AZ ÖRDÖG SZEME

2022. november 24. 06:00 - Field64

Vannak filmek, amelyek önmagukban nem különösebben jelentősek, ám valamely okból kifolyólag mégis figyelemre méltóvá, sőt akár kultikussá válhatnak. Ilyen film például az amerikai pénzből készült, hivatalosan mégis angol produkciónak számító misztikus thriller, Az ördög szeme (1966), amely az 1969-ben brutálisan meggyilkolt gyönyörű színésznő, Sharon Tate debütálása lett volna. Különböző okokból azonban a premiert elhalasztották, és mire a filmet bemutatták, addigra Tate-et más produkciókból már megismerhették a nézők. A forgatás története sem érdektelen, hiszen a rendezőt többször is lecserélték, ráadásul egy sajnálatos lovasbaleset miatt nem sokkal a forgatás vége előtt újra kellett kezdeni a munkát egy új főszereplővel. Az ördög szeme volt egyébként az amerikai MGM (Metro-Goldwyn-Mayer) filmvállalat utolsó fekete-fehér produkciója. A pogány szertartások hitelessége érdekében tanácsadóként szerződtették a filmhez az okkultizmussal foglalkozó Alex Sanderset, az ún. wicca vallás egyik legismertebb személyiségét. Az ördög szeme megkésve sem jutott el a magyar mozikba. Tudomásom szerint hazánkban egyik tévéállomás se mutatta be, és nem jelent meg se videón, se DVD-n, se Blu-rayen.

FIGYELEM! A posztban női meztelenség is látható. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!

A cselekmény

Bellenac márkija, Philippe de Montfaucon gazdája egy ősi bordeaux-i birtoknak, melynek szőlőültetvényei már három éve nem teremnek. A férfi Párizsban él a feleségével, Catherine-nel és két gyermekükkel. Váratlanul el kell utaznia a birtokra, ahol Dominic atya egy különös amulettet ad neki. Odahaza Philippe fia, Jacques azt álmodja, hogy apjának szüksége van rájuk. Charlotte úgy dönt, hogy gyermekeivel a férje után utazik. Amikor megérkezik Bellenacba, a fiatal íjász, Christian de Caray épp lelő egy galambot, és a madár teteme Catherine lába elé zuhan. Az asszony férje nagynénjétől, Estelle-től vár magyarázatot. A nagynéni annyit mond, hogy Christian nagyon gonosz, de a húga, Odile sem különb nála. Mindazonáltal, mint mondja, ő ebbe nem akar belekeveredni. Késő este Catherine szemtanúja lesz annak, hogy Christian és Odile a galambot szertartásosan egy gyertyafényes szobába viszik, ahol taláros alakok ülnek. A galambot először egy keresztnek mutatják meg, amely a Dominic atyától kapott amulettre hasonlít. Az ajtók hirtelen becsukódnak Catherine előtt, és egy öregember arra figyelmezteti, hogy menjen minél messzebbre innen, és vigye magával a gyerekeket is. Catherine mindent elmond a férjének, Philippe azonban nem osztja az aggályait. Szerinte ezt a vidéket áthatják a babonák, és beszél családja ezeréves múltjáról. Estelle néni sem hajlandó semmi érdemlegeset mondani a történtekről, ugyanakkor szinte könyörög Catherine-nek, hogy a gyerekekkel együtt meneküljön innen. Odile közben megkezdi Jacques behálózását: egy varangyot a fiú szeme láttára galambbá változtat. Catherine önállóan próbál magyarázatot találni az egyre gyarapodó rejtélyekre, és ráébred arra, hogy családjával ördögi praktikák középpontjába keveredett, és a végzet egyre elkerülhetetlenebbnek látszik…

Catherine megosztja kételyeit Dominic atyával (Deborah Kerr és Donald Pleasence)

Jacques megcsodálja Odile különös amulettjét (Sharon Tate és Robert Duncan)

