A szocialista román filmgyártás legnagyobb sztárja egyértelműen Florin Piersic volt, ámbár a Ceaușescu-korszakban szó sem lehetett a nyugati sztárrendszer meghonosításáról. Piersic népszerűségében jellemábrázoló tehetsége mellett előnyös fizikai adottságai is nagy szerepet játszottak. Ideális szereplője volt a nacionalista célzatú történelmi szuperprodukcióknak, melyek többsége Magyarországra is eljutott: Vérrel megpecsételve (1965), Traianus oszlopa (1968), Harc Rómáért (1968), Vitéz Mihály (1971), Nyestfiak (1974). Kiemelkedően sikeresek voltak a betyárfilmjei. Jelentős színházi karriert is a magáénak mondhat, Budapesten is vendégszerepelt. Kolozsvárott született, erősen kötődik az erdélyi kultúrához, mindig nagy szeretettel és tisztelettel beszélt erdélyi pályatársairól. Második felesége Széles Anna színművésznő volt. Noha a Ceaușescu-rendszer bukása után Piersic már kevesebbet filmezett, hatalmas népszerűsége töretlen maradt. 2005 decemberében a „Minden idők legjobb román színésze” címmel tüntették ki. 2006-ban a román tévénézők a 100 legnagyobb román személyiség közé választották, az 51. helyre. Az alábbi életrajzban elsősorban azokkal a filmjeivel foglalkozom részletesebben, amelyeket Magyarországon is bemutattak.
FIGYELEM! Az alábbi életrajz egyes illusztrációi női meztelenséget ábrázolnak. Csak 18 éven felüli és az ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!
A KEZDETEK
Florin Piersic román színész 1936. január 27-én született Kolozsvárott. Szülei – Ștefan Piersic állatorvos és Vera Paşcanu, egy teológus és egyetemi tanár lánya – bukovinai származásúak voltak. 1929-ben született nővére, Lucica a Prut folyóba fulladt. (Az erre vonatkozó források ellentmondóak: van, ahol az olvasható, hogy a lány tizenöt éves volt a tragédia idején. A Piersic családdal foglalkozó weboldal 1941-ről tud, amikor Lucica tizenkét esztendős volt. Maga Florin nemrég megjelent életrajzi könyvében 1942 őszére datálja a tragédiát, amikor a nővére tizenhárom éves volt.) Piersic Corlatában, Pojorâtában, Cajvanában, Cernăuțiban és Kolozsvárott töltötte a gyermekkorát. Az iskolában gyakran és nagy sikerrel szavalt verseket, ennek ellenére nem színésznek, hanem állatorvosnak készült, apja hivatását akarta folytatni. Barátai rábeszélték, hogy jószerivel csak tréfából menjen el a Színház- és Filmművészeti Intézet kihelyezett felvételi vizsgájára. A felvételi bizottságot a nagy tekintélyű színésznő és rendező, Elena Negreanu vezette. Florin elment, és elszavalta George Coşbuc Az őrült asszony című versét. Néhány nappal később tudta meg, hogy átment a vizsgán, és várják az intézmény bukaresti központjába, ahol 1953 és 1957 között tanult. Vizsgaelőadása Ibsen színdarabja, a Peer Gynt volt.
