Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

MovieCops

ÉJFÉLI LESZÁMOLÁS (BŐVÍTETT VÁLTOZAT)

2022. december 08. - Field64

Az Éjféli leszámolás (1983) egyike Charles Bronson legvitatottabb és egyben legnépszerűbb kései filmjeinek, melyet a néhai sztár a kis költségvetésű produkcióiról ismert Cannon Filmsszel kötött hosszú távú szerződése részeként forgatott. A rendezésre J. Lee Thompsont (Mackenna aranya, 1969) szerződtették, aki 1976-ban dolgozott először Bronsonnal. Összesen kilenc filmet készítettek együtt. Az Éjféli leszámolás külföldi forgalmazási jogait a Cannon igazgatója, Menahem Golan az 1982-es cannes-i filmvásáron pusztán a film címe és a főszereplő hírneve alapján értékesítette, mert akkor még nemhogy az opusz nem készült el, de még a forgatókönyv sem állt rendelkezésre. A történet a nagyvárosi zsarufilmek és a sorozatgyilkosos horrorfilmek motívumait elegyíti – ezekre egyébként számos utalás is történik. Magát a cselekményt valós bűnügyek ihlették: Richard Speck és Ted Bundy gyilkosságai, illetve az ún. „temzei gyilkos” ügyében nyomozó detektív esete. Az Éjféli leszámolás külföldön nagyobb sikert aratott, mint az Egyesült Államokban, bár ott sem számított bukásnak. A közönséget megdöbbentette, ugyanakkor magával is ragadta a film, amely sajátos elegyét nyújtja a Bronsonra jellemző akcióknak, a durva erőszaknak, a trágár nyelvezetnek, a meztelenségnek és a pszichopatológiának. Golan remek üzletet kötött, amikor a mindössze négy és félmilliós költségvetésű film amerikai televíziós jogait két és félmillió dollárért eladta. A tévéváltozatokat általában megvágták, illetve alternatív jelenetekre cserélték azokat a képsorokat, melyeken a tettes és áldozatai teljesen meztelenek voltak. A magyar mozik nem mutatták be a filmet, csupán szinkronizált VHS-en került forgalomba a VICO jóvoltából az 1990-es évek legelején. Később a TV2 sugározta újraszinkronizált változatban. 

FIGYELEM! Az alábbi filmismertető erőszakos bűncselekményekkel foglalkozik, az illusztrációk egy része pedig explicit női és férfi meztelenséget ábrázol. Csak 18 éven felüli és az ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” gombra! Special thanks to Teakbois, a tőle kapott forrásanyagoknak köszönhetően készülhetett el ez a bővített változat.

tentomidnight01.jpg

A történet

A fiatal Warren Stacy egy irodában dolgozik karbantartóként. Egy ízben tapintatlanul próbál közeledni egyik kolléganőjéhez, Bettyhez, aki felháborodva utasítja vissza. A szexuálisan frusztrált Stacy bosszút forral. Megtudja, hogy Betty a közeli erdő egyik félreeső részén fog találkozni a szeretőjével. Elhatározza, hogy végez velük, méghozzá meztelenül, hogy ruhájára ne kerüljenek árulkodó vérnyomok. Fondorlatos módon alibit szerez magának, és utánuk megy. A szeretkező pár férfi tagjával azonnal végez annak furgonjában. Betty anyaszült meztelenül menekülni próbál, Warren azonban utoléri, és könyörtelenül megöli. Még áldozata temetésére is elmegy, ahol véletlenül meghallja, hogy a halott lány naplót vezetett, amelybe minden intim titkát megírta, beleértve azt is, hogy milyen férfiak próbálkoztak nála. Stacy a lelepleződéstől félve mindenáron meg akarja szerezni a naplót. Behatol Betty lakására, s miközben a napló után kutat, hazaérkezik a lány lakótársa. A férfi őt is megöli, de hiába: a napló már nincs a helyén. A dokumentum ugyanis időközben eljutott a rendőrséghez, ahol Leo Kessler és fiatal társa, Paul McAnn nyomoz az ügyben. Kessler személyesen is érintett, mivel Betty az ő lánya, Laurie egyik legjobb barátnője volt. A napló alapján Stacy lesz a fő gyanúsított, de alibije van, mert moziban volt a gyilkosság időpontjában. Alibijét két lány is igazolja, akikkel ott ismerkedni próbált. Kesslert a Stacy lakásán tett látogatás megerősíti abban a gyanújában, hogy Warren a tettes. Mivel konkrét bizonyítéka nincs ellene, ravasz módon hamisít egyet. Stacy ügyvédje azonban nyomást gyakorol McAnnre, akiben gyanú ébred partnere iránt. Kessler végül beismeri, hogy hamisította a Stacy elleni bizonyítékot. Warrent szabadlábra helyezik, Kessler azonban nem száll le róla. Olyan helyzetbe akarja hajszolni a férfit, hogy Stacy árulkodó hibát kövessen el. Ám arra valószínűleg ő sem gondol, hogy a végsőkig hergelt fiatalember következő áldozatának Laurie-t szemeli ki, aki többedmagával bérel egy lakást…

tentomidnight02.jpg

Richard Speck (1941–1991), a brutális sorozatgyilkos

Az eredeti gyilkosságok

A film cselekménye három, a nyugati kriminalisztikában közismert bűnügy motívumaira épül. Az amerikai Richard Speck (1941–1991) egy nyolcgyermekes család hetedik gyermeke volt, aki zavaros családi körülmények között nevelkedett. Tizenkét éves korában kezdett inni, tizenöt évesen már masszív alkoholistának számított, aki szinte mindennap totálkárosra itta magát. Egyáltalán nem meglepő, hogy hamarosan a törvénnyel is mind gyakrabban meggyűlt a baja, méghozzá egyre komolyabb ügyekben. Először még csak rendzavarásért, később már kisebb összegű lopásért, hamisításért és betörésért vonták felelősségre. 1965-ben szeletelőkéssel támadt egy nőre egy parkolóban, de az áldozat sikoltozására gyorsan kereket oldott. A rendőrök rövid időn belül elkapták, ám Specket ekkor már nem lehetett megállítani a lejtőn. Újabb támadásokat követett el, nemi erőszakot, majd gyilkosságot is. Ámokfutása 1966. július 13-án érte el a tetőpontját: este 11 óra tájban behatolt egy nővérszállóként funkcionáló házba, ahol egy késsel (egyes források szerint pisztolya is volt) fenyegetőzve az otthon tartózkodó nyolc nőt az egyik szobába terelte, és órákig fogva tartotta. Közben szurkálta, fojtogatta és megerőszakolta őket, végül mindegyikükkel végzett. Egy kilencedik nő is volt a lakásban, aki úgy élte túl a mészárlást, hogy elbújt egy ágy alá, és Speck nem vette észre őt.

tentomidnight03.jpg

A Speck által meggyilkolt ápolónők csoportképe

Elfogása után Speck azt állította, hogy alkohol és kábítószer hatása alatt állt, és nem gyilkolni akart, csupán rabolni. Bűnösségéhez nem fért túl sok kétség, mivel ujjlenyomatait megtalálták a helyszínen. A támadás túlélője is azonosította őt. Egy orvos szakértőkből álló bizottság szerint Speck nem szenvedett elmezavarban a bűntény idején. A férfit 1968. november 22-én halálra ítélték. Az igazságszolgáltatás malmai azonban lassan őröltek, és a halálbüntetést végül életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták. A nyolc gyilkosságért Speck összesen 1200 év börtönt kapott. Éppen ezért nem látta értelmét annak, hogy mintafogolyként viselkedjen. „Ugyan, mit tehetnének még velem? 1200 évig kell itt lennem!” – mondogatta. Mindazonáltal utólag megbánást tanúsított, arra hivatkozott, hogy semmire sem emlékszik, sajnálja az áldozatokat, a családjukat és önmagát is, hogy idáig jutott. Az 1200 évből Speck végül csak huszonötöt húzott le: egy nappal ötvenedik születésnapja előtt szívrohamban halt meg a cellájában. Öt évvel a halála után, 1996-ban tisztázatlan körülmények között nyilvánosságra került egy kétórás videofelvétel, amely a börtönben készült még 1988-ban. A film döbbenetes képet festett arról, mi folyik a rácsok mögött: szex a rabok között, kábítószer-használat, illegális kereskedelem. Az egyik jelenet épp Specket mutatta, amint női ruhába öltözve orális örömökben részesít egy másik rabot. Valaki megkérdezte tőle, hogy tényleg megölte-e azokat az ápolónőket. Speck azt felelte, igen, és amikor az indokokról kérdezték, válasza így hangzott: „Csak. Az nem az ő éjszakájuk volt.”

tentomidnight04.jpg

Ted Bundy (1946–1989) a bírósági tárgyalásán

Ted Bundy (1946–1989, igazi neve: Theodore Robert Cowell) a hetvenes évek közepén tartotta rettegésben hét amerikai állam (Washington, Utah, Florida, Colorado, Oregon, Idaho és Kalifornia) vonzó külsejű fiatal nőit, főleg a tizenéveseket. Áldozatait általában megerőszakolta (némelyiket a halál beállta után) és meggyilkolta. Elfogása után harminc gyilkosságot ismert be, de ennél valószínűleg jóval több lánnyal végzett. Egyes becslések szerint az áldozatok száma a százat is meghaladhatja, nem is beszélve azokról az esetekről, amikor a megtámadott lányok szerencsésen túlélték a Bundyval való találkozást. Jó megjelenésű, határozott és intelligens férfinak tartották, és ezek a tulajdonságai nagy szerepet játszottak abban, hogy áldozataiban bizalmat tudott ébreszteni. Nem volt azonban mindig ilyen: kamaszkorában félénk és gátlásos volt, emiatt iskolatársai rendszeresen gúnyolták. A fiatalemberben egyre nőtt a frusztráció, látszatra azonban úgy tűnt, minden rendben van vele: jól tanult, illemtudóan viselkedett, adott a külsejére. Idővel a környezete kezdte megkedvelni, barátnője is lett, aki ugyan szerette őt, de a közös jövőt nem vele képzelte el. Szakításukat Bundy sosem tudta kiheverni. Traumát jelentett számára, amikor 1969-ben kiderült, hogy akiket szüleinek hitt, azok valójában a nagyszülei, és akit a nővérének gondolt, az az édesanyja. (Mellesleg pontosan ugyanilyen családi háttere van Jack Nicholsonnak is!) A hetvenes évek elején azonban Bundy már magabiztosan tervezgette a jövőjét, és egy újabb barátnőt talált, Elizabeth Kendallt, akivel remekül kijött. Ennek ellenére – immár magabiztos férfiként – fölelevenítette a kapcsolatát első barátnőjével csupán azért, hogy utána olyan érzéketlenül szakítson vele, ahogyan a lány hagyta el őt korábban.

