Shields és Christopher Atkins)

Randal Kleiser az évek távlatából úgy emlékezett vissza a forgatásra, mint egy nyári iskolai táborra, ahol ő volt a táborvezető. Nomád módra éltek, sátrakban laktak, a technikai civilizáció vívmányai nélkül. Olyanok voltak, mint egy nagy család, és nagyon közel kerültek egymáshoz. Sikerült jó kapcsolatokat kialakítani a bennszülöttekkel is, akik sajátos szerenáddal vettek búcsút tőlük, ami nagyon meghatotta a filmeseket. A kék lagúna megtalálta a célközönségét, a tinik világszerte tódultak a mozikba, és a négy és félmillió dollárból forgatott film csak Észak-Amerikában közel ötvenkilencmillió dollárt jövedelmezett. A kereskedelmi sikert azonban nem kísérték dicshimnuszok. Keresztény és konzervatív körök bírálták a filmet, hiszen az önkielégítés, a tizenévesek szexuális élete és az alkoholizmus a kényes témák közé tartozott Hollywoodban, és a rájuk vonatkozó tilalmak csupán a hatvanas évek végétől kezdtek enyhülni. Korábban még a felnőtteknek szóló művekben se nagyon tűrték meg az ilyesmit, nemhogy egy ifjúsági filmben. Újfent elhangzott a pedofília vádja, különösen Brooke Shields vonatkozásában, aki mindössze tizennégy esztendős volt a forgatáskor. A kritikusok nemigen voltak hajlandók többet látni A kék lagúnában, mint egy romantikus giccset. Az ellentmondó fogadtatás a szakmai elismerésekben is megnyilvánult. Néstor Almendros operatőrt Oscarra jelölték, Christopher Atkins pedig az év új sztárjaként esélyes volt a Golden Globe-ra. Mindkét főszereplőt jelölték a Young Artist-díjra, Brooke Shieldset viszont az Arany Málnára is, amelyet neki is ítéltek. (Ő volt az inkább híres, mint rangos díj első színésznő díjazottja.) Maga a film a legjobb fantasynek járó Saturn-díj és az év filmjének járó Young Artist-díj jelöltjei között szerepelt. Az Arany Málnához hasonlatos díj az 1978-ban alapított Stinker (Bűz) is a legrosszabb produkciók és filmes teljesítmények elismerésére. Brooke Shields ezt is megkapta, akárcsak Basil Poledouris zeneszerző. Christophert is jelölték, sőt a két főszereplő esélyes volt „Az év legrosszabb filmes párosa” címre is. 

lagoon16_1.jpg

Emmeline felfedezi a sziget élővilágát (Brooke Shields)

Bakik

Íme, néhány A kék lagúna számos bakija közül!

* A mentőcsónak, amelyben a film elején a két gyerek megmenekül, a hajón még csak egy egyszerű csónak volt, amikor azonban a tengeren sodródva látjuk, már árbóc van rajta vitorlával.

* Amikor az öreg Paddy lecsúszik a vízesésen, a hangsáv szerint kiabál, ám a szája nem mozog.

* Paddy halála után a gyerekek összecsomagolnak, és a sziget másik végébe csónakáznak a kék lagúnához. A magukkal vitt holmik tetején egy játékhajó is van. Amikor néhány év múlva visszatérnek Paddy csontvázához, Richard a homokban megtalálja a játékhajót, holott ezt annak idején magukkal vitték az új helyükre.

* Emmeline hajának hosszúsága több alkalommal megváltozik.

* Richard kisfiúként jobbkezes, kamaszként viszont balkezes.

* A sziget madarai között arák és kakaduk is vannak, noha az előbbi Dél-Amerikában, az utóbbi pedig Ausztráliában honos.

* Amikor az egyik jelenetben Richard meztelenül kijön a vízből, a haja érthető módon csuromvizes, ellenben a következő snittben már teljesen száraz.

* Richard a dobszó hangját követve világosban indul el a tiltott helyre, de éjszaka van, mikor meglesi a bennszülöttek szertartását. Emmeline ezzel az eseménysorral párhuzamosan, este kezd szülni, ám amikor a tiltott helyről visszatérő Richard rátalál, ismét világos van, nem sokkal a sötétség beállta előtt.

* Amikor Emmeline úszni viszi a kicsi Paddyt, egyikőjük sem visel semmit, a víz alatti közelképeken viszont a lányon mégis van ruha.

* Amikor a film végén a mentőhajó megtalálja a csónakot Richard, Emmeline és a gyermekük eszméletlen testével, Richard nyakában már észrevehetően nem az a lánc van, mint amelyet pár perccel azelőtt viselt, amikor kilátástalannak hitt helyzetükben megették a halálos bogyókat. 

lagoon19_1.jpg

Lilli és Richard a folytatásban (Milla Jovovich és Brian Krause)

A folytatás

A kék lagúna folytatásának ötlete már az ősbemutató kereskedelmi sikerét követően felmerült, ám a film csak bő tíz év múlva, 1991-ben valósult meg. A vállalkozásban Randal Kleiser producerként vett részt, a rendezést a veterán William A. Graham (1926–2013) vállalta. Számomra rejtély, hogy miért épp egy akkor hatvannégy esztendős, inkább a televízióban dolgozó rendező tűnt a legalkalmasabbnak egy tizenévesekhez szóló film megvalósítására, de a döntnököknek nyilván megvolt erre a maguk magyarázata. A történet alapja az eredeti regény folytatása, a The Garden of God volt, ámbár attól több helyen annyira eltértek, hogy a Visszatérés a kék lagúnába legalább annyira nevezhető az 1980-as film remake-jének, mint a folytatásának. A két főszerepre országos meghallgatást hirdettek, és több ezer jelentkezőt megnéztek. Lilli megformálására az orosz származású, akkor tizenöt éves Milla Jovovichot szerződtették. A gyerekmodellként feltűnt lányt két évvel korábban a média még úgy emlegette, hogy ő „az új Brooke Shields”. (Jelen sorok írója itt most bevallja, hogy anno Brooke tetszett neki, Milla viszont egyáltalán nem.) A később mozgalmas színésznői pályát befutott Jovovich utólag azt nyilatkozta, hogy a Visszatérés a kék lagúnába volt a legrosszabb film, amelyben valaha játszott. (Én ez ügyben egy másik remake-re, a 2011-es A három testőrre voksolnék.)

lagoon20_1.jpg

Szerelmesek (Milla Jovovich és Brian Krause)

