VÖRÖS ZSARU

2022. október 13. 06:00 - Field64

A testépítőből lett filmsztár, Arnold Schwarzenegger életművében a Vörös zsaru (1988) nem tartozik a legsikeresebb filmek közé, sőt egyesek szerint a legjobbak közé sem. Nekem mégis a négy kedvenc Schwarzenegger-filmem egyike (a másik három: a Terminátor első része, a Ragadozó és Az emlékmás). A Vörös zsaruval a forgatás idején sokat foglalkozott a magyar sajtó is, mivel egyes jeleneteket Budapesten vettek fel, és az egyenesen nemzetközi szenzációnak minősült, hogy egy nyugati filmstáb engedélyt kapott arra, hogy a moszkvai Vörös téren forgasson. Később azt lehetett hallani, hogy mégsem volt engedély, és az ominózus képsorokat illegálisan forgatták, ám erről maga Schwarzenegger is ellentmondóan nyilatkozott. A végefőcímen mindazonáltal az alkotók két szervezetnek is köszönetet mondanak a szovjetunióbeli forgatás megszervezéséért. A rendezői székbe Walter Hill ült, akinek híres akciófilmje, a 48 óra (1982) jelentette a Vörös zsaru egyik inspirációját. Schwarzenegger alkalmi partnerét James Belushi alakította, a szereplők között pedig Peter Boyle, Laurence Fishburne, Ed O’Ross és az akkoriban még alig ismert Gina Gershon mellett magyar és orosz színészek is felbukkantak. A film a reméltnél szerényebb sikert aratott, ezért lemondtak a tervezett folytatásról, amelyben Ridzik utazott volna Moszkvába egy bűnügy felderítésére, sőt nem realizálódott Walter Hill és Schwarzenegger börtönfilmes projektje sem. A Vörös zsaru ötlete alapján az Ocean Publishing 1989-ben piacra dobott egy videójátékot, amelyből azonban Ridzik figuráját teljesen kihagyták. A film magyarországi forgalmazásához készült reklámképek megtekinthetők nicroeg kolléga kitűnő blogjában, a Régi filmes vitrinfotókban.

FIGYELEM! Az alábbi filmismertető egyes illusztrációi férfi és női meztelenséget ábrázolnak, ezért csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüli olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!

A TÖRTÉNET

A moszkvai rendőrség két tisztje, Ivan Danko százados és Jurij Ogarkov hadnagy egy szaunában próbál a grúz drogfejedelem, Viktor Rosztavili nyomára akadni. Danko némi közelharc árán megszerzi a kívánt információt: a keresett személy a Druzsba (Barátság) mulatóban található meg. A két zsaru megpróbálja elfogni a bűnözőt, aki bűntársaival kereket old, sőt halálosan megsebesíti Ogarkovot. Danko közben önvédelemből lelövi Rosztavili fivérét, Vagrant. A drogfejedelemnek sikerül az Egyesült Államokba szöknie, Chicagóban azonban egy közlekedési szabálysértés miatt őrizetbe veszik. Kulikov ezredes Dankót küldi az Egyesült Államokba, hogy hazahozza Rosztavilit, de szigorúan tilos arról beszélnie, hogy valójában miért kérték a bűnöző kiadatását. Chicagóban Danko találkozik két ottani zsaruval, Art Ridzik őrmesterrel és Max Gallagher detektívvel. Útban hazafelé a repülőtéren Rosztavili emberei megtámadják és ártalmatlanná teszik Dankót, és lelövik Gallaghert. A bűnözőnek ismét sikerül megszöknie. Danko nem akar dolgavégezetlenül visszatérni a Szovjetunióba, ezért úgy dönt, hogy Chicagóban marad, hogy kézre kerítse Rosztavilit. A helyi hatóságok Ridziket bízzák meg azzal, hogy tartsa szemmel az oroszt. A két férfi kénytelen együttműködni, noha személyiségük és munkamódszereik gyökeresen különböznek egymástól…

Walter Hill, a rendező és az egyik producer

A RENDEZŐ

Walter Hill amerikai rendező, forgatókönyvíró és producer 1942. január 10-én született a kaliforniai Long Beachben. Teljes neve: Walter Wesley Hill Jr. Édesapja, Walter Hill a Douglas Aircraft repülőgépgyártó cégnél dolgozott, édesanyja asszonyneve: Harriett Hill. Walter Jr. csodálta a szüleit, és jól kijött velük, akárcsak a bátyjával. A család Dél-Kaliforniában élt. Walter gyerekkorában asztmában szenvedett, emiatt több évet kihagyott az iskolából. Ez idő alatt sokat olvasott, rádiót hallgatott, és lelkesen nézte a tévésorozatokat. Imádta a westerneket, a kalandfilmeket, sőt még a musicaleket is, csak egy valamit nem szeretett: a gyerekfilmeket. Tizenöt éves korára az asztmáját illetően kedvező változások következtek be, és tinédzserként arról ábrándozott, hogy író vagy képregény-illusztrátor lesz. Nagyapja példáját követve néhány évig olajmezőkön dolgozott. Ezt követően Mexico Cityben, az Universidad de las Américas intézményében művészetet tanult. Innen átment a Michigani Állami Egyetemre, ahol történelem szakon végzett. 1964-ben behívták katonának, gyerekkori asztmája miatt azonban alkalmatlannak bizonyult a szolgálatra. Egy barátja közvetítésével jutott álláshoz Los Angelesben: történelmi dokumentumfilmekkel foglalkozott. Egyre több forgatókönyvet látott, némi idő elteltével maga is írni kezdett, és feltámadt érdeklődése a rendezés iránt is. Miután lejárt a szerződése, a Universal Pictures postázójában vállalt munkát. Valaki ugyanis azt mondta neki, hogy így alkalma nyílik befolyásos emberekkel találkozni. Bekerült a Directors Guild of America képzési programjába, gyakornoki idejét a televíziónál töltötte. A hatvanas évek végén olyan híres filmekben dolgozott rendezőasszisztensként, mint A Thomas Crown-ügy (1968), A chicagói tanú (1968) és a Fogd a pénzt és fuss! (1969).

Ryan O'Neal a Gengszterek sofőrje (1978) című filmben

Hill 1972-ben aktivizálta magát forgatókönyvíróként. Olyan népszerű alkotások szkriptjeit írta, mint például A szökés (1972, Sam Peckinpah), A sakkozó tolvaj (1973, Bud Yorkin), a Mackintosh embere (1973, John Huston) vagy a Felkavart víz (1975, Stuart Rosenberg). (Később filmjei egy részét szintén a saját forgatókönyveiből rendezte.) Részt vett a legendás sci-fi horror, A nyolcadik utas: a Halál (1979) forgatókönyvének átdolgozásában is: az eredetileg uniszexnek megírt hét figura közül ő döntötte el, hogy melyik kettő lesz nő, és írt egy romantikus mellékszálat is a történetbe, de ezt mellőzték. Jelentősen változtatott a két hivatalos szerző, Dan O'Bannon és Ronald Shusett által megírt párbeszédeken is. Felmerült, hogy a filmet is ő rendezi majd, ám a lehetőséget végül Ridley Scott kapta. Hillnek mint producernek a széria mindegyik részéhez köze volt, sőt néhány saját filmje, például a Vörös zsaru esetében is vállalta a produceri teendőket. Első rendezése, a saját forgatókönyve alapján készült A nagy bunyós (1975) főszerepeit Charles Bronson és neje, Jill Ireland, valamint James Coburn játszotta. A Magyarországon is bemutatott Gengszterek sofőrje (1978) az akciófilmek egyik méltatlanul elfeledett klasszikusa, főszereplői: Ryan O’Neal, Isabelle Adjani és Bruce Dern. Az igazi áttörést a rivális New York-i gangek összecsapásairól szóló A harcosok (1979) című film hozta meg számára. Ezt követte egy hazánkban szintén forgalmazott alkotás, a Jesse James balladája (1980), amelyet a legjobb westernek között jegyeznek. A főszereplők között olvashatjuk David, Robert és Keith Carradine, Stacy és James Keach, valamint Dennis és Randy Quaid nevét.

