Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

MovieCops

HOLTTEST A TEMZÉBŐL

2022. november 03. 06:00 - Field64

A német filmesek a múlt század húszas éveiben kezdték meg a brit krimiíró, Edgar Wallace műveinek megfilmesítését. A projekt az ötvenes évek végétől indult be igazán a Rialto Film jóvoltából, amely 1959 és 1972 között nem kevesebb, mint harminckét Edgar Wallace-filmet produkált, melyek többsége kereskedelmileg sikeresnek bizonyult. Az 1971-ben bemutatott Holttest a Temzéből a sorozat harmincadik filmje. Eredetileg el sem készült volna, mert a széria iránti érdeklődés akkoriban jelentősen visszaesett, ám a producerek végül mégis zöld utat adtak neki. A Wallace-filmek közül elég kevés jutott el a magyar mozikba: A boszorkánymester (1964) csak 1973-ban, A fehér apácák titka (1966) viszont már 1970-ben, a Holttest a Temzéből pedig 1977-ben.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!        

tote01.jpg

A történet

A csinos balett-táncosnő, Myrna Fergusson kettős játékot űz: miközben egy drogszervezetnek dolgozik, együttműködik a Scotland Yarddal is. Kétszínűségéért elnyeri büntetését: egy balul sikerült ügyletet követően agyonlövik egy harmadosztályú londoni motelben. A vendégek összecsődülnek a lövések hangjára. A bámészkodók között van egy fotós is, aki sebtében néhány felvételt készít az áldozatról. Mire azonban a helyszínre ér Craig felügyelő – akit a magát veszélyben érző áldozat hívott fel közvetlenül a halála előtt –, a holttestnek nyoma vész. Rövidesen Ausztráliából Londonba érkezik az áldozat nővére, a mit sem sejtő Danny Fergusson. Az ifjú hölgy nemcsak Myrna haláláról értesül, hanem arról is, hogy testvére egy drogbanda tagja volt. A Scotland Yard Craig felügyelőt bízza meg azzal, hogy tartsa szemmel a lányt, hátha akaratlanul is nyomra vezeti őket. David Armstrong, aki fotókat készített a holttestről, felveszi a kapcsolatot Dannyvel. Elmondja neki, hogy miután kattintott néhány képet a halott Myrnáról, a moteltulajdonos mindenkit kiküldött a szobából, ám ő egy-két percre újra bemehetett fotózni. A képek előhívásakor figyelt fel arra, hogy a két fotózás között megváltozott a holttest helyzete az ágyon. A fotókért, amelyek bizonyítanák, hogy Myrna mégsem halt meg, természetesen pénzt kér. Danny színleg beleegyezik az ügyletbe, egy óvatlan pillanatban viszont a táskájába csempészi a képeket, és sebtiben távozik. Armstrongnak nincs lehetősége felfedezni a képek eltűnését, mert pár pillanattal később valaki lelövi. Még néhány gyilkosság történik, mire kiderül, hogy mi is áll az ügy hátterében, és ki mozgatja a szálakat…

tote02_1.jpg

Harald Philipp (1921–1999)

A rendező

Harald Philipp német rendező, forgatókönyvíró és színész 1921. március 24-én született Németországban, Hamburg városában. Középiskolai tanulmányait követően 1938. január 1-jétől Alfred Carl Toepfer gabonakereskedelmi vállalatánál kezdett dolgozni mint kiskereskedelmi értékesítő inas. Tanonc volt még, amikor 1940-ben rábízták az újonnan elindított fazekas üzletág vezetését. 1941. január 1-jétől megvált Toepfer cégétől, és még abban az évben letette a kereskedelmi asszisztensi vizsgát. Nem sokkal később behívták katonának. A Dél Hadseregcsoporthoz (Heeresgruppe Süd) került, a háború végén hadnagyként szerelt le. Érdeklődése a kereskedelemtől a színjátszás felé fordult. Színészleckéket vett Helmuth Gmelin hamburgi színművésztől, és 1946-tól már színpadon is láthatták a nézők Osnabrückben, Hannoverben és Kölnben. 1947. október 25-én feleségül vette Erika (Viola) Liessem színésznőt. Szakmai érdeklődése a filmvilágra is kiterjedt. Segédoperatőri munkát vállalt, szinkronrendezőként dolgozott a RIAS-nál (rádió- és televízióállomás Berlin amerikai szektorában). A televízió számára forgatott először, mégpedig az Ach, du liebe Freiheit című negyvenöt perces komédiát. 1956-tól rendezett mozifilmeket. Viszonylag széles műfaji skálán dolgozott: készített háborús filmet, életrajzi filmet, indiános kalandfilmet, krimit és persze jó néhány vígjátékot is.