tentomidnight05.jpg

Az FBI körözvénye Ted Bundyról

Az első beismert gyilkosságok 1974-ben történtek. Először egy huszonegy éves lány, Lynda Ann Healy tűnt el az otthonából rejtélyes módon, majd pár hónap leforgása alatt újabb fiatal egyetemista lányoknak veszett nyomuk titokzatos körülmények között. Az eltűntek külsejében és az esetek részleteiben hasonlóságok mutatkoztak. A kihallgatott egyetemisták közül néhányan beszámoltak egy furcsa, begipszelt karú férfiról (egyes esetekben a lába volt gipszben), aki pakolt valamit az egyetem területén parkoló bogárhátú Volkswagen kocsijába, és az arra sétáló lányokat kérte meg, hogy segítsenek neki. (Ezt a módszert alkalmazta A bárányok hallgatnak sorozatgyilkosa is!) Hamarosan egy washingtoni parkban a rendőrök rátaláltak néhány eltűnt lány maradványaira. Rövidesen újabb tetemek kerültek elő. Az ismeretlen gyilkos közben a szomszédos államokra is kiterjesztette működését. A rendőrség által közreadott fantomkép és a személyleírás alapján Elizabeth Kendall arra gyanakodott, hogy a keresett gyilkos talán épp Ted Bundy lehet. Felvette a kapcsolatot a nyomozókkal, fényképeket is adott a barátjáról, de mivel a szemtanúk nem ismerték fel Bundyban a keresett férfit, a rendőrök más gyanúsítottakra koncentrálták a figyelmüket. Hamarosan újabb, a korábbiakhoz hasonló gyilkosságok történtek több amerikai államban. A helyszíneken minden esetben feltűnt egy bogárhátú Volkswagen. Közben folyamatosan előkerültek a régebben eltűntek maradványai is, de ezeket az eseteket sokáig egymástól függetlenül kezelték. 1975. augusztus 16-án este egy Salt Lake megyei autós járőr, Bob Hayward őrmester gyanúsnak talált egy bogárhátú Volkswagent, amely megpróbált elmenekülni az igazoltatás elől. Hayward üldözőbe vette a kocsit, s miután utolérte, őrizetbe vette a sofőrt, Ted Bundyt.

tentomidnight06.jpg

Ted Bundy rendőrkézen

1976. február 23-án Bundyt csupán egyik szerencsésen megmenekült áldozata, Carol DaRonch elrablásáért állították bíróság elé. Kitartóan hangoztatta ártatlanságát, ennek ellenére elítélték. Nyolc hónappal később, 1976. október 22-én Caryn Campbell megerőszakolása és brutális meggyilkolása miatt indult eljárás ellene: a bűntényt előző év januárjában követte el. Úgy döntött, hogy saját magát fogja védeni. Emiatt kicsit nagyobb mozgási szabadságot kapott a börtönön belül. Ezt 1977 júniusában szökésre használta fel. Hamar elkapták, ám hét hónappal később fondorlatos módon újra megszökött. Szökését csak tizenöt órával később észlelték, és ekkora előnnyel sikerült egészen Floridáig jutnia. 1978. január 14-én, vasárnap késő este behatolt egy lánykollégiumba, amely egy buli miatt szinte teljesen kiürült. Az egyik lakásban megtámadott több alvó lányt. Kettőt súlyosan megsebesített, kettőt brutálisan meggyilkolt. Az egyiket – Lisa Levyt – kalapáccsal többször fejbe verte, megerőszakolta és megfojtotta, közben a lány egész testét harapdálta. Az egyik mellét szinte teljesen leharapta, és végül megbecstelenítette áldozatát egy hajlakkos flakonnal is. Egy hazaérkező lány látta a távozó tettest, aki szerencsére nem vette észre őt. Bundy ugyanazon az éjjelen még egy lányt megtámadott egy közeli apartmanban, február 9-én pedig egy tizenkét éves kislányt gyilkolt meg. Majdnem ugyanolyan körülmények között fogták el újra, mint először: egy bogárhátú Volkswagent lopott, a jármű viszont gyanús lett egy rendőrnek. Bundyt számos tárgyalás és fellebbezés után 1989. január 24-én villamosszékben kivégezték.

tentomidnight07.jpg

Újsághír a temzei gyilkosságokról

A harmadik ügy harminc évvel az Éjféli leszámolás premierje előtt történt. 1953. május 31-én, vasárnap délelőtt a tizenhat éves Barbara Songhurst és a tizennyolc esztendős Christine Reed a Temze melletti vontatóúton, a Teddington Lock-i duzzasztóműtől nem messze, hazafelé kerékpároztak, de soha nem érkeztek meg. Tizenegy órakor még látták őket, aztán már csak a holttesteik kerültek elő a folyóból: Barbaráé már másnap, Christine-é csak június 6-án. A halottkémi vizsgálatok megállapították, hogy a halál beállta előtt mindkét lányt megverték és megerőszakolták. Két héttel később a rendőrség letartóztatta a huszonkét éves Alfred Charles Whiteway-t a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanújával. A nős Whiteway a szüleivel élt Teddingtonban, miután feleségével megromlott a kapcsolata. Eleinte mindent tagadott. A kocsijában találtak egy fejszét, melyet azonban az egyik rendőr elvitt, hogy odahaza favágáshoz használja. Később mégis megvizsgálták a szerszámot, és vérnyomokat találtak rajta, akárcsak Whiteway cipőjén. A gyanúsított ekkor beismerő vallomást tett. Még 1953-ban elkezdődött a bírósági per. Whiteway ügyvédjének egyik segédje szerint a gyanúsított vallomásában óriási lyukak tátongtak, a rendőrség pedig hazudott, és a nyomozást vezető detektív hamisította a perdöntő bizonyítékot. A kételyek ellenére Whiteway-t halálra ítélték, és 1953. december 22-én felakasztották. A fejsze mindmáig megtekinthető a Scotland Yard bűnügyi múzeumában. 

tentomidnight08.jpg

Éjféli leszámolás (Charles Bronson)

Az előzmények

A népszerű filmsztár, Charles Bronson és J. Lee Thompson rendező 1976-ban kezdett együtt dolgozni. Első közös munkájukat, a Tízezer dolláros megbízás című kalandfilmet a közönség és a kritikusok is kedvezően fogadták, így 1989-ig bezárólag még nyolc filmet készítettek. Ebben a sorban az Éjféli leszámolás a negyedik helyet foglalja el, és egyike a legnépszerűbbeknek. Bronson a nyolcvanas évek elején szerződést kötött a Cannon Filmsszel, ahol a Bosszúvágy 2 (1982) című akciófilmje nagy kereskedelmi sikert ért el annak ellenére, hogy az opuszt a(z amerikai) kritikusok kíméletlenül levágták. A bevételek láttán a cég elnöke, Menahem Golan már alig várta, hogy bejelenthesse a sztár következő filmjét. Pancho Kohner producer – Bronson korábbi ügynöke, Paul Kohner fia – már négy filmet készített a sztárral, és jól ismerte őt. Szerinte Bronson pontosan tudta, hogy mit vár tőle a közönsége, és igyekezett is azt megadni neki. Néha forgatott egy-két filmet, amelyekkel letért a megszokott útról, hogy elkerülje a rutin csapdáit, de hamar vissza is tért mindig a megszokott stílusához. Bronson sem tagadta, hogy szerinte egy színésznek az a legfontosabb, hogy a közönséget szórakoztassa, és nem az, hogy ő maga mit csinálna a legszívesebben. Az persze nem baj, ha a kettő egybeesik. Kohner találta meg az ideális alapanyagot, R. Lance Hill 1978-as bestsellerét, melynek címe: The Evil That Men Do. A megfilmesítési jogot Kohner, Bronson és a felesége, Jill Ireland, valamint J. Lee Thompson vásárolta meg. A forgatókönyv megírására magát a szerzőt kérték fel.

tentomidnight09.jpg

A Varietyben megjelent első hirdetés a filmről

Golan lelkesen indult volna a cannes-i filmfesztiválra, hogy előzetesen értékesítse a tervezett Bronson-film külföldi jogait, amikor Kohner felvilágosította, hogy a könyv jogaiért és a forgatókönyvért kifizetett kétszázezer dollárt Golannek előbb le kellene perkálnia. A dörzsölt üzletember kész volt a frappáns válasszal: „De hát te leszel a producer, ez a pénz tehát a te hozzájárulásod a produkcióhoz!” Kohner ekkor felvilágosította, hogy ő csak a pénz egyharmadát adta, a maradékot egyforma arányban Bronson és Thompson tette hozzá, és őket mindenképpen ki kell fizetni. Golan elvi kérdést csinált mindebből, és noha baráti viszonyban állt Kohnerrel, sőt Bronsonnal is, mégsem volt hajlandó fizetni. Azt ajánlotta, hogy menjenek együtt Cannes-ba, és ahogy eltervezte, adják el a következő Bronson-filmet. Egyelőre elég csak egy jól hangzó címet találni, majd ha visszatérnek Cannes-ból, körítenek hozzá egy történetet, és így egyelőre nem kell megcsinálni a The Evil That Men Do-t (és főleg nem kell fizetni érte). Kohner a 10 to Midnight (Tíztől éjfélig) címet javasolta, amely mindig is tetszett neki. Golan elfogadta az ötletet. Végtére is Bronsonnak már volt egy sikeres filmje Déltől háromig (From Noon Till Three, 1976) címmel, szóval hátha bejön egy hasonló cím. És bejött! (A The Evil That Men Do 1984-ben valósult meg, magyar címe: Az erőszak pokla.) A filmfesztiválon a tervezett Bronson-filmet „nemzetközi thriller”-ként reklámozták. A Varietyben egyoldalas hirdetés jelent meg egy Bronsont ábrázoló ceruzarajzzal: a sztár egy géppisztolyt szorongatott. A szlogen így hangzott: „A terrorizmus által szétszakított világban az utolsó igazságosztó ki akarja egyenlíteni a számlát… és kifut az időből”. A profitéhes forgalmazók bekapták a horgot, és egymás után vizitáltak Kohnernél, aki a cselekményről szólván nagy akciókat, elképesztő veszedelmeket és grandiózus leszámolást ígért. Még forgatókönyv sem volt, de már összegyűlt a pénz a forgatás elkezdésére. Golan egyébként majdhogynem jószolgálati missziónak látta a Cannon tevékenységét. Szerinte ugyanis szerte a világon óriási volt az érdeklődés az amerikai filmek iránt, a kisebb forgalmazóknak (főleg a kisebb országokban) viszont nem sok esélyük volt megállapodniuk a nagy filmgyártó cégekkel, és itt került képbe Golan és a Cannon cég a saját olcsóbb, de azért sztárokat is felvonultató, tipikus amerikai közönségfilmjeivel.  