A lápvidék harcosai (1981, balról jobbra: Keith Carradine, Powers Boothe és Franklyn Seales)

A lápvidék harcosai (1981) főszerepeit Keith Carradine, Powers Boothe, Fred Ward és Peter Coyote játszotta. A történet a Nemzeti Gárda egyik különítményéről szól, amely egy mocsaras vidéken tartja soros kiképzését. A katonák összetűzésbe keverednek az ott élő cajunokkal, akik – velük ellentétben – otthonosan mozognak a lápvilágban. A nyolcvanas évek egyik klasszikus akciófilmje a 48 óra (1982), amely oly nagy sikert aratott, hogy Hill 1990-ben folytatást is forgatott hozzá Megint 48 óra címmel. Az alaphelyzet, hogy a keménykötésű nyomozó (Nick Nolte) 48 órára kihoz egy elítéltet (Eddie Murphy) a börtönből, hogy az segítsen elkapni egy gyilkossági úgy gyanúsítottját. Hill karrierjében a nyolcvanas évek termékeny – és zömmel sikeres – időszakát olyan filmek fémjelzik, mint a Ha eljönnek a bomberek (1984), a Brewster milliói (1985), az Útkereszteződések (1986), a Különös kegyetlenséggel (1987), a Vörös zsaru (1988) és a Johnny, a jóarcú (1989). Az egyik legérdekesebb ezek közül a Különös kegyetlenséggel, amely egy Texas és Mexikó határán fekvő kisvárosban játszódik, ahol a rend védelmezője (Nick Nolte) szembekerül a helyi drogbáróval (Michael Ironside), aki nemcsak hogy gyerekkori cimborája, de még ugyanazért a nőért (Maria Conchita Alonso) is epedeznek.

Trespass (1992, balról jobbra: William Sadler, Art Evans és Bill Paxton)

A kilencvenes évek terméséből a Trespass (1992) a kedvencem a két kincskereső tűzoltóról (William Sadler és Bill Paxton). Az opusz gyakorlatilag egyetlen helyszínen játszódik, sehol egy nő, a két fehéren kívül szinte csak fekete szereplői vannak – a feszültség viszont mindvégig megmarad. Az évtized figyelemre méltó Hill-opusza volt még a Geronimo – Az amerikai legenda (1993), a Vad Bill (1995) és Az utolsó emberig (1996). Az új évezredből a magyar közönség számára a Vitathatatlan (2002) és a Fejlövés (2012) talán a legismertebb: ez utóbbiban Sylvester Stallone a jó- és Jason Momoa a rosszfiú. Hill utolsó bemutatott filmje a Mindenáron gyilkos (2016) Michelle Rodriguez és Sigourney Weaver főszereplésével. A profi bérgyilkost egy őrült doktornő nővé operálja, mire a nemváltó gyilkos bosszút esküszik. Ez így bizony elég nagy hülyeségnek hangzik, de bízom abban, hogy Hill ütős filmet rendezett a témából. (Sajnos még nem láttam.) A direktor jelenleg egy westernen dolgozik, melynek címe: Dead for A Dollar, főszereplői pedig Willem Dafoe, Rachel Brosnahan és Christoph Waltz. Walter Hill kétszer nősült, második feleségétől két lánya született.

Arnold a fénykorában

A KÉT FŐSZEREPLŐ

Az Ivan Dankót alakító Arnold Schwarzenegger 1947. július 30-án született Ausztriában, egy Grazhoz közeli faluban, Thalban. Teljes neve: Arnold Alois Schwarzenegger, közismert beceneve: „az osztrák tölgy”. Édesapja Gustav Schwarzenegger rendőrfőnök (1907–1972) volt, édesanyja Aurelia Jadrny (1922–1998). Arnoldnak volt egy bátyja is, Meinhard (1946–1971). A hithű katolikus család nehéz körülmények között élt. Arnold nehezen jött ki az apjával, akinek náci múltja volt: 1938-ban a náci párt, egy év múlva pedig az SA tagja lett, és bár a második világháborúban olyan helyeken szolgált, ahol súlyos atrocitások történtek, nem találtak bizonyítékot arra, hogy részt vett volna ezekben. Az apa mindkét fiát sportolóvá nevelte, de nem leplezte, hogy Meinhard a kedvence: Arnoldról igazából azt feltételezte, hogy nem is az ő fia. Akaratának gyakran veréssel adott nyomatékot. Arnold tizennégy éves korában döntött úgy, hogy a testépítést választja első számú sportágnak. Egyik első győzelmét 1965-ben a Junior Mr. Europe versenyen érte el. 1966-ban Mr. Europe volt, 1969-ben pedig már Mr. Olympia. Szorgalma és kitartása mellett kiemelkedő eredményeit a pártfogóinak is köszönhette, akik egyebek mellett lehetővé tették, hogy minél jobb feltételek mellett eddzen, és összeismertették olyan emberekkel, akik segíteni tudtak a fejlődésében.

Aktfotó az After Dark magazinból

Barátja és mentora lett mások mellett gyermekkori ideálja, Reg Park, de nagy hatással voltak rá a testépítés hőskorának olyan személyiségei is, mint például Steve Reeves. Filmes blog lévén nem kívánok elmerülni Arnold sportkarrierjének taglalásában, csupán annyit említek meg, hogy 1970 és 1975 között minden évben őt választották Mr. Olympiának, és a címet 1980-ban is neki ítélték, valamint amatőr kategóriában kétszer (1967, 1969), profiban pedig háromszor (1968, 1969, 1970) nyerte el a Mr. Universe címet. A testépítés legendájának számít mindmáig, és befolyásos résztvevője maradt ennek a világnak akkor is, amikor a film, majd a politika került előtérbe az életében. 1977-ben meztelenül pózolt az After Dark magazinnak, amely nem kifejezetten melegkiadvány, mindazonáltal a gyakran közölt férfiaktok miatt igen népszerű volt a homoszexuálisok körében. Részben emiatt terjedtek el olyan pletykák, hogy Schwarzenegger karrierjét a „meleglobbi” is jelentősen előremozdította. Tény, hogy politikusként támogatta a melegek jogait, de ellene volt az azonos neműek házasságkötésének.

A testépítés egyik szép pillanata

Schwarzenegger 1968-ban ment az Egyesült Államokba, és 1983-ban kapta meg az állampolgárságot. 1970-ben filmezett először: a Herkules New Yorkban (1970, Arthur Allan Seidelman) című filmben az Arnold Strong művésznevet használta, tréfás célzásként a főszerepet alakító komikus, Arnold Stang nevére. Erős akcentusa miatt mással szinkronizálták a hangját. Parányi szerepet osztottak rá Robert Altman A hosszú búcsú (1973) című filmjében. A Maradj éhen! (1976) című drámában egy testépítőt játszott Sally Field és Jeff Bridges partnereként: alakításáért a legígéretesebb új sztárnak járó Golden Globe-díjat vehette át. Nagy sikert ért el a profi testépítés világát bemutató Acélizom (1977) című dokumentumfilmmel. Kirk Douglas és Ann-Margret partnere volt a Kaktusz Jack (1979, Hal Ashby) című vígjátékban. A The Jayne Mansfield Story (1980) című tévéfilmben a tragikus véget ért kebelcsoda, Jayne Mansfield magyar származású férjét, Mickey Hargitayt (Hargitay Miklós) alakította. Az áttörést a Conan, a barbár (1982, John Milius) című fantasy hozta meg számára. Játszott a folytatásban, a Conan, a pusztítóban (1984) és a Vörös Szonja (1985) című fantasyben is, mindkettőt Richard Fleischer rendezte. Az előbbiben Grace Jones volt a partnere, míg az utóbbiban lényegében csak mellékszereplő volt akkori szeretője, Brigitte Nielsen mellett. (Az első Conan-filmben és a Vörös Szonjában a szexi Sandahl Bergmant is megcsodálhattuk.) Emblematikus szerepét, a Terminátort 1984-ben játszotta el először, és állítólag kezdetben nem is várt a filmtől túl sokat. A rendező sem rá gondolt először, ugyanis a jófiú, Kyle Reese szerepét szánta neki. 1991-ben mutatták be a hatalmas sikert elért folytatást Terminátor 2: Az ítélet napja címmel. Arnold részt vett a 2003-as, a 2015-ös és a 2019-es folytatásban is, melyek kereskedelmileg ugyan nem buktak meg, de a rajongók nagyobb részének nincs túl jó véleménye róluk.

Dutch szerepében a Ragadozó (1987) című filmben

Az első két Terminátor-film között Arnold olyan híres akciófilmekben játszott vezető szerepeket, mint a Kommandó (1985, Mark L. Lester), a Piszkos alku (1986, John Irvin), a Ragadozó (1987, John McTiernan), A menekülő ember (1987, Paul Michael Glaser), a Vörös zsaru (1988, Walter Hill) és Az emlékmás (1990, Paul Verhoeven). Három vígjátékot forgatott Ivan Reitman rendezővel: az Ikrek (1989), az Ovizsaru (1990) és a Junior (1994) közül jelen sorok írója szerint a középső a legjobb. (A másik kettőben Danny DeVito a partnere, akivel jó barátok lettek.) A Hull a pelyhes (1996) című vígjátékben újra James Belushival mókázott. A kilencvenes éveket a már említett Az emlékmás és a Terminátor 2 mellett olyan nagy siker fémjelzi még, mint a True Lies – Két tűz között (1994, James Cameron), és olyan közepes vagy bukott filmek, mint a Beretta szigete (1993, Michael Preece), Az utolsó akcióhős (1993, John McTiernan), a Végképp eltörölni (1996, Chuck Russell), a Batman és Robin (1997, Joel Schumacher) és az Ítéletnap (1999, Peter Hyams). A kilencvenes évekből származik Schwarzenegger két rendezése is, a Mesék a kriptából (1990) című tévésorozat egyik epizódja és a Karácsony Connecticutban (1992) című tévéfilm. Az új évezredben is hullámzó fogadtatásban részesültek a filmjei: a csúcspontokat főleg A feláldozhatók három része (2010, 2012, 2014) és a Szupercella (2013) jelenti, mindegyik az egykori ellenfél és mostani jó barát, Sylvester Stallone közreműködésével. Jó kritikákat kapott az Utóhatás (2017) című filmjéért, melyben drámai oldalát mutathatta meg. Készülő projektjei között található egy újabb Conan-film is. Schwarzenegger 1986. április 26-án vette feleségül a néhai Kennedy elnök unokahúgát, Maria Shrivert, akitől két lánya és két fia született. A házastársak 2011-ben külön költöztek, és tíz évvel később hivatalosan is elváltak, miután kiderült, hogy Arnoldnak fia született korábbi házvezetőnőjüktől. Schwarzenegger 2003. november 17. és 2011. január 3. között Kalifornia kormányzója volt. Kedvező anyagi helyzete miatt nem fogadta el a kormányzói fizetést. Lemondott a hivataláról, mivel tetemes összegű hiányt halmozott fel.

