Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

MovieCops

KÖNNYŰZENEI PANORÁMA – ARABESQUE: AZ EURODISCO SZEXI ISTENNŐI

2022. október 06. 06:00 - Field64

Az Arabesque együttes 1977-ben alakult az NSZK-beli Frankfurtban. A dallamos diszkóslágereket éneklő női trió 1984-ig létezett. A legsikeresebb felállás: Michaela, Sandra és Jasmin. Az Arabesque főleg az ázsiai országokban, különösen Japánban és Dél-Koreában örvendett legalább akkora népszerűségnek, mint Európában az ABBA. Kilenc sorlemeze közül az NSZK-ban csak öt jelent meg, míg Japánban még az új évezredben is kelendőek az Arabesque-kiadványok. 2006 végén Michaela két új énekesnővel Arabesque néven adott koncertet Moszkvában. A sikernek köszönhetően a formáció állandósult, és Arabesque feat. Michaela Rose, illetve Arabesque Original Michaela Rose néven ad koncerteket. 2017-ben színre lépett egy másik utódegyüttes is, a Jasmin Vetter of Arabesque and the City Cats. Sandra sem tűnt el, ő viszont saját szólórepertoárjával ad műsort különféle retrorendezvényeken.

A linkelt dalcímekre kattintva az azokhoz tartozó videóklipek tekinthetők meg. Ezek egy idő után azonban különböző okokból sajnos eltűnhetnek a YouTube-ról.

arabesque01.jpg

TAGOK

Az eredeti felállás

* Michaela Rose (NSZK, Frankfurt, 1958. december 19.) – 1977–1984

* Karen Ann Tepperis (London, 1953. szeptember 11.) – 1977–1978. december

* Mary Ann Nagel (Rita Nagel, 1955.) – 1977–1978. szeptember

A klasszikus felállás

* Michaela Rose

* Jasmin Elizabeth Vetter (NSZK, Freyburg,1956. február 22.) – 1978. december – 1984

* Sandra Ann Lauer (NSZK, Saarbrücken, 1962. május 18.) – 1979. június – 1984

További tagok

* Heike Rimbeau (Heike Landvogt, NSZK, Frankfurt,1959. április 17.) – 1978. szeptember – 1979. január

* Elke Brückheimer (1961.) – 1979. január – 1979. június

Arabesque feat. Michaela Rose (Arabesque Original Michaela Rose)

* Michaela Rose – 2006-tól

* Sabine Kämper (NSZK, Leverkusen, 1962. augusztus 27.) – 2006-tól

* Silke Brauner – 2006-tól

arabesque02.jpg

Mary Ann Nagel az Arabesque első nyilvános fellépésén a Pop'77 című tévéműsorban

KARRIERTÖRTÉNET

A kezdetek

Az 1970-es évek derekán fénykorát élte a diszkózene, és a női triók iránt különösen nagy érdeklődés mutatkozott. A trend kihasználása érdekében Wolfgang Mewes producer és Jean Frankfurter dalszerző elhatározták, hogy ők is szerveznek egy lánytriót. Több tucat jelöltet hallgattak meg, míg megtalálták a legmegfelelőbb énekesnőket Michaela Rose, Karen Ann Tepperis és Mary Ann Nagel személyében. Az új trió az Arabesque nevet vette fel, állítólag azért, mert az első táncpróbákon a lányok mozgása az arabeszkre (egy testhelyzet a balettben) emlékeztette a producert. A dalokat Jean Frankfurter és John Moering írta. Más források úgy tudják, hogy a nem különösebben ismert szólista, Mary Ann Nagel (Rita Nagel) még 1975-ben felkereste Mewest egy lánytrió ötletével, amelyet a Silver Convention váratlan sikere inspirált. Tehetségkutatókon választották ki mellé az angol Karen Ann Tepperist és az üzbég származású Michaela Rose-t. Ez a történet azonban az évszámot illetően mindenképpen vitatható, hiszen nem valószínű, hogy a gyorsan változó könnyűzenei piacon két évet vártak volna az aktuális divatra hajazó női trió létrehozásával. Ami biztos, hogy mindjárt a legelső kislemez, az 1977-es Hello Mr. Monkey nagy sikert aratott, igaz, nem is annyira Európában, mint inkább Japánban. Egy japán menedzser az 1978-as MIDEM-en figyelt fel a lányokra, és megvásárolta a dal távol-keleti terjesztési jogait. A lelkes és kissé elfogult biográfusok szerint a Hello Mr. Monkey negyvenkét hétig vezette a japán slágerlistát, ám az on-line információk szerint valójában csak a nyolcadik helyig jutott. Ez sem lebecsülendő eredmény azonban egy kezdő együttes esetében, ráadásul az Arabesque japán népszerűsége tartósnak bizonyult. Mondani sem kell, hogy a triót meghívták Japánba, eleinte csak kisebb médiaszereplésekre, később már turnékra is.