tentomidnight10.jpg

A penge mint az erekció szimbóluma

Golan és Kohner nem voltak kóklerek. Miután besöpörték a pénzt, nem utaztak el egy trópusi szigetre, hogy a pálmafák árnyékában pihenjék ki Cannes fáradalmait, miközben bögyös bikinis szépségek szervírozzák számukra a hűsítő italokat, hanem tényleg hozzáláttak a film elkészítéséhez, persze a rájuk jellemző gazdaságos módszerekkel. Nem akartak forgatókönyvírással vesződni, inkább az elfekvő szkriptek között kezdtek turkálni. Kohner tanácsot kért egyik barátjától, Larry Hool producertől, hogy tudna-e ajánlani egy jó történetet. Hool tudott. Korábban épp J. Lee Thompsonnal dolgozott a Blood Bath (Vérfürdő) című projekten, amelyet a Paramountnál akartak elkészíteni. A Bloody Sunday (Véres vasárnap) címmel is emlegetett szkriptet a veterán William Roberts írta, kinek nevéhez olyan klasszikusok fűződnek, mint például A hét mesterlövész (1960), a Piszkos osztag (1968) és a Vörös nap (1971). A Vérfürdő esetében Roberts és Thompson főleg a pszichoszexuális motívumokat akarta hangsúlyozni. Így például ezt olvashatjuk az eredeti szkriptben, amikor a gyilkos az első gyilkosságra készül: „Amikor a [rugós] kést a hasának támasztotta, és megnyomta a nyitórugót, a penge pontosan úgy merevedett előre, akár egy erekció”. A rendőrnyomozó figurája tökéletesen illett Bronsonhoz, így létrejött a kooperáció: Lance Hool társult Kohnerrel, kicsit pofozgattak a sztorin, és már kezdődhetett is a Tíztől éjfélig forgatása.

tentomidnight11.jpg

Bunny percei meg vannak számlálva (Gene Davis és Iva Lane)

A meztelen gyilkos

Warren Stacy személyében az alkotók tudatosan teremtettek egy olyan gonosztevőt, akiben semmi rokonszenves sincs, az első perctől kezdve ellenszenves, és a néző alig várja a lelepleződését, még inkább a halálát. (A figura keresztnevét állítólag a nőfaló hírében álló hollywoodi sztártól, Warren Beattytől kölcsönözték.) Stacy gyilkosságainak motivációja a szexuális frusztráció. Bizonyos értelemben Norman Batesszel, a Psycho (1960, Alfred Hitchcock) sorozatgyilkosával rokonítható, aki szintén szexuális indíttatásból öl fiatal nőket. Jómagam viszont első ránézésre egyikőjüket se mondanám se ellenszenvesnek, se veszedelmesnek: inkább zavarodottság, bizonytalanság, valamiféle erőltetett és törékeny önuralom érződik rajtuk. Míg Hitchcock elsősorban lélektani oldalról és nagyszerű formanyelvi ötletekkel közelített Bates esetéhez, addig Thompson a nyolcvanas évek videódivatjának megfelelően a primer hatásokra törekedett: a véres erőszakot és a meztelenséget kombinálta. Stacy például anyaszült meztelenül követi el a gyilkosságait (néhány áldozata szintén meztelen), ami dramaturgiailag indokolható, hiszen így próbálja elkerülni, hogy öltözéke vérrel szennyeződjön, és bizonyítékul szolgáljon ellene. Ma már ezzel a módszerrel egyébként semmire se menne, mert a bemutatót követő évben, 1984-ben az Egyesült Államokban bevezették a DNS-mintákon alapuló azonosítást. Az Éjféli leszámolás erősen emlékeztet Bronson másik híres és vitatott filmjére, a Bosszúvágyra (1974, Michael Winner) hiszen mindkettőben kulcsmotívum az önbíráskodás.

tentomidnight12.jpg

Kezdődik az éjszakai hajsza (Gene Davis)

A Bosszúvágy hőse, Paul Kersey azonban csak egy magánember, akinek nagyon is személyes indítékai vannak az önbíráskodásra, az Éjféli leszámolás főszereplője, Leo Kessler viszont egy detektív, akitől elvárnánk a törvény ismeretét és főleg betartását. Winner filmjének erkölcsi alapjai is vitathatók, elvégre Kersey végső soron nem azokon áll bosszút, akik a családjára támadtak. Néha egyenesen úgy tűnik, mintha a jogosnak látszó önbíráskodás álcája mögött valójában rákapott volna az erőszak ízére, és a legjobb úton halad afelé, hogy olyanná váljon, mint akikkel szemben fellépett. (Kathryn Bigelow 1990-es akciófilmje, a Kék acél bátrabban foglal állást ebben a témában, amikor bemutatja, hogy a békés átlagemberben is ott szunnyad az erőszakra való hajlam, és az önjelölt igazságosztók egyik pillanatról a másikra kerülhetnek át a veszélyes bűnözők platformjára. A törvény betartása ugyanis minden állampolgár kötelessége, betartatása azonban nem az egyén feladata, akkor sem, ha önként vállalná azt.) Leo Kesslernek nincsen olyan zsigerien személyes indoka az önbíráskodásra, mint Kersey-nek. Ő csupán szakmai rutinjának köszönhetően „megérzi”, hogy Stacy a tettes. Bizonyítéka viszont nincs, ezért a törvényességet mindinkább félretéve próbál szerezni. Vérmintát hamisít, elköveti a zaklatás vétségét, amivel egyébként szerintem ő maga hajszolja bele Stacyt a nővérszállón elkövetett mészárlásba. Warren a lebukás pillanatában – ügyvédje korábbi tanácsát követve – Kessler arcába vágja, hogy tudathasadást fog szimulálni, vagyis nem fog börtönbe kerülni. Az elmegyógyintézetből viszont idővel kiengedik, és vissza fog térni, hogy bosszút álljon. Kessler ekkor hidegvérrel fejbe lövi. (Mellesleg négyféle befejezés közül választották ki ezt.) Volt egy olyan elképzelés is, hogy a végső leszámolás részeként Kessler és Stacy birokra kelnek egymással, Warren megsebzi Kessler kezét a késsel, a detektív azonban felülkerekedik, a nyakánál fogva magához szorítja a gyilkost, és ő döfi a kést ellenfele hasába, a jelen lévő McAnn tiltakozása ellenére. Charles Bronson azonban határozottan megtagadta, hogy egy meztelen férfival ennyire közeli testi kontaktusba kerüljön, ezért változtattak a befejezésen.

tentomidnight13.jpg

Kutatás a meggyilkolt lány naplója után (Gene Davis)

A nézők könnyedén túlteszik magukat a jog és a törvény ilyetén lábbal tiprásán, hiszen már a film reklámszlogenje is kifejezetten erre a hozzáállásra buzdítja őket: „Forget what's legal ... do what's right!” (Felejtsd el, mi a törvényes… tedd azt, ami a helyes!) Mindezt látszólag legitimizálja, hogy tudjuk, valóban Stacy a tettes, tehát tényleg az igazi bűnös bűnhődik. Csak arról feledkezünk el, hogy Kessler ezt nem tudta biztosan, csupán sejtette, a döntő bizonyítékot szolgáltató többszörös gyilkosságban viszont tulajdonképpen felbujtóként tekinthetünk rá. Módszerei tehát akkor is vitathatók, ha a 80-as évek elején – Hollywood jóvoltából – a „jog és igazság” érdekében törvényszegőkké váló rendőrök már kultfigurákká váltak, akikkel a közönség könnyen és szívesen azonosul. (Megérne egy misét annak elemzése, hogy vajon „a jog, a törvényesség és az igazság” hazájában miért oly népszerűek a törvényen kívüliekről szóló filmek.) A közelmúlt amerikai bűnügyi krónikáiban viszont szinte mindennaposak voltak azok a hírek, amelyek rendőri túlkapásokról szóltak, amikor a törvény őrei úgy lőttek agyon embereket, hogy csupán feltételezték róluk, hogy bűnözők, de tévedtek. Ezek az esetek ráadásul faji színezetet kaptak amiatt, hogy a rendőrök fehérek, az áldozatok pedig (többnyire) színes bőrűek voltak. Ne szépítsük a dolgot: a kései Bronson-filmek és általában a 80-as évek (nálunk inkább videóról ismert) akciófilmjei nem a szép lelkű entellektüeleknek és az emberi jogi aktivistáknak, hanem az egyszerű gondolkodású embereknek, a „tömeg”-nek készültek. Azoknak, akiknek (amúgy szerintem nem teljesen alaptalan) meggyőződésük, hogy a liberális társadalmakban túl sok mindent szabad, és a bűnözők emberi jogai hovatovább sokkal fontosabbak, mint az áldozatoké. A rendszerre vonatkozó jogos bírálatok ellenére mégis ingoványos talajon jár egy olyan film, amely az önbíráskodást piedesztálra emeli, és a törvényes igazságszolgáltatásnak nem csupán a hatékonyságát, de már-már a létjogosultságát is megkérdőjelezi.

tentomidnight14.jpg

Paul McAnn és Leo Kessler (Andrew Stevens és Charles Bronson)

A színészek

Charles Bronson már elmúlt hatvanéves, amikor a film elkészítése szóba került. Hogy eljátszhassa az ennél azért fiatalabb Leo Kesslert, a színész önként feküdt egy plasztikai sebész kése alá. A Volt egyszer egy vadnyugat (1968) emlékezetes sikerét követően Bronson bekerült a magányos (és törvényen kívüli) bosszúálló szerepskatulyájába: számos híres filmje variáció erre a figurára, mint például a Chato földje (1972), a Bosszúvágy (1974) vagy a Mr. Majestyk (1974). Amikor elkezdődött a szereplőválogatás John Crowther casting director irányításával, Bronson volt az egyetlen stabil pont. Paul McAnn szerepére több ígéretes színész is szóba került, mint például Sam Bottoms, Parker Stevenson, sőt még ifjabb Frank Sinatra is. A választás Andrew Stevensre esett, aki már tíz éve filmezett, például Kirk Douglas parafenomén fiát játszotta az Őrjöngés (1978) című remek Brian De Palma-thrillerben. Andrew édesanyja a hatvanas-hetvenes évek népszerű hollywoodi szépsége, Stella Stevens, akire a magyar közönség leginkább A Poszeidon katasztrófa (1972) című alkotásból emlékezhet. Mindazonáltal Andrew állítólag nem az édesanyja révén került a filmvilágba, hanem egy hollywoodi ügynök figyelt fel a frissen érettségizett fiatalemberre. Kevésbé köztudott, hogy Stevens pályázott Luke Skywalker szerepére a Csillagok háborújában (1977), de alulmaradt Mark Hamill-lal szemben. Bronsonnal egyébként már korábban is játszott a Vadászat életre-halálra (1981) című akciófilmben. Első felesége Charlie egyik klasszikus angyala, Kate Jackson volt. Crowther szerint Andrew generációja egyik legalulértékeltebb színésze, pedig jó színész, határozott, profi, akinek messzebbre kellett volna jutnia a pályán, mint ameddig elért.

tentomidnight15.jpg

Beszélgetés a rendőrautóban (Charles Bronson és Andrew Stevens)