tote03_1.jpg

A csárdáskirály (1958)

A Das alte Försterhaus (1956) című debütáló alkotását a szigorú utókor az ötvenes évek egyik legrosszabb német filmjeként emlegeti, amely az akkoriban divatos ún. Heimat-filmek (a vidéki élet hamis idilljét megörökítő mozgóképek) eszköztárát a zenés filmekével párosította. Az újabb opuszok sem váltották meg a német filmvilágot (hát még a nemzetközit!), sőt általában elmondhatjuk, hogy Philipp rendezései mindössze a pillanatnyi közönségigényeket elégítették ki, és javarészt már feledésbe is merültek. Kritikusai szerint rutinból dolgozott, nem volt csak rá jellemző, egyedi stílusa, ahogyan a jó ötletekből is többnyire hiányt szenvedett. Szinte mindegyik alkotásának ő volt az egyik forgatókönyvírója is. Nekünk, magyaroknak különösen érdekes a Budapesten (!) forgatott A csárdáskirály (1958), amely a Csárdáskirálynő komponistája, Kálmán Imre fiatal éveiről szól. A film megszületését aktívan támogatta a művész özvegye, Kálmán Vera. Őt Marina Orschel játszotta, míg a zeneszerzőt Gerhard Riedmann személyesítette meg. A plakáttervezőnek sajnos mindegy volt, hogy ecset vagy mecset, és bár alighanem a magyar lobogót szánta a plakát alapjának, a vízszintes piros-fehér-zöld helyett függőleges sávokban tette fel a zöld-fehér-piros színt, vagyis a magyar zászló helyett az olaszt sikerült felidéznie.

tote04_1.jpg

Harald Leipnitz (balra) és Pierre Brice (középen) Az olajherceg (1965) című filmben

A hatvanas években készültek Philipp legsikeresebb filmjei. A Nyilvánosság kizárva (1961) című bűnügyi dráma számunkra azért figyelemre méltó, mert az egyik női főszerepet a Nyugatra emigrált Bartók Éva alakította. Egy üzletembert azzal vádolnak, hogy megölte a feleségét, hogy elvehesse fiatal szeretőjét. Az államügyész azonban hajlamos hinni a férfi ártatlanságában, és azt feltételezi, hogy a feleség valójában öngyilkos lett. A Rialto Film népszerű Karl May-sorozatának két részét szintén Philipp rendezte, ámbár mindkét esetben csak beugró volt. Az olajherceg (1965) rendezésére elsőként a magyar származású Paul Martint szemelték ki, de nem tudtak megállapodni vele, és nem volt elérhető a széria két állandó rendezője, Harald Reinl és Alfred Vohrer sem. Nagyobb gondot jelentett, hogy az Old Shatterhandet megszemélyesítő amerikai Lex Barker is máshová szerződött abban az időben, ezért a történet főszereplője Old Surehand lett Stewart Granger megformálásában. A francia Pierre Brice viszont ebben a filmben is eljátszotta Winnetou szerepét. Egyes jeleneteket 3D-ben vettek fel, ám ezt az anyagot végül nem hozták nyilvánosságra. A film nagy sikert aratott, az NSZK-ban több mint hárommillió nézője volt.

tote05_1.jpg

Balról jobbra: Uschi Glas, Pierre Brice és Walter Barnes a Winnetou és a félvér Apanatschi (1966) című filmben

A Winnetou és a félvér Apanatschi (1966) forgatását Paul May kezdte el. Egy hét után a direktort lapátra tették a producerek, akik annyira elégedetlenek voltak May munkájával, hogy teljesen elölről kezdtek mindent, ezúttal Philipp irányításával. Lex Barker ugyan visszatért Pierre Brice mellé, sőt csatlakozott hozzájuk Az Ezüst-tó kincséből ismert Götz George is. A női főszerepben Uschi Glas debütált Ursula Glas néven. A szerencse sajnos nem szegődött a filmesek mellé. A robbantási jelenetek forgatása közben tűz ütött ki, amely több mint tizenötezer márka kárt okozott a produkciónak, és a leégett díszletek újjáépítése bő harmincháromezer márkába került. A kegyelemdöfést az jelentette, hogy Winnetou és a félvér Apanatschi nem érte el a korábbi indiánfilmek népszerűségét, háromdimenziós változatát azonban az ún. View-Master tekercseken forgalomba hozták.