A férfi főszerepet, Richardot a huszonegy éves Brian Krause kapta, aki az előző évben tűnt fel különféle televíziós produkciókban. A filmet a Fidzsi-szigetekhez tartozó Taveunin forgatták, nagyjából a történések sorrendjében. Az időjárás akaratlanul is a stáb kezére játszott, mert az első két hétben esős idő volt, ami a bevezető jelenetekhez épp kapóra jött. A stáb példamutató gondossággal ügyelt arra, hogy a csodás természeti környezetet semmiféle károsodás ne érje a filmezés miatt. Jon Dowding díszlet- és látványtervező és felesége, Aphrodite Kondos jelmeztervező fokozottan odafigyelt arra, hogy a díszletek és a jelmezek a Taveunin fellelhető természetes anyagokból készüljenek. A paradicsomi körülmények ellenére a stáb számos tagja megbetegedett különféle trópusi betegségekben. A sok-sok fáradozás ezúttal nem hozta meg a gyümölcsét: a folytatás ugyanolyan rossz kritikákat kapott, mint az előzménye, de amíg az legalább kereskedelmileg sikeresnek bizonyult, addig a második rész anyagilag is nagyot bukott, tizenegy millió dolláros költségvetéséből hárommilliónál is kevesebbet hozott be. A filmet, a rendezőt, Leslie Stevens forgatókönyvírót és a két főszereplőt egyaránt jelölték Arany Málnára 1992-ben, de mindegyik kategóriában voltak náluk rosszabbak. Ellenben Milla Jovovich ugyanabban az évben a legjobb fiatal színésznőnek járó Young Artist-díjra is esélyes volt ugyanezért az alakításáért. (Emlékezzünk arra, hogy Brooke-ot szintén párhuzamosan jelölték erre a díjra és az Arany Málnára, ámbár az utóbbit ő meg is kapta.)     

lagoon21.jpg

Il sole nella pelle (1971, Ornella Muti és Alessio Orano)

Az utánzatok

Az elmúlt évtizedekben több olyan filmet is bemutattak világszerte, melyek észrevehetően a Stacpoole-regény hatására születtek, bár nem tekinthetők hivatalos adaptációknak, és a szerző neve sincs feltüntetve a stáblistájukon. A „kevesebb a több” elve alapján csak három utánzatra térnék ki röviden. Az Il sole nella pelle (1971, Giorgio Stegani) tizenhat éves hősnője, a dúsgazdag családból származó Lisa beleszeret egy tizenkilenc éves szegény, de jóképű hippibe, Robertbe. A szülők ellenkezése miatt a fiatalok titokban randizgatnak, és kettesben mennek el egyszer vitorlázni is. Egy számukra ismeretlen helyen hajótörést szenvednek. Míg ők a természet lágy ölén a szerelemmel ismerkednek, Lisa szülei a rendőrséghez fordulnak emberrablás gyanújával. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiút a rendőrök összekeverik egy veszélyes szexuális bűnözővel, aki mellesleg terroristagyanús is… A két főszerepet a pályakezdő Ornella Muti és későbbi első férje, Alessio Orano játszotta. Muti legfőbb riválisa a főszerepre Stella Carnacina volt, aki végül egy kisebb szerepet kapott. A két színésznő furkálódás helyett inkább összebarátkozott, és Stella évtizedek múlva is szeretettel nyilatkozott Ornelláról.

lagoon22_1.jpg

Sivatagi paradicsom (1982, Phoebe Cates és Willie Aames)

Kanadai produkcióban készült Stuart Gillard romantikus tinifilmje, a Paradise (1982), amelyet Magyarországon csak a televízióban láthattunk évekkel később Sivatagi paradicsom címmel. A női főszereplő, Phoebe Cates által előadott betétdalt viszont a maga idejében megismerhettük, több magyar változata is készült, az elsőt a Neoton Família egykori énekesnője, Fábián Éva énekelte. A film másik főszerepét A kék lagúnából kirostált Willie Aames játszotta. A két producer, Robert Lantos és Stephen J. Roth elsőként őt választotta ki, Phoebe-vel előbb próbafelvételt készítettek. Alighogy elkezdődött a munka, mindkét főszereplő bejelentette, hogy indokolatlanul soknak találják a meztelen jeleneteket. Robert Lantos állítólag tudomásul vette a tiltakozást, és nem ragaszkodott ahhoz, hogy ifjú sztárjai vetkőzzenek, ám beleegyezésük nélkül elrendelte, hogy dublőrökkel forgassák le a sérelmezett epizódokat. Phoebe és Willie saját elmondásuk szerint a premieren szembesültek azzal, hogy a producer félrevezette őket. Cates ezen úgy felháborodott, hogy nem volt hajlandó részt venni a film népszerűsítésében, ámbár a betétdal énekesnőjeként több médiaszereplést is elvállalt. Aames részt vett a reklámhadjáratban, ugyanakkor sajnálkozását fejezte ki az eset miatt, mert szerinte maga a film amúgy nem volt rossz. Lantos azzal védekezett, hogy nem a főszereplők kompetenciája eldönteni, hogy a felvett anyagból mi kerül a végleges változatba, és hangsúlyozta, hogy a színészek állítása ellenére a bemutatott jelenetek 99 százalékában valóban ők láthatók, és nem a dublőrök. A történet egyébként nem egy trópusi szigeten játszódik, hanem egy közel-keleti sivatagi oázisban. A forgatás Izraelben zajlott, elsősorban Tel-Avivban, valamint a Holt-tenger és a Kineret-tó (a bibliai Genezáreti-tó, gyakori nevén: Galileai-tenger) partján. A Sivatagi paradicsom rossz kritikákat kapott, a cselekménybonyolítás és a jellemábrázolás kliséit (különösen a gonosz arab szereplő vonatkozásában) szinte mindenki kifogásolta. Willie Aamest 1982-ben Arany Málnára is jelölték. Annak ellenére, hogy e kétes megtiszteltetést a Sivatagi paradicsom mellett a Zapped! című filmben nyújtott teljesítményének is köszönhette, a díjat végül nem kisebb világnagyság kapta, mint Laurence Olivier az Inchon című filmért. (Vicces érdekesség, hogy Aames egyik riválisa Christopher Atkins volt a The Pirate Movie című filmmel.)

lagoon23.jpg

Due gocce d'acqua salata (1982, Fabio Meyer és Sabrina Siani)