Andrew Stevens visszaemlékezései szerint az Éjféli leszámolás adott nagyobb lehetőséget arra, hogy közelebb kerüljön Bronsonhoz, akinek nagy csodálója volt már a Vadászat életre-halálra forgatásán is. Köztudomású volt azonban, hogy Bronson nem az a bratyizós kolléga: civilként is hallgatag ember, az üres locsogást különösen nem szerette. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen elzárkózott a kapcsolatteremtéstől: egyszerűen csak ki kellett várni, amíg azt ő maga kezdeményezi. Erre akkor került sor, mikor Bronson és Stevens épp egy rendőrautóban ülve várakoztak, hogy befejeződjék a következő jelenet előkészítése. Andrew az újságjába mélyedt, Bronson a vezetőülésen némán üldögélt. Stevens felnézett a partnerére és bólintott. Bronson visszabólintott és a fogát szívta. Andrew folytatta az olvasást, lapozgatta az újságot, partnere pedig, megelégelve az unatkozást, dudorászni kezdett, majd Stevens felé fordulva megszólalt: „Jó reggelt, Andrew!” A színész válaszolt, hogy „Jó reggelt, Charlie!”, s azzal folytatta az olvasást. Látván, hogy nem fenyeget az a veszély, hogy fiatal kollégája végeláthatatlan szóáradatba kezd, Bronson lassan megnyílt, és elkezdtek beszélgetni. Andrew a Volt egyszer egy vadnyugatról, a Sergio Leonéval közös munkáról kérdezte. Bronson elmondta, hogy Leone egy hang nélkül forgatott, és az egyes jelenetek előtt instrukció helyett egyszerűen lejátszotta az adott szereplőre jellemző, Ennio Morricone által írt zenét. „Na, az volt a színészet!” – jegyezte meg Bronson. Beszélgettek még egy kicsit Bronson korábbi szerepeiről, a színjátszás iránti elkötelezettségéről, ami újfent meggyőzte Andrew-t arról, bármennyi sztereotip szerepet játszott is kollégája az évek során, mégis igazi színművész volt. 

tentomidnight16.jpg

Laurie-nak volt egy kis sütnivalója, ezért épp kéznél volt a forró hajsütővas... (Lisa Eilbacher és Gene Davis)

A Kessler lányát megszemélyesítő Lisa Eilbacher Szaúd-Arábiában született, édesapja egy olajtársaság vezetője volt. A család a kislány hétéves korában költözött az Egyesült Államokba, a gazdagok és sztárok által lakott Beverly Hillsbe. Lisa gyerekszínészként kezdte a pályát, de ha hinni lehet a biográfusainak, nem a gazdag papa nyomta be a filmvilágba, hanem egy tehetségkutató ügynök figyelt fel rá, amikor a kis Lisa a bébiszitterrel sétálgatott az utcán. Karrierje első másfél évtizedében főleg a televízió foglalkoztatta. Érdekes véletlen, hogy Andrew Stevenshez hasonlóan ő is jelentkezett a Csillagok háborúja castingjára, Leia hercegnő szerepére, de mint tudjuk, Carrie Fisher lett a befutó. Játszott a nyolcvanas évek olyan sikeres filmjeiben, mint a Garni-zóna (1982) és a Beverly Hills-i zsaru (1984). A magánéletben szenvedélyes testépítő. A 2015-ben elhunyt Geoffrey Lewis számos amerikai filmben feltűnt, főleg rosszfiúk szerepében. Többször dolgozott Robert Redforddal és Clint Eastwooddal. Tíz gyermekének egyike a világhírű színésznő és énekesnő, Juliette Lewis.

tentomidnight17_1.jpg

Halálos csapdába esve a zuhanyzóban (Ola Ray)

Wilford Brimley egykoron a különc milliárdos, Howard Hughes testőre volt. A hatvanas években lovas kaszkadőrként kapta első filmes megbízásait. A hetvenes években a The Waltons című közkedvelt tévésorozatban nyújtott alakítása tette ismertté a nevét. Filmvásznon A Kína-szindróma (1979) című filmmel mutatkozott be. Ugyanabban az évben diabetesszel diagnosztizálták, és attól kezdve aktívan kampányolt annak érdekében, hogy felhívja az emberek figyelmét erre a betegségre és kezelési módjaira. 2020-ban hunyt el. Az Éjféli leszámolásban kisebb szerepet játszik Ola Ray, egykori playmate, aki Michael Jackson barátnőjét játszotta a Thriller című sláger legendássá vált videóklipjében, és John Travolta néhai felesége, Kelly Preston, aki ekkor még az eredeti családnevét (Palzis) használta. Jeana Keough Laurie Kessler szerepére jelentkezett, de nem kapta meg, mert túl magasnak találták, holott valójában ugyanakkora termetű volt, mint Lisa Eilbacher. Adatait egy modellkatalógusból nézték ki, ahol viszont magasabbnak hazudta magát, s emiatt került hátrányba a filmszerepnél. Végül az egyik áldozat, Karen szerepét osztották rá, a stáblistán Jeana Tomasina néven szerepel. (A hölgy akkori családneve helyesen: Tomasino.) Dale Anderst az akciófilmjeivel és tévésorozataival ismertté vált későbbi rendező, Deran Sarafian játszotta. Charles Bronson mostohafia, Paul McCallum is kapott egy kis szerepet mint laboratóriumi technikus. És ha már rokoni kapcsolatok: a film vágója a rendező fia volt, Peter Lee-Thompson.

tentomidnight18_1.jpg

Warren és az ügyvédje (balra: Geoffrey Lewis, jobbra: Gene Davis)

Ki legyen a sorozatgyilkos?

John Crowther szerint nem volt könnyű kiosztani a meztelen sorozatgyilkos szerepét, pedig az életkort tizennyolc és harminc év között határozták meg, vagyis a casting director jelentkezők garmadájára számított. Voltak is érdeklődők, köztük a színészként sem ismeretlen, zűrös életvitelű Leif Garrett, aki épp kinőtt a tinisztárkorból. Öt-hat jelentkezőről gondolták azt, hogy külsőre is alkalmas a szerepre, és jól el is tudná játszani. A választás A nagy vörös egyes (1980) című Samuel Fuller-filmből ismert Bobby Di Ciccóra esett, ám ő végül mégis nemet mondott. Ekkor Gene Davis ügynöke elküldte pártfogoltja képét a produkciónak, Lance Hool és J. Lee Thompson pedig meghallgatást tartott neki is. Davis és Thompson hamar megtalálták a közös hangot, és a rendező rövidesen közölte Gene-nel a jó hírt, hogy őt választották. Állítólag ez a döntés részben Bronson nejének, Jill Irelandnek köszönhető, aki jelen volt Gene meghallgatásán, és meggyőzte a férjét, hogy ő is fogadja el Davist. Gene egyébként a nemzetközileg ismert színész, az 1991-ben AIDS-ben elhunyt Brad Davis (Éjféli expressz, 1978; Querelle, 1982) öccse volt, és egy másik hírhedt sorozatgyilkosos film, a homoszexuálisok világában játszódó Portyán (1980) egyik epizódszerepében debütált a filmvásznon: egy transzvesztita hímringyót alakított. Noha az Éjféli leszámolás valamelyest felhívta rá a figyelmet, mert tényleg meggyőzően játszott, mégsem sikerült az élvonalba kerülnie, és csak kisebb szerepeket kapott. 1988-ban újra Bronsonnal filmezett (A bosszú angyala), és kétszer forgatott Jean-Claude van Damme-mal is (Fekete sas, 1988; Tökéletes katona, 1992).   

tentomidnight19.jpg

Túl élethűen eljátszott faggatózás (Gene Davis és Iva Lane)

Mint már szó volt róla, Warren Stacy figurájának voltak valós modelljei. Londonban például a Scotland Yard sokáig nyomozott egy férfi sorozatgyilkos után, aki meztelenül gyilkolt, ezért nem kerülhetett a ruhájára semmilyen árulkodó nyom. Az a jelenet, amikor Stacy meggyilkolja a lányokat a nővérszállón, lényegében Richard Speck gyilkosságainak rekonstrukciója. Davis elsősorban fizikailag készült fel a szerepre a legendás testépítő, Vince Gironda felügyelete mellett. Az Éjféli leszámolás forgatását nem előzte meg próbafolyamat, Gene fejest ugrott a mély vízbe. Thompson nem árasztotta el instrukciókkal, lényegében szabad kezet adott neki a figura felépítésében. Egyetlen kikötése volt: Stacy semmiképpen nem lehet rokonszenves, bár tudja, hogy Davis annak is el tudná játszani. A direktor elégedett volt a színészével, Gene pedig rajongott érte: „Csodálatos rendező volt, a karrierje teljesen elképesztő. A legkedvesebb ember, akivel csak találkoztam.” Davis egyébként annyira beleélte magát a szerepébe, hogy amikor a nagy gyilkossági jelenetben rátámadt az egyik lányra, akitől Laurie hollétét akarta erőszakos módon megtudni, az átélés jegyében kificamította a szerepet játszó Iva Lane karját. Állítólag a színésznőnek még kórházi ápolásra is szüksége volt.

tentomidnight20.jpg

„Nyugi, Laurie, csak a piros szalagot figyeld a farkamon!” (Lisa Eilbacher és Gene Davis)

Mint említettem többször is, a gyilkossági jelenetekben Stacy teljesen meztelen. Lisa Eilbacher viszont nem volt hajlandó ránézni partnere nemi szervére, másfelé irányuló tekintete azonban zavarta a munkát. Gene úgy oldotta meg a dolgot, hogy kis piros szalagot kötött a hímvesszőjére, ami akaratlanul is vonzotta a tekintetet, így Eilbacher pillantása sem vándorolt a kamera szempontjából rossz irányba. Ez a viccelődés Davisben is csökkentette a feszültséget, elvégre a legtöbb színész számára nehezek a meztelen jelenetek, főleg ha hosszúak, és a partnerek ruhában vannak. Davis izgatottan várta a munkát Charles Bronsonnal. „A hatvanas években voltam gyerek. Emlékszem A nagy szökésre (1963). Azt hiszem, akkoriban legalább tízszer láttam. Ez az egyik nagy kedvencem, és ő volt benne a legmenőbb. Éppúgy el voltam ragadtatva Charlie-tól, mint mindenki. Amikor találkozol olyan emberekkel, akikért rajongtál iskolás éveidben, az ámulatba ejtő élmény. […] Charlie nagyon profi volt. Bejött, és tette a dolgát. Segített megrendezni azt jelenetet a kihallgatószobában, ahol kifordulok önmagamból. Az ő javaslata volt, hogy vegyem fel a széket, és vágjam az ajtóhoz. Ez nem volt benne a forgatókönyvben. Nagyjából ő rendezte azt a jelenetet. Mindig jelen volt, hogy javasoljon valamit.”

tentomidnight21.jpg

A labortechnikus és Kessler egyaránt tilosban járnak (Paul McCallum és Charles Bronson)