tote06.jpg

Tordai Teri és Georg Thomalla a Hurrá, megint agglegények vagyunk! (1971) című filmben

A Szerelmes éjszakák a tajgán (1967) a hidegháború idején játszódik. A CIA titkos ügynöke, az oroszul kifogástalanul beszélő Frank Heller riporternek álcázva utazik a Szovjetunióba, hogy féltve őrzött katonai titkokat szerezzen meg. Nyugatnémet–olasz koprodukcióban készült a Blonde Köder für den Mörder (1969) című bűnügyi film, melynek főszerepét az a Dean Reed alakította, aki 1973-ban politikai menedékjogot kért az NDK-ban, ahol 1986-ban titokzatos körülmények között vízbe fulladt. Egy kisebb szerepben egykori hazánkfia, Tom Felleghy látható. (Vele kapcsolatban érdemes elolvasni ezt a két remek posztot: Szőke bombázó a Holdon, Ursula Andress: Bombanő a kannibál isten hegyén.) A Hurrá, megint agglegények vagyunk! (1971) című vígjátékról főleg azért kell megemlékeznünk, mert a női főszerepet Tordai Teri játszotta. Ezt követte a Holttest a Temzéből, majd a nyugatnémet erotikus „felvilágosító” filmek sorába illeszkedő Ehemänner-Report (1971), amelyben az osztrák szexbomba, Sybil Danning is kapott egy fontos szerepet. A hetvenes években Philipp elsősorban a televízió számára dolgozott, önálló tévéfilmeket és sorozatokat egyaránt rendezett. Utolsó mozifilmje, a Die Brücke von Zupanja (1975) Jugoszláviában játszódik 1944-ben, a második világháború vége felé. A szereplők közül számunkra A klinika című sorozat egykori szívtiprója, Sascha Hehn lehet ismerős. A kritikusok egymással versengve köszörülték a nyelvüket a gyenge produkció láttán, és alighanem ez is közrejátszott abban, hogy a múlt filmdivatját képviselő Philipp nem kapott újabb mozifilmes megbízást. 1987-ben a televíziós munkát is befejezte. Harald Philipp 1999. július 5-én hunyt el Berlinben. Hetvennyolc éves volt.

tote07_1.jpg

A nagy ismeretlen (1927) plakátja

ÍGY KÉSZÜLT A FILM

Az Edgar Wallace-sorozat

A német filmesek már a húszas években felismerték, hogy a brit Edgar Wallace (1875–1932) regényei kiválóan alkalmasak a megfilmesítésre. Az első adaptációt Manfred Noa készítette 1927-ben A nagy ismeretlen címmel. A kiindulási alapot A sötét ember (The Sinister Man) című Wallace-regény jelentette. A következő film 1928-ban valósult meg A vörös kör című könyv alapján Friedrich Zelnik rendezésében. A berlini forgatást maga a szerző is meglátogatta. Az opuszt a cenzorok 1928 decemberében betiltották. A következő hónapban ugyan engedélyeztek egy huszonöt perccel rövidebb változatot, ám annak megtekintését korhatárhoz kötötték. Az angol filmszínházakban már egy hangosított változatot vetítettek. Filmtörténészek szerint A vörös kör elveszett filmnek számít: állítólag sem a német néma verzió, sem az angol hangos verzió nem maradt fenn. Wallace egyik legismertebb könyve, A besúgó 1931-es adaptációja volt az első, amelyet eleve hangosfilmnek szántak, és nem utólag hangosították. A rendezői székbe a Hamburgban született cseh Carl Lamac (Karel Lamač) ülhetett, aki a külső felvételeket Prágában és környékén forgatta. Nagy szó volt ez, hiszen akkoriban a filmek többsége stúdióban készült. Az opusz magyar vonatkozású érdekessége, hogy egy epizódszerepet Szőke Szakáll alakított. A cenzúra ugyan nem tiltotta be a filmet, és nem is rövidítette meg, ellenben megtekintését ezúttal is korhatárhoz kötötte. Lamac a következő évben még egy Wallace-filmet rendezett (A boszorkánymester, 1932), két évvel később E. W. Emo pedig egy másikat (A hasonmás, 1934), utána viszont német nyelvterületen kereken negyedszázadig nem forgattak újabb Wallace-adaptációkat.