Ridzik akcióban (James Belushi)

Az Art Ridziket megformáló James (Jim) Belushi 1954. június 15-én született az Illinois állambeli Wheatonban. Teljes neve: James Adam Belushi. Szülei, Adam Anastos Belushi (1918–1996) és Agnes Demetri Samaras (1922–1989) albán bevándorlók voltak. Belushi büszke a származására, 2008-ban tiszteletbeli albán állampolgárságot és állami kitüntetést kapott az albán elnöktől. Három testvére van: a szintén színész John (1949–1982), továbbá nővére, Marian és öccse, Billy. A Southern Illinois Universityn beszéd- és színházművészetet tanult. 1978-ban végzett, ebben az évben jelent meg először a filmvásznon Brian De Palma Őrjöngés (1978) című filmjének egyik parányi szerepében. Ezt követően tévésorozatokban szerepelt: a televízió mindig is fontos szerepet játszott karrierjében. Korai mozifilmjei között olyan alkotásokat találhatunk, mint Az erőszak utcái (1981, Michael Mann), a Szerepcsere (1983, John Landis), a Magas barna férfi felemás cipőben (1985, Stan Dragoti), a Salvador (1986, Oliver Stone), a Mi történt az éjjel? (1986, Edward Zwick), a Spiclik, sipirc (1986, Penny Marshall), a Rémségek kicsiny boltja (1986, Frank Oz) és Az új diri (1987, Christopher Cain). A Vörös zsaru után lendült igazán mozgásba a karrierje, melynek jelentősebb állomásait a Kutyám, Jerry Lee (1989, Rod Daniel), a Filofax, avagy a sors könyve (1990, Arthur Hiller), a Mr. Végzet (1990, James Orr), az Egy bérgyilkos naplója (1991, Roy London), a Huncutka (1991, John Hughes), a Volt egyszer egy gyilkosság (1992, Eugene Levy), a Vérvörös rúzsnyomok (1992, Andy Wolk), a Pajzs a résen, avagy a tökéletlen erő (1995, Michael Moore) és az Amikor a farok csóválja... (1997, Barry Levinson) jelenti. Az Országúti vagányok (1989, Andrej Koncsalovszkij) és a Felejtsétek el Palermót! (1990, Francesco Rosi) című filmekben drámai szerepekben láthattuk. Nagy népszerűségre tett szert a több évadot megélt, Magyarországon is játszott Jim szerint a világ (2001–2009) című sorozattal, melyben vendégsztárok is felléptek. Egyikük a szomszédja, a hollywoodi legenda, Julie Newmar volt, akivel peres ügybe is keveredett, amelyet a közös szerepléssel mindketten lezártak. James Belushi háromszor nősült, egyik gyermeke, Robert Belushi szintén színész.

Danko Moszkvában (Arnold Schwarzenegger)

ÍGY KÉSZÜLT A FILM

A kezdetek

A Vörös zsaru ötlete abból az óhajból eredt, hogy Walter Hill és Arnold Schwarzenegger szerettek volna egy közös filmet készíteni. Ellentétben azzal a gyakori tévhittel, hogy egy filmet a főszereplő sztár ad el, és tulajdonképpen tök mindegy, hogy ki rendezi, Arnold úgy gondolta, hogy a rendező személye, vizuális látásmódja és eredeti tehetsége soha nem lehet másodlagos. Látta a 48 órát, és szívesen játszott volna ő is egy olyan filmben, amely két, látszólag össze nem illő férfi kényszerű együttműködéséről és a közben kialakuló barátságukról szól. Hill egy olyan történetet akart elmondani, amelyben nem jelent akadályt Arnold akcentusa. Ugyanakkor kicsit finomítani akart Schwarzenegger addigi imázsán is. Tudta, hogy ő az a hős, akit a közönség nyertesként akar látni, és a korábbi filmjeiben ezt az izmai bevetésével érte el. Hill szerint viszont Arnold arca, a tekintete az, amivel valójában megnyeri magának a nézőket. „Nem akartam, hogy csak úgy rádobjon egy Volkswagent egy épületre” – mondta, miközben azzal is tisztában volt, hogy Schwarzeneggert nem lehet intellektuális hősként eladni, vagyis fizikai erejét továbbra is meg kell hagyni a cselekmény egyik hajtóerejének. Úgy látta, hogy az orosz zsaru szerepe lehetőséget jelent a fentebb vázolt elképzelések realizálására: Arnold a fizikai erejével oldja meg a történet során felmerülő problémákat, ugyanakkor színészi képességeivel el tudja fogadtatni azt a megoldást, hogy ez az orosz zsaru nem szédül meg a kapitalizmus világától, nem disszidál, hanem visszatér a Szovjetunióba, mert az a hazája.

Hill és Schwarzenegger kedvenc jelenete a filmből: Danko megtalálja a kokaint Szása műlábában

Hill már akkor megkereste Arnoldot a közös munka ötletével, amikor még nem volt kész a forgatókönyv, csupán egyetlen jelenet tűnt biztos pontnak: az, amikor a Druzsba mulatóban Danko odamegy a földre küldött orosz gengszterhez (Növényi Norbert, az 1980-as moszkvai olimpia birkózóbajnoka játszotta), olyan mozdulatot tesz, mintha eltörné a fickó lábát (ennél a képsornál a nézők rendre felszisszennek), majd kiderül, hogy a bűnözőnek lecsatolható műlába van, melynek üregében kábítószert rejtettek el. Ez a jelenet egyébként nem Hill saját ötlete volt, hanem az Egyesült Államokba emigrált grúz forgatókönyvíró, Harry Kleiner egyik szkriptjében szerepelt, amelyet a szerző elküldött Hillnek véleményezésre. A rendező nem akart filmet készíteni abból a forgatókönyvből, de a jelenet jogait megvette Kleinertől, akinek neve rákerült a Vörös zsaru stáblistájára is mint forgatókönyvíró. Hill szerint ez a legjobb jelenet a filmben, amelyről összességében azt gondolja, hogy miután a cselekmény Moszkvából átkerült Chicagóba, elvesztette kezdeti dinamizmusát és eredetiségét. Arnoldnak is azonnal megtetszett ez a jelenet, és csekély nyolcmillió dollár ellenében rábólintott a Vörös zsarura. Mindketten egyetértettek abban, hogy a forgatókönyvnek tükröznie kell a Kelet és a Nyugat közötti viszony alakulását is, amelyben a nyolcvanas években mutatkoztak először az enyhülés látványos jelei. (A filmesek már egy évtizeddel korábban megelőlegezték ezt az enyhülési folyamatot, amikor A kém, aki szeretett engem című 1977-es Bond-kalandban a Roger Moore által alakított brit 007-es ügynök együttműködik a szépséges szovjet KGB-ügynökkel, Ánya Amaszova őrnaggyal, akit a gyönyörű Barbara Bach személyesített meg.)