Szintén 1982-ben mutatták be a Due gocce d'acqua salata című olasz filmet, melyet Luigi Russo rendezett John Wilder álnéven. Dardano Sacchetti történetéből a forgatókönyvet Sacchetti és a produkció társrendezője, Enzo Doria írta, aki íróként az Ezio Passadore nevet használta. A két főszereplő ezúttal egy repülőgép-katasztrófa miatt reked egy trópusi szigeten. Hőseink, Bonnie és Billy egyesült erővel próbálnak úrrá lenni a szeszélyes természet okozta nehézségeken, s persze egymás iránti érzelmeik is elmélyülnek. Főleg amikor megjelenik egy hatalmas és cseppet sem barátságos vadember… A Bonnie-t alakító Sabrina Siani tizenkilenc éves volt akkor, mégsem számított pályakezdőnek. Krimikben és kannibálfilmekben (!) is játszott már korábban, de 1979-től 1989-ig tartó karrierje során kosztümös filmekben, vígjátékokban és a barbár időkben játszódó kalandfilmekben is szerepelt. A Billie-t megformáló Fabio Meyernek viszont a Due gocce d'acqua salata volt az első filmje, s öt évvel később mutatták be az utolsót (szám szerint az ötödiket), a Laura oggetto sessuale (1987) című erotikus drámát. A Due gocce d'acqua salata forgatása a Seychelle-szigeteken zajlott. Ha lehetséges, a film még A kék lagúna kritikáinál is rosszabbakat kapott, ennek ellenére nem merült feledésbe, DVD-n is megjelent. Magyarországra tudomásom szerint semmilyen hivatalos formában nem jutott el.  

lagoon24_1.jpg

Indiana Evans és Brenton Thwaites a 2012-es televíziós remake-ben

A remake

2012-ben televíziós film készült a történetből Kék lagúna: Az ébredés címmel. Az új adaptáció a jelenben játszódik, nem a viktoriánus korban. A két főszereplő, Emmaline Robinson és Dean McMullen középiskolába járnak, vagyis nem gyerekként ismerjük meg őket, mint a regényben és a korábbi filmváltozatokban. Hőseink részt vesznek egy trinidadi osztálykiránduláson, s a hajón rendezett vad buli közepette Emmaline a vízbe esik. Dean utána ugrik, hogy kimentse. Sikerül ugyan egy csónakba felkapaszkodniuk, ám az elsodródik, és végül egy lakatlannak tűnő szigeten vetődik partra. Miközben a szülők kétségbeesetten próbálják megtalálni őket, a két fiatal között egyre mélyebb érzelmi kapcsolat alakul ki, hiszen a túlélés érdekében egyébként is össze kell tartaniuk. A stáb először a civilizációban játszódó jeleneteket vette fel Los Angelesben: a rendezői székben Eric Bross ült, az operatőr Denis Lenoir volt. Amikor viszont a produkció Hawaii egyik szigetére, a festői szépségű Mauira utazott, hogy ott folytassa a munkát, Bross helyébe Mikael Salomon, Lenoir helyébe Roy H. Wagner lépett. Bross ezen úgy megsértődött, hogy nem adta valódi nevét a filmhez, és Jake Newsome álnéven szerepel a stáblistán. A két főszerepre az Otthonunk című ausztrál szappanopera két fontos szereplőjét, Indiana Evanst és Brenton Thwaitest választották: mindketten négy évvel voltak idősebbek, mint az általuk megformált figurák. Thwaites elmondta, hogy korábban sosem hallott még A kék lagúna-filmekről, a casting előtt azonban megnézte az 1949-es és az 1980-as verziót, ellenben a Visszatérés a kék lagúnába megtekintésére nem bírta rászánni magát. Érdekesség, hogy a tévéfilmben a gyerekek egyik kísérő tanárát, Mr. Christiansent Christopher Atkins játszotta. Sokak meglepetésére a kritikusok nem voltak kifejezetten elutasítóak a tévéfilmmel szemben. Egyesek szerint a két főszereplő határozottan tehetségesebb, mint amilyen Brooke és Christopher volt, és többen érdemként méltatták, hogy a film a meztelenség helyett inkább az érzelmekre helyezi a hangsúlyt, noha a szex még az 1908-ban publikált könyvnek is fontos része volt.       

lagoon25_1.jpg

Az utazás elején (balról jobbra: William Daniels, Elva Josephson és Glenn Kohan)

Így látták ők

A kék lagúna rendezője fiatal ember: harminckét esztendős. De már mögötte egy nagy kasszasiker: a Grease (Pomádé) rendezője volt, s ez a film, a főszerepben John Travoltával, közel 500 millió dollár bevételt eredményezett, hatmillió dolláros forgatási költséggel szemben (!). Randel Kleiser tehát tudja, mitől döglik a légy. Azaz tudja, hogyan kell telibe találni az éppen divatos filmtípust. És mivel most divat a nosztalgikus antiszex film, ezért elővett egy 1908-ban írt poszt-viktoriánus regényt, amolyan kiscsoportos óvodások számára is fogyasztható gondolkodásmódú, a Robinsonból és a Két év vakációból gyúrt, romantikus-idilli déltengeri szigeten játszódó történettel, szerződtette az ügyeletes tinédzserlány sztárt, Brooke Shieldst, elvitte a stábot a Fidzsi-szigetekre és leforgatta ezt a gyermeteg, ámde az édeni környezet miatt látványos filmet, a végére rakott egy kis idegborzoló kontrafalsot, és kész. A film egy év alatt az USA-ban 50 millió dollárt hozott. Így kell ezt csinálni...”

(Takács István: „A kék lagúna”. In: Pest Megyei Hírlap 1981. december 10., 4. o.)

lagoon26.jpg

Apa a fiával (Bradley Price és Christopher Atkins)

„Hogy milyen film A kék lagúna? Nem történelmi és nem természetfilm, nem ifjúsági és nem mesefilm, hanem giccs, a szó legnemtelenebb értelmében. Eltorzított Robinson-történet, amelynek ezúttal két gyermek a hőse, akik egy lakatlan szigetre vetődve a szemünk láttára cseperednek fel. Semmit nem értenek sem a fejlődésükből, sem egymásból, sem érzéseikből, sem indulataikból, hiszen híján vannak mindennemű élettapasztalatnak és felvilágosításnak. Így aztán az sem csoda, ha legnagyobb meglepetésükre gyerekük születik. Az már sokkal inkább meglepetés azonban, hogy így családdá ötvöződnek, méghozzá oly összetartóvá, hogy érezzük: ez a három ember ilyen fiatalon, ilyen erősen, és főleg ilyen bronzbarnán éli le majd életét, örökösen banánt és egyéb trópusi nyalánkságokat majszolva, kéz a kézben, nádkunyhóból tengerbe, tenger mélyéről nádkunyhóba andalogva, és a halál is csak együtt érheti őket. De nem éri, mert jön a közjátéknál is sokkal happybb end.”