tote08.jpg

Az álarcos béka (1959)

A Constantin Film tanácsadója, Gerhard F. Hummel 1955-ben szinopszist készített a London sötét szemei című Wallace-regény alapján, és azt javasolta, hogy a jövőben a szerző további műveit is filmesítsék meg. Akkoriban azonban a német krimik közönségfogadtatása nem volt túl kedvező, ezért az illetékesek üzletileg túl kockázatosnak találták Hummel projektjét. A dán Preben Philipsen társtulajdonos volt a Constantin Filmben, és övé volt a koppenhágai székhelyű Rialto Film is. Philipsen 1958-ban megvásárolta a német Prisma forgalmazócéget. Azt tervezte, hogy új cége által behozza a nyugatnémet mozikba A boszorkánymester 1952-es angol filmváltozatát, amely mellesleg a néhány korai Bond-film alkotójaként megismert Guy Hamilton első rendezése volt. Miután a Constantin Film másik fejese, Waldfried Barthel és Philipsen közösen megnézték a filmet a cég müncheni irodájában, úgy döntöttek, hogy mégsem mutatják be az NSZK-ban, hanem előállnak egy saját Wallace-sorozattal. Nyitófilmnek Az álarcos békát választották. Philipsen megállapodást kötött az író lányával, Penelope Wallace-szal további művek filmre viteléről is. A Constantin Film megbízásából a Rialto Film égisze alatt készült el Az álarcos béka Harald Reinl rendezésében és a háborús filmekkel befutott Joachim Fuchsberger főszereplésével. Az opusz hatalmas sikert aratott, több mint hárommillióan nézték meg a német nyelvterületen, így gőzerővel beindulhatott a sorozatgyártás.

tote09_1.jpg

A Soho púposa (1966)

1959 és 1972 között nem kevesebb, mint harmincnyolc (!) Edgar Wallace-film készült, többségük a Rialto Film önálló vállalkozásaként, néhány opusz koprodukcióban és egy-két tétel más filmgyártó cégek jóvoltából. A széria meghatározó alkotója, Alfred Vohrer tizennégy filmet rendezett, Harald Reinl pedig ötöt. Vohrer nevéhez fűződik a sorozat első színes filmje, A Soho púposa (1966) is, ámbár a főcímek többsége már 1961-től színes volt. A széria többi rendezője elsősorban a Vohrer és Reinl által kialakított dramaturgiai és vizuális sémákhoz igyekezett igazodni. A hatvanas évek második felétől az alkotók egyre inkább elszakadtak az eredeti Wallace-regényektől, és az író jellegzetes dramaturgiai motívumainak felhasználásával saját történeteket gyártottak. A már említett Joachim Fuchsberger tizenhárom, Heinz Drache pedig nyolc Wallace-filmben alakított nyomozókat, ám a két legaktívabb színész a vidámságot képviselő Eddi Arent (23 film) és Siegfried Schürenberg (16 film) volt, míg a sötét oldal szereplői közül Klaus Kinskié az elsőség, aki tizenhat filmben játszott negatív szerepeket. A hölgyek sorából Karin Dor és Uschi Glas számítottak állandó színésznőknek: mindketten öt-öt filmben szerepeltek. A később divatba jött olasz giallókkal ellentétben a Wallace-filmek mérsékelten voltak erőszakosak és erotikusak, és a rendőrségi nyomozásra helyezték a hangsúlyt. Ugyanakkor visszatérő motívumnak számított egy olyan női figura szerepeltetése, akit meg kell védeni a rá leselkedő gyilkos veszedelemtől, és az sem volt egyedi eset, hogy egyes filmek végére a nyomozó és a szóban forgó hölgy között érzelmi szálak szövődtek. A széria filmjeinek nézőszámai általában 1,5 és 2,5 millió között mozogtak, néhány esetben azonban a hárommilliót is meghaladták. A legsikeresebb opusznak a Fogadó a Temze mellett (1962, Alfred Vohrer) bizonyult, amelynek négymillió nézője volt, míg az utolsó filmre, Az ezüst félhold rejtélyére (1972, Umberto Lenzi) csak 800 ezren voltak kíváncsiak. A konkurens cégek által forgatott Wallace-filmek közül Az ördög Akaszavából jött (1971, Jesús Franco) bukott a legnagyobbat a maga háromszázezres nézőszámával.

tote10.jpg

Életveszélyes fenyegetés (balra: Michael Miller, jobbra: Friedrich G. Beckhaus)