Florin Piersic Az ördög és tanítványa című G. B. Shaw-darab főszerepében
A SZÍNPADI SZÍNÉSZ
Sikeres filmszínészi karrier ide vagy oda, Piersic számára mindig is a színház volt az örök szerelem. Számos nagy szerepet játszott az évtizedek során, elsősorban anyaszínházában, a bukaresti Nemzeti Színházban. Itt 1959-ben debütált G. B. Shaw Az ördög és tanítványa című darabjának főszerepében, majd olyan nevezetes színművek vezető szerepei következtek, mint az Optimista tragédia (Vszevolod Visnyevszkij), az Egerek és emberek (John Steinbeck) és az Orfeusz alászáll (Tennessee Williams). A Steinbeck-darabban több mint kétszázötvenszer alakította Lennie Small szerepét. Az előadás eljutott Budapestre is, amire Piersic így emlékezett vissza: „Az előadás után éppen a maszkomat mostam le, mikor bejött az öltözőbe Gábor Miklós. Érdeklődött, hogy ki játszotta a bolond fiút. Mikor rám mutattak, annyit mondott: »Nagyon jó, nagyon szép. Gratulálok«. Higgyék el, ez volt a legnagyobb elismerés, amit kaphattam. Ha az embernek a példaképül választott, tisztelt valaki ilyen őszintén és melegen gratulál, annál nincs nagyobb elégtétel.” Lelkes kritikákat kapott A félkegyelmű című Dosztojevszkij-mű Miskin hercegéért is. Erről annak idején a következőket mondta: „Valahányszor módomban van felvenni Miskin maszkját, mintha újjászületnék. Nincs szebb, nagyobb elégtétel, mint figyelmes, érdeklődő publikumnak játszani. Miskint különben nemcsak odaadással kell alakítani, hanem kegyelettel is, hiszen valaha Gérard Philippe nagy szerepe volt...” Piersic kulcsszerepeket formált meg Eugene O’Neill Amerikai Elektra, Friedrich Schiller Stuart Mária és Wilhelm Meyer-Förster Heidelbergi diákélet című darabjaiban, és Gábor Miklós után ő is eljátszhatta Hamletet Shakespeare drámájában. Híres alakítása volt az Indián a Száll a kakukk fészkére színpadi változatában. Nagy hatást tett rá Paul Everac (Petre Constantinescu álneve) Ioviță könyve című művének főszerepe: „Szeretem Iovițăt, s mondom, jó lenne, ha legalább tíz százalékban olyan lehetnék, mint ő. De biztos, hogy egész életemre kihatott. Mert ez egyike e mesterség csodáinak: a szerepek nyomot hagynak a színész lelkében.”
Pusztai bogáncsok (1957)
A FILMSZÍNÉSZ
Pusztai bogáncsok
Igényes és sokoldalú színházi karrierje ellenére Piersic elsősorban a filmjeinek köszönhette hatalmas romániai népszerűségét. Előnyös külseje vitathatatlan tehetséggel párosult, így a legkülönbözőbb műfajú filmekben is megállta a helyét, és nem szürkült el akkor sem, ha éppen nemzetközi sztárokkal került össze egy-egy koprodukcióban. A közönség különösen a romantikus színezetű, kalandos betyárfilmek hőseként, a szegények védelmezőjeként imádta, egyenlőségjelet téve a filmszerepek és a színész valódi személyisége közé. Piersic nem is okozott csalódást lelkes rajongótáborának, mert még ezekben a felszínes közönségszórakoztatásnak elkönyvelt alkotásokban is arra törekedett, hogy hiteles figurákat formáljon meg, és alakításai ne a külsőségekre épüljenek. Egy román–francia koprodukció, a Pusztai bogáncsok (1957) volt az első filmje, amely Panait Istrati magyar nyelven is olvasható kisregényéből készült Louis Daquin és Gheorghe Vitanidis rendezésében. A történet a huszadik század elején játszódik, és egy parasztfiú (Nuta Chirlea) kálváriáját meséli el az 1907-es parasztlázadás előestéjén. Florin játszotta Tănasét, azt a fiatalembert, aki szerelme helyett egy bojár által megbecstelenített lányt vesz feleségül, mert ígéretet kap a bojártól arra, hogy cserébe eltörli családja adósságát, sőt földet és jószágot is kap tőle. „A tehetséges Florin Piersicből (Tănase) jelentős filmszínész válhat” – írta Halász Anna az Előre című lap filmkritikájában 1958. március 14-én. A filmet Romániában 2 364 928 néző látta, és benevezték az 1958-as cannes-i filmfesztiválra is. Florin hét évvel később már sem a filmmel, sem saját magával nem volt igazán elégedett: „Már nem hat rám úgy, mint annak idején, őszintén szólva, csupán egy jelenete tetszik még most is nekem: a mulatás. Ennek forgatásánál feledkeztem meg először a felvevőgépről, s játszottam igazán természetesen.”