arabesque03.jpg

Heike, Michaela és Jasmin a Friday Night egyik reklámfotóján

Az első nagylemez és a tagcserék

1978-ban megjelent a lányok debütáló albuma: a felvételi munkák még az eredeti felállással kezdődtek, de az átmeneti időszakban fejeződtek be. Mary Ann énekelte a fő szólamot a Hello Mr. Monkey, a Friday Night és a Someone Is Waiting for You című dalokban. Utóbbi kettő közös kislemezen is megjelent, amihez egy újabb japán meghívás társult. Ezt Mary Ann nem vállalta a kisfia miatt, hiszen az állandó ingázás Karlsruhe és Frankfurt (az Arabesque székhelye) között is épp elég fárasztó volt számára, ezért kilépett a trióból. A The Man with the Gun Karen Ann, a Love Is Just a Game pedig Michaela énekére épült. Ezt követően Heike Rimbeau érkezésével ismét trióvá bővült az együttes, és befejeződött a debütáló lemez készítése, amelyről az említettek mellett a Fly High, Little Butterfly is slágerré vált. (Itt említsük meg, hogy amikor 1980-ban Ausztráliában is kiadták az LP-t Friday Night címmel, a borítóra – az akkori felállásnak megfelelően – már Michaela, Jasmin és Sandra fotója került, noha hármójuk közül az albumon csak Michaela hangja hallható.) Japánban nagy sikert aratott az első Arabesque-LP, és a formáció japán turnéra szóló meghívást kapott.

arabesque04.jpg

Jasmin, Michaela és Sandra

Karen Ann ekkor épp az első gyermekét várta, és nem szívesen hagyta volna ott az együttest éppen akkor, amikor beköszöntött a hőn áhított nemzetközi siker. A menedzsment szigorú feltételeit azonban nem tudta vállalni: egy hetet kapott volna a gyerekszülésre, utána a csecsemőt az NSZK-ban hagyva Japánba kellett volna utaznia. Karen Ann semmiképpen nem akarta magára hagyni az újszülöttet, ezért fájó szívvel a kiválás mellett döntött. Producerei azonban nem engedték el oly könnyen, és egy több ezer márkás pert indítottak ellene szerződésszegés miatt. Az énekesnő kénytelen volt ügyvédet fogadni. A konfliktus megegyezéssel zárult: Karen Ann-nek nem kellett megfizetnie a követelt összeget, cserébe viszont le kellett mondania az Arabesque-kel kapcsolatos jogairól, beleértve hangja és a trió tagjaként készült fotói későbbi felhasználásáról is. Még el sem rendeződött ez az ügy, amikor Heike is áldott állapotba került, ezért mennie kellett. Elke Brückheimer váltotta fel, akivel nem készültek felvételek, csupán néhány fellépésen playbackelt Heike hangjára. Az Arabesque akkor került végleg sínre, amikor a tizenhat éves Sandra Ann Lauer személyében a producerek megtalálták a legalkalmasabb énekesnőt. A bájos lány szintén egy tehetségkutató versenyen futott be, és addig csupán egyetlen kislemeze jelent meg, a kutyájáról szóló Andy mein Freund. Mivel az új énekesnő még fiatalkorú volt, ezért csak szülei beleegyezésével köthetett ötéves szerződést az Arabesque producereivel. Dekoratív külseje és hamvas fiatalsága miatt (Japánban akkoriban óriási kereslet volt a tizenéves európai sztárok iránt) Sandra lett az Arabesque „frontembere”: ő énekelte a dalok többségét, és a fellépéseken is többnyire ő került középre. A Karen Ann helyére érkezett volt tornászlány, Jasmin Vetter dolgozta ki a koreográfiákat, és persze énekelt is, de többnyire csak háttérvokált. A korábban modellként ténykedő Michaela felelt a fellépőruhákért és a trió öltözködéséért is.