Az ötlettől a premierig

Az 1969-ben bemutatott A rémületes arc (Das Gesicht im Dunkeln) olasz–nyugatnémet koprodukcióban készült a Colt Produzioni Cinematografiche, a Mega Film és a Rialto Film összefogásával. Riccardo Freda alkotása akkora csalódást okozott a Rialto producerének, Horst Wendlandtnak, hogy ezúttal nem engedte kiírni a nevét a stáblistára. A közönségnek sem tetszett a film, mindössze 600 ezer német nézője volt. A csekély érdeklődés leginkább két okkal magyarázható. Egyrészt az olasz forgatókönyvírók a hagyományos Wallace-féle bűnügyi film helyett inkább egy pszichothrillert akartak létrehozni, ami nem találkozott a széria rajongóinak tetszésével, másrészt a közönség érdeklődése is megváltozott. Az 1968-as események hatására megnőtt az érdeklődés a valóságot tükröző alkotások és a különféle szubkultúrák bemutatása iránt, ráadásul a szexhullám elérte a mozikat is, s a nézők merészebb tartalmakra vágyakoztak. Wendlandt úgy döntött, hogy befejezi a Wallace-filmek gyártását, és törölte a már meghirdetett két újabb projektet, A zöld gombostű rejtélyét és A halál angyalát. 1970-ben azonban a Constantin Film forgalmazásában a német mozik műsorra tűzték A kristálytollú madár című olasz filmet Das Geheimnis der schwarzen Handschuhe (A fekete kesztyűk rejtélye) címmel. Dario Argento alkotásához állítólag Edgar Wallace fiának, Bryan Edgar Wallace-nak is köze volt mint társ-forgatókönyvíró, bár az erre vonatkozó források nem egyértelműek. Mindazonáltal a film az NSZK-ban is figyelemre méltó sikert ért el, noha ott egy tíz perccel rövidebb verziót játszottak. A kedvező fogadtatásnak köszönhetően Wendlandt felülbírálta korábbi döntését, és úgy döntött, a Rialto mégiscsak folytatja a Wallace-sorozatot, mégpedig a talonba tett A halál angyalával.

tote11_1.jpg

A gyanútlan Danny (Uschi Glas)

Ennek forgatókönyvét maga Wendlandt írta H. O. Gregor álnéven, amelyet születési nevéből (Horst Otto Grigori Gubanov) alkotott. A rendezésre Werner Jacobsot szemelték ki. Végül mégsem ő, hanem Harald Philipp kezdte meg a forgatást. Philippet korábban már kétszer is fontolóra vették: először A rejtélyes szerzetes (1965), majd A Soho gorillája (1966) rendezését kapta volna meg, de az előbbit Harald Reinl, az utóbbit pedig Alfred Vohrer készítette el: mindketten a széria állandó rendezői voltak. Philipp teljesen átdolgozta Wendlandt forgatókönyvét, lényegében egy teljesen új történetet írt Wallace-motívumok felhasználásával. Vezérfonalként a szerző A kék kéz című regényét használta, ugyanakkor bőven merített más műveiből is, szóval vitatható, hogy valóban adaptációról van-e szó. Philipp rendezőként és forgatókönyvíróként is felkerült a stáblistára, ám színészként már nem írták ki a nevét, pedig egy sofőr cameoszerepében őt láthatták a nézők. A női főszerepet alakító Uschi Glas A rejtélyes szerzetesben debütált, és ezt követően megkapta a Philipp által rendezett Winnetou és a félvér Apanatschi női főszerepét. Tordai Teri partnereként Magyarországon forgatta A tiltott szerelem tornya (1968) című erotikus történelmi drámát, amelyben ő az egyetlen olyan női főszereplő, akinek nincs toplessjelenete. A Holttest a Temzéből a negyedik, utolsó előtti Edgar Wallace-filmje volt.

tote12.jpg

Dr. Ellis és Craig felügyelő (balra: Günther Stoll, jobbra: Hansjörg Felmy)