Így készült a film

1964-ben jelent meg Robin Estridge The Day of the Arrow (A nyíl napja) című regénye Philip Loraine álnéven. A kötet meglepően jó kritikákat kapott, melyek megállapították, hogy Loraine egy olyan rejtélyes és romantikus történetet mesél el, mint amilyeneket korábban női szerzők (Daphne Du Maurier, Mary Stewart, Victoria Holt és mások) írtak, de a tematikát abszolút férfi szemszögből dolgozta fel. A megfilmesítési jogot az 1952-ben alapított Filmways, Inc. tulajdonosa, Martin Ransohoff producer szerezte meg, aki a hatvanas évektől működött együtt az MGM-mel. A forgatókönyv megírását Terry Southernre bízták. Ő a koncepció folytonos megváltozása miatt egy idő után kiszállt a produkcióból. Helyére Dennis Murphy és maga a szerző, Robin Estridge lépett, ezúttal a saját nevén. A filmváltozat munkacíme egy baljóslatú szám volt, a 13. És teljesen jogosan, mert a film egész egyszerűen rossz csillagzat alatt született. A rendezésre Sidney J. Furie-t választották, aki három filmre szóló szerződést kötött a Filmwaysszel. Ennek ellenére nem sokkal a forgatás kezdete előtt, 1965 augusztusában lecserélték Michael Andersonra. Ő viszont megbetegedett, ezért beugrót kellett keresni helyette, akit J. Lee Thompson (Mackenna aranya, 1969; Éjféli leszámolás, 1983) személyében találtak meg. Egyes források úgy tudják, hogy Arthur Hiller, a Love Story (1970) későbbi alkotója is képbe került, de nem tisztázott, hogy Anderson előtt vagy után.

Az első reklámanyagok még Kim Novakkal készültek el

A szereposztás határozottan sokat ígérő volt. A női főszerepet Hitchcock klasszikusa, a Szédülés (1959) gyönyörű sztárja, Kim Novak vállalta, a két legfontosabb férfi szerepet pedig David Niven és Donald Pleasence kapta. Novak három filmre kötött szerződést Ransohoff-fal: A fiúk átmulatott éjszakája (1962) után Az ördög szeme lett volna a második közös produkció. Ransohoff azt hangoztatta, hogy minden producernek kötelessége filmről filmre új arcokat, új tehetségeket bemutatni a közönségnek. Ő maga a De Caray testvérpár megformálását bízta két ígéretes fiatal színészre. Az íjász fiatalembert, Christiant az akkoriban még alig ismert David Hemmings játszotta, aki Michelangelo Antonioni Nagyítás (1967) című drámájának főszerepében robbant be a nemzetközi filmvilágba. Húgát, Odile-t a kivételesen szép Sharon Tate személyesítette meg. A színésznőre Ransohoff egyik saját produkciója, a The Beverly Hillbillies című tévésorozat mellékszereplőjeként figyelt fel, és el volt ragadtatva tőle. Úgy érezte, hogy egy csiszolatlan gyémánt került a kezébe, egy olyan ifjú hölgy, akinek minden külső adottsága megvan ahhoz, hogy nagy filmcsillag legyen, a néhai Marilyn Monroe utódja.

Christian de Caray, a veszedelmes íjász (David Hemmings)

A nem kevésbé veszélyes Odile de Caray, Christian húga (Sharon Tate)

A derék producer lelkes volt ugyan, de nem vak. Rutinos szakemberként azonnal felfigyelt arra, hogy Tate tagadhatatlanul gyönyörű, ellenben színésznői képességei nem kielégítőek. A Szerelmi partraszállás (1964) című mozifilmjében statisztaszerepet bízott rá, és ezt követően kezdett hozzá, hogy céltudatosan felépítse Sharon karrierjét. Először is két évre szinte teljesen eltüntette őt a nyilvánosság szeme elől, hogy a bájos lányból lélegzetelállító szőke szépséget varázsoljon. Persze nem feledkezett el a szakmai képzésről sem, amelyhez a színészleckék és beszédórák is hozzátartoztak. Úgy tervezte, hogy a szakmai alapok megszerzése után Sharon kisebb szerepekben szerez rutint és magabiztosságot, hogy utána nagyobb szerepekben is meg tudja állni a helyét. Sam Peckinpah A Cincinnati kölyök (1965) című westernjének női főszerepe lett volna Tate igazi bemutatkozása, ám a rendező nem találta őt eléggé jónak. A próbafelvétel láttán Ransohoff belátta Peckinpah igazát, és lemondott Tate-ről, ámbár nem sokkal később a direktort is menesztette, akit Norman Jewison váltott fel.