Kollégák (balra: James Belushi, jobbra: Arnold Schwarzenegger)

A film magyarországi bemutatója alkalmából Schwarzenegger így emlékezett az előzményekre: „A sztereotípiák karikatúrája volt a film alapötlete. A cselekmény egy kemény, markáns szovjet tiszttel és egy lezser, profi amerikai zsaruval indít. A film végére a hideg, érzéketlen oroszból érzésekkel teli, ember formátumú karakter lesz, aki barátságot köt amerikai kollégájával. Mindketten rájönnek, hogy tulajdonképpen ugyanarról szól az életük: az államnak dolgoznak, ki ennek, ki annak... Mindketten bűnözőket üldöznek, bár azok más-más törvényeket szegnek meg, mégis van, ami mindkét országban törvénytelen. Mindketten magányosak, mert senkiben nem bíznak, nem bízhatnak... Csak egy másik rendőrben. A személyes véleményem is az, hogy az alapvető emberi értékek – a szeretet, az empátia – mindenhol ugyanazok.” Felkészüléséről Schwarzenegger a következőket nyilatkozta: „Kezdettől fogva bevont a forgatókönyvírásba Walter Hill, aki egyben a rendező is. Az egész forgatás alatt kikérték véleményemet a szerepről, az alakításról. Rengeteget gyakoroltam otthon, beszédtechnikára és orosznyelv-órákra jártam. Nem a színészi tehetség a legerősebb oldalam, hanem a szívósság. Sokat dolgoztam a szerepen és úgy érzem: nemhiába. Annyira azért vagyok magam iránt elfogult, mint minden ember.” A felkészüléshez Walter Hill azt tanácsolta Arnoldnak, hogy tanulmányozza alaposan a legendás svéd filmsztár, Greta Garbo alakítását a Ninocska (1939) című filmben. Ez elsőre elég furcsa instrukciónak tűnhet, pedig nem volt az, hiszen lényegében mindkét film arról szól, hogy a nyugati világba érkezett szovjet szereplő miként adja fel otthonról hozott vaskalapos merevségét, és hogyan ad teret az érzelmeinek. A két művet a „magyar szál” is rokonítja, mivel a Vörös zsaru részben Budapesten készült magyarok közreműködésével, míg a Ninocska alapötlete Lengyel Menyhérttől származik, egyik szereplője pedig Drakula legismertebb megformálója, Lugosi Béla.

Cat Manzetti kihallgatása (balról jobbra: Arnold Schwarzenegger, James Belushi és Gina Gershon)

A forgatókönyv és a mellékszereplők

Hogy visszatérjünk a forgatókönyvre, az még akkor sem vált véglegessé, amikor már elkezdődött a forgatás. Számos író dolgozott az utólagos korrekciókon, többségük nevét nem tüntették fel a stáblistán. Néhányan közülük: Steven Meerson, Peter Krikes, John Mankiewicz és Daniel Pyne. Az Amerikai Forgatókönyvírók Szövetsége megértőnek bizonyult, hiszen tudták, hogy a munka egyetlen jelenet alapján kezdődött el, és a lelkesedés mozgatta az alkotókat. Hillről köztudomású volt, hogy az átlagosnál jobban fizeti a beugró segítőket, akik nem reklamálták a kreditet, mert egyetértettek azzal, hogy a munka dandárját Harry Kleiner, Troy Kennedy Martin és maga Hill végezte. Hill úgy gondolta, túl nagy az alkati különbség Schwarzenegger és Belushi között, ezért Arnoldot arra kérte, adjon le öt kilót, Jimet pedig, hogy hízzon ugyanennyit. Miközben Arnold három hónapig orosz nyelvleckéket vett, Belushi két hétig a chicagói rendőrség főhadiszállásán dolgozott, hogy első kézből szerezzen tapasztalatokat a rendőri munkáról. Az amerikai szereplők közül említsük meg Laurence Fishburne (Stobbs hadnagy), Peter Boyle (Lou Donnelly), Richard Bright (Gallagher őrmester), Brent Jennings (Abdul Elijah), Brion James (Streak) és Pruitt Taylor Vince (motelrecepciós) nevét. Gina Gershon (Cat Manzetti) egy kisebb szerepre jelentkezett, ám Walter Hill meghallgatta tőle Manzetti szövegét is, és végül arra szerződtette. A figurát eredetileg Lorettának hívták. Hill szerint az nem illett a színésznőhöz, és rábízta, hogy válasszon egy másik keresztnevet. Gina a Catherine-t választotta. Ez rövidült Catre, amely az angol nyelvben macskát jelent. Gershon szerint Schwarzenegger számos alkalommal közvetlenül a felvétel előtt vicceket mesélt, s emiatt olykor rögtön le is kellett állni, mert Gina nem bírta abbahagyni a nevetést.

Arnold Schwarzenegger és Sven-Ole Thorsen a szaunajelenet forgatási szünetében

Az epizodisták közül feltétlenül emeljünk ki két nevet. Az egyik jelenetben Ridzik nyeglén viselkedik egy pincérnővel, akit Marjorie Bransfield alakít. A hölgy Belushi akkori barátnője volt, akit 1990. szeptember 22-én vett feleségül, de 1992. április 1-jén már el is váltak. Nyikolajt, az orosz gengsztert, akivel Danko megverekszik a hóban, Schwarzenegger dán cimborája, Sven-Ole Thorsen játszotta, aki Arnold más filmjeiben is szerepelt, általában szintén rosszfiúként. Thorsen személyes kedvence épp Nyikolaj, ámbár állítása szerint saját filmjei közül csak az Abraxas – A világ őrangyalát (1990) és a Gladiátort (2000) látta. A testépítő férfiak iránt különösen vonzódó extravagáns jamaicai modell, énekesnő és színésznő, Grace Jones Dolph Lundgren után Thorsennel is összejött, és barátságuk megmaradt a szakítás után is. 2007-ben Grace csak azért vállalt szereplést a dán tévében, hogy népszerűsítse volt párja akkoriban megjelent könyvét. Visszatérve a fontosabb szereplőkre: Viktor Rosztavilit Ed O’Ross alakította, akiről gyakran hiszik azt, hogy ír származású. Ed ezt így látta: „Haver, ha azt gondolod rólam, hogy ír vagyok, akkor szemüvegre van szükséged. Csehszlovákiából származom, és büszke is vagyok erre.” Érdekes módon az egykori bokszbajnok más filmekben is játszott oroszokat. Viktor szerepére egyébként Walter Hill első jelöltje Oleg Vidov volt, a hatvanas-hetvenes évek orosz filmsztárja, aki a nyolcvanas évek közepén kalandos úton szökött Nyugatra. Amikor elkészült a próbafelvétel, amelyhez Vidov még egy sajátos angol akcentust is megtanult, Hill csak a fejét csóválta: „Jó színész vagy, ám ide olyasvalaki kell, akit a néző első pillantásra ellenszenvesnek talál. A szemed viszont elárulja, hogy te jó ember vagy.” Persze emiatt nem akarta kihagyni a filmből a tehetséges orosz színészt, és rábízta Danko barátja, Jurij Ogarkov szerepét.

A halott Jurij (Oleg Vidov)

Vidov némi aggodalommal utazott Budapestre, mivel Magyarország akkor még a vasfüggöny mögött volt, és Oleg attól tartott, hogy esetleg kiadják őt a Szovjetuniónak. Álcázás gyanánt sötét szemüveget vett fel, és a szemébe húzta a baseballsapkáját, hogy minél jobban elvegyüljön a tömegben, de hiába: egy magyar lány így is felismerte, és autogramot kért tőle. Vidov aggodalma amúgy feleslegesnek bizonyult, mert a peresztrojka valódi változásokat hozott a Szovjetunióban, és nem érkezett hivatalos megkeresés a magyar hatóságokhoz Olegre vonatkozóan. Schwarzenegger nagyon közvetlen és barátságos volt Vidovval, aki hozzá hasonlóan bevándorlóként érkezett az Egyesült Államokba: a szabadság iránti vágytól vezérelve Oleg feladta hazai karrierjét, hogy idegen földön elölről kezdjen mindent. Arnold étkezési tanácsokat adott új orosz barátjának, és azt javasolta neki, hogy próbálja ki a testépítést. Oleg hallgatott rá, és testalkatán rövidesen meg is látszottak az eredmények. Vidov egyébként nem számított arra, hogy a Vörös zsarut a Szovjetunióban is be fogják mutatni, ahol az orosz rajongók boldogok voltak, hogy egy amerikai filmben újra láthatják régi kedvencüket. Vidov cáfolta azokat a vádakat, hogy a film gúnyolódik az oroszokon, noha maga Schwarzenegger sem tagadta, hogy kicsit élcelődni akartak az oroszok merevségén. Oleg szerint talán a pocsék orosz kiejtéssel beszélő magyar színészek miatt hitték egyesek azt, hogy a Vörös zsaru kineveti az orosz embereket. A filmnek voltak más orosz szereplői is, például Vidov régi barátja, a Gregort alakító Szavelij Kramarov, akivel együtt játszott A siker lovagjai (1971) című szovjet filmben. Kramarov 1979-ben jelentette be kivándorlási szándékát a Szovjetunióból. Az elutasítás után kapcsolatait felhasználva intenzív nyugati médiakampányba kezdett, és ügyében – „mint egyik színész a másiknak” – még Ronald Reagan amerikai elnöknek is írt. 1981. október 31-én a szovjet hatóságok engedélyével elhagyhatta az országot, ahol kegyvesztetté vált, és feledésre ítélték: filmjeit betiltották, nevét még leírni sem volt szabad.