A Craig felügyelőt alakító Hansjörg Felmy a magyar közönség számára a Tetthely című sorozatból lehet ismerős: 1974 és 1980 között húsz epizódban játszotta Haferkamp felügyelőt. Dolgozott Alfred Hitchcockkal is a Szakadt függöny (1966) című kémfilmben. A Holttest a Temzéből az egyetlen Edgar Wallace-filmje, viszont korábban három Bryan Edgar Wallace-opuszban is szerepelt. Mint fentebb már említettem, Siegfried Schürenberg tizenhat Wallace-filmben játszott, tizenkettőben – köztük ebben is – a Scotland Yard mókás nagyfőnökét, Sir Johnt alakította. A William Baxtert megformáló Werner Peters öt film után tragikusan búcsúzott a sorozattól: a premier előtti napon, 1971. március 30-án szívrohamban elhunyt. A dr. Ellist megszemélyesítő Günther Stoll filmográfiájában négy Wallace-film található, A Soho púposában például a főszereplő rendőrfelügyelőt játszotta. 1967 júniusában néhány óra leforgása alatt két tragikus csapás érte: előbb az édesanyja hunyt el szívelégtelenségben, majd tizenöt éves fia, Alois szenvedett halálos motorbalesetet. Első három házassága válással végződött. Alighogy befejezte a Holttest a Temzéből forgatását, Stoll Budapesten feleségül vette Késmárky Marika (német nyelvterületen: Edina Pop) táncdalénekesnőt. Boldogságuknak tragédia vetett véget 1977-ben: Günther szívrohamban életét vesztette. Marika emiatt egy időre eltűnt a nyilvánosság szeme elől. 1979-ben tért vissza a Dschinghis Khan együttes vezető énekesnőjeként. A férfi szereplők közül ne maradjon említetlenül az orosz származású karakterszínész, Ivan Desny sem – Louis Stout megformálója –, aki Rainer Werner Fassbinder filmjeiben játszotta leghíresebb szerepeit. A fotóst alakító Vadim Glowna karrierje a Forgószél (1943, Veit Harlan) című náci propagandafilmmel indult: mentségére legyen mondva, hogy a forgatás kezdetekor még csak kilenc hónapos volt. 

tote13.jpg

Susan Atkins, a titkárnő (Petra Schürmann)

Érdemes néhány mondatot szólni a női mellékszereplőkről is! Dr. Ellis barátnőjét, aki egyben Sir John titkárnője is, az 1956-os Miss World, Petra Schürmann (1933–2010) játszotta. Ő volt az első német hölgy, aki elnyerte ezt a címet, noha előtte a Miss Germany választáson csak harmadik helyezést ért el. (Angol nyelvtudása miatt küldték inkább őt a világversenyre, és nem az első két helyezett valamelyikét.) Sikeres médiakarriert futott be, az új évezredben azonban élete tragikus fordulatot vett. 2001-ben a lánya közlekedési balesetben életét vesztette. Schürmann sose heverte ki a veszteséget, beszédzavarai támadtak, emiatt kénytelen volt visszavonulni a a média világából. A Wallace-filmben az általa játszott figurát Susan Atkinsnek hívják. Ez a név akkoriban különösen rosszul csengett világszerte, hiszen a film forgatása és bemutatása közötti időszakban zajlott az ún. Manson-per, melynek keretében az akkor huszonkét éves Susan Atkins hippilányt halálra ítélték többek között az állapotos amerikai színésznő, Sharon Tate brutális meggyilkolásáért. (Az ítéletet a következő évben életfogytiglani börtönre változtatták.) Parányi mellékszerepekben jelentek meg a német szexfilmgyártás olyan csillagocskái, mint Ingrid Steeger, Brigitte Skay és Evelyne Traeger. Munkásságuk néhány szép pillanatát a poszt legvégén idézzük fel.      