A forgatás és a forgalmazás

Az Éjféli leszámolást nyolc hétig forgatták, a munka 1982. október 25-én kezdődött. A jelenetek többségét Los Angelesben és Santa Monicában vették fel. Fontosabb helyszínek: Warren Stacy otthona (120 Westminster Avenue @ Innes Place, Venice, Los Angeles), Betty Johnson szüleinek otthona (2925 South Bentley Avenue, Los Angeles), Betty temetése (Westwood Village Memorial Park, 1218 Glendon Avenue, Los Angeles), Laurie és szobatársnőinek munkahelye és a nővérszálló (Brentwood Mental Health Administration, 258 Vandergrift Avenue, Los Angeles), az erdei gyilkosság (Hollywood Reservoir, Hollywood Hills, Los Angeles), a bíróság (Stanley Mosk Courthouse, 111 North Hill Street, Los Angeles), a rendőrségi laboratórium (Morningside Hospital, 8711 S. Harvard Blvd., Los Angeles) és az alibi helyszínéül szolgáló mozi (Aero Theatre, 1328 Montana Avenue, Santa Monica). Fizikailag elég megterhelő volt a forgatás, ám a nehézségek áthidalásában segített, hogy mindenki maximális erőbedobással dolgozott, és a stábtagok között jó volt a hangulat. Barátságok is kialakultak, például Gene és Andrew Stevens között. Davis számára az erdei gyilkosság jelenete volt különösen nehéz, amelyet két napig forgattak. Hideg volt, időnként az eső is esett, neki pedig teljesen meztelennek kellett lennie, és mivel a kamera gyakran mutatta a lábait, ezért lábbelit se vehetett fel. Minden olyan jelenetet, amelyben meztelen volt, kétszer vettek fel. A moziváltozat számára valóban meztelenül játszott, a televízió számára viszont, ahol a meztelenségre szigorúbb szabályok vonatkoztak, fekete alsónadrágban ismételték meg ugyanazokat a jeleneteket. A vágás során azonban kisebb zavar támadt, és a moziváltozatba is bekerültek alsógatyás képsorok. (Lásd a bakikról szóló részt.)

tentomidnight22_1.jpg

Warren alibit kreál magának (Gene Davis és Jeane Manson)

Meglehetősen hideg volt akkor is, amikor a nővérszállón játszódó mészárlást forgatták. Davis utólag panaszkodott is, hogy a forgatás után beteg lett amiatt, hogy több meztelen jelenetét is hidegben forgatták. Egyébként ennél a jelenetnél a forgatókönyv hozzávetőlegesen meghatározta a cselekmény idejét is: valamikor tíz és éjfél között. Alighanem innen eredt a film címe, bár nem kapott különösebb hangsúlyt. Két olyan jelenet is szerepelt a forgatókönyvben, amelyet végül nem forgattak le. Az egyiket a klasszikus Frankenstein (1931) ihlette, amikor a kreatúra találkozik egy kislánnyal. Az Éjféli leszámolásban Warren kocogás közben egy tízéves kislánnyal találkozik az erdős parkban. A gyerek egy bugyiban épp belegázol a patakba, és zavarba jön attól, ahogy a férfi ránéz. Fel szeretne öltözni, Warren pedig felveszi a földről a gyerek ruháját és feléje nyújtja, amikor közelről váratlanul a lány anyjának hangja hallatszik. Warren leejti a ruhát és elszalad. Davis fontosnak tartotta a jelenetet, mert Stacy szinte gyermeki oldalát mutatta volna meg, amelyet egy másik gyerek közelsége hív elő, ám Thompson szerint fölösleges szimpátiát ébresztett volna a gyilkos iránt, és elvonta volna a figyelmet Bronsonról, akit központi figurának akartak megtartani. Egy másik jelenet Warren és egy jóképű homoszexuális férfi találkozását mutatta volna be Stacy otthona előtt. Ezúttal Stacy jött volna zavarba attól, ahogy a másik férfi rábámul, és beszélgetést kezdeményez vele. Megérzi a közeledési szándékot, mintha az ismeretlen valami rejtett titkot akarna kiszedni belőle, és ráförmed: „Szállj le rólam, köcsög, mielőtt beverem a pofádat.” A férfi árnyalatnyi gúnnyal a hangjában bocsánatot kér, és odébbáll, Warren pedig bemegy a házba.

tentomidnight23.jpg

A film egyik reklámfotója. Warren a filmben nem öltönyben gyilkolt (Jeana Tomasina és Gene Davis)

A vágás során a film jelentős átszerkesztéseken ment keresztül, hiszen a fő szempont az volt, hogy egy Charles Bronson-film legyen, vagyis a sztárnak dominánsan jelen kellett lennie a történet kezdetétől fogva. Ehhez képest az eredeti forgatókönyv Warrennel kezdődött, és Kessler csak valahol a történet közepe táján került volna képbe. Az a körülbelül másfél perces jelenet, amelyben Kessler egy jelentést gépel, a huszadik perc helyett a film legelejére került, és a detektív szavai mintegy megadják az alaphangot a várható történésekhez. A Cannon filmgyártó cég volt, és nem forgalmazó, ezért eredetileg egy másik cég vállalta volna a forgalmazást. Szóba került az MGM és a Paramount is, és bár az MGM végül beszállt a terjesztésbe, a munka javát mégis a Cannon végezte. Az amerikai premier 1983. március 11-én volt. A film 595 moziban startolt egyszerre, és az első héten hárommillió dollárt hozott. A Cannon taktikája az volt, hogy lépcsőzetesen forgalmazta a filmet, és így hónapokig műsoron tudta tartani. Az összbevétel az első körben 7 175 592 dollár volt. Ez nem számít kiugró anyagi sikernek, ám tekintettel a 4 520 000 dolláros büdzsére, valami nyereséget mégis hozott, ami a kábeltévés joggal, valamint az európai mozi-, tévé- és videójogokkal tovább növekedett. A kritikák nem voltak túl lelkesek, bár a szakmai erényeket általában elismerték. A nem szakmai jellegű kifogások nagyjából azok voltak, mint amiket fentebb magam is kifejtettem. A bemutató után Jill Ireland egy könyvet ajánlott Davis figyelmébe azzal, hogy a központi figura remek szerep lenne Gene számára. Más irányú elkötelezettségei miatt Davis nem tudott foglalkozni a projekttel, amely a Vörös sárkány volt, és Michael Mann filmesítette meg először 1986-ban. (Magyarországon Az embervadász címmel forgalmazták ezt a Hannibal Lecter-filmet.)

tentomidnight24.jpg

Alibigyártás a westernfilmet játszó moziban

Utalások és hommage-ok

Az Éjféli leszámolás meglepően sok direkt és rejtett filmes utalást tartalmaz: külön elemzés tárgya lehetne, hogy ezek közül melyik tudatos szándék eredménye, és melyik csupán véletlen egybeesés. Stacy az első gyilkosság alkalmával azzal kreál alibit magának, hogy elmegy megnézni a Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969) című westernt, s a moziban szándékosan kikezd két fiatal lánnyal, hogy azok később emlékezzenek majd rá, hogy ott látták. McAnn detektív megpróbálja csőbe húzni Warrent a főszereplők nevével, de Stacy tudja, hogy nem McQueen és Newman, hanem Newman és Redford játszottak a filmben. (Kekeckedésként megjegyzem, hogy a szereposztás ismeretéhez szerintem nem muszáj látni a filmet.) Stacy lakásának egyik falán Bruce Lee híres filmje, A Sárkány közbelép (1973) plakátja látható, míg a lányok lakásán A Penzance kalózai (1939) plakátját pillanthatjuk meg. Egy videotékás jelenetben több, akkoriban aktuális sikerfilm plakátját vagy kazettáját mutatja a kamera: köztük van Bronson előző filmje, a Bosszúvágy 2 (1982) is. (Itt érdemes megjegyezni, hogy számos későbbi filmnek van olyan jelenete, melyben az Éjféli leszámolás videokazettája vagy plakátja látható!) Egy pornómozi reklámjain olyan híres felnőtt filmek címét olvashatjuk, mint az El niño y la estrella (1976), a The Ecstasy Girls (1979), a Blonds Have More Fun (1979) vagy a Sensual Encounters of Every Kind (1978).

tentomidnight25.jpg

Betty meggyilkolása az erdőben (June Gilbert)

A kevésbé direkt utalások közül említhető A gonosz érintése (1958), Orson Welles mestermunkája, amelyben a rendőrtiszt szintén bizonyítékot kreál a vélt bűnös ellen, és a Psycho (1960), amelyben szintén látunk késsel elkövetett gyilkosságot a zuhany alatt. (Hitchcockkal ellentétben Thompson megmutatja a kés behatolását a testbe.) A Kamerales (1960) és az Aroused (1966) kukkoló gyilkosai is fiatal és szép lányokra vadásznak, akárcsak Stacy. A Fekete karácsony (1974) című klasszikussá vált horrorisztikus thrillernek szintén van olyan motívuma, hogy a gyilkos obszcén telefonhívással zaklatja áldozatát, mielőtt felkeresné. Az erdei gyilkosság képsora erősen emlékeztet a Péntek 13. (1980) első részében Annie halálára: mindkét áldozat kétségbeesetten futva próbál elmenekülni a fák között, mindkét film mutatja az üldöző gyilkos lábait, és mindkét lányt úgy ölik meg késsel, hogy közben fejüket egy fatörzshöz nyomják. A Péntek 13. második részében (1981) is van olyan képsor, hogy a veszélybe került hősnő az ágy alá rejtőzik a tettes elől, ahogyan Laurie is teszi az Éjféli leszámolásban. A Ragyogás (1980) fürdőszobaajtó-jelenetét idézi, amikor Stacy megpróbálja rátörni az ajtót Laurie-ra: Kubrick alkotásában Jack egy fejszét használ, Stacy a lábát, de mindketten beszélnek áldozatukhoz az ajtón keresztül.

tentomidnight26.jpg

tentomidnight27.jpg

A film eredeti változatának zárójelenetében Warren hol alsógatyában volt, hol anélkül. A Blu-ray-kiadás kiküszöbölte ezt a bakit

Bakik

Minden erkölcsi fenntartásom ellenére sem állítom, hogy az Éjféli leszámolás rossz lenne – főleg ha összevetjük a többi Bronson-filmmel, amely a Cannon cégnél készült –, sőt kifejezetten nézhető, izgalmas film. Mint már említettem, erkölcsi szempontból a Bosszúvágy is kifogásolható, ami viszont a maga nemében kifejezetten jó film. Hogy az Éjféli leszámolás nem állítható vele egy sorba, az jelentős részben a feltűnő bakiknak köszönhető, melyek többsége kis odafigyeléssel kiküszöbölhető lett volna. (Ezek némelyikét az új évezredben a Blu-ray-kiadáson javították.) Íme, néhány ezek közül!

* A film elején, amikor Kessler és McAnn bent ülnek a kocsijukban, egy fehér Dodge furgon van mögöttük, amely megelőzi őket, ám a következő snittben megint mögöttük jelenik meg.

* Amikor a cselekmény szerint Warren meztelenül üldözi Bettyt az erdőben, egyes félközeliken néhány pillanatra látszik, hogy valójában nadrágot visel. Ez különösen a 4:3 képarányú VHS-verziókon és a tévéváltozatokban figyelhető meg.

* A hamis bizonyíték miatt Kessler a valóságban nemcsak az állását veszítette volna el, hanem letartóztatták volna, és vádat emeltek volna ellene.