Odile bárkit a bűvkörébe von (Sharon Tate)

Ransohoff Az ördög szemét választotta ahhoz, hogy Tate nevét ismertté tegye a nagyközönség előtt. Bennfentesek szerint a megfilmesítési jogot is azért vásárolta meg, mert Odile szerepe ideálisnak tűnt pártfogoltja számára: nem főszerep – vagyis nem az ő vállaira nehezedik a film súlya –, de elég érdekes ahhoz, hogy egy tehetséges színésznőre irányítsa a figyelmet. A sztárjelölt neve is így került a főcímre: „and introducing Sharon Tate” (és bemutatjuk Sharon Tate-et). A forgatás 1965. szeptember 13-án kezdődött. Fontosabb forgatási helyszínek voltak: a franciaországi Hautefort-kastély Dordogne-ban és az MGM angliai stúdiói a Hertfordshire megyei Borehamwoodban. A munkát megnehezítette a két szépség, Kim Novak és Sharon Tate állítólagos rivalizálása. Novak úgy érezte, nem kapja meg azt a figyelmet, amely sztárstátusza miatt eleve kijárna neki, nem is beszélve arról, hogy mégiscsak ő a főszereplő. Elégedetlensége odáig fajult, hogy tíz évvel fiatalabb riválisát azzal vádolta, megvesztegette az operatőrt, hogy Novakot rosszabb megvilágításban, kevésbé előnyös beállításokból filmezze, míg Tate jeleneteire fokozott szakmai figyelmet fordítson.

Philippe megkorbácsolja Odile-t (David Niven és Sharon Tate)

Catherine a gyerekekkel a férje után utazik (balról jobbra: Robert Duncan, Suky Appleby és Deborah Kerr)

Sharont állítólag úgy felháborította ez a – tényleg elég komolytalan – vádaskodás, hogy a pillanat hevében lekevert egy pofont Kimnek. Persze Novak nem állt le, hanem nagy mellénnyel közölte, hogy őt aztán nem érdekli riválisa ármánykodása, mert szerinte ő akár még hátulról filmezve is sokkal érdekesebb, mint Tate elölről. Könnyen meglehet, hogy a cicaharcnak nem volt semmilyen valós alapja, csupán ravasz marketingfogásnak szánták ahhoz, hogy a sztárjelölt neve már a premier előtt bekerüljön a köztudatba. A konfliktus egyébként, ha volt egyáltalán, szokatlan módon ért véget. A film nagyobb része már elkészült, két hét lett volna a tervezett befejezésig, amikor egy lovasjelenet forgatása közben Novakot a ló ledobta a hátáról. A forgatás leállt, a művésznő haladéktalanul orvosi ellátásban részesült. Két hét múlva megpróbálta folytatni a munkát, de már az első napon annyira kimerült, hogy újra le kellett állni. Novak akkori férje, Richard Johnson azt állította, hogy a balesetnek – amelyet utólag csigolyatörésnek nyilvánítottak – nem marad semmilyen nyoma, ám a művésznő felépülése hosszabb ideig tartó folyamat lesz. Ransohoff ezért úgy döntött, hogy másik színésznőt választ, és újraforgatják az egész filmet. David Hemmings évekkel későbbi önéletrajzában megemlítette, hogy fültanúja volt egy heves vitának Novak és Ransohoff között, és a színésznőt ezután valójában kirúgták. Felmerült ugyanis annak gyanúja, hogy Kim szándékosan lassítja a munkát, és egészségi állapota nem volt annyira rossz, mint állította. Valami igazság lehetett ezekben a dolgokban, mert bár Novaknak a szerződése szerint még egy filmet kellett volna készítenie Ransohoff számára, az Út a szeretet felé (1965) című produkciót mégis visszautasította, és a producer sem erőltette, hogy megint együtt dolgozzanak.