tote14.jpg

Bámészkodók gyűlnek össze a gyilkosság helyszínén, a zugmotelben

A Holttest a Temzéből forgatása 1971. január 11-én kezdődött, és február 14-én ért véget. Bár a cselekmény teljes egészében Londonban játszódik, csak néhány rövid képsort vettek fel a brit fővárosban. Így például a nevezetes Piccadilly Circus a helyszíne Danny és a halottnak hitt Myrna találkozásának. A többi jelenetet Nyugat-Berlinben forgatták, például a Spandauban található vágóhídon. Amikor Danny megérkezik a Hotel Palace-hoz, amely a sztori szerint Londonban van, a háttérben az Internationales Design Zentrum látható, amely jól ismert berlini helyszín a Budapester Strassén. A nyugat-berlini jelenetek egyébként is pillanatok alatt leleplezhetők, hiszen az európai szabályoknak megfelelően a közúti forgalomban jobbra tartás van, miközben Angliában balra tartás. A Holttest a Temzéből NSZK-beli ősbemutatója 1971. március 31-én volt. 1 400 000 nyugatnémet nézője volt, kritikái viszont nem voltak túl kedvezőek. Akadt olyan kritikus, aki kissé cinikusan megjegyezte, hogy a logikus cselekményépítés magának Edgar Wallace-nak sem volt a legfőbb erőssége, de ezen a téren Harald Philipp még rajta is túltett. A filmet 1972. január 28-án tűzték műsorra a keletnémet mozik, feltehetően anyagi okokból csupán fekete-fehér változatban. Az 1983-as tévébemutató alkalmából azonban kivágták Ingrid Steeger topless epizódszereplését, így a keletnémet tévénézők azt hihették, hogy a Vadim Glowna által alakított fotós monologizál, mert nem mutatták, hogy kihez beszél, és Steeger válaszait sem lehetett hallani. A Holttest a Temzéből 1977. július 21-étől volt látható a magyar mozikban, színes verzióban, vágatlanul. Neményi Róza magyar fordítása alapján a szinkront Vas János rendezte. Uschi Glas magyar hangja Borbás Gabi volt, Hansjörg Felmyt Bujtor István szinkronizálta. További magyar hangok: Képessy József, Szombathy Gyula, Tahi Tóth László, Mécs Károly, Szokolay Ottó és Szabó Ottó.

tote15.jpg

Felügyelő életveszélyben (Hansjörg Felmy)

Így látták ők

„Harald Philipp rendező filmje rendkívül ügyesen szerkesztett, s a néző igencsak törheti a fejét: ki kezeli oly halálos biztonsággal azt a távcsöves, hangtompítós fegyvert, amelynek golyójától egymás után esnek el az ügy különböző szereplői. A film izgalmas és mulatságos. Valahogy úgy csipkedi az angolokat, ahogy ők szokták magukat gúnyolni. S emiatt az irónia miatt azt a sok holttestet sem vesszük igazán komolyan. Viszont jól szórakozunk, és ez nem utolsósorban a kitűnő színészeknek, főképpen a csinos Uschi Glasnak és Hansjörg Felmynek köszönhető.”

(m–y: „Holttest a Temzéből”. In: Esti Hírlap, 1977. július 20., 2. o.)

tote16.jpg

Csak kétszer élsz (Lyvia Bauer)

„»Nem ér a nevem«, mondják a gyerekek, amikor ki akarnak lépni a játékból, mert társukat csaláson érték. Nem ér a nevem, szeretnék kiáltani a krimifilmek nézői is, ha észreveszik: a játék csak arra megy ki, hogy a rendező alaposan megkavarja őket. Persze, ők hiába kiabálnak, ha már egyszer benn ülnek a moziban. Az lesz a gyilkos, akire a rendező végül rámutat, akár az öreganyjára is, nincs ellene apelláta, el kell hinni neki, ő tudja. Legföljebb a néző nem érti, sehogy se tudja értelmesen összerakni a részleteket, s csak ámul-bámul, hogy mik vannak égen és földön, s némelyik bűnügyi filmben.”

(Hegedűs Zoltán: „Holttest a Temzéből”. In: Népszabadság, 1977. július 20., 7. o.)

tote17.jpg

Danny megnézi a különös fotókat (Vadim Glowna és Uschi Glas)

„NSZK-film ismertet most meg a patinás angol rendőrség néhány újabb, ütődött felügyelőjével. Igaz, a Holttest a Temzéből cselekménye csupán a rendőri korlátoltság jóvoltából bodorodhatott másfél órásra, az alapbűntényt bármely néző alig pár perces fejtörés árán megoldhatná. Érezhette a sztori gyöngeségét a két forgatókönyvíró, H. O. Gregor és a rendezőként is szereplő Harald Philipp, ezért a bonyodalmakba zsúfolt még vagy hat hullát, jó néhány lövöldözést, autós üldözést, sőt a szűk fantáziájú szerzők örök kellékét, az egymásra tojásként hasonlító testvérpárt is, így nem maradt energia a nyomozás logikai játékának bemutatására; a gyilkos leleplezése a korábban látottakra-hallottakra nem rímel. A közepes bűnügyi történetet Uschi Glas játéka teszi elfogadhatóvá.”