arabesque05.jpg

Jasmin, Sandra és Michaela

A klasszikus felállás és a fénykor

A végleges felállás első albuma 1979-ben jelent meg hivatalosan Arabesque II címmel, de bizonyos országokban a két nagy sláger nyomán City Cats, illetve Peppermint Jack címmel is forgalmazták. A City Cats volt az első dal, amelyen már Sandra énekelte a fő szólamot. A sláger címében szereplő városi cicák valójában az énekesnőket jelentik, akik merész cicakosztümökbe bújva daloltak arról, hogyan keresik a kandúrjukat, vagyis a híres Tom Catet, aki hiába is próbálna elrejtőzni előlük, mert a szereleméhes cicák bárhol megtalálják. Az említetteken kívül további slágerek: In the Heat of the Disco Night, Don’t Kiss a Crocodile, Rock Me After Midnight. Az Arabesque 1980-ban ért fel pályája csúcsára. Ebben az esztendőben két albuma is a boltokba került olyan slágerekkel, mint a Once in a Blue Moon, a Jingle Jangle Joe, a Bye, Bye My Love,Take Me, Don’t Break Me, a Marigot Bay és a Midnight Dancer. A Marigot Bay volt a formáció egyetlen olyan felvétele, amely bejutott a német Top 10-be, ahol a nyolcadik helyen állt meg. Az 1981-es nagylemez, az In for a Penny sem okozott csalódást az eurodisco kedvelőinek: a címadó dal mellett főleg a vidám Billy’s Barbeque és a lírai Indio Boy aratott megérdemelt sikert. Azonban az Arabesque sem volt próféta saját hazájában, és mivel németországi népszerűsége eltörpült a távol-keleti sikerei mellett, ezért az ügyes menedzserek elsősorban a japán piac igényeit tartották szem előtt. A távoli szigetországban a Boney M., a Dschinghis Khan és a magyar Neoton Família (külföldön: Newton Family) mellett az Arabesque volt a legkedveltebb európai popzenekar. Az 1981-es japán turnén a három lány, valamint Mewes és Frankfurter mellett Manfred Thiers dobos, Reinhard Tarrach és Mats Björklund gitárosok, továbbá Jürgen Wilcke hangmérnök vett részt.