Odile vajon megint mágiára készül? (Sharon Tate)

TEAKBOIS ÉRZÉK- ÉS HÁTBORZONGATÓ ÍRÁSAIBÓL

Klaus Kinski és a bombanőt fenyegető kék kéz

Ian McCulloch: Aki Beatles-cikizőből lett zombigyilkos

Piszkos Carey, a kórházi igazságosztó

Az is igaz, hogy Az ördög szeme után Kim soha többé nem ejtette ki a száján Sharon Tate nevét, még kolléganője brutális meggyilkolása kapcsán sem. (Legalább utólag nem volt olyan indiszkrét, mint Elke Sommer, aki az 1968-as Bontóbrigádban játszott Tate-tel. A színésznő halála után Sommer a bizalmas barátnő szerepében tetszelegve elképesztő dolgokat nyilatkozott a médiának Sharonról és férjéről, megpendítve, hogy Roman Polański valójában ismerte állapotos felesége gyilkosait, sőt járt is korábban a Manson család tanyáján.) Sharon egy francia újságnak adott interjúban azt mondta, hogy szerette Novakot, aki mindig kedves volt hozzá. Sajnálta kolléganőjét a forgatáson elszenvedett balesete miatt, mert szerinte Az ördög szeme női főszerepe lehetőséget adott volna Kimnek, hogy új alapokra helyezze a karrierjét. Igaz, ő úgy látta, hogy kolléganője idegenkedett az anyaszereptől, hiszen addig a veszedelmes szőke szépség volt a szerepköre, amelyet épp Sharon akart volna átvenni. A Sors iróniája egyébként, hogy negyven évvel később, 2006-ban Novak egy újabb komoly lovasbalesetet szenvedett.

Philippe vajon titkol valamit, vagy annyit se tud, mint a felesége? (David Niven)

Mi a szerepe Dominic atyának a különös történésekben? (Donald Pleasence)

„Ez tragikus, de Kimmel vagy nélküle, muszáj folytatnunk” – nyilatkozta David Niven az 1965-ös lovasbalesetet követően. Ransohoff és a többi illetékes a csere mellett döntött. A legesélyesebb jelölt az új csillag, Julie Andrews volt, a producer mégis inkább Deborah Kerrt választotta, aki elismertebb és jobb színésznőnek számított, mint Kim Novak, ráadásul barátságot ápolt David Nivennel. Természetesen a színészcsere azt jelentette, hogy szinte mindent újra kellett forgatni Kerr-rel. A Novakkal készült képsorokból csak azokat lehetett megtartani, amelyek távolról mutatták őt. Niven nagyon sajnálta J. Lee Thompsont, aki már addig is mindent beleadott a filmbe, és most munkájának java kárba veszett. A kezdő Sharon Tate viszont próbálta meglátni a rosszban a jót, vagyis hogy az újraforgatás lehetőséget ad neki arra, hogy javítson a színészi játékán. Kim Novak távozása jót tett a forgatás hangulatának. David Niven és Deborah Kerr kedvesen bánt Sharonnal: Niven nagy felfedezésnek tartotta a szőke szépséget, Kerr pedig úgy vélte, hogy némi szerencsével komoly karriert tudna befutni. A rendező kezdeti kételyei Tate tehetségét illetően is lassan eloszlottak.

Catherine túl sokat akar tudni (Deborah Kerr)

Maga Sharon meleg szavakkal beszélt a kollégáiról, és elmondta, hogy már az óriási szakmai segítséget jelentett számára, hogy megfigyelhette Kerrt munka közben. A forgatás különösebb nehézségek nélkül folytatódott, a végeredménnyel azonban Ransohoff és/vagy az MGM elégedetlen lehetett, mert a premiert elhalasztották. Az ördög szemét Angliában például csak 1968. március 31-én mutatták be. Addigra már később forgatott Tate-filmek is a mozikba kerültek. Az opuszt először az európai közönség láthatta, leghamarabb az olaszok, 1966. november 18-án Milánóban, egy filmes rendezvényen. Ezt követte a svéd (1967. április 24.), a norvég (1967. június 1.), a finn (1967. július 21.) és a nyugatnémet (1967. augusztus 11.) premier. Az Egyesült Államokban a Wisconsinban élők nézhették meg először a filmet, 1967. szeptember 6-ától. New Yorkban három hónappal később, december 6-án tartották a premiert. A kritikai fogadtatás hűvősnek nevezhető. A legtöbb kritikus szerint Az ördög szeme inkább csak üres ijesztgetés, nincs benne semmi igazán félelmetes, és a kiváló főszereplők tehetségét kár volt egy ilyen középszerű filmben elpazarolni. Sharon Tate szépségét ugyan elismerték, színészi teljesítménye viszont nem nyerte el a bírálók tetszését. Tate kegyetlen halála után Az ördög szeme azonban váratlanul újra felbukkant a médiában.