* Az utolsó gyilkossági jelenetben a Warren meztelen testén látható vérnyomok snittenként fel- és eltűnnek. Amikor az ágy alá rejtőzött Laurie-t keresi, a lábát mutató félközeliken jól láthatók a talpáig lefutó vércsíkok, mégsem hagy maga után sem vércseppeket, sem véres lábnyomokat. Nem sokkal később viszont a fürdőszobaajtót kezdi rugdosni, és a talpa ekkor már véres nyomokat hagy az ajtón.

* Kessler a végkifejletben késve érkezik lánya lakására, és már csak a holttesteket találja ott. Teljesen tisztázatlan, hogy honnan tudta biztosan, merre kell indulnia Stacy és Laurie után, ennek ellenére valahogy mégis megelőzi őket (pedig jelentős előnyük volt!), és a sötét utcán kétségbeesetten menekülő Laurie egyenesen apja védelmező karjaiba fut.

tentomidnight28.jpg

A végső megoldás: Halál

* Warren még mindig meztelen, amikor az éjszakai utcai hajsza végén Kessler letartóztatja. Mire azonban megérkeznek a rendőrautók, már egy fekete alsónadrágot visel. Miután Kessler lelőtte, a kamera távolodva mutatja a helyszínt, és Stacy holtteste alsónadrág nélkül, meztelenül látható az aszfalton elterülve. (A Blu-ray-változatban ezt a bakit kiküszöbölték. Viszont amikor Kessler fejbe lövi Stacyt, a gyilkos teste egyértelműen hátrafelé kezd esni. Ennek ellenére a halottat a következő snittben hason fekve látjuk az úttesten. A lövés pillanatában Stacy és Kessler szemben álltak egymással, a gyilkos mögött az érkező rendőrautók voltak, amikor viszont a füstölgő pisztolyról felülnézetre vált a kamera, a hulla már féloldalasan helyezkedik el Kesslerhez és a rendőrautókhoz képest.)

* Közvetlenül a fejlövés előtt Warren haja a futástól még ziláltan a homlokába lóg. A golyó becsapódásakor azonban a homloka már tisztán látható, a haját időközben elfésülték. (Feltehetően tényleg ez történt, a jelenet során azonban folyamatosan fújja a szél Stacy haját, így ez akkor sem feltétlenül baki, ha a lövés pillanatában Stacy haja valóban túl rendezetten van balra igazítva, hogy a golyó becsapódása jól látható legyen.)

* A film végén McAnn egy bézs színű autóból száll ki. Miután Kessler lelövi Stacyt, a kamera távolodva mutatja a helyszínen összegyűlt fekete és fehér rendőrautókat, McAnn bézs színű kocsija viszont sehol sincs.

tentomidnight29.jpg

Éjféli leszámolás (10 to Midnight, 1983) – amerikai thriller. Forgatókönyv: William Roberts. Operatőr: Adam Greenberg. Zene: Robert O. Ragland. Díszlet: Cecilia Rodarte. Jelmez: Poppy Cannon, Robert Dale és Del Adey-Jones. Vágó: Peter Lee Thompson. Rendezte: J. Lee Thompson. Főszereplők: Charles Bronson (Leo Kessler), Lisa Eilbacher (Laurie Kessler), Andrew Stevens (Paul McAnn), Gene Davis (Warren Stacy), Geoffrey Lewis (Dave Dante), Wilford Brimley (Malone kapitány), Robert Lyons (Nathan Zager), Bert Williams (Mr. Johnson), Iva Lane (Bunny), Ola Ray (Ola), Kelly Palzis (Doreen), June Gilbert (Betty), Jeana Tomasina (Karen, Betty barátnője).

RÁADÁSGALÉRIA

Az Éjféli leszámolás több szereplője is lelkesen vetkőzött a kamerák előtt, ha nem is mindenki épp ebben a filmben. Erről akár egy külön posztot is lehetne írni, most viszont csak egy kis ízelítőt adok mindebből.  

plus02.jpg

John Travolta későbbi felesége, Kelly Palzis (Preston) és Doug McKeon a Mischief – Első randi (1985)  című romantikus komédiában

plus03.jpg

Ola Ray számos aktfotójának egyike

plus05.jpg

Jeana Tomasina sem rejtette véka, akarom mondani: ruha, alá szemrevaló bájait

plus04.jpg

A Paul McAnnt alakító Andrew Stevens mainstream karrierje nem igazán indult be, ezért a nyolcvanas évek végétől egyre inkább átváltott az erotikus filmekre, melyeket olykor forgatókönyvíróként és rendezőként is jegyzett. Gyakori partnere volt a szuperszexi Shannon Tweed, a képen is vele látható az Éjszakai szemek III (1993) című thrillerben

ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?

Az ördög szeme (18+)

Mackenna aranya (18+)

Volt egyszer egy vadnyugat

Psycho

Téboly

Rillington Place 10.

A düsseldorfi vámpír (18+)

Defekt

Péntek 13. (18+)

VÉRFÜRDŐ TEAKBOIS BLOGJÁBAN (18+)

Emberi fül a szexi topmodell hűtőjében (18+)

Az őrült furulyás és a keresztapa verőlegénye (18+)

A háziasszony, a gyilkos és a kukkoló (18+)

Anthony Perkins: Bombanők gyilkosa Budapesten (18+)

David Hasselhoff Hasfelmetsző Jack ellen (18+)

Mindenre kapható modellek életveszélyben (18+)

A bejegyzés trackback címe:

https://moviecops.blog.hu/api/trackback/id/tr1417996322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Teakbois · https://retrokult.blog.hu/ 2022.12.09. 11:55:24

Remek és tartalmas ismertető. Véleményem szerint az Éjféli leszámolás a legjobb a Cannon Bronson-produkciói közül, valamint ez az egyetlen olyan film Charles bácsi munkái közül, amelyben az ügyeletes gonosz nagyobbat alakít nála.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.12.09. 12:01:17

@Teakbois:

Teljesen egyetértek veled, bár nekem a Bosszúvágy 2 még tetszett (a többi már nem), majd meg is emlékezem róla az első résszel egyetemben.

És igen, abban is egyetértek, hogy Gene Davis sorozatgyilkosa sokkal emlékezetesebb, mint Bronson nyomozója. Szegény Charlie plasztikai sebészhez ment, hogy ne nézzen ki 60-nak, és jól tette, mert egyetlen perccel sem látszik öregebbnek 59-nél. :)

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.12.09. 14:16:45

@Field64:

De ez már jó eredmény, mert Bronson a koránál mindig idősebbnek nézett ki. Volt valaha is fiatal vagy már 40 évesen született?

Félreértés ne essék, én kimondottan kedvel(t)em Bronsont. Más kérdés, hogy néhány filmje, pl. a Death Wish későbbi részletei nsgyon sablonksak és primitívek lettek: ugye nem nagy kunszt pisztollyal lepuffantani valakit, akinek nincs.

Nekem legjobban talán az 1972-es The Mechanic c. filmje tetszett, magyarul Mestergyilkos címmel futott.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.12.09. 14:30:41

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

Igen, igazad van. Bennem is úgy él, mint aki fiatalon is idősebbnek tűnt a koránál, még ha nem is volt ráncos. Ebből a szempontból – bocs a hasonlatért – engem Törőcsik Marira emlékeztet, aki annyi fád, boldogtalan, besavanyodott asszonyt játszott már fiatalon is, hogy már harmincakárhány éves korában is olyan benyomást tett rám, mintha hatvan lenne. :)

Egyébként én is bírom Bronsont, mert akkor élte másodvirágzását (a magyar mozikban az volt a fénykora!), amikor kamasz voltam, és imponáltak az olyan filmhősök, mint Harmonika, Chato, Paul Kersey vagy Mr. Majestyk. Olvastam olyan blogot, ahol azon élcelődtek, hogy a mimikája olyan, mint Steven Seagalé, de azért szerintem messze nem a Seagal-kategóriát képviselte.

Ez a filmje a nyolcvanas évekre jellemző videotrash-áradatból szerintem egyértelműen egy jobb darab, de alatta marad a Bosszúvágynak. Jobban rá kellett volna feküdni a forgatókönyvre, és több teret adni Davisnek. Szerintem.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2022.12.09. 21:43:14

Jó kis poszt volt, jó volt olvasni. Szerintem ez egy határozottan jól sikerült film. Nagyon régen láttam utoljára, először még hangalámondásos VHS-en láttam. (Amikor Bronson gépeli azt az említett jelentést, akkor hallottam először az eredeti hangját, és meglepően kellemes zengése volt.) Sosem voltam oda az ilyen erőszakos filmekért, de ezt végignéztem. A gyilkos ezzel a jólfésült fejével jól el van találva, számomra ez stílusteremtő lett. Ez a film egy nagyon komolyan összerakott film, a kisebb hibái ellenére is, és a 80-as évekből egy nagyon mértékadó példány. Ráadásul Bronson jó színész, márkás név és jó figura, nekem Lisa Eilbacher is tetszett, Andrew Stevenst pedig később meglepve ismertem fel a pikáns filmecskéiben.

Amit Bronson "megnyílásáról" írtál, az különösen tetszett.

A filmcím zavarba ejtett. Én azt hittem, hogy az értelmezése "10 perccel éjfél előtt", ami egy nyelvtanilag teljesen helyes megfejtés lenne. De ezek szerint nem figyeltem fel a "10 és éjfél között" értelmezésre, amit akkor a film is sugall. Amikor magyarul bemutatta a tévé, akkor már nem néztem figyelmesen.

A fekete alsógatyának ez a magyarázata újdonság nekem. Most, hogy említetted, nekem is eszembe jutott ez a tévedés a film végén, de olyan figyelemetlenségre tippeltünk, hogy talán szűkebb képkivágást terveztek a beállításkor, amihez nem akarták pucérra vetkőztetni a színészt. Az, hogy készült a filmnek idősotthonokba és zárdákba szánt változata is, azt nem gondoltam volna. Mindig eltölt a csodálkozás, hogy akit nem zavar, hogy ártatlan lányokat mészárol le egy gyilkos, azt miért zavarja egy pucér fenék. A gyerekek túlerőltetett védelme is azt juttatja eszembe mindig, hogy az aggodalmaskodók, akik 16-os karikát tetetnek egy brutális filmre, de letiltatnak egy fütyit, azok vajon mire akarnák előbb megtanítani a gyereküket, a fütyi magyarázatára vagy a brutális erőszakra. Én a fütyire szavaznék, de rendszeresen több ezer emberhalált látok a tévében, mire egy fütyi felbukkanhatna, szerintem ez az arány nem kóser.

"A hamis bizonyíték miatt Kessler a valóságban nemcsak az állását veszítette volna el, hanem letartóztatták volna, és vádat emeltek volna ellene."