arabesque06.jpg

Sandra, Michaela és Jasmin a Why No Reply reklámfotóján

1982-ben már a hatodik nagylemez került forgalomba az Arabesque nevével. A Távol-Keleten ez is jól fogyott, Európában viszont végképp nem sok vizet zavart, hiszen akkoriban már bealkonyult a diszkónak, és mindenütt az új hullám hódított. Az NSZK-ban a Neue Deutsche Welle sztárjai (Nena, Trio, Einstürzende Neubauten, Falco, Erste Allgemeine Verunsicherung, Spliff és mások) uralták a toplistákat, mellettük még a régi nagy szupersztárok is alig rúghattak labdába. Az Arabesque lemezéről az alábbi dalok tetszettek legjobban a közönségnek: Caballero, Why Do You Ride The Hight Horse, Tall Story Teller, Fool’s Paradise. Az 1982-es tokiói Arabesque-fellépésről live album jelent meg Fancy Concert címmel. A rajongók számára ez az év igazán szerencsés volt, mivel egy harmadik album is napvilágot látott, a Why No Reply. Igaz, ez már Japánban sem ment annyira jól, mint a korábbi kiadványok. Említésre méltó tételei: Why No Reply, Young Fingers Get Burnt, Rainy Love Affair, Zanzibar. Bár egyre egyértelműbben látszódott, hogy közeleg a vég, a tempó nem lassult. 1983-ban megérkezett a nyolcadik sorlemez, amelyről a Sunrise in Your Eyes és az aerobicőrületre reflektáló Dance, Dance, Dance keltette a legnagyobb figyelmet, de a slágerlisták élvonalát ezek a szerzemények már meg sem közelítették. 

arabesque07.jpg

Michaela, Sandra és Jasmin

Itt az ideje búcsúzni

A külföldi sikerek ellenére a színfalak mögött egyre inkább érlelődött az Arabesque feloszlása. Ennek egyik oka a zenei divatok fentebb már említett megváltozása volt, a másik pedig a tagok elégedetlenkedése. Hiába volt övé a vezető szerep, Sandrának nem tetszettek a dalok, úgy érezte, egyáltalán nem illenek hozzá. Szeretett volna végre kilépni az „énekelgető szexi kiscsaj” szerepköréből, és egy felnőttes repertoárral megjelenni. Michaela azt nehezményezte, hogy hármójuk közül hiába ő volt az őstag, mégis csak másodhegedűsi szerepkört töltött be Sandra mellett. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy egyrészt Sandra érkezése előtt sem ő volt a vezető énekesnő, másrészt a rivális diszkótriók (À La Carte, Luv’, Babe, Belle Epoque stb.) is így működtek. Vagyis volt egyvalaki, aki a hangja vagy a külseje (szerencsés esetben mindkettő) alapján alkalmas volt a központi szerepre, a másik két lány meg egyrészt biodíszletként funkcionált, másrészt háttérvokált énekelt. Jasmin érthetően azzal nem tudott kibékülni, hogy ő még annyi szólószámot se kapott, mint Michaela, és koreográfusi képességeit sem tudta kellőképpen kibontakoztatni, hiszen a szűk diszkópódiumok nem adtak lehetőséget különösebben látványos koreográfiákra. Nem tudom, vajon véletlen vagy szándékos volt-e, hogy az utolsó album épp a Time to Say Goodbye (Itt az ideje búcsúzni) címet kapta. Mire megjelent, az Arabesque lényegében már nem is létezett. Sandrának ugyanis lejárt az ötéves szerződése, és nem akarta meghosszabbítani azt. A Sors iróniája, hogy az új album címadó dala és az Ecstasy beletrafált ugyan az akkoriban divatos italodisco-hangzásba, és a lemezklubokban figyelemre méltó népszerűségre tett szert, de ezt a megkésett európai sikert a trió már nem tudta kiaknázni.  