(Szalai Anna Mária: „A kék lagúna”. In: Filmvilág 1982/1, 46. o.)

lagoon27_1.jpg

Családi idill (Brooke Shields, Bradley Price és Christopher Atkins)

A kék lagúnát azonban nem igazán a szép képei teszik manapság is nézhetővé, inkább a két hős viszonyát színező idill és bukolika. Ehhez a szexualitás és a testiség diszkrét, naiv szemlélete is hozzátartozik, amelynek értéke mostanra, a bő négy évtizede tartó pornó boom tükrében, kiváltképpen megnőtt. Így közelíteni a szexualitáshoz manapság nem divat, ráadásul – malícia nélkül mondom – a film akár pedagógiai mintaanyagként is szolgálhat elemisták számára. A kék lagúna másfél órás szexuális felvilágosítás, és e nemben kiváló. Szexuális edukáció soha nem volt érzékenyebb és decensebb.”

(Pápai Zsolt: „A kék lagúna”. In: Filmvilág 2017/7, 62–63. o.)

lagoon28_1.jpg

A kék lagúna (The Blue Lagoon, 1980) – amerikai romantikus kalandfilm. Henry De Vere Stacpoole azonos című regényéből a forgatókönyvet írta: Douglas Day Stewart. Operatőr: Néstor Almendros. Zene: Basil Poledouris. Jelmez: Jean-Pierre Dorléac. Vágó: Robert Gordon. Rendező: Randal Kleiser. Főszereplők: Brooke Shields (Emmeline Lestrange), Christopher Atkins (Richard Lestrange), Leo McKern (Paddy Button), William Daniels (Arthur Lestrange), Elva Josephson (a kisgyerek Emmeline), Glenn Kohan (a kisgyerek Richard). Magyarországi bemutató: 1981. december 10.

RÁADÁS

A fentebb említett filmek főszereplői olykor nekivetkőztek vagy egy-egy fotósorozat, vagy valamilyen másik film kedvéért. Nézzünk meg néhány szép pillanatot ezekből a kitárulkozásokból!

Brooke Shields

brooke01.jpg

brooke02.jpg

Phoebe Cates

phoebe01.jpg

phoebe02.jpg

Sabrina Siani

sabrina_siani01.jpg

sabrina_siani02.jpg

Milla Jovovich

milla01.jpg

milla02.jpg

ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?

Sivatagban, őserdőben

Özönvíz

A három testőr, avagy a királyné gyémántjai

A négy testőr, avagy a Milady bosszúja

A vasálarcos férfi: a történelmi háttér, a regény és a filmek

Ben-Hur 

Az Ezüst-tó kincse

Napfivér, Holdnővér

Excalibur

Az aranyember

Kísértet Lublón

TEAKBOIS REPERTOÁRJÁBÓL

Fekete Éva, a legszebb kígyóbűvölő

Őrülten szexi éjszakák Amanda Learrel

A bejegyzés trackback címe:

https://moviecops.blog.hu/api/trackback/id/tr3817902183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2022.08.08. 18:46:06

Köszönöm!

Épp kb negyed éve néztem meg, mert már nagyon régen láttam.
Szerintem élvezhető film.
Igazában kicsit hülye a befejezése, de ez van.

A film kulissza titkai érdekesek voltak ...

Ornella Muti nagy kedvenc, szerintem sokan szívesen eltöltöttek volna vele nem egy esztendőt egy lakatlan szigeten ...
:-)

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2022.08.08. 21:18:12

Akkor azért volt ez a Willie Aames név ismerős! Mert a Sivatagi paradicsomban ő játszott. Én a videókazettáink gondosan ápolt tartalmáról még a legfőbb szereplők nevét is összeírtam - több filmünk volt, mint egy kisebb videotékának -, így aztán a korszakból sok név ismerős.

A női főszerepre felkért színésznők névsora gyakorlatilag felsorolja az időszak csinos nőit. :-) Ilyen hosszú névsort még sosem láttam a szerepre szintén csábított színészek emlegetésekor.

Én ezt a filmet, azt hiszem, csak moziban láttam, annak idején. Ennek ellenére elég sokra emlékszem belőle. Arra is, hogy volt, amikor látszott, hogy testdublőrrel dolgoztak a lányka szerepében. Elég buja filmnek gondolná az ember, de az a gyanúm, hogy a bujaságot inkább a sejtetések adták hozzá, nyílt meztelenkedés talán nem is volt igazán sok. (Mellesleg a sejtetés bujább módja a bujaságnak, mint a nyílt meztelenkedés, mert az az igazi, amit az ember gondolatban felépít köré.) Igaz, a víz alatti fényképen bizony befigyel az a fütyi, csodálom, hogy nem vágatták ki ezeket a részleteket.

Nem volt ez rossz film, elismerhetjük. A regény régiessége segített abban, hogy a sztori egyfajta ártatlanságban maradhasson, teljesen igazad van abban, hogy egy efféle film manapság sokkal durvábbra sikerülhetne.

Jó cikk volt, jó sok munkát fektettél bele, köszönjük a fáradozást. Egy adalék: a film göndör szöszije, mint karakter a Top Secret! című 1984-es bohózatban is főszerepet kapott, ő volt a francia háborús ellenállás vezére, ágyékkötőben és nyakláncban, ikonikus figura.

Brooke Shields 22 éves koráig szűz volt? Ehhez képest azért elég bevállalós kislány volt, meg az anyukája, aki állítólag az egész forgatás alatt a sarkában volt. (A kedves mama, aki talán tett is arról, hogy az a 22 év ártatlanul teljen.) A filmben elég sok ölelkezős jelenet volt, sőt, azon a fényképen, amelyiken ott kuncog, mégiscsak egy anyaszült meztelen fiú fekszik félig a combjai között, ezek azért elég forró akciók egy tini számára. "Meztelen válladhoz érjen a vállam, engedd, hogy megkívánjam", ez a gondolat jól tükrözi, hogy mi a szex egy tinédzsernek. Merész.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.08.08. 21:45:05

@gigabursch:

Kösz az elismerést. Olyan értelemben furcsa a vége, hogy azt mondják, mindketten élnek, csak alszanak, aztán tíz év múlva a folytatás ugyanúgy kezdődik, hogy kimentik őket, de ott már halottak.