Odile hatalma Catherine-t is megbabonázza (Sharon Tate)

Bármilyen hihetetlen is manapság, a média egy része akkor úgy állította be Sharont és a többi áldozatot, mint akik felelőtlen, hivalkodó életmódjukkal kihívták maguk ellen a sorsot, és szörnyű végük szinte sorsszerű volt. Egymást érték a szenzációhajhász cikkek, melyek szerint a Tate-villában (valójában bérelt házról volt szó) mindennaposak voltak a kábítószeres orgiák és a sátánista szeánszok, melyeknek a meggyilkolt színésznő volt a kulcsfigurája. A képtelen állításokat fotókkal próbálták igazolni, ám a hazugság hamar lelepleződött, mert kiderült, hogy a firkászok Az ördög szeme forgatási fotóit manipulálták. A mozik újra bemutatták a színésznő filmjeit, melyek immár egészen más elbírálás alá estek. Az ördög szeme esetében különösen Erwin Hillier operatőri munkáját méltatták, a fekete-fehér színben rejlő lehetőségek ügyes kihasználását és azt, hogy Thompson érdekesen közelített az okkultizmus témájához. Tate-ről megállapították, hogy nagyon is érdekes volt ebben a szerepében, ragyogó szépsége, hűvös visszafogottsága és hanghordozása rejtélyessé és veszedelmessé tette a figurát, ámbár bennfentesek tudni vélték, hogy a hangját utólag szinkronizálták, vagyis igazából nem őt hallhatták a nézők. Utólag is misztikussá tette a filmet az a tragikus tény, hogy a gonosz erőkkel cimboráló lányt alakító színésznő egy sátánista szekta áldozatául esett.

All Eyes on Sharon Tate

A sztárjelölt színésznő reklámozására egy bő tízperces rövidfilm is készült, az All Eyes on Sharon Tate, melynek alkotóit azonban nem tüntették fel a főcímen. Lényegében werkfilmről van szó, amely ugyan Sharonra koncentrál, de rövid betekintést enged a film készítésébe is. Megtudhatjuk, mik voltak az előzményei az első filmszerződésnek, láthatjuk a színésznőt felkészülés közben, és tanúi lehetünk annak is, ahogy a bájos ifjú hölgy veszedelmes szőke bombázóvá alakul át. Hallhatjuk Tate-et, ahogyan csodálattal nyilatkozik Deborah Kerr tehetségéről és David Niven sármjáról. Láthatjuk, amint egy londoni klubban a fivérét alakító David Hemmingsszel táncol, majd a Hyde Parkban galambokkal játszadozik. Sharon elmondja azt is, hogy a vígjáték műfaját érzi igazán közel magához, és nem hiszi, hogy alkalmas lenne Shakespeare-hősnők megszemélyesítésére. (Szerintem viszont férje, Roman Polański irányítása mellett figyelemre méltó Lady Macbeth lehetett volna.) A rövidfilmben látható az iráni Shahrokh Hatami, Sharon Tate fotósa és jó barátja is, aki néhány év múlva a Manson-per tanújaként azt állította, hogy Manson a gyilkosságok előtt néhány héttel találkozott Sharonnal, amikor hívatlanul megjelent a Polański-házban, és a korábbi lakót, Terry Melcher lemezproducert kereste. A rövidfilmben halljuk a rendező és David Niven véleményét is Sharonról. Niven azt mondja, Tate egy csodálatos színésznő, aki ragyogó karrier előtt áll. Ez a karrier végül egy agymosott hippi banda miatt sajnos nem tudott kibontakozni.

Az ördög szeme (Eye of the Devil, 1966) – angol misztikus film. Philip Loraine The Day of the Arrow című regényéből a forgatókönyvet írta: Robin Estridge (Philip Loraine) és Dennis Murphy. Operatőr: Erwin Hillier. Zene: Gary McFarland. Díszlet: Elliot Scott. Jelmez: Irene Howard. Vágó: Ernest Walter. Rendező: J. Lee Thompson. Főszereplők: Deborah Kerr (Catherine de Montfaucon), David Niven (Philippe de Montfaucon), Donald Pleasence (Dominic atya), Edward Mulhare (Jean-Claude Ibert), Flora Robson (Estelle grófnő), Emlyn Williams (Alain de Montfaucon), Sharon Tate (Odile de Caray), David Hemmings (Christian de Caray), John Le Mesurier (Dr. Monnet)., Robert Duncan (Jacques de Montfaucon), Suky Appleby (Antoinette de Montfaucon).