Ma. De az már nem biztos, hogy akkor is. A látszat ellenére nem sokat tudunk Amerikáról, főleg nem az akkori időkből. Egyébként erkölcsileg kifogásolható dolgokról írsz, tényleg elgondolkodtatón, de egy bűncselekmény áldozata feltehetőleg másképp látja az erkölcsiséget, mint a távolságtartó demokrata lelkű megfigyelő. Valóban volt azokban az időkben egy hulláma az igazságkereső társadalomról szóló bűnügyi filmeknek, néhány ehhez hasonlót én is össze tudnék kotorni az emlékeimből, a népszerűségük nem a populista nézetnek, hanem az elégedetlen átlagember tanácstalanságának volt a leképeződése, és a jelenséget csak durva erőszakkal tudták letörni a "szabadságelvű" woke-isták, egyelőre. Ha eltöprengünk a problémán, például hogy valóban igazságos-e az az alapelv, hogy inkább a bűnös meneküljön meg, mint hogy egy ártatlan szenvedjen büntetést, nehezen megválaszolható kérdéseket találunk.

Jeana Tomasina szexepilje az utolsó előtti képen vitathatatlan, de az az igazság, hogy nekem már azon a reklámfotón is nagyon szexi, holott a mai viszonyokhoz képest szinte konzervatívan felöltözve látjuk. El is gondolkoztam, nem először, a bulvársajtó folyton kilógó mellekről és hasonlókról lihegő, jól ismert, a szexiséget merőben félreértő szalagcímein.

"transzvesztita hímringyó"

Köszönöm! Szinte már el is felejtettem ezt az ízes és politikailag kellemesen inkorrekt kifejezést. :-)

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.12.09. 22:34:53

@Androsz:

Köszi az elismerést.

Amikor először láttam a filmet, engem is magával ragadott a történet. A kifogásolható erkölcsi aspektusokra csak később figyeltem fel.

Azzal én sem tudok azonosulni, amikor bűnösöket próbálnak kimosdatni a bűnből, különösen a súlyos bűncselekmények vonatkozásában. A filmnek viszont ravasz a szerkesztésmódja, mert Warrent következetesen ellenszenvesnek mutatja be, szemtanúi leszünk a gyilkosságainak, ezért teljes egészében Kessler pártján állunk akkor is, amikor ő bizonyítékot hamisít. Ugyanis megfeledkezünk arról, hogy mi TUDJUK azt, amit a nyomozó legfeljebb csak SEJT, így amit tesz, az a törvény emberétől nem elfogadható akkor sem, ha tudjuk, hogy valóban a bűnös fog bűnhődni.

A meztelenség vonatkozásában én is tudnék mesélni, hogy ez ügyben milyen kommentek érkeztek korábban annak ellenére is, hogy következetesen előre figyelmeztetem az olvasókat a posztban előforduló erőszakra és meztelenségre, sőt utóbbi esetben már differenciálok is az érzékenyebb lelkivilágúak kedvéért, hogy női vagy férfi meztelenséggel szembesülhetnek majd kattintás után, vagy mindkettővel. :)

Egyetértek a Jeana Tomasináról írtakkal. Felöltözve is szép, és az aktfotója is szerintem ízléses. Egyébként is próbálom kerülni azokat az aktfotókat, ahol a modell grillcsirkepózban terül el, betekintést nyújtva egészen a gyomráig. :)

"transzvesztita hímringyó"
Jómagam abszolút a békés egymás mellett élés híve vagyok, mert a világ mostanság amúgy is épp elég durva, az emberek is egyre jobban idomulnak ehhez, épp ezért próbálok odafigyelni a szóhasználatra, hogy senkit ne sértsek még ezzel se. A kommentszekciót is azért felügyelem, hogy megelőzzem a személyeskedéseket, bár szerencsére efféle próbálkozások már egyre ritkábban fordulnak elő. Az idézett karakterre viszont tényleg nem tudok más szókapcsolatot használni, mert valóban egy női ruhába öltözött pasiról van szó, aki árulja magát, és a film (Portyán) kontextusához egyébként sem illene a finomkodó nyelvezet.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.12.10. 08:00:54

@Field64:

"Az idézett karakterre viszont tényleg nem tudok más szókapcsolatot használni"

Vajon létezik-e polkorrekt - vagy manapság már inkább woke - kifejezés a transzvesztita hímringyóra?

@Androsz:

"Jeana Tomasina szexepilje az utolsó előtti képen vitathatatlan"

Talán tévedek, de nekem kissé szilikongyanúsak azok a keblek. Az előtte lévő képen Olay Ray sztem sokkal meggyőzőbb.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.12.10. 08:31:51

„Vajon létezik-e polkorrekt - vagy manapság már inkább woke - kifejezés a transzvesztita hímringyóra?”

Valószínűleg nincs, de hasonló esetekben igyekszem ilyet találni. Abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy miközben egyre kevésbé igénylem az emberek társaságát, próbálom jobban megérteni őket. Elvégre minden ember egy külön életút, külön sors, és akik tőlem idegen élethelyzetben vannak, nem biztos hogy amiatt, mert az nekik annyira jó. Talán inkább azért, mert abban a konkrét helyzetükben kevés alternatíva volt (vagy egyáltalán nem volt), és nem láttak rá úgy a saját életükre, nem tudták úgy felmérni a jelen realitásait és a jövőre vonatkozó kilátásokat, mint a kívülálló, aki amúgy is általában a mások dolgában tud okos lenni, és nem a sajátjában. :) Szóval igyekszem tartózkodni a bántó verbális minősítésektől.

„Talán tévedek, de nekem kissé szilikongyanúsak azok a keblek. Az előtte lévő képen Olay Ray sztem sokkal meggyőzőbb.”

Hát ami engem illet, Tomasináé mellett Ola Ray kebleit is rokonszenveseknek találom, sőt ezen a téren Jeane Manson is teljesen rendben van, nem is értem, őt miért hagytam ki a ráadásgalériából. :)

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.12.10. 09:23:36

@Field64:

"nem is értem, őt miért hagytam ki a ráadásgalériából"

Még pótolhatod. Bővített változat rev. 2.0 :) Vagy inkább rev. 2.1, és akkor legyen még pár Ola Ray is.

Szomorú belegondolni, hogy ezek a szép és szexi nők mára már mind szottyadt vénasszonyok.

Basszus, most néztem utána, vajon most mennyi idős lehet (62), és írja a Wiki, hogy Michael Jackson Thrillerjében ő volt MJ barátnője. Talán 10+ éve már, hogy láttam vele egy interjút, amelyben arról panaszkodott, hogy nem fizették ki neki a klipért járó jogdíjat. Szóval még 50 sem lehetett az interjú készültekor, de szörnyen nézett ki az arca.

Egy olasz festő mondta, hogy a nők igazából csak 16 éves korukban szépek, de akkor is csak két hétig. A felesége, már ha volt neki, vajon mit szólt hozzá?

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.12.10. 09:57:56

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

„Még pótolhatod. Bővített változat rev. 2.0 :) Vagy inkább rev. 2.1, és akkor legyen még pár Ola Ray is.”

Megfontolandó a dolog, hiszen épp Ola Ray képeiből nehéz volt választanom. (Nemcsak a Wiki, én is írtam, hogy ő volt a Thrillerben M. J. barátnője, sőt a klipet is linkeltem!) Sajnos Hollywoodban még tombol a fiatalságmánia, ezért aki ott akar érvényesülni, hamar belekezd a plasztikázásba, és nem is tud leállni vele.

A bővített változat előzménye egyébként az volt, hogy Teakbois barátom egy ellenposztot akart volna írni a filmről a saját blogjában. Végül lovagiasan felajánlotta, hogy átadja a forrásanyagait, hogy egészítsem ki velük a saját cikkemet. Boldogan fogadtam a javaslatot, mert mindig is az volt a célom, hogy minél teljesebb képet adjak az adott film keletkezéstörténetéről. A jövőben még várható pár ilyen bővített változat korábbi cikkekből. Bár igazából a kiindulási alapom is az volt évekkel ezelőtt, hogy saját blogba hozzam át a Wikipédián korábban publikált cikkeimet, persze feljavítva és kibővítve amit csak lehet.

Nem értek egyet az olasz festővel, bár sejtem, mi motiválta a véleményét. A tizenhat éves lányok testileg már érettek (többnyire), de még az ártatlanság fogalma kapcsolódik hozzájuk (nem mindig indokoltan), ami külön bájt és vonzerőt ad nekik. Sok pasiban megvan az az igény, hogy első legyen egy lány életében, ez a korosztály ezért is különösen keresett – és különösen veszélyeztetett.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.12.10. 10:28:50

@Field64:

"Sok pasiban megvan az az igény, hogy első legyen egy lány életében"

Erre találták ki a hymenplasztikát. Na jó, most kicsit gonosz voltam, de a hymenplasztikát az igény hozta létre.

"mindig is az volt a célom, hogy minél teljesebb képet adjak az adott film keletkezéstörténetéről."

Ami tökéletesen sikerült is minden posztodban. Azt meg csak most tudtam meg a válaszodból, hogy a Wikibe is írtál. Ahogy mondani szokták: THX and keep up the good work!

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2022.12.10. 21:04:48

@Field64: A történetről írt erkölcsi kitételed rendben van, de ez természetesen csak egy film, egy mese, ami nélkülözni szokta a valós alapokat sok más esetben is. Ha nagyon elkezdenénk boncolgatni, akkor oda juthatnánk, ahová azok jutottak, akik szerint a Hófehérkében a királyfi csókja is szexuális abúzus és nekrofília, vagyis tilcsákbe. Tudom, hogy igazad van, jó a levezetésed, de a néző azt szeretné, hogy legalább elábrándozhasson arról, hogy egy mocskos sorozatgyilkost végre rendesen elintéz valaki.

"A meztelenség vonatkozásában én is tudnék mesélni, hogy ez ügyben milyen kommentek érkeztek korábban"

Én nem tudom, milyen ideges aggszüzek szoktak mostanság filmes blogokat olvasgatni, de én itt szerintem még nem láthattam potenciálisan bántó képet. Tudom, hogy odafigyelsz rá. Betegesen túllihegi a világ a meztelenséget. Amit csak azért nem értek, mert a krimik és horrorok ellen nem szokás felzúdulni, pedig lehetne.

@Kovacs Nocraft Jozsefne: "Talán tévedek, de nekem kissé szilikongyanúsak azok a keblek."

Á, Isten teremtett már gyönyörű ciciket máskor is. Hozsánna néked, Arányérzék. :-) Amikor ez a kép készült, a testszabászat még nem is volt azon a fokon, mint ma. Ha csak sebész tudna szép lányokat csinálni, akkor nem ezt találnánk szépnek.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.12.10. 22:17:38

@Androsz:

Abszolút igazad van abban, amit írsz, és abban különösen, hogy szinte már csak a mesékben van az, hogy minden jóra fordul, és a (régi) filmekben, hogy a világ rendje helyreáll, és a bűnös megbűnhődik. Az ilyesmitől tényleg ne fosszuk meg magunkat.

Nem is akarnék ezen még tovább rugózni, csak azt tartom fontosnak megjegyezni, hogy a Csipkerózsika esetében azért még a legegyszerűbb gondolkodású ember is tudja, hogy mesét lát, nem a valóság ilyen-olyan leképezését. Éppen ezért paródia, amikor a szexuális abúzust meg a nekrofíliát veszik elő egy mese kapcsán, és szánalmas, hogy ezt nem humorérzékből teszik, hanem halálosan komolyan.