Ornellát én is nagyon bírom, remélem, néhány filmjéről lesz külön poszt is. A karrierjéről, az Olcsó regényről és Az utolsó asszonyról már van, de van még néhány kiszemeltem.

@Androsz:

Igen, nekem is volt olyan videokazetta-katalógusom, amelyben a színészek nevét is feljegyeztem. :)

Én is moziban láttam először. Nekem a dublőr ott még nem tűnt fel, csak a DVD-n.

Köszi az elismerést. A Top Secret! vicces film volt, megérdemelne egy külön cikket.

A Pretty Baby után A kék lagúna tulajdonképpen minden merészsége ellenére is egy ártalmatlan film. Arról is lenne poszt, meg a Végtelen szerelemről is. Más nem igazán érdekes számomra Brooke életművéből.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2022.08.09. 05:42:27

"Képkocka a Grease (1978) fináléjából"

Ma is megálltam ennél a képnél egy kicsit, valamiért mindig is szerettem Olivia Newton-Johnt. Egészen friss hír: ma elhunyt. Nyugodjék békében, sokan szerették.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.08.09. 05:42:29

"tartok tőle, hogy A kék lagúna egy valóban realisztikus modern változatában a két főszereplő már gyerekként jóval többet tudna a szexről és a piálásról"

Én már várom a film remake-jét meleg vagy transzi szereplőkkel.

@Androsz:

"a film göndör szöszije, mint karakter a Top Secret! című 1984-es bohózatban is főszerepet kapott, "

Most már akkor tudom, honnan volt olyan ismerős.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.08.09. 05:42:38

Az előbb elfelejtettem írni: gratula és köszönet az igényesen megírt posztért, érdekes infókat szedtél csokorba. A sequelek és remake-ek, utánzatok áttekintése különösen feldobja az írást.

gigabursch 2022.08.09. 06:56:30

@Androsz:
No, én direkt nem hoztam szóba Nigelt.
Pedig nem semmi sem az, ahol laknak, se pedig a szeretkezős jelenet.
Mondjuk az egész Top Secret egy totális őrület.

gigabursch 2022.08.09. 06:56:32

S a legnagyobb öröm!
Ezek szerint átléptél a holtponton!

Hurrá!

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.08.09. 07:10:09

@Androsz:

Nagyon sajnálom őt, egyike a kedvenceimnek. Nemcsak gyönyörű volt, hanem nagyon tehetséges is.

Popblogomban tíz évvel ezelőtt írtam róla:

archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2012/02/olivia-newton-john.html

Ez talán a legnagyobb kedvencem tőle, az ABBA Waterloo-jának riválisa volt az 1974-es Eurovízión:

www.youtube.com/watch?v=9zExYYjoxqI

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.08.09. 07:25:37

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

Én a filmeket illetően egyszerre vagyok nyitott is, meg konzervatív is. Azt gondolom, minden társadalmi rétegnek joga van hallatnia a hangját a filmvásznon is, és elmondani a maga történeteit. Így például a Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjai egy transzi történet, és a maga nemében igen jó, egyszer egy külön cikket is fog kapni. Az úgy jó, ahogy van, remélem, senki nem nyúl hozzá, míg A kék lagúna meg egy hetero kamaszokról szóló szerelmi történet, és ezt meg annak is kéne meghagyni. De lehet, hogy ezzel a véleménnyel túl konzervatív vagyok.

Köszi az elismerést. Annyiszor megkaptam már, még haveroktól is, hogy minek írok ilyen hosszú posztokat, úgysem olvassa el senki, szóval jólesnek az olyan visszajelzések, hogy akadnak, akik mégis elolvassák.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.08.09. 07:30:39

@gigabursch:

Köszi. Sokat segítettek azok a kommentek, melyeket ti írtatok a leállásról szóló posztban.

Mindazonáltal ez még csak a próbaüzem, hogy felmérjem a realitásokat, hozzájuk szokjak, és aztán jöjjenek a teljesen új posztok. Ezek között lesznek már popzeneiek is, a könnyűzene ugyanis a másik kedvencem a filmek mellett.

Annyiból megérte megcsonkítani a régi posztokat, hogy most a visszatöltögetéskor módom van szépítésekre is: a szövegek kiegészítésére új infókkal, a képek cseréjére jobb minőségűekre, ahol ez indokolt, és a többek által hiányolt képaláírásokra a régebbi szövegek esetében is.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.08.09. 09:48:50

@Field64:

"minden társadalmi rétegnek joga van hallatnia a hangját a filmvásznon is, és elmondani a maga történeteit"

Teljesen egyetértek Nekem azzal van bajom, amikor egyfajta ideológiai kényszerből megjelennek a meleg, leszbi, transz szereplők. Anikor nyilvánvaló, hogy a megfelelési kényszer miatt tűnnek fel. Szerencsére nem mind ilyen, itt van pl. az Imagine Me & You című film:

g.co/kgs/ZUoSDH

Ebben nem érződik az erőltetettség, (majdnem) kezdettől fogva világos a téma, szépen fel van dolgozva, és csak néhol látszódik nem tolakodóan a didaktikus szándék. Nem egy nagy film, de jó példa arra, hogyan kellene ezt feldolgozni.

"During her wedding ceremony, Rachel (Piper Perabo) notices Luce (Lena Headey) in the audience and feels instantly drawn to her. The two women become close friends, and when Rachel learns that Luce is a lesbian, she realizes that despite her happy marriage to Heck (Matthew Goode), she is falling for Luce. As she questions her sexual orientation, Rachel must decide between her stable relationship with Heck and her exhilarating new romance with Luce."

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.08.09. 10:18:48

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

Igen, kétségtelen, hogy több amerikai filmben a kisebbségek csak azért vannak jelen, hogy reprezentálják az amerikai nemzet sokszínűségét, mert többnyire nem tudnak nekik jól megírt szerepeket adni.

Kissé unalmas klisé, hogy a főhősnek/főhősnőnek újabban mindig van egy jópofi meleg barátja, aki csupa szív meg minden, de igazából nincs rá szükség a történetben.