arabesque08.jpg

Sandra mint szólista

Rúzs, gyémántok és új társak

Sandra az Arabesque megszűnése után megkezdte szólókarrierjét vőlegénye, a román származású Michael Cretu támogatásával. 1982-ben ismerték meg egymást, 1988. január 7-én házasodtak össze, 1995-ben születtek meg az ikreik, Nikita és Sebastian, és 2007-ben jelentették be, hogy elválnak. Az együttműködés első állomása a Japan ist weit című kislemez volt, amely az Alphaville első nagy slágere, a Big in Japan német nyelvű változata. A kiadvány nem keltett különösebb figyelmet, ennek ellenére a szerelmespár gőzerővel dolgozott azon, hogy egy megújult Sandra térjen vissza a könnyűzene világába egy hozzá illő, felnőtt repertoárral. A második kislemez, az 1985 márciusában piacra dobott (I’ll Never Be) Maria Magdalena szintén nem indult túl jól, ám nyáron váratlanul felfutott, és sikere minden várakozást felülmúlt. Számos országban vezette a slágerlistákat, de ahol nem sikerült a csúcsig jutnia, ott is általában bejutott a Top 3-ba. A dal egy felszabadultan élő lányról szól, aki szabadon kiéli a szexualitását, párhuzamos kapcsolatokat tart fenn, és ezért sosem lesz belőle Mária Magdolna, aki szintén bűnösnek mondott életet élt, mígnem erkölcsileg megtisztult. A Maria Magdalena után tíz éven keresztül folyamatosan jelentek meg Sandra további kis- és nagylemezei, melyek fogadtatása hullámzó volt ugyan, kereskedelmileg viszont sikereseknek bizonyultak. Az énekesnő részt vett Cretu világsikert elért stúdióprojektje, az Enigma munkájában is, a Sadeness című dalban például az ő hangján halljuk a refrénként is felfogható sorokat: „Sade, dis-moi / Sade, donne-moi…” Gyermekei születése után évekre visszavonult, hogy a családjának szentelje magát, és csak 2002-től aktivizálta magát újra. Válása évében ismerte meg Olaf Menges producert, akivel 2010-ben kötött házasságot. Utolsó albuma, a Stay in Touch 2012-ben jelent meg. Rendszeres fellépője a különféle retrofesztiváloknak, 2021-ben Budapesten is láthattuk-halhattuk.   

arabesque09_1.jpg

Michaela és Jasmin az egyik Rouge-lemez borítóján

Jasmin és Michaela megpróbálták együtt folytatni a pályát. Duójuknak a Rouge nevet adták. Első kislemezük, az I Wanna Take Your Body / Perfect Timing szintén 1985-ben jelent meg, akárcsak Maria Magdalena, de a fogadtatása meglehetősen hűvös volt. A produceri teendőket Rainer Pietsch vette át, aki Amanda Learrel is dolgozott. 1989-ig bezárólag több Rouge-kislemez is forgalomba került, sőt a hölgyeknek 1988-ban egy albumuk is megjelent Japánban. Nemhogy felülmúlni, de megközelíteni sem tudták az Arabesque-kel elért sikereket, ezért a formáció megszűnt. Michaela szerint a kudarc elsődleges oka a menedzselésükben keresendő, míg mások úgy gondolták, hogy Jasmin házasságkötése és gyerekvállalása okozta a Rouge feloszlását. Michaela érdeklődése ezt követően az ezoterika felé fordult. Reikimesterré képezte magát, illetve elmerült a numerológia és a tarot rejtelmeiben is. 2004-ben visszatért a könnyűzenei életbe, méghozzá a kérészéletű Stolen Diamonds (Lopott gyémántok) együttes tagjaként. A formációt Stephen Folkers énekes-színész hívta életre, akihez csatlakozott még Alessandro Uddin énekes és táncos, továbbá a Németországban jól ismert Edina Pop (alias Késmárky Marika) és ahogyan említettem, Michaela is. Folkers eredetileg egy Dschinghis Khan Revival Bandet akart létrehozni, ám orosz részről akkor már tárgyalások folytak arról, hogy a Dschinghis Khan eredeti felállásban álljon össze újra. Mindazonáltal a Stolen Diamonds műsorában Dschinghis Khan- és Arabesque-slágerek egyaránt elhangzottak, ám a repertoár javát más előadók slágereinek feldolgozásai alkották. A formáció rövid ideig létezett, hiszen 2005-ben előbb a Dschinghis Khan, majd 2006-ban az Arabesque is újjáalakult.