Jelenet a Közel a naphoz (1961) című filmből
Közel a naphoz
A világhírű román animátor, Ion Popescu-Gopo Királylány a nyereségem (1959) című rövidfilmje szerepelt az 1960-as cannes-i filmfesztiválon, 1962-ben pedig Mar del Platán megkapta a legjobb ifjúsági filmnek járó díjat. A parodisztikus tündérmese az animációt élő szereplőkkel társította, Piersicet pásztorként láthattuk. Savel Stiopul drámája, a Közel a naphoz (1961) egy fiatal parasztfiúról szól, aki kiváló acélmunkás szeretne lenni, ám nem könnyű megtalálni a helyét az „acélemberek” közösségében, és rátalálni a magánélet boldogságára is. A rendező így nyilatkozott az elképzeléseiről: „Az volt a célunk, hogy bemutassuk napjaink élenjáró munkástípusát, aki ismeri a korszerű technikát, művelt, alaposan felkészült elméletileg és gyakorlatilag, s aki a szocialista versenyben mindig kitűnik. Ábrázolni akartuk egy nagy ipari központ (Vajdahunyad) mai életét.” Az öntödei jeleneteket a Vajdahunyadon (Hunedoara) épült kohászati művekben forgatták: a létesítmény akkoriban a román ipar egyik büszkesége volt, az 1990-es évektől azonban hanyatlásnak indult, a termelés is jelentősen visszaesett. A hitelesség érdekében a színészek elsajátították az acélöntők mesterségét, Florin Piersic például bizonyítványt is kapott az üzem vezetőségétől: harmadosztályú acélöntőnek minősítették. Kuriózum, hogy az egyik jelenetben a Piersic által játszott Petre és kedvese, Livia (Vasilica Tastaman) felkeresik a várat, amelyet a Hunyadi család építtetett, és Mikszáth Kálmán „a várak királyá”-nak nevezett. A filmnek 1 439 667 nézője volt, ám nem tartozik a román filmművészet kiemelkedő darabjai közé. A fel nem használt anyagok alapján Flăcăul și focul (1960) címmel egy kisfilm is készült hozzá, amely az acélmunkások küzdelmes életét mutatja be.
Iurie Darie az Elloptak egy bombát (1962) című filmben
A Gopo-filmek
A Drum nou (1961) című szkeccsfilm után egy újabb Gopo-opusz következett, a direktor első egész estés filmje, az Elloptak egy bombát (1962). A film magyar operatőre, Horváth István így nyilatkozott az alkotói szándékokról: „Remélem, a filmnek sikere lesz és eléri célját: hatásosan hozzájárul ahhoz a harchoz, amelyet az emberiség folytat a nukleáris háború megelőzéséért, a béke megvédéséért.” Az 5 032 000 lejből fekete-fehérben forgatott, párbeszédek nélküli film nagy sikert aratott Romániában, ahol 2 006 053-an látták. Nemzetközi visszhangja is kedvező volt, vetítették az 1962-es cannes-i filmfesztiválon is. A történet egy gyanútlan fiatalemberről szól, akinek különös véletlenek folytán egy olyan bőrönd kerül a birtokába, amely egy atombombát rejt. Ezt számos gonosz hatalom próbálja megszerezni tőle… A fiatalember a Homo sapiens szimbóluma is egyben. A legmegfelelőbb színész megtalálásához Gopo minden jelölttel ugyanazt a jelenetet vette fel. Iurie Darie tűnt a legalkalmasabbnak, aki korábban főleg amorózókat játszott. Florin Piersic az egyik bandita szerepét kapta. A Film Színház Muzsika kritikusának, Geszti Pálnak nem tetszett Gopo munkája: „…csalódást keltő mű, amely balul sikerült kísérletet tesz a filmburleszk, a politikai szatíra, a békeharcos mondanivaló és a gengszterfilm-paródia elegyítésére.” Ábel Péter a Népszabadság hasábjain árnyaltabban fogalmazott: „Rengeteg ötlet, mulatságos »gag« zsúfolódik össze a másfél órányi történetbe; annyi, hogy szinte már sok is a jóból. Sok, mert ami képtelenséghalmazt a rajzfilm dramaturgiája elbír, azt a valósághoz ezernyi szállal kötözött játékfilm nem bírja. A líra és a burleszk, a harcos politikum, a szatíra más-más vegyjelű alapanyaga ez esetben nehezen illeszkedik össze; olykor éppen egymás hatását semlegesítik.”