A blog eddig se zárkózott el például a jobb melegfilmek bemutatásától, és később se fog, nem hátrány sem a bőrszín, sem a vallási meggyőződés, sem a szexuális orientáció, de a néger Hamupipőke, a fehér Tamás bátya, a női James Bond, a transznemű Ellen Ripley stb. nem valószínű, hogy itt részletes cikkek formájában elő fognak fordulni. :)

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2022.08.10. 05:29:13

@Field64: "a transznemű Ellen Ripley"

Már ilyen is szóba került? XD

Ha jól vettem ki a kicsit homályos hírecskéből, most az következik, hogy az új Vasember is néger nő lesz, mint mostanában annyi minden. Nem tudjuk még, hogy az új "James Bond" hogy fog kinézni, vannak tippelgetések, annyi végül is érdekel, hogy mi lesz a végleges döntés. Egyébként engem már nem izgat nagyon, mert a James Bond-filmsorozat végérvényesen befejeződött, csak valami más következhet, de nem nekem. :-)

"minden társadalmi rétegnek joga van hallatnia a hangját a filmvásznon is"

Ez igaz. Ez rendben is van, amíg nem lesz kötelező megnéznünk. Ha egy stúdiót a karma arra vezet, hogy megcsinálja a leszbi Rómea és Júliát, akkor ennek nem örülök, mert szutykos kézzel összetapogatni klasszikus értékeket nem finom szokás, de az már az ő bajuk, ha ezzel buknak a pénztáraknál. Ha bukni akarnak, hát gyártsanak annyi "színes" filmet, amennyit akarnak. Néger Hófehérke talán még nincs, de kreol Hófehérke már van. Abszurd. Én már elvagyok a saját filmtárammal meg a Videával. Ha kihal a woke világ, mert mindenki homokossá válik, én már azt sem érem meg. Kezdődik elölről az emberiség evolúciója a nem woke afrikai négerekkel. :-/

Egyébként a mindenféle rétegek mindig is elkészítették a maguk szórakozóiparát, a kabaréelőadásoktól a mozifilmekig, a jazz és a pop végül is sokat profitált a feketék szokatlan stílusú zenéiből, de egészen biztos vagyok abban, hogy készült már Lolita-verzió bájos fiúcskával is, "csak tagoknak" bizonyára tizenegy éves kislánnyal is és így tovább.

Egy kiváló regény (Joe Haldeman - Örök háború) jövővíziója szerint már mindenki homoszexuális, ez az univerzális fogamzásgátlás, az utódok lombikban készülnek. A múltból odakerült heteroszexuális űrutazót perverznek, vén buzinak titulálják. Hát igen, a többség határozza meg a normákat. Jó, mondjuk mostanában a zajos kisebbség próbálja minden eszközzel elérni a normák formálását, de egyelőre a mérsékelt heterók vannak enyhe többségben. Ha majd ez megváltozik, akkor majd nézhetjük esténként a progresszív mozit a tévében, és lefüggönyözött ablakok mögött titokban fehér férfiak találkoznak fehér nőkkel.

Az jó volt, amikor a Mindhalálig zenében Gideon csapata bemutatja az új táncszámot, és a második, "nem családi" részben nekivetkőznek a táncosok. A producer arca akkor fancsalodik el a leginkább, amikor egy fekete férfi átkarolja egy fehér nő derekát. Hát ezzel az örökséggel akarnak most minden erővel megküzdeni szegénykéim, csak az anglománok ezt a pestist széthordják a világban. Nem kéne.

Na fel a fejjel!

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.08.10. 11:51:23

Nem ilyen még nem volt, túldramatizáltam a dolgot. :) Lambertről derül ki az Aliens elején, amikor Ripley élménybeszámolót tart a Társaság előtt, és a háttérben a Nostromo utasainak adatlapjai láthatók a kivetítőn, hogy férfiből operálták át nővé.

Engem nem zavarnak azok a törekvések, hogy a hagyományosan kisebbségbe és/vagy elnyomottak közé sorolt csoportok hallatni akarják a hangjukat, de ehhez találják ki a maguk történeteit. Legyen néger akcióhős, legyen női akcióhős, meleg akcióhős stb. (mellesleg voltak már ilyenek), de ne James vagy Jane Bondnak hívják őket, mert az a név és a hozzá kapcsolódó tematika már foglalt.

Én nem hiszem, hogy arányaiban több lenne a szexuális másság, mint régebben, legfeljebb nyíltabban beszélnek ezekről a dolgokról. A tolerancia ilyenkor szerintem attól is függ, hogy mások problémái mennyire rezonálnak az egyén saját problémáival. Az, hogy társadalmi elvárás, hogy a „mások” a szőnyeg alatt közlekedjenek, és egész életükben szarul érezzék magukat azért, mert számukra nem azt jelenti a hétköznapok boldogsága, mint az ún. többségnek, ez nyilvánvalóan irreális. Aki hosszabb-rövidebb ideig ki volt már közösítve egy közösségből, mert túl alacsony, túl magas, szőke, vörös, elállnak a fülei, szeplős, szemüveges stb., stb., az nyilván elfogadóbb tud lenni azokkal, akik más dolgok (például a hagyományostól eltérő szexualitásuk) miatt válnak kitaszítottá. Az igazán nagy, archetipikus történeteket szerintem azért nem kell folyton „modernizálni”, mert általános érvényük megmarad akkor is, ha eredeti tematikai közegükben hagyjuk meg és interpretáljuk őket.

Ami engem illet, nagy szélsőségeket látok meleg és hideg oldalról egyaránt. Megértem, hogy az egyik oldalnak elege van abból, hogy egész életében másodrendű ember (állampolgár) legyen pusztán a szexualitása miatt, miközben nem követ el törvénybe ütköző bűncselekményt, a másik oldal meg retteg attól, hogy valamiféle „meleglobbi” hatására megfordulnak az arányok, és a korábbi többségből kisebbség lesz.

Én azt gondolom, hogy az olyan sokat emlegetett, amúgy valós problémák, mint például a család válsága, a gyermekvállalási kedv csökkenése stb. nem magyarázható csak és elsősorban azzal, hogy a liberális Nyugat ránk akarja erőltetni a maga értékrendjét. (Itt jegyezném meg, hogy számomra legalább annyira taszító a kereszténység álcája mögé bújtatott, népiesch, de legfőképp álszent uniformizálási törekvések is: még az általam családi okokból egyáltalán nem kedvelt baloldal se tudta úgy szétzilálni a nemzetet, mint a most regnáló jobboldali kormány, amely folyton nemzeti egységről meg egyebekről hadovál, miközben bicskanyitogató módon jelenti be, hogy semmit és senkit nem hajlandó meghallani és meghallgatni, aki nem azt mondja, amit ő.)