A Joliet börtönben

Forgatás Los Angelesben

Az 1987. augusztus 26-án kezdődött forgatásnak hat fontos helyszíne volt: Chicago, Los Angeles, Joliet (Egyesült Államok, Illinois állam), Moszkva, Budapest és Schladming (Ausztria). Mint a legtöbb film esetében, a Vörös zsaru jeleneteit sem időrendben forgatták. Először az Amerikában játszódó jeleneteket vették fel, és 1988 januárjában jött át a stáb Európába. Noha a netes adatbázisok szerint a stáb valóban forgatott Chicagóban, néhány ott játszódó jelenetet mégis Los Angelesben rögzítettek filmszalagra. Az egyik ottani helyszín a Los Angeles-i Nemzetközi Repülőtér volt, míg a 635 South Mateo Street a chicagói rendőrség épületeként látható. Los Angeles belvárosában, a Dearden's áruháznál (S. Main Street) volt az a páros telefonfülke, ahonnan Viktor telefonbeszélgetéseket bonyolít le Elijah emberével. A fülkék már nincsenek ott, sőt egyesek szerint csak a forgatás kedvéért tették oda őket. Danko és Ridzik az Illinois állambeli Joliet város börtönében keresi fel Abdul Elijah-t. A börtön 1858 és 2002 között működött. Érdekesség, hogy elsőként a White Heat (1949) című gengszterfilm forgatásához használták helyszínként (a Vörös zsaru eredeti címe: Red Heat). A Blues Brothers (1980) nyitójelenetében innen engedik szabadon Jake Bluest, akinek Joliet a beceneve, s a figurát James Belushi fivére, John Belushi játszotta. A Vörös zsaru börtönjelenetében kétszáz igazi rab statisztált, akik közreműködésükért megkapták a nekik járó gázsit.

Egy nem menetrendszerűen közlekedő autóbusz

Nézzünk néhányat a chicagói helyszínek közül is! A 225 W Hubbard Street alatt volt a Garvin Hotel, ahol Danko megszáll. Az épület azóta már nem szállodaként üzemel. A 172 W. Randolph Street épületében dördült el az a lövés, amely megöli Gallagher őrmestert. A ház bejárata a forgatás óta valamelyest megváltozott. Cat táncstúdióját a 1579 N Milwaukee Avenue szám alatt rendezték be, amely Chicago nyugati részén, a Wicker Park negyedben található. Danko és Ridzik egy taxit követve a 326 S. Wells Street alatti parkolóházba hajtanak be, amelyet azóta lebontottak, és egy korszerűbb parkolót építettek a helyére. A híres autóbuszos jelenet a Chicago belvárosában, a 20 E. Randolph Street szám alatti buszállomáson kezdődik. Az állomás helyére azóta parkolóházat építettek. Walter Hill a leszámolási jelenethez nemcsak azért választott buszokat, hogy eltérjen az üldözéses akciófilmek sablonjaitól, hanem azért is, mert szerinte Arnold méreteihez inkább egy busz illik, és nem egy gépkocsi, amelybe bele se fér igazán kényelmesen. A stáb arra kérte Chicago vezetőségét, hogy Alexander Calder nevezetes szobrát, a Flamingót a Dearborn Streeten ideiglenesen helyezzék át néhány méterrel, hogy elegendő hely legyen a buszos üldözés felvételére. Tekintettel a szobor méretére és súlyára, az illetékesek elutasították a kérelmet, ezért a jelenetet átdolgozták. Viktor a buszpályaudvaron találkozik egy fehér öltönyt viselő drogdílerrel, Lupóval, aki a rendező előző alkotásában, a Különös kegyetlenséggel című akciófilmben is szerepelt. A figurát mindkét opuszban Luis Contreras játszotta.

A bűnöző, aki tényleg úgy néz ki, mint Marvin Hagler

Ejtsünk néhány szót a különféle utalásokról is! Amikor Ridzik a film első felében letartóztat egy színes bőrű rosszfiút, ezt mondja neki: „Úgy nézel ki, mint Marvin Hagler. Sok pénzt vesztettem rajta.” Ez utalás egy 1987-es bokszmeccsre, amely Marvin Hagler és Sugar Ray Leonard között zajlott. Mindketten derekasan küzdöttek, s bár a tizenkettedik menet végén Hagler tűnt esélyesebbnek a győzelemre, egy erősen vitatott bírói döntéssel mégis Leonardot hozták ki győztesnek. Állítólag még maga Sugar Ray is azt hitte, hogy Hagler lesz a győztes. A magyar változatból ez az utalás kimaradt, helyette Ridzik ezt mondja: „Hasonlítasz egy hülye zsokéhoz. Nagy pénzt vesztettem miatta.” Ridzik az egyik jelenetben megkérdi Dankót, hogy mit követett el Rosztavili az orosz kormány ellen, hogy mindenáron haza akarják vitetni: „Lehugyozta a Kreml falát, vagy mi?” Ez utalás egy 1982. február 19-i incidensre, amikor a hírhedt rocker, Ozzy Osbourne a texasi San Antonióban illuminált állapotban levizelte az alamói csata emlékművét, amely a texasi büszkeség jelképének számít. Az incidenst viszonylag olcsón megúszta, viszont tíz évre kitiltották San Antonióból. 1992-ben bocsánatot kért egykori viselkedéséért, és tízezer dollárt adományozott az emlékmű gondozásával foglalkozó szervezetnek. Schwarzenegger a Vörös zsaruban egy Magnum .44-est kap Ridziktől azzal a megjegyzéssel, hogy ez a világ legjobb kézifegyvere, Piszkos Harrynek is ilyen van. „Ki az a Piszkos Harry?” – kérdez vissza Danko.

Moszkvai pillanatkép

Forgatás Moszkvában és Budapesten

Hill szerint a bevezető képsoroknak egyértelművé kellett tenniük, hogy a cselekmény szerint Moszkvában vagyunk, ezért elengedhetetlen volt egy mindenki által jól ismert moszkvai helyszín, a Vörös tér megmutatása. Annak idején bejárta a hír a világsajtót, hogy a Vörös zsaru volt az első nyugati film, melynek stábja engedélyt kapott arra, hogy a Vörös téren forgasson. Később olyan hírek terjedtek el, hogy nem volt engedély, a forgatás tulajdonképpen illegálisan zajlott. Nem könnyű eldönteni, melyik változat lehet igaz, mivel maga Arnold Schwarzenegger is ellentmondásosan nyilatkozott erről. Az Emlékmás című önéletrajzi könyvében azt olvashatjuk, hogy megvolt az engedély a moszkvai forgatásra, melynek részleteiről még 1989-ben a következőket mondta: „Valószínűleg [az oroszok] megnézték az összes filmemet és nem találtak bennük semmi kivetnivalót. Ezenkívül a szovjet fiatalok őszinte csodálói filmes előéletemnek: a testépítésnek. Sikereimet a body buildingnek és az egészséges életmódomnak tulajdonítják. Ez, gondolom, nem tesz rosszat egy olyan országban, ahol a kábítószer problémája most lett nyilvános, és ahol csak most kezdődhet meg a harc ellene. Biztosan ennek is szerepe van abban, hogy engedélyezték a forgatást. No persze elolvasták a Vörös zsaru forgatókönyvét, és a szovjet rendőr megformálásában nem találtak semmi sértőt, sőt! Humorosnak találták, hogy én alakítom Ivan Dankót.”

Arnold a Vörös téren

A film egyik producere, Andy Vajna (Vajna András) budapesti temetésén, 2019. január 31-én Arnold is gyászbeszédet mondott, amelyben viszont már így emlékezett: „A Vörös zsaru készítésekor nem volt engedély, hogy Oroszországban forgassanak. Andy azt mondta, belopódzunk. A Vörös téren forgattunk, orosz rendőr egyenruhában mászkáltam, Andy mondta, hogy beszéljek az orosz rendőrökkel, akik ott voltak a téren. Aggódtam, mi van, ha letartóztatnak. Andy azt mondta, nem tartóztatnak le, de ha nem csinálod meg, én küldelek börtönbe.” A ministáb magánrepülővel utazott Moszkvába, és hajnalban ment ki a Vörös térre. Arnold vitte a jelmezeket, Vajna a kamerát. Úgy vették fel a képsort, mintha valamilyen saját használatra szánt amatőr filmet forgatnának. Egyébként az angol Wikipédia is úgy tudja, hogy a stábnak volt engedélye a moszkvai forgatásra, ám azt nem tisztázták, hogy pontosan hol dolgozhatnak. Állítólag ezért döntöttek úgy, hogy a nem autentikus helyszíneken játszódó moszkvai jeleneteket Budapesten forgatják le. A budapesti forgatás Schwarzenegger ötlete volt, és Vajna sem ellenezte. „Bár Ausztriában születtem, gyerekkoromban szegények voltunk és állandóan csak hallottam Magyarországról: soha nem jutottam el oda. A sors iróniája, hogy Amerikát kellett elérnem ahhoz, hogy Magyarország is elérhető legyen a számomra. Azután – Andy Vajna, a film producere magyar származású... Neki sem volt kifejezetten ellenére az ötlet, jó véleménnyel volt a magyar filmesekről. Tényleg profik voltak, a stúdiók hibátlanul felszereltek. A hó is be volt ígérve, de hát arról igazán senki nem tehet, hogy gyönyörű tavaszi idő volt január közepén. Na mindegy! A lényeg, hogy ezért forgattuk a szovjetunióbeli jelenetek egy részét Magyarországon.” (Egy másik korabeli interjúban viszont Arnold azt állította, hogy már a forgatás előtt is többször járt Magyarországon.)