Florin a Mese a fehér mórról (1965) főszerepében
Gopo és Piersic harmadik közös filmje, a Pași spre lună (Lépések a Hold felé, 1964) főhőse, a holdutazásra készülő ambiciózus asztronauta (Radu Beligan) egy elektromos hiba miatt visszakerül az emberiség őstörténetébe, és végigjárja az evolúciós folyamat minden fontosabb állomását. Közben találkozik azokkal is, akik már jóval előtte a holdutazásról ábrándoztak, mint például Leonardo da Vinci. Florin alakította az antik mitológia egyik hősét, Prométheuszt, aki ellopta az emberiség számára a tüzet. Az istenek azzal büntették vakmerő cselekedetéért, hogy a Kaukázus egyik sziklájához láncolták, ahol egy sas mindennap a máját marcangolta, amely mindig visszanőtt. Büntetésének időtartama harmincezer év lett volna, ám a legendás Héraklész harminc évvel később kiszabadította. Prométheuszt tartják a civilizáció atyjának. Gopo ezúttal is egy szöveg nélküli filmet alkotott – mindössze egy olasz nyelvű dal hangzik el –, melynek forgatása 1963. április 18-án kezdődött, és június 30-án ért véget. A teljes büdzsé 3 900 000 lej volt. A közönségsiker ezúttal sem maradt el, 1 789 345 néző váltott jegyet a filmre. A Mese a fehér mórról (1965) Ion Creangă 1877-es tündérmeséje, a Fehér szerecsen parodisztikus adaptációja, melyben ezúttal Piersic játszotta a főszerepet, a mesebeli király legkisebb, kicsit szemtelen fiát. Nem volt próbafelvétel: megnyerő, sportos külseje alapján választották ki.
Jelenet a Mese a fehér mórról (1965) című filmből
A forgatás 1965. március 9. és április 26. között zajlott. A 3,7 millió lej költségvetésből ezúttal egy színes film készült. Piersic számára a medvével forgatott jelenet volt a legemlékezetesebb: „Egy reggel megjelent a műteremben egy állatszelídítő. Vállamra tette a kezét, s azt mondta, hogy elhozta a verekedőpartneremet. Akaratlanul is megborzongtam egy kicsit. Forgatócsoportunk felkészült a filmezésre. Gopo, Septimiu Sever [szintén a film szereplője, Florin egyik legjobb barátja], Grigore Ionescu, az operatőr s a többiek bátorítottak engem, de közben igyekeztek minél messzebbre elhúzódni a medvétől. Ionescu megtett minden óvintézkedést: egy kis ablakocskán keresztül készítette a felvételt. A medvével csak én maradtam egyedül, s időnként hallottam az idomító hangját: »Viselkedj jól, Ţucu!«. A jelenetet már láthatták a moziban. Egyesek talán nevettek is rajta, de én a felvételnél egyáltalán nem nevettem. Inkább reszkettem...” A Mese a fehér mórról kiugró sikert aratott, 4 228 784 néző látta, és az első másfél évben 6 millió 307 ezer lej bevételt hozott. Noha a film a 4. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon is kedvező fogadtatásban részesült, mégis kivonták a hazai forgalmazásból, mert az egyik női főszereplő Ceaușescu elődje, Gheorghe Gheorghiu-Dej lánya, a renitensként elkönyvelt Lica Gheorghiu volt, és az új pártvezetés mögöttes jelentéstartalmat tulajdonított a film bizonyos szövegeinek is.
Pavel Minski szerepében a Vérrel megpecsételve (1965) című filmben
Vérrel megpecsételve
Sergiu Nicolaescu mellett Mircea Drăgan volt az a rendező, aki nemcsak művészfilmeket, hanem nagy tömegeket vonzó, monumentális szuperprodukciókat is alkotott. Első ilyen munkája, a kétrészes Vérrel megpecsételve volt az első szélesvásznú román film, melynek elkészítése 13 300 000 lejbe került. Az előkészületi munkák már 1960-ban megkezdődtek. Az irodalmi hátteret Mihail Sadoveanu történelmi regénye, a Neamul Șoimăreștilor (A Șoimărescu nemzetség) szolgáltatta. Alexandru Struțeanu és Constantin Mitru írta a forgatókönyvet, amelyet többszöri módosítással csak Sadoveanu 1961. október 19-én bekövetkezett halála után fogadtak el. A forgatás 1963. december 7-én kezdődött, és 1964. augusztus 21-én fejeződött be. Tudor Șoimaru szerepét Ilarion Ciobanu kapta, egy hónap után azonban Mihai Boghiță lépett a helyére. Piersic egy litván nemest alakított, Pavel Minskit. A történet a XVII. század elején játszódik, amikor Moldvában Ștefan Tomșa uralkodott, aki a nép támogatását élvezte, mert szembeszállt a kiskirálykodó bojárokkal. Drăgan azt nyilatkozta, hogy el akar térni a történelmi filmek hagyományaitól, melyek lényege, hogy idealizálják a múltat és a történelmi személyiségeket, és ezáltal sematikussá teszik őket. A sors iróniája, hogy úgy a román, mint a magyar kritikusok később azt kifogásolták, hogy a film lényegében csak illusztrálja a minden szempontból komplex regény történéseit. Elismerést kapott azonban Constantin Simionescu a korhű díszletekért, valamint a két operatőr, George Cornea és Aurel Samson a színpompás operatőri munkáért. Utóbbiaknak nem volt könnyű dolguk, mert a számukra új Eastmancolor technika átlagon felüli színérzékenysége technikai nehézségeket is okozott. Az ellentmondásos kritikai fogadtatás ellenére a Vérrel megpecsételve a román filmtörténet egyik legsikeresebb produkciójának számít: 13 046 101 néző látta, és ezzel az eredménnyel az ötödik helyet foglalja el a leglátogatottabb román filmek listáján. (A rangsor élén, valamint a harmadik és a negyedik helyen egy-egy Sergiu Nicolaescu-film áll.)