RÁADÁSGALÉRIA 1: A SZERELEM ISTENNŐJE

Sharon Tate többször is beszélt arról, milyen furcsának tartja, hogy honfitársai valósággal falják az erőszakot a médiában, de álszent módon felháborodnak a filmek erotikus jelenetein. Legvadabb álmában sem gondolhatta, hogy szavai igazságát saját sorsa is alá fogja támasztani

Egy fantáziafotó Sharonról

A Vámpírok bálja (1967) forgatásán maga Roman Polański készített néhány aktfotót jövendőbeli feleségéről a Playboy számára

A Sharon által játszott Sarah a Vámpírok báljában önfeledten fürdőzik a dézsában, ám ennyit csak a Playboy olvasói láthattak belőle, a film nézői nem

Sharon és férje, a lengyel Roman Polański. Első találkozásukkor nem szimpatizáltak egymással, de a Vámpírok bálja forgatásán egymásba szerettek és összeházasodtak. Polański nem volt hűséges a nejéhez, ennek ellenére boldog volt vele. Állítólag eleinte nem örült a gyereknek, mert szerinte a világ túl erőszakos a gyerekvállaláshoz, még az abortusz is szóba került, végül Sharon hatására már ő maga is alig várta, hogy apa legyen

RÁADÁSGALÉRIA 2: A TATE-GYILKOSSÁGOK

Az áldozatok (balról jobbra): Woyciech Frykowski (1936–1969), Roman Polański barátja; Sharon Tate (1943–1969), Polański állapotos felesége; Steven Earl Parent (1951–1969), a Polański-villa életben maradt gondnokának barátja; Jay Sebring (1933–1969), a Polański házaspár barátja, Sharon Tate volt vőlegénye; Abigail Folger (1943–1969) milliomoslány, Sharon barátnője és Frykowski élettársa. Harminc évvel később, 1999-ben Frykowski fia, Bartłomiej Lengyelországban szintén kés által okozott sebek következtében halt meg. Halálát hivatalosan öngyilkosságnak minősítették, noha a holttest mellett talált kés tökéletesen tiszta volt

Sharon Tate és Jay Sebring életük utolsó délutánján a Polański-ház kertjében. Sebring halála pillanatáig védeni akarta Sharont a támadóktól

Az utolsó fénykép az élő Sharon Tate-ről a Polański-ház kertjében

A bűntény egyik helyszíne, a nappali: a holttestek helyét fehér foltok jelzik. Balra feküdt Sharon Tate, akit tizenhat szúrás ért, ebből öt halálos volt. Bár a szúrások nem érték a gyermeket, Tate halála miatt a magzat megfulladt az anyaméhben. Sebringet (hátul) súlyosan bántalmazták és agyonlőtték

Elszállítják Sharon Tate holttestét a Polański-házból

Polański a gyilkosság után a ház kerti bejáratánál, az ajtóra felesége vérével írták fel a PIG (disznó) szót. A Life magazinban közölt képpel a rendező fel akarta rázni a közvéleményt abban bízva, hogy valaki nyomra vezeti a tehetetlen rendőrséget. Rudi Altobelli, a ház tulajdonosa később nagy összegű kártérítést követelt a Life-tól és Polańskitól, arra hivatkozva, hogy az engedélye nélkül készült és publikált fotók csökkentették annak esélyét, hogy értékesítse az ingatlant

Charles „Tex” Watson (* 1945) és Susan Atkins (1948–2009), Sharon Tate gyilkosai, akik a bűntényt Charles Manson hippi vezér parancsára követték el. Atkins vállalta magára elsőként a gyilkosságot. Ő írta fel Tate vérével az ajtóra a PIG szót – előtte még megízlelte a vért –, és ki akarta vágni a magzatot az anyja hasából. Később visszavonta ezt az állítását, és azt vallotta, hogy ő mindössze lefogta a színésznőt, akivel valójában Tex végzett. A férfi elismerte, hogy így történt, és szerinte Atkins kezdetben csupán feltűnni akart a bűntény beismerésével