Ketten a szauna vendégei közül

Bunyó és meztelenkedés a budapesti Rudas gyógyfürdőben

Az akciófilmekben megszokott, hogy a főhőst gyakran félmeztelenül vagy izompólóban mutatják, sőt az is előfordul olykor, hogy valamelyik jelenetben, ha csak néhány pillanatra, de ruhátlanul is megjelenik. Az ilyen hosszabb-rövidebb villantások elsődleges célja, hogy a nézőben kialakuljon az a képzet, hogy a főhős egy olyan testi erejű fickó, akivel szemben a rosszfiúknak esélyük sincs. Maguk az akciósztárok nem szívesen vetkőznek le teljesen: ebből a szempontból mindenképpen unikum a belga Jean-Claude Van Damme, aki kifejezetten büszke az izmos hátsójára, és számos filmjében szerét ejtette már, hogy csupaszon is megmutassa. Schwarzeneggernek a filmes meztelenkedésről ez volt a véleménye: „Ha az adott jelenet szükségessé teszi a meztelenséget, és illik is a filmbe, akkor nem bánom, legyen… De az már zavar, ha ennek nincs semmi indoka, csupán a puszta látvány. Az ilyesmitől igyekszem távol maradni…” Arnold meztelen belépője a Terminátorban (1984) dramaturgiailag kétségtelenül indokolt volt, és az egyetlen alkalmat jelentette, amikor frontális meztelenséget is vállalt a filmvásznon. (Az ominózus jelenetben az egyik áldozatot alakító Brian Thompson megerősítette, hogy tényleg Arnold volt az, nem pedig egy dublőr.) Hasonló dramaturgiai okokkal magyarázható a Vörös zsaru nyitójelenete is, amelyben Danko éppolyan lazán leszámol néhány rosszfiúval, ahogy a punkokkal tette a Terminátorban. A Hill-opusz azon pillanataiban, amikor Danko az egyik bűnözőt, Nyikolajt a szauna kitört ablaküvegén át magával rántja a hóba, Schwarzeneggert dublőr helyettesítette.

Ivan Danko egy szál ágyékkötőben belép a bűnözők közé a szaunában. A helyszínre vonatkozó alkotói elképzeléseknek a budapesti Rudas gyógyfürdő felelt meg a legjobban

A szaunajelenetben látható meztelen hölgyek és ágyékkötős férfiak testépítő magyar statiszták voltak. Egy magyar internetoldal meg nem erősített anekdotája szerint a hölgyekkel nem közölték előre, hogy le kellene vetkőzniük. Amikor ezt tudatták velük, többen tiltakoztak a vetkőzés ellen, de miután meghallották, hogy ezért dupla napidíj jár, az ellenkezések állítólag megszűntek

A képen László Csaba testépítő, későbbi masters világbajnok látható

Nem sikerült kiderítenem, hogy ezen a képen egy kihagyott jelenet egyik mozzanata látható-e, vagy ez csupán egy kulisszák mögötti fotó. Ami biztos, hogy a hivatalos változatban nem volt ilyen pillanat

A mongol bűnöző parancsára Nyikolaj mindjárt hozza a forró követ, hogy Danko tenyerébe téve meggyőződjenek arról, mennyire kemény fiú

Danko rezzenéstelen arccal markolja meg a forró követ, és a következő pillanatban úgy kiüti a mongolt, hogy az kirepül az ablakon. A mongol valójában zainicsi (Japánban élő koreai) volt, Kim Duk pankrátor, aki a filmben Masanori Toguchi néven szerepel, de a profi birkózás világában Tiger Chung Lee néven ismerték leginkább. A közelmúltban, 2022. május 31-én jelentette be visszavonulását

Ezt követően Nyikolaj is megkapja a magáét, és a törött ablaküvegen át Danko magával rántja a szabadba, a hóba

A szaunában megkezdett bunyó szabadtéri részét Ausztriában forgatták, a stájerországi Schladmingban, mivel Magyarországon akkor éppen nem volt hó. Az ausztriai munka során a film kaszkadőrkoordinátora és egyben Arnold dublőre, Bennie E. Dobbins szívrohamban életét vesztette. Az alkotók az ő emlékének ajánlották a filmet

Nyikolajt, aki végül elárulja Viktor Rosztavili tartózkodási helyét, Schwarzenegger egyik legjobb barátja, Sven-Ole Thorsen játszotta. A dán testépítő általában rosszfiúkat alakított a filmjeiben, pedig ismerősei és barátai szerint valójában rokonszenves és jámbor fickó

Itt jegyezném meg, hogy 1985-ben már bemutattak egy Red Heat című filmet, amelynek amerikai hősnője (Linda Blair) egy kelet-berlini női börtönbe kerül, ahol egyebek mellett az egykori Emmanuelle (Sylvia Kristel) leszbikus vágyainak is ki van szolgáltatva. A két film az azonos cím mellett abban is hasonlít, hogy a hölgyekkel fémjelzett opusz javát szintén Budapesten forgatták. További forró részletekért kattints Teakbois kolléga kitűnő ismertetőjére!

Szása, a műlábú bűnöző (Növényi Norbert, a háttérben: Koncz Gábor)

A magyar színészek

A Vörös zsaru magyar szereplői a film első harmadában láthatók. Gengsztereket játszottak olyan testépítők, mint Vajas István, Németh Gábor, Fási Attila és Kis Péter. A bárjelenetben Etlényi István alakította Jegort, Gáti György volt a zongorista. (A pincér szerepében látható Peter Marikovsky netes források szerint orosz volt.). Orosz rendőröket személyesített meg Balkay Géza (Kulikov ezredes), Körtvélyessy Zsolt (Redeckij hadnagy) és Bán János (tiszt). A szovjet belügyminisztérium főhadiszállása a Budai Várban volt. Az alkotók a Parlament épületét akarták volna használni erre a célra, erről azonban ifj. Rajk László látványtervező lebeszélte őket. A budapesti képsorokban a két legnagyobb szerepet Növényi Norbert és Koncz Gábor kapta. Növényi alakította a falábú bűnözőt, Szását. Önéletrajzi könyvében így emlékezett a körülményekre: „A felvétel előtt kaptam négy oldal orosz szöveget, mert az eredeti szerepem egy mongol gengszter lett volna, de aztán rájöttek, hogy nem ferde szemmel nézek rájuk, és hoztak Amerikából egy pankrátort a szerepre. Nagyon élveztem a négy napig tartó forgatást, Arnold igazán közvetlen és barátságos volt. A mai napig sokan emlékeznek erre a filmre. Népszerű voltam, sokat foglalkozott velem a nyomtatott sajtó és a televízió. Az újságok arról írtak, hogy egyszerű, családszerető, kicsit romantikus ember vagyok, még akkor is, ha mindennek ellentmond, hogy olyan sportágakat űzök, mint a birkózás és a kick-box. A film producerének megtetszett a figurám, felíratta az adataimat, dossziét csináltatott rólam, és megkérdezte, hogy hol értesíthet, mert tervei lennének velem. Belelkesültem, hogy akár másnap hívhatnak Hollywoodba! Aztán egy hét múlva megírták az újságok, hogy hazafelé menet Bécsben infarktust kapott és meghalt. Az amerikai filmes álmaimnak lőttek.” (Növényi alighanem a fentebb említett Bennie E. Dobbinsra gondolt, aki nem producer volt, hanem kaszkadőrkoordinátor.)