Veszélyben az alagút (1966)
Veszélyben az alagút
Az íróként sem ismeretlen Francisc Munteanu rendezte az első szovjet–román koprodukciós filmet, melyet Magyarországon Veszélyben az alagút (1966) címmel mutattak be. (Az imperialisták ármánykodásainak köszönhetően volt olyan magyar lap, amely a hazai bemutató kapcsán román–francia koprodukcióként említette a művet.) A második világháború idején játszódó történet öt férfiról és egy nőről szól, akik életük árán akadályozták meg, hogy a visszavonuló német csapatok felrobbantsanak egy alagutat a Dél-Kárpátokban. Florin alakította az egyik hőst, a vagány román mesterlövészt, aki virtuskodik szovjet bajtársával, ám végül kettőjük ügyessége menti meg az alagutat. Jól fogadták a kritikusok a közkedvelt énekesnő, Margareta Pâslaru játékfilmes szereplését. Eredeti hivatásának megfelelően egy énekesnőt játszott, akinek fontos szerep jut az eseményekben. Közben a negyvenes évek stílusában elénekel két tangót is, melyeket a művésznő állandó szerzőjének mondható George Grigoriu komponált. A Szeben megyében, valamint a Buftea és a Moszfilm stúdióiban forgatott filmet 3 133 733 román néző tekintette meg.
Balról jobbra: Guy Bedos, Jean Marais, Florin Piersic és Sydney Chaplin a Hét katona meg egy lány (1967) című filmben
Hét katona meg egy lány
1965. július 2-án a francia Franco-London Film és a Bukaresti Filmstúdió megállapodást kötött a Les Déguenilles (A rongyosok) című koprodukciós film elkészítésére Christian-Jaque rendezésében. December 12-én a rendezői megbízást ismeretlen okokból Bernard Borderie-nek adták át. Az Eastmancolor eljárással, Techniscope formátumban (2,35:1) készült film forgatása 1966. július 1-jén kezdődött, és október 1-jén ért véget. Nemcsak a rendező, hanem a cím is változott: Sept hommes et une garce (Hét férfi és egy kurva). A szocialista erkölcsök védelme érdekében a kurvából a román (és a magyar) címben lány lett. A történet a napóleoni háborúk idején játszódik, amikor a francia császár csapatai Észak-Olaszország felé tartanak. Hét francia katona elmarad a zászlóaljától, és egy olasz gróf lányával együtt az osztrák hadsereg hátába kerülnek. Megtudják az osztrákok haditervét, ám hogyan tudnák megmenteni az egyre távolodó zászlóaljukat? Borderie megnézett néhány román filmet, és azok alapján Florin Piersicet, Jean Lorin Florescut és Șerban Cantacuzinót választotta ki három fontos szerepre. Francia részről az akkor már ötvenhárom éves Jean Marais volt a produkció sztárja, míg a lányt az olasz Marilù Tolo formálta meg. Piersic a közelmúltban úgy emlékezett vissza, hogy bár hajlamos volt minden partnernőjébe ténylegesen is beleszeretni, Tolo nem volt az esete. A színésznő egyáltalán nem volt közvetlen, munkája végeztével mindig visszatért a szállodába, és nem barátkozott senkivel sem. Marais viszont barátságos volt, és őszintén meghatódott attól a nagy szeretettől, amellyel a román emberek – filmesek és egyszerű filmbarátok – fogadták. Új barátságokat kötött, és korát meghazudtoló fizikumának köszönhetően csak ritkán igényelt kaszkadőrt. Egy 2005-ös román tévéműsorban Piersic azt állította, hogy a homoszexuális Marais egy ízben közeledni próbált hozzá, és ő onnantól fogva hajlamos volt a kezével védeni a fenekét, hogy megvédje a „nem kívánt incidens”-től. A feltehetően csupán (olcsó) vicceskedésnek szánt anekdota azonban nem csak szerintem nem méltó egy nemzeti kincsként tisztelt művészhez. Maga a film egyébként Romániában többnyire elmarasztaló kritikákat kapott, ellenben a közönségnek tetszett, 7 547 339 néző váltott rá jegyet.