arabesque10.jpg

Arabesque feat. Michaela Rose

Michaela új társai: Sabine Kaemper és Silke Brauner. Jelen sorok írójának nincs tudomása arról, hogy Michaela vajon megpróbálta-e bármelyik korábbi partnernőjét felkérni az újabb közös munkára. Az életkor biztosan nem lehetett akadály, hiszen Sabine és Silke Sandra korosztályát képviselik. A megújult Arabesque 2006. december 16-án Moszkvában lépett fel egy nosztalgiafesztiválon. Az orosz sajtó arról tudósított, hogy a trió turnét tervez Japánban, sőt egy új nagylemez is szóba került. 2008-ban az interneten keresztül vált elérhetővé az Arabesque legnagyobb slágere, a Marigot Bay modernizált változata. A következő évben Theo Keating brit lemezlovas Fake Blood néven jelentette meg az I Think I Like It című dalát, amelyhez részleteket használt fel az In the Heat of the Disco Night című 1979-es Arabesque-slágerből. 2010 áprilisában CD-n jelent meg az 1982-ben bakeliten kiadott Fancy Concert, amely a trió egyik tokiói koncertjének anyagát tartalmazza. Az album bónuszfelvétele a Sukiyaki Song, amelyet Michaela Rose új kísérőivel együtt vett fel. A jövő útját követve a Fancy Concert a világhálón is elérhetővé vált legálisan letölthető formában. (Hogy az illegális lehetőségekről már ne is szóljak.) A japán vonalról egyelőre nem sokat hallani, ámbár az tény, hogy a szigetországban rendszeresen piacra dobják a klasszikus Arabesque válogatáslemezeit. A 2006-os moszkvai koncert óta az Arabesque végigturnézta a volt Szovjetunió egykori tagköztársaságait, Kazahsztánban például egy különleges fellépésen a három hölgy magának Nurszultan Abisuli Nazarbajev államfőnek énekelt. Michaela kísérői időnként változnak, sőt 2017-ben megjelent a konkurencia is, mivel Jasmin is előállt a maga cover bandjével Jasmin Vetter of Arabesque and the City Cats névvel. Tudomásom szerint az Arabesque név használatát Michaela szerezte meg.

arabesque11_1.jpg

Michaela, Sandra és Jasmin

DISZKOGRÁFIA

Kislemezek

* 1977: Hello Mr. Monkey / Buggy Boy

* 1978: Friday Night / Six Times a Day

* 1978: Friday Night / Someone is Waiting for You

* 1979: City Cats / In the Heat of the Disco Night

* 1979: Rock Me After Midnight / In the Heat of the Disco Night

* 1979: Peppermint Jack / Roller Star

* 1979: Peppermint Jack / Lucifer’s Lover

* 1979: Fly High Little Butterfly / Give It Up

* 1980: High Life / Roller Star

* 1980: Take Me Don't Break Me / Parties in a Penthouse

* 1980: Take Me Don't Break Me / Once in Blue Moon

* 1980: Marigot Bay / Hey, Catch On

* 1980: Make Love (Whenever You Can) / I Don't Wanna Have Breakfast with You

* 1981: In for a Penny / I Don't Wanna Have Breakfast with You

* 1981: Indio Boy / Let’s Make a Night of It

* 1981: Billy’s Barbeque / Indio Boy

* 1981: Hit the Jackpot / Flash in the Pan

* 1981: Midnight Dancer / Keep Wolf from the Door

* 1982: Tall Story Teller / Caballero

* 1982: Everybody likes Arabesque (Hit-Medley)

* 1982: Young Fingers Get Burnt / Zanzibar

* 1982: Colourful Arabesque Non-Stop Digest

* 1982: Why No Reply / Discover Me

* 1983: Why No Reply / Don't Fall Away from Me

* 1983: Dance Dance Dance / Sunrise in Your Eyes

* 1983: Sunrise in Your Eyes / You Better Get a Move On

* 1983: Loser Pays the Piper / Angel Face

* 1985: Time to Say Goodbye / Stop Crying for the Moon

* 1986: Ecstasy / Ecstasy (Another Version)