Sose értettem, hogy Koncz Gábor miért Viktor öccsét játssza, és nem a bátyját, hiszen észrevehetően idősebb nála. (Ez alighanem a magyar szinkron leleménye. Az angol hangsávban csak „brother”-ként említik.) A valóságban Koncz tizenegy évvel öregebb, mint a bátyját alakító Ed O'Ross

A Vagran Rosztavilit alakító Koncz Gábor szerződtetése nem ment teljesen gördülékenyen. A színész erre így emlékezett: „A filmben csak pár percig vagyok látható, összesen öt napig forgattuk ezt a néhány jelenetet. Találkoznom kellett személyesen a rendezővel, a producerrel, és jelen volt két magyar gyártásvezető. Az amerikaiak külsőleg megfelelőnek találtak. Elém tettek egy papírlapot, amin két angol mondat volt, hogy olvassam föl. Akkor nagyon pipa lettem. Egyrészt nem beszélek angolul, mert az én generációm életéből sajnos az kimaradt, az orosz nem jelentett volna gondot, hiszen a filmfesztiválokon sosem kellett nekem tolmács. Másrészt előre megmondtam, hogy én soha nem csinálok próbafelvételt, de a magyaroknak ezzel tisztában kellett lenniük. Engem ne válasszanak ki nyolc közül. Egy rendező, ha tényleg rendező, akkor pontosan tudnia kell, hogy rám van szüksége a produkcióban vagy másvalakire. Viszontlátásra!” Koncz indulatosan becsapta maga mögött az ajtót. Személyesen Hill ment utána, és visszahívta, mivel neki pontosan olyan színészre volt szüksége, aki egyik pillanatról a másikra képes felháborodni. Koncz napi ezer dollár gázsit kért. A két magyar gyártásvezető közbe akart avatkozni, a színész azonban közölte velük, hogy ez nem koprodukció, úgyhogy személyesen tárgyalja meg a gázsiját. A producer elfogadta a gázsiigényét. Koncz és Schwarzenegger kölcsönösen rokonszenvesnek találták egymást, és Arnold gratulált magyar kollégája jelenetéhez a mulatóban. Koncz elvitte magával az osztrák világsztárt a Pipacs bárba szórakozni, ahol Arnold remekül érezte magát, de éjfélkor mindig hazament, hogy kipihenje magát a másnapi forgatásra. Koncz ilyennek látta őt: „Fizikuma és tartása minden tekintetben tiszteletre méltó. […] Nem fajankó izompacsirta, ahogyan azt rosszakarói, a madárcsontú kisemberek terjesztik róla. […] Maradt az osztrák tölgy, aki mindig is volt, és nagyon nem szeretem azokat, akik lenézik őt.”

Viktor a rejtett fegyverrel agyonlövi Jurijt (Ed O'Ross)

A fegyverek és a főcím

Danko fegyvere a filmben a Podbyrin által tervezett 9.2 mm-es pisztoly, a „legjobb szovjet kézifegyver”, amely a valóságban nem létezett. Hill egy szokatlanul nagy, fenyegető hatású fegyvert akart, amely a Walther P38-asra emlékeztet. A San Diegóban dolgozó Tim LaFrance tervezte a fegyvert, amelyhez a Desert Eagle félautomata pisztoly jelentette az inspirációt, s ezért a modellnek a Hollywood Eagle nevet adta. Viktor Rosztavili fegyverének Hill egy maffiastílusú rejtett pisztolyt akart, melyet szintén LaFrance alkotott meg. Egy módosított derringerről (kis csőhosszú, nagy űrméretű maroklőfegyver) van szó, amelyet egy rugóalapú szisztémával Ed O’Ross alkarjához erősítettek. A kabát ujja eltakarta a fegyvert, amely egy bizonyos kézmozdulatra a tenyérbe csúszott. Itt említsük meg, hogy Danko orosz egyenruhája sem létezett, hat különböző egyenruha motívumaiból alkották meg. A film főcímét Wayne Fitzgerald tervezte, aki a betűkkel játszadozva próbált oroszos hangulatot teremteni. Így például az A betűből elhagyta a két szárat összekötő vízszintes vonalkát, hogy az az orosz Л (L) betűre hasonlítson, az N helyett az И-t (I), az R helyett meg a Я (ja) betűt használta. Persze többen is okoskodtak, hogy az orosz betűk nem ugyanazt a hangot jelölik, mint a lecserélt betűk, de Fitzgeraldnak nem a fonetikai, hanem a leírt alakok közötti hasonlóság volt az érdekes.

A táncstúdióban (középen: Gina Gershon)

A zene

A Vörös zsaru zenéjét James Horner komponálta, aki ezt az instrukciót kapta Hill-től: „Olyasmit szeretnék, mint ha az olimpián lennél, és aranyérmet nyernél. Valami heroikusat akarok.” A Cat Manzetti táncstúdiójában hallható zene egy korai house felvétel, a Jackin' National Anthem Ramos előadásában. A műfaj Chicagóból származik, és akkoriban még nem volt különösebben ismert. Állítólag a Vörös zsaru volt az első mainstream film, melynek soundtrackjében house zenét is használtak. Elhangzik Michael Welsh két szerzeménye, a Disco Yuk és a New Age Again is. Az étkezdei jelenetben, amikor Ridzik Dankóval beszélget, hogy jobban megismerje, a wurlitzeren Acker Bilk Stranger on the shore című felvétele szól. A film elején és végén hallható zene Szergej Prokofjev Kantáta az októberi forradalom 20. évfordulójára (op. 74) című művének második tétele, a Filozófusok. A hivatalos orosz szerveknek nem tetszett a kantáta, amelyet végül Prokofjev halála után tizenhárom évvel, 1966-ban adtak elő először. Említsük meg azt is, hogy Horner zenéjének bizonyos részeit John Woo A bérgyilkos (1989) című filmjében is felhasználták.

Ivan Danko és Lou Donnelly (balra: Arnold Schwarzenegger, jobbra: Peter Boyle)

A fogadtatás

A Vörös zsarut 1988. június 17-én mutatták be az Egyesült Államokban. (Előpremierje három nappal korábban volt Beverly Hillsben.) Kifejezetten jól indult, a box office-listákon rögtön az élre ugrott, de a kezdeti élénk érdeklődés hamar visszaesett. Ebben talán szerepet játszott az is, hogy a kritikák többsége nem volt túl lelkes. Bár elismerték a film részerényeit, sőt még Schwarzenegger is kapott dicsérő szavakat, az összhatást általában nem találták igazán ütősnek. A fogadtatásról a magyar Wikipédián ezt olvashatjuk: „A film bevételi sikere jóval meghaladta Schwarzenegger másik 1988-as vígjátékát (Ikrek).” Ez tökéletes tévedés, ugyanis a helyzet ennek épp a fordítottja volt: míg a Vörös zsaru csupán 34,9 millió dollárt hozott, addig az Ikrek bevétele túllépte a 216 millió dollárt. Arnold így vélekedett a vártnál szerényebb fogadtatásról: „A Vörös zsaru végül is sikeres volt, de csak 35 millió dollárt termelt. Nehéz lenne megmondani, miért nem többet. Lehet, hogy a nézők még nem voltak felkészülve Oroszországra. Lehet, hogy mi nem voltunk elég jók Belushival. Bármi volt az ok, ennél feltétlenül többre számítottunk.” A film a videópiacon viszont kifejezetten jól futott. A magyar mozik 1989. május 4-én tűzték műsorukra. A magyar szöveget Schéry András írta, a szinkronrendező Vajda István volt. Fontosabb magyar hangok: Gáti Oszkár (Arnold Schwarzenegger), Dörner György (James Belushi), Kaló Flórián (Peter Boyle), Csurka László (Ed O’Ross), Helyey László (Laurence Fishburne), Vándor Éva (Gina Gershon) és Szersén Gyula (Oleg Vidov). A magyar szereplők a saját hangjukon szólaltak meg. A filmből év végéig 4462 előadást tartottak, ezekre 803 ezer néző váltott jegyet 32 440 000 Ft értékben.

Jurij a szaunajelenet egyik kihagyott pillanatában (Oleg Vidov)

A kihagyott jelenetek

A Vörös zsaru több jelenete a vágószoba padlóján végezte. Az ilyesfajta rövidítéseket sok minden indokolja. Akciófilmek esetében például fontos a feszültség, a tempó folyamatos fenntartása, ami miatt a „nyugisabb” részektől még akkor is hajlamosak megválni az alkotók, ha ezáltal a cselekmény összefüggéseiben zavar keletkezik. A nyolcvanas évek végén még nem voltak divatosak a kétórás vagy annál hosszabb filmek, aminek a forgalmazók azért örültek, mert naponta több előadást lehetett tartani ugyanabból a filmből. Az Egyesült Államokban a tizenévesek jártak-járnak leggyakrabban moziba, így az alkotóknak figyelniük kellett arra is, hogy filmjük ne kerüljön olyan korhatár-besorolásba, amely épp ezt az aktív korosztályt zárja ki a moziélményből. Ami viszont elég furcsa, hogy az ősbemutató óta eltelt harmincnégy év alatt a Vörös zsaru DVD-n és Blu-rayen egyaránt megjelent, ennek ellenére tudomásom szerint egyik kiadvány sem tartalmaz kihagyott jeleneteket. Ezek egyike a szaunában játszódik, ahol a fenti fotó tanúsága szerint lövöldözés is kitörhetett Jurij közreműködésével. Az egyik magyar közreműködő, Németh Gábor szerint is hosszabb volt ez a képsor: „Kétszázan voltunk a válogatáson. Négy gengsztert választottak ki közülünk. Az egyik én voltam. Kérdezték, hogy vállalunk-e kaszkadőrszerepet is? Mondtuk, hogy persze. Ezeket a jeleneteket olyan sokáig forgattuk, hogy már fekete volt a lábam a sok rúgástól. Ráadásul ezeket a részeket aztán kivágták. Biztos nem volt elég(gé) akciófilmbe illő (a) mozgásom.” A börtönjelenetben Dankónak bizonyítania kellett az erejét, mielőtt a bandafőnökkel, Abdul Elijah-val beszélhetett volna. Nem csupán súlyemeléssel kellett erőt fitogtatnia, hanem meg kellett verekednie a banda egyik tagjával is. A vágások miatt Cat Manzetti szerepe is jelentősen csökkent. Teljes egészében kimaradt az a jelenet, amelyben Danko és Ridzik Cat segítségével csapdát állít Viktornak egy baseballmeccsen. Kiderül, hogy a bűnöző hazudott a barátnőjének, ezért a rajtaütés meghiúsul, és Cat valójában az árulásáért hal meg. (A holttest megtalálása bekerült a filmbe.)