Jómagam inkább úgy gondolom, hogy az általános létbizonytalanság az, ami ekkora morális válságot okoz, amelyre rádupláz az is, hogy hiába tapasztaljuk immár a saját bőrünkön is, hogy a bolygónk se bír már el ennyi embert és főleg az általuk okozott felmérhetetlen és egyre helyrehozhatatlanabbnak látszó károkat, ezen a téren sem változik semmi se. Mindig van bűnbak: Soros, Gyurcsány, Brüsszel, melegek, cigányok, liberálisok stb., stb. Közülük mindenkinél be lehet találni legalább eggyel, és máris bekövetkezik az összeborulás, hogy megvan mindennek az okozója, és mehet tovább a gyűlölködés és a társadalmi szintű impotenskedés, miközben a valódi problémák megoldatlanok maradnak.

De inkább hagyjuk is ezt, mert komolyan gondolom azt, hogy ezt a blogot annak szentelem, hogy a filmeket kedvelők bőrszíntől, vallási meggyőződéstől, szexuális orientációtól stb., stb. függetlenül egymásra találjanak, és eszmét cseréljenek, és legalább itt ne legyen már ez az örökös egymásra köpködés. Ezért szoktam cenzúrázni minden olyan kommentet, amelyről úgy érzem, hogy nem arról szól, mint a poszt, ahová leírják. Azt azért örömmel mondhatom, hogy a blog léte alatt viszonylag kevés kommentet kellett visszatartanom, és csak egyvalaki akadt, akit végleg kizártam innen, mert nem értett a szép szóból.

westernwolf25 2022.08.11. 06:41:35

@Field64: Nem akarom politikával szétoffolni a topikot, de azért a kormány védelmében nem árt megjegyezni, hogy nyugaton kezdődött a baloldal szélsőségessé válni a BLM, LMBTQ, PC, metoo jelenségekkel, az "illiberalizmus" egy erre adott reakció volt. Úgy tűnik, hogy a keresztény gyökreitől megszabadult nyugati világban más ideológia próbálja meg betölteni a helyét, ami viszont a társadalom jelentős részének nem tetszik.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.08.11. 07:26:14

@westernwolf25:

Mint az élet minden területén, a politikában sincs abszolút fehér vagy abszolút fekete egyik oldalon se. Még a legnemesebb törekvések is átcsaphatnak szélsőségekbe: erre a kereszténység két évezredes történetében éppúgy találunk példákat, mint a liberalizmushoz kapcsolható/kapcsolt áramlatok esetében. Nem vagyok se vallásos, se vallásellenes, de a kereszténységet, illetve azt a fajta kereszténységet, amelyet vezetőink képviselnek, nem tudom komolyan venni. Az egyik kurvákkal orgiázik, a másik Batmanként mászkál egy brüsszeli ereszcsatornán egy melegbuli után, és bár „az anya nő, az apa férfi”, de számos fideszes családban az anya már a régmúlt, az apa éppen feleséggé előléptetett sokadik szeretőjénél tart. Amúgy tojok rá, mert semmi közöm mások magánéletéhez, de akkor nekik se legyen már közük az enyémhez, és ne bort vedeljenek már hektóliterszámra, miközben nekem vizet prédikálnak, de azt is csak módjával igyam.

De tényleg ne offoljuk szét a blogot. Mindnyájan más emberek vagyunk, más háttérrel, más életúttal és élettapasztalatokkal, más dolgokra vagyunk érzékenyek a közéletben és a mindennapi életben. Én azt szoktam mondogatni, és ez sajnos így is van, hogy a szüleim életét a baloldal tette tönkre nagyon durván, az enyémet meg a jobboldal keseríti meg nem is kicsit.

Lehet az embereket azzal riogatni (és meg is teszik), hogy például a szexuálisan másként gondolkodók ott ólálkodnak az óvodák körül, hogy tömegével vegyék rá az ovisokat a nemváltó műtétre – amely egyébként még egy felnőtt esetében is évekig tartó, többlépcsős folyamat, és mellesleg még szülőként se tudsz csak úgy bejutni egy oktatási intézménybe, nemhogy outsiderként –, miközben az szerintem sokkal nagyobb probléma, hogy egyre nehezebben oldod meg, hogy mit adsz enni a gyereknek, miből járatod iskolába, miből fizeted az egyre emelkedő rezsiszámlákat, és közben egyátalán nem azt látod, hogy az állami vezetők osztoznak a sorsodban, mert többségük luxusvityillókban lakik (és mindenre kap költségtérítést), és jószerivel még a rötyire is magánrepülővel járnak.

Mást se hallasz tőlük, mint azt, hogy Magyarország jobban teljesít, itt minden teljesen oké, de azért a gyermekeiket ők inkább a nyugati főiskolákon, egyetemeken taníttatják, Nyugaton gyógykezeltetik magukat, és persze ők valóban évente mennek megnézni a tengert, a magyar ember meg már a Balatonra is alig jut el, mert azt is kisajátítják a csókosok, a Velencei tó meg szép lassan kiszárad. Például engem az ilyesmi sokkal jobban felháborít, mint az, hogy a melegek évente egyszer végigmennek a város egy nem túl hosszú szakaszán. Én sosem vagyok ott, és nem játszom el azt sem, hogy nekem minden évben pontosan ott és akkor több kisgyerekkel van dolgom, és azok pszichésen károsodnak olyankor. Élni és élni hagyni – ez lenne egy lényeges alapelv, de egyre többen már csak az első szót tartják ebből fontosnak.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2022.08.11. 18:58:27

@Field64: "Lambertről derül ki az Aliens elején, [...] hogy férfiből operálták át nővé."