* 1998: Hello Mr. Monkey '98 (Remix)

* 2008: Marigot Bay 2008 (file)

* 2014: Dance Into The Moonlight (Mainroom Mix) / Dance Into The Moonlight (DJ MKK Remix) / Dance Into The Moonlight (Modekay Remix) / Dance Into The Moonlight (Xtechned Remix) / Dance Into The Moonlight (Modekay Radio Remix) (5 file) (Arabesque feat. Michaela Rose)

* 2017: Zanzibar (Radio Version 2017) / Zanzibar (Radio Retro Mix 2017) (2 file) (Arabesque Original Michaela Rose)

arabesque12a.jpg

Sandra, Michaela és Jasmin

Albumok

* 1978: Arabesque I (Friday Night címmel is kiadták)

* 1979: Arabesque II (City Cats és Peppermint Jack címmel is kiadták)

* 1980: Marigot Bay

* 1980: Arabesque IV

* 1981: In for a Penny (Billy’s Barbeque címmel is kiadták)

* 1982: Caballero

* 1982: Why No Reply

* 1982: Fancy Concert – Live!

* 1983: Dance Dance Dance (Loser Pays the Piper címmel is kiadták)

* 1984: Time to Say Good Bye

* 2010: Fancy Concert (CD, bonus track: Sukiyaki Song – Arabesque feat. Michaela Rose)

* 2018: The Up Graded Collection ‎(13 Mp3) (Arabesque Original Michaela Rose)

arabesque13.jpg

Michaela, Jasmin és Sandra

Válogatások

* 1981: Greatest Hits

* 1981: Arabesque

* 1983: Radio Arabesque

* 1984: Best Collection

* 1984: Super Best

* 1988: Best One

* 1996: Best of Arabesque (5 CD)

* 1997: Midnight Dancer

* 1998: Deluxe (2 CD)

* 2002: Greatest Hits (2 CD)

* 2004: Grand Collection

* 2004: The Best of Arabesque Vol. 1 (2 CD)

* 2005: The Best of Arabesque Vol. 2 (2 CD)

* 2005: The Best of Arabesque Vol. 3 (2 CD)

* 2008: The Best of Arabesque Vol. 4: Mega-Mixes (2 CD)

* 2008: The Original Greatest Hits

* 2009: Super Best

* 2010: Complete Single Collection

* 2013: Все Хиты (88 file)

* 2015: Complete Box (10 CD + 1 DVD)

* 2017: 40th Anniversary Best

* 2018: The Best Of Vol I

* 2018: The Best Of Vol II

* 2018: The Best Of Vol III

* 2018: The Best Of Vol IV

* 2022: 45th Anniversary Best

DVD

* 2002: Greatest Hits

MÉG TÖBB KÖNNYŰZENE!

Tatjana: Aktmodell, popsztár, színésznő (18+)

Danuta: Lengyel kebelcsoda a filmvásznon és a popvilágban (18+)

Boney M.: Az eurodisco klasszikusa

Billy Idol: A szex, a drogok és a zene bűvöletében (18+)

ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?

Field toplistái 4: A kedvenc filmdalok

Reflektorfényben – Pia Zadora: A többszörös Arany Málna-díjas popsztár

Ének az esőben

Csárdáskirálynő

ABBA

Kabaré

Végre péntek van!

Üvegtörők

54

Zenebolondok

Zenerajongók

TEAKBOIS ÉS A ZENE

Ken Russell és a gyönyör szegecses éjszakája (18+)

Elvis Presley legszexibb zaklatója (18+)

Meztelen hippik és mámorító dallamok (18+)

Őrülten szexi éjszakák Amanda Learrel (18+)

14 komment
süti beállítások módosítása