(V. P.: „Holttest a Temzéből”. In: Magyar Nemzet, 1977. július 21., 4. o.)

tote18.jpg

Holttest a Temzéből (Die Tote aus der Themse, 1971) – nyugatnémet–angol bűnügyi film. Edgar Wallace regényéből a forgatókönyvet írta: Horst Wendlandt és Harald Philipp. Operatőr: Karl Löb. Zene: Peter Thomas. Díszlet: Johannes Ott. Jelmez: Ingrid Zoré. Vágó: Alfred Srp. Rendező: Harald Philipp. Főszereplők: Uschi Glas (Danny Fergusson), Hansjörg Felmy (Craig felügyelő), Werner Peters (William Baxter), Harry Riebauer (Milton S. Farnborough), Vadim Glowna (David Armstrong), Siegfried Schürenberg (Sir John), Günther Stoll (Dr. Ellis), Petra Schürmann (Susan Atkins), Friedrich Schoenfelder (Anthony Wyman), Lyvia Bauer (Myrna Fergusson), Ingrid Steeger (Kitty), Brigitte Skay (Maggy McConnor), Ivan Desny (Louis Stout). Magyarországi bemutató: 1977. július 21.

RÁADÁS 1: MAGYAR MOZIFILMES VITRINFOTÓK

Nicroeg barátom kiváló blogja, a Régi mozifilmes vitrinfotók minden komoly filmbarát számára igazi kincsesbánya. Neki köszönhetően nézzünk meg néhányat a Holttest a Temzéből népszerűsítésére készült fotókból! (A teljes kollekció a fenti linken érhető el.)

themse01.jpg

themse02.jpg

themse03.jpg

themse04.jpg

RÁADÁS 2: EROTIKUS GALÉRIA

Mint fentebb említettem, a Holttest a Temzéből három női mellékszereplője is az erotika világában tett szert komolyabb ismertségre. A magyar Filmátvételi Bizottság azonban a szexualitást meghagyta a hanyatló Nyugat ópiumának, ezért a művésznők munkássága nálunk még javarészt fehér foltnak számít. Íme, egy kis ízelítő abból, miről is maradtunk le annak idején!

steeger01_1.jpg

Ingrid Steeger (Ingrid Anita Stengert) fotómodellként kezdte pályafutását. 1966-ban állt először a kamerák elé, de csak 1969-ben forgatott először olyan filmet, amelynek főcímén kiírták a nevét. Gyakran szerepelt erotikus produkciókban, ámbár aktfotói nemegyszer merészebbek voltak, mint a filmjei. A Klimbim című televíziós komédiasorozatnak köszönhetően igen nagy népszerűségre tett szert az NSZK-ban, és bebizonyította, hogy nemcsak vetkőzni tud, hanem van humorérzéke és némi színészi tehetsége is

steeger02.jpg

Még egy aktfotó Ingridről a több száz közül. Az utóbbi években romló egészségi állapota miatt már egyre kevesebb munkája volt, és 2022-ben bejelentette, hogy idősek otthonába kíván vonulni

skay01.jpg

Brigitte Skay (1940–2012) a Playmen magazin 1971. januári számában. A művésznő 1962-ben kezdett filmezni. Éveken át a televízióban foglalkoztatták, és csak a hatvanas évek végétől kapott egyre több mozifilmes szerepet. Főleg szexorientált produkciókban játszott csábító, titokzatos, sőt veszedelmes nőket. Olasz filmekbe is gyakran meghívták. A hetvenes évek végén hátat fordított a filmezésnek, és a textilművészetnek szentelte magát. Rákban hunyt el

skay02_1.jpg

Lucia Modugno és Brigitte Skay az Isabella, duchessa dei diavoli (1969, Bruno Corbucci) című filmben

traeger01_1.jpg

Evelyne Traegerről keveset tudni, születési adatai sem publikusak. 1969 és 1988 között filmezett, főleg erotikus produkciókban foglalkoztatták. Képünk a Blutjunge Verführerinnen (1971) című filmben ábrázolja

traeger02.jpg

Evelyne a Die Stewardessen (1971) című filmben 

ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?

Vörös zsaru (18+)

Fantom az éjszakában

A düsseldorfi vámpír (18+)

Száguldás gyilkosságokkal

Hálószobaablak

Ragyogó napfény / A tehetséges Mr. Ripley (18+)

Halál a Níluson

Portyán (18+)

Kínai negyed

Defekt

Félelem a város felett

Sokkos kezelés (18+)

Éjféli leszámolás (18+)

Rillington Place 10.

Téboly

Gyilkosság az Orient expresszen

Mesterdetektív

6 komment
süti beállítások módosítása