Nekem úgy néz ki, hogy ez egy alaposan előkészített hoax, és négy éves lehet. Megnéztem a film hosszabb, rendezői változatának ezt a részét, és a háttérben futó szöveg olvashatatlanul homályos, mert a kamera az előtérre fókuszál. Ráadásul a kivetítő részben vagy egészben állandóan takarásban van, vagyis garantáltan nem a filmből van kiemelve a teória bizonyítékául mutatott, ahhoz hasonló számítógépes szedésű szöveg. A "bizonyíték" határozottan olvashatóbb, a tördelése nem egyezik a filmben láthatóval, és pont a lap elején kezdődik, ami eléggé valószerűtlen. www.reddit.com/r/MovieDetails/comments/8hkjof/in_aliens_is_is_revealed_that_lambert_from_the/

A szöveg azt mondja, hogy "Subject is Despin Convert at birth (male to female)." Vagyis születése után ezen a bizonyos "Despin-átalakításon" esett keresztül, férfiból nő lett. Fogadjuk el, hogy másfél század múlva megoldható lesz, hogy egy kisfiú műtétileg átalakított testszövetei a fejlődés és a pubertás alatt egy kislány testéhez illően alakulnak tovább, inkább nézzük meg ezt a bizonyos "Despin-converziót". Rákerestem, és furcsa módon csak olyan találataim voltak, amelyekben megemlítik Lambertet. Olyan, mintha ez a szó Lambert ügye előtt nem is létezett volna. Tehát az a kellékes, aki az állítólagos adatkartont megírta 1986-ban, olyan szót használt rajta, amely addig nem is létezett, mégis mindenki úgy tesz, mintha értené.

A második mondat így szól: "So far no indication of suppressed trauma related to gender alteration." Azaz: mindeddig nem volt jele elfojtott traumának a nemváltoztatás kapcsán. Ennyit tudunk.

Elméletileg elképzelhető, hogy előkerült a film hajdani kellékeiből egy számítógépes kép vagy egy filmdarab, amely az itt bemutatott mintát is tartalmazza, és amelyet a forgatáskor a háttérben vetítettek, bár épp ez soha nem látszott. Hiszen magából a filmből ez a felvétel bizonyosan nem származhat. A poszt semmit nem ír a kép történetéről, a kommentek sem. De egy Alien-rajongói oldalon Lambert részletes történetében említés sincs róla. Hoax ez, a korhoz illőn.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2022.08.11. 18:59:09

@Field64: Én sem akarok itt belemenni a szivárványosdi dolgaiba, de egy dolgot szerintem érdemes megemlítenünk. 1979-ben a nők már egyenjogúak voltak a világ túlnyomó többségében, és nem hiszem, hogy botrányokat kellett átvészelnie Ridley Scottnak, amikor egy nőt tett meg a film főhősének . (És az egyetlen múlt nélküli színészt, ami zseniális választás volt, azóta már sokszorosan igazolódott.) Én amikor a filmet először láttam, egy pillanatig sem ütköztem meg azon, amikor láthatóan Ripley került vezető szerepbe. Egyszerűen fölösleges állandóan azon görcsölni, hogy a nők el vannak nyomva, mert íme, amikor éppen úgy adódik, akkor egy nő is lehet erős és dögös főhős, ehhez nincs szükség olyan majomkodásokra, mint hogy a pici öklével terít le százhatvan kilós hústornyokat vagy magassarkú bakancsban karatézza le az ellenséges osztagot. Ripley egy nagyon szexi és menő karakter volt ebben a filmben, a második részben bemutatott dühös anyatigris pedig elsöprő siker volt, ez már történelem. Ezért még nem kell mindenhová női parancsnokot tenni a filmekben, olyankor is, amikor a néző ezt már unja. Reménykedjünk, hogy sosem kezdenek forgatni egy Ragadozót csupa PMS-es amazonnal. :-)

westernwolf25 2022.08.11. 22:19:30

@Field64: Nyilván azért itt másról van szó, mint hogy pusztán egy melegfelvonulás zavarja az embereket. Inkább arról, hogy nyugaton mostanában minden fronton bosszantanak, hátráltatnak, ha nem vagy valamilyen imádott kisebbség tagja, ha pedig esetleg kritizálod őket, vagy nem úgy viselkedsz, ahogy az nekik megfelel, akkor tönkre is tesznek. De lehetne számtalan példát sorolni a reklámokról, filmekről, sorozatokról, képregényekről, amikben folyamatosan a feminista, LMBTQ, BLM, woke stb. ideológiákat nyomják. Németországban épp most akarnak szervezeteket felállítani, ahol bejelentheted azt, aki rosszat mer mondani a védett csoportokról, még ha nem is törvénybe ütközőt. Besúgásra buzdítanak egy elvileg jogállamban.

Egyébként én is az élni és élni hagyni elvével értek egyet, ami nagyjából a '90-es években volt jellemző ebben az országban, csak úgy látom, hogy nyugaton a baloldali liberálisok nagyon kitolódtak a szélre, és ez természetesen reakcióval jár. Akkor majd a másik oldal elkezd abortuszt tiltogatni, vallásossá nevelgetni, melegházasságot tiltogatni, mert elege van abból, hogy nem lehet értelmes kompromisszumot kötni a politikai ellenfeleivel, mert azok bűnözőknek állítanak szobrot, írókat, költőket kukáznak stb.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.08.12. 08:08:59

@westernwolf25:

"Németországban épp most akarnak szervezeteket felállítani, ahol bejelentheted azt, aki rosszat mer mondani a védett csoportokról, még ha nem is törvénybe ütközőt. Besúgásra buzdítanak egy elvileg jogállamban."

Csak régi szép hagyományt elevenítenek fel. Ugyanez volt Hitler alatt, és később ez dívott az NDK-ban is

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.08.12. 09:01:35

Kedves Kommentelők!

Nagyon elkanyarodtunk már a blog tulajdonképpeni témájától, ezért úgy gondolom, ideje végleg lezárni az offolást.

Hálásan köszönöm, hogy megosztottátok velem a nézeteiteket, melyeket tiszteletben tartok, még ha nem is mindegyikkel értek maradéktalanul egyet. Remélem és gondolom, hogy Ti ugyanígy vagytok az én álláspontommal.

Bízom abban, hogy a filmek iránti rendíthetetlen rajongásunk időnként azért közös platformra sodor majd bennünket, mert a szomorú valóság sajnos az, hogy mi a kommentszekcióban pillanatok alatt meg tudunk oldani minden globális problémát így vagy úgy, de akiknek ez lenne a dolguk, azoknak ez nem megy annyira. :)

Őszintén remélem, hogy mindnyájan megérünk majd egy olyan világot, melyben valamennyien jól érezzük majd magunkat, és tényleg nem lesz nagyobb problémánk annál, mint megvitatni, hogy egy-egy régi film mennyire időtálló még, vagy netán már új korában sem volt az.

Baráti üdvözlettel:

field64
süti beállítások módosítása