Emlékszem, a közelmúltban egy fiatal magyar írónő Az aranyemberen akadt ki, hogy milyen idejétmúlt női viselkedésformákat tartalmaz, és mindezt az iskolai oktatás (állítólag kötelező olvasmány: az én időmben még nem volt az) még népszerűsíti is. Lehetséges, hogy belőlem is a humorérzék hiányzott, vagy a belátás képessége, de nagyon nem értettem az írónőt. Hát egy XIX. századi regényről beszélünk, amelyen szerintem nem lehet a XXI. század szemléletét számonkérni, és az iskolai oktatás egyik célja épp az lenne, hogy helyére tegye a dolgokat, hogy mi volt akkor és mi van most! Arról nem is szólva, hogy expedagógusként sejtem, mennyire életszerű az, hogy a mai fiatalok tömegével falják a kötelező olvasmányokat. :) És igen, vessetek a mókusok elé, de szerintem szebb lenne a világ, ha a lányok inkább Tímeák és Noémik szeretnének lenni, és nem VV Macák, meg Éden Jucikák. :)

Az Éjféli leszámolás viszont egyértelműen a valóság egyfajta leképezése (a posztban is fejtegettem a valós előzményeket), tehát sokkal nagyobb valószínűséggel közvetít helytelen viselkedésmintákat, mint egy mese. A régi amerikai filmekben a Jó és a Rossz még egyértelműen elkülönültek egymástól. Kb. a Bonnie és Clyde-tól kezdtek elmosódni a határvonalak, és a Piszkos Harry-, Bosszúvágy- és hasonló filmekben már azt látjuk, hogy a jók módszerei se nagyon mások, mint a rosszaké, de nem ugyanazon az oldalon teszik, amit tesznek, és ebben a filmben már a jó is szemrebbenés nélkül megszegi a törvényt.

Amikor a cikk első változatát írtam, még elevenen élt a közvéleményben egy hazai gyerekgyilkosság emléke (Horák Nóra, 2008),. A bűnténnyel romákat gyanúsítottak, még közhivatalokat betöltő személyektől is romaellenes nyilatkozatok hangoztak el, még azután is, hogy kiderült, hogy az elkövető nem roma. Abban a légkörben nem lehetett nem felfigyelni a film vonatkozásában sem arra, hogy ha egy bűncselekmény esetében előfeltevések vannak a tettesre vonatkozóan, hajlamosak vagyunk objektivitás helyett a szubjektív előfeltevéseinkre igazolást keresni és találni. Bronson is lényegében ezt teszi ebben a filmben, és ez akkor sem üdvözlendő, ha a film egy percig nem hagy kételyt a nézőben, hogy tényleg a bűnös fog bűnhődni. Tudjuk, és ezt ostobaság tagadni, hogy vannak romák által elkövetett bűncselekmények, nem is elenyésző számban, de az már tévutakra vezető hozzáállás, ha minden felderítetlen bűnügyhöz eleve így állunk hozzá, és előítéleteink alapján szűkítjük le a lehetséges elkövetők körét. A törvény részéről ez túlkapásokhoz vezethet, az igazi tettes számára pedig további bűncselekményekre adhat lehetőséget.

Na de be is fejezem, mert sejtem, hogy értjük mi egymást, nem két malomban őrlünk, és még a filmről alkotott véleményünk sem áll túl messze egymástól.

A meztelenség. A közelmúltban írt valaki egy kommentet az egyik poszt alá (már nem emlékszem, melyik volt az), hogy „már megint gusztustalan férfiseggeket kell nézni”. (Nem engedtem ki az oldalra.) Semmi bajom nem volt és most sincs azzal, hogy ő ezen felháborodik, leginkább a „kell” szót nem értettem. Nem kell semmit tenni, amit ő nem akar. A meztelenségre mindig van külön figyelmeztetés, tehát az már az ő személyes döntése, ha annak ellenére is kattint, mert nem én kényszerítem rá a számára kellemetlen látványt, hanem ő AKARJA látni, ha a kattintás mellett dönt. Hosszas eszmecsere folyt köztünk erről egy másik társblogban (innen ugyanis kitiltottam, pedig az ilyesmi nem jellemző rám, összesen két ilyen eset történt), tipikusan a süketek párbeszéde. Semennyit nem közeledtek az álláspontok, de bármilyen ridegen hangzik is ez, számára is le kellett szögeznem, hogy nyilván nem én fogok elmenni a saját blogomból, ha nem vagyunk egy hullámhosszon a tematikát vagy az illusztrációkat illetően.

P. S.: Én is hajlok arra, hogy Tomasina asszonyt természetes állapotában látjuk, de ha tévedek, azt azért mégis kijelenthetjük, hogy a plasztika nincs túltolva.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.12.11. 00:43:42

@Androsz:

"a Hófehérkében a királyfi csókja is szexuális abúzus és nekrofília"

A Csipkerózsika lesz az szerintem... :)

És vannak, akik ezt komolyan is gondolják.

"a közelmúltban egy fiatal magyar írónő Az aranyemberen akadt ki, hogy milyen idejétmúlt női viselkedésformákat tartalmaz"

Véletlenül nem Karafiáth Orsolya volt az?

osbehemot 2022.12.11. 09:10:12

Jó kis írás, de nem bírtam ki, hogy ne szóljak, mert Jeana TomasinÓt rendszeresen TomasinÁnak írjátok. Tudom, hogy nem világsztár "csak" egy Playboy-modell hasonlóan Ola Rayhez, de azért na. Ezt a Bronson-filmet még nem láttam, de mindenképpen pótolom.

Érdekes kérdés az önbíráskodás és a jó-rossz közti különbség elmosódása, amiről itt szó volt, de én nem látom negatívnak ezeket a fajta figurákat. A Piszkos Harryt író John Milius szerint a társadalom értékrendje szinte mindig rossz, mert az valójában a bürokraták értékrendje. Harry Callahan viszont valóban azt teszi, ami erkölcsileg helyes. Néha át kell lépni a törvényen, hogy az igazság érvényesülhessen. Én ezt látom ezekben a filmekben.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.12.11. 09:28:21

@osbehemot:

Szia, üdv a blogon, köszönöm a hozzászólásodat.

Amit az igazságosztó filmekről írsz, abban neked is igazad van, és persze Androsz barátunknak is. Nem is annyira vita van közöttünk ez ügyben, mint inkább a nézői attitűdöt ítéljük meg kicsit másképp, vagyis hogy a közönség mennyire képes arra, hogy különbséget tegyen film és valóság között.

A Playboy-modellt szívesen látjuk a blogban, semmiféle lenézés nincs iránta csak azért, mert ő elsősorban modell. Hogy a nevét következetesen Tomasinának írtam, annak az az oka, hogy a film végi stáblistán is így szerepel, és az alapelv a blogban, hogy az adott filmben használt nevet veszem át, még akkor is, ha általában csak elírásról van szó. Tettem ezt Travoltáné esetében is, aki ekkor még Palzis volt, és nem Preston, bár azt is leírtam, ahogy a modell hölgynek is leírtam a jelenlegi nevét, ami viszont már se nem Tomasina, se nem Tomasino, hanem Keough, a Wikipédián is ezzel a névvel van szócikke. (Első férje volt Tomasino.)

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.12.11. 09:36:10

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

Hófehérke, Csipkerózsika, Hamupipőke... Igazából csak celebhölgy mindegyik, könnyű összekeverni őket. :)

Nem Karafiáth Orsolya volt az az írónő, bár el tudom képzelni, hogy hasonló véleményen van. Nem jut eszembe az írónő neve, de igazából nem is érdekes, mert maga a jelenség az érdekes, hogy mindezt olyasvalaki vetette fel, akiről jómagam a hivatása miatt azt gondolnám, kicsit cizelláltabban lát rá a dolgokra, mint egy átlagember.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.12.11. 11:57:21

@osbehemot:

"Néha át kell lépni a törvényen, hogy az igazság érvényesülhessen."

A nézőnek könnyű dolga van, hiszen teljes bizonyossággal tudja, hogy a delikvens bűnös, így könnyű szívvel elnézi a nyomozónak, ha a jó cél érdekében pl. hamis bizonyítékot kreál. Csak kissé bonyolítja a dolgot, ha ily módon olyan bűnért juttatja börtönbe, amelyet el sem követett, csak mert a ténylegesen elkövetett bűnt nem lehet rábizonyítani. Mindezeket a néző azért fogadja el, sőt helyesli, mert ő ismeri az igazságot.

S a valóságban tényleg ritka a hamis bizonyítékok elhelyezése (plant evidence). Gyakoribb ezzel szemben az, hogy a gyanúsítottat mentő bizonyítékokat tüntetik el a talán csak vélt igazság érdekében. Alig telik el hónap, hogy ne olvasnán arról, hogy az USA-ban - ugyan hol máshol? - akár több évtized után kiengedtek valakit a börtönből, miután kiderült, hogy az eljárás során eltüntettek őt mentő bizonyítékot. És ezek csak a durvább esetek, a kisebbekből nem lesz hír.

osbehemot 2022.12.11. 15:31:14

@Field64: Azt mondod, a stáblistán Tomasinának írták, ebben az esetben én kérek elnézést. Csak azért akadékoskodtam, mert jól ismerem a Playboy-modelleket főleg a 80-as, 90-es évekből, és én így tudtam a nevét. Azt nem is gondoltam, hogy lenéznétek őt.

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Ezt a filmet nem ismerem, de a leírásotok alapján itt másról van szó. A Piszkos Harryben viszont mindenki tudta, ki a tettes, mégse tudták a törvényt betartva kezelni.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.12.11. 15:39:12

@osbehemot:

Semmi gond, sőt én köszönöm a kiegészítést, mert így teljes a kép, hogy letisztázzuk, hogy hiába Tomasina van a stáblistán, a hölgy neve helyesen bizony Tomasino volt. Ezt talán tényleg egyértelműbbé kellett volna tennem a szövegben, és most pótolom is.

Egyébként amikor aktot kerestem róla, én is Tomasino néven találtam meg, ezért is teszteltem le a stáblistát magán a filmen is, hogy ott tényleg Tomasina van-e, ahogy az IMDb is figyelmeztetett rá.

Az igazságosság témájában is én kavartam meg kicsit a dolgokat, mert az erkölcsi kifogásaim fejtegetése miatt kicsit olyan színezete lett a dolognak, mintha magát a filmet is elutasítanám, pedig erről nincs szó. A film egy teljesen nézhető darab a nyolcvanas évekből, talán a legjobb Bronson Cannon-korszakából, de amit mint Kessler tesz, azt akkor sem tartom helyesnek, ha tudom, hogy igaza volt, mert a sztori első perctől egyértelművé teszi, hogy tényleg Warren a gyilkos.

osbehemot 2022.12.11. 19:10:35

@Field64: Megértem az álláspontodat, viszont én még nem láttam a filmet, így nem tudok róla nyilatkozni. Ha valóban csak sejtései vannak Bronsonnak, ki a gyilkos, akkor szerintem se helyes, amit tesz.
süti beállítások módosítása