Jurij koporsóján a halál dátuma 1988 (lásd jobbra lent), miközben a későbbi események 1987-ben játszódnak

BAKIK

Senkit nem kell győzködni arról, hogy nincsen tökéletes film, szóval nézzünk néhányat a Vörös zsaru bakijai közül!

* A film elején látható üldözési jelenetben olyan szemetesek láthatók, melyeket akkoriban nem használtak Moszkvában.

* Danko orosz partnere, Jurij koporsóján a halál esztendejeként 1988 olvasható (lásd a fenti kép jobb alsó sarkát), míg Amerikában a Viktor kiadatására vonatkozó dokumentumra 1987-es dátum került, és amikor Danko bejelentkezik a motelbe, ő is 1987-es évszámot ír a vendégkönyvbe.

* Amikor Danko hazugsággal vádolja Streaket, Ridzik figyelmezteti, hogy az Egyesült Államokban Streaknek joga van ehhez. Ez azonban tévedés, mert az amerikai törvények szerint bűncselekményt követ el az, aki hazudik egy rendőrtisztnek, és megvádolható a nyomozás akadályoztatásával. Ezt Ridziknek tudnia kellett volna.

* Danko a film vége felé .44 Smith & Wesson fegyvert használ, amelyből újratöltés nélkül csak hat lövés adható le, de ő ennél többet lő vele.

* Amikor Victor a film utolsó harmadában megjelenik a motelben, és megnézi a vendégkönyvet, Danko neve fölött a The Doors együttes legendás énekese, az 1971-ben elhunyt Jim Morrison neve olvasható. Amikor azonban a film első harmadában az orosz zsaru bejelentkezett, a neve fölött még egészen más név volt, nem Morrisoné.

* Amikor a végső üldözési jelenetben a Danko által vezetett busz keresztülmegy a szökőkúton, összetörik a jobb fényszórója. Később mégis azt látjuk, hogy mindkét fényszóró működőképes.

* Az amerikai jelenetek Chicagóban játszódnak, az üldözéskor viszont az utcán pálmafák láthatók, amelyek nincsenek Chicagóban. Los Angeles-i utcatáblákat is észrevehetünk, a chicagói O’Hare repülőtéren játszódó jelenetetekben pedig egyértelműen felismerhető a Los Angeles-i Nemzetközi Repülőtér.

Ivan Danko (Arnold Schwarzenegger)

ÍGY LÁTTÁK ŐK

„A sokszoros Mr. Universe-ből filmsztárrá lett Arnold Schwarzenegger e kliségondolkodás kívánalmai szerint nagyon is jól játssza el a szerepét. Finom esztétalelkek, akik a színészetet és a Schwarzenegger-szerű figurákat szeretnék nagyon-nagyon távol látni egymástól, feltehetően idegesen fogadják a body building-bajnok művészi sikereit. […] A Vörös zsaru Szovjetunió- és USA-képe is kínál némi tanulságot. Walter Hill rendező és stábja kétségkívül törekszik némi párhuzamosságra, annak bizonyítására, hogy őszintén kívánja nemcsak egy moszkvai és egy chicagói rendőr, hanem a két nagy nemzet barátságát is. Az orosz rendőröknek a grúzokkal gyűlik meg a bajuk, az amerikaiaknak a feketékkel: így hát a filmben mindkét kisebbséget csak bűnözői reprezentálják. A szovjet rendőr igazoltatás helyett üt, az amerikai viszont bűnjelet csempész a gyanúsított zsebébe, hogy letartóztathassa: némi törvénytelenség nélkül, így a film, sehol sincs esélye a rendőrnek a bűnözőkkel szemben.”

(Hegyi Gyula: „Schwarzenegger, a vörös zsaru”. In: Magyar Hírlap, 1989. május 11., 8. o.)

„Hol van Viktor Roszta?” (balra: Sven-Ole Thorsen, jobbra: Arnold Schwarzenegger)

„Profi akciótörténet pereg előttünk, üresjárat nélkül. A rendező és stábja igencsak érti a dolgát, hiszen végig fokozni tudja a feszültséget, a borzadásig fajuló véres látványt. Egyfolytában süvít a pisztolygolyó, s természetesen sokakat át is lyukaszt, ám nem kell izgulni, az acélizomzatú vörös zsarut nem fogja. Rendíthetetlenül hisz abban, ami a küldetése: meg kell akadályoznia, hogy a kábítószer elterjedjen a Szovjetunióban. Sok kis apró nüansz, szellemesség, humor fűszerezi ezt az amerikai szemmel, ésszel és érzelemmel megrajzolt vörös zsarut. Külön elismerés illeti a magyar szinkront, melynek tökéletessége fokozta a kívánt hatást.”

(S. E.: „Vörös zsaru”. In: Zalai Hírlap, 1989. május 20., 5. o.)

Ridzik és Danko a Joliet börtönben (balra: James Belushi, jobbra: Arnold Schwarzenegger)

„A film készítői nyilván nem sejtették még annak idején, hogy filmjüket a glasznoszty Magyarországon is sikerre fogja vinni, sőt talán nagyobb sikerre, mint bárhol másutt a világon, de azt bizonyosan tudták, hogy Arnold Schwarzeneggerrel bunkó szovjet zsarut játszatni mindenképpen egzotikus filmötlet, melyből számtalan poén bányászható ki, s amely felfrissítheti a megfáradt brutalitás-filmek szériáját. A humor mindig jótékonyan megszelídíti a komolyan vett brutalitás kínos civilizálatlanságát. Viccben itt sincs hiány: számtalan lehetőséget nyújt erre az orosz medve és a cinikus, nyegle amerikai páros ötlete, amit részben már lelőtt a Terence Hill–Bud Spencer duó, de ebben a politikai összetételben kétségtelenül új. A magyar közönség különösen hálásan reagál Schwarzenegger és az oroszok minden bunkóságára, hiszen éppen abban a pszichózisban leledzik, mint amit a film az amerikaiak részéről ábrázol: a nagyobb erőtől való tiszteletteljes rettegést a civilizálatlanság felsőbbrendű lenézése kompenzálja nála is.”

(Kovács András Bálint: „Vörös zsaru”. In: Filmvilág 1989/7, 54. o.)

Vörös zsaru (Red Heat, 1988) – amerikai akciófilm. Walter Hill ötletéből a forgatókönyvet írta: Harry Kleiner, Walter Hill és Troy Kennedy-Martin. Operatőr: Matthew F. Leonetti. Zene: James Horner. Díszlet: John Vallone, Ernie Bishop, Michael Corenblith és Rajk László. Jelmez: Dan Moore. Vágó: Donn Aron, Carmel Davies és Freeman A. Davies. Rendező: Walter Hill. Főszereplők: Arnold Schwarzenegger (Ivan Danko), James Belushi (Art Ridzik), Peter Boyle (Lou Donnelly), Ed O’Ross (Viktor Rosztavili), Larry Fishburne (Stubbs hadnagy), Gina Gershon (Cat Manzetti), Richard Bright (Gallagher őrmester), J. W. Smith (Salim), Brent Jennings (Abdul Elijah), Oleg Vidov (Jurij Ogarkov), Brion James (Streak), Brent Jennings (Abdul Elijah), Koncz Gábor (Vagran Rosztavili), Balkay Géza (Kulikov ezredes), Körtvélyessy Zsolt (Redeckij hadnagy), Masanori Toguchi (mongol bűnöző a szaunában), Sven-Ole Thorsen (Nyikolaj), Növényi Norbert (Szása), Bán János (tiszt). Magyarországi bemutató: 1989. május 4.

MÉG TÖBB ARNOLD SCHWARZENEGGER!

Terminátor – A halálosztó 2/1: Az ötlettől a forgatásig (18+)

Terminátor – A halálosztó 2/2: A forgatástól a folytatásokig (18+)

BEST OF FIELD64

Az ártatlan (18+)

Rejtélyek (18+)

Szakadt függöny

Jean Sorel, az elfeledett szívtipró (18+)

Beatrice Cenci (18+)

A negyedik férfi (18+)

Száguldás gyilkosságokkal

Hálószobaablak