Florin Piersic és Borbáth Ottília a Bolondos vakáció (1968) című filmben
Bolondos vakáció
Az első és mindmáig egyetlen magyar–román koprodukciós filmet Bán Frigyes, a Talpalatnyi föld (1948) alkotója kezdte el forgatni Felhőtlen vakáció munkacímmel. Elképzeléseiről így nyilatkozott: „Könnyű, szórakoztató, vidám filmet akarunk csinálni. A Felhőtlen vakáció derűs vígjátéknak készül, de – fordítási nehézségek miatt – a vígjátékokban szokásos humort, szóvicceket, szellemes bemondásokat nem nagyon használhatjuk. Inkább a helyzetkomikumra építünk, de természetesen csak mértékkel! Elsősorban Románia táji szépségeit mutatjuk be, Magyarországból a Balatont és valami keveset Budapestről.” Bán egy autóbaleset miatt nem tudta folytatni a munkát, amelyet Makk Károly vett át tőle. Az egyik főszereplőt is lecserélték: Bárány Frigyest Sztankay István váltotta fel. A történet két szoknyavadász fiatalemberről (Sztankay és Ernyey Béla) szól, akik egy román lánynak (Ilinca Tomoroveanu) udvarolnak. Amikor a lánynak váratlanul haza kell mennie, a két ifjú vele tart… Makk állítólag elégedett volt a román színészekkel és az operatőrrel is: „Remekül megértjük egymást Sergiu Huzum operatőrrel, akivel nagyon össze is barátkoztunk. Élvezet vele dolgozni. Hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy »beleérezzen« a rendezői elképzelésekbe.” Piersic így látta a szerepét: „Kedves, vidám, fiatal tudóst alakítok a filmben, ez különben a tizenkettedik filmszerepem. Nem látszik rajta, hogy évszázadokban méri az időt, hogy műemlékek, méhlepte falak között éli életét. Szeretem a figurát, úgy érzem, közel áll hozzám... Nagyon hasznos és tanulságos külföldi kollégákkal forgatni. Véleményem szerint a koprodukciók egyik legnagyobb előnye, hogy újra meg újra meggyőződünk arról, [hogy] mi, színészek egyetlen nagy család tagjai vagyunk.” A Bolondos vakációt egyik országban sem fogadták jól a kritikusok. Makk sem kedvelte ezt az alkotását, Játszani kell című önéletrajzi könyvében nem is foglalkozott vele.
Sabinus szerepében a Traianus oszlopa című filmben
Traianus oszlopa
Nicolae Ceaușescu 1965-ös hatalomra kerülése után az állami ideológiában egyre nagyobb teret kapott az ún. dákoromán elmélet, amely azt kívánta bizonyítani, hogy a románok a dákok és a rómaiak (a Dáciát meghódító Traianus császár légionáriusai) utódai, s ezért több joguk van Erdélyre, az ősök földjére, mint az ott élő magyaroknak. Eme ideológia népszerűsítésére a hatvanas évek második felétől egyre több film készült, köztük Sergiu Nicolaescu alkotása, a Dákok (1966) és Mircea Drăgan filmje, a Traianus oszlopa (1968). A két filmnek még közös szereplői is vannak Decebal dák király (Amza Pellea) és a dák főpap (Emil Botta) személyében, mindazonáltal Drăgan cáfolta, hogy folytatást rendezne: „A Traianus oszlopa önálló rendezői felfogásban készül… Arra törekszem, hogy a történelmi cselekmény keretében lélektani filmet alkossak, amelyben elsősorban hőseim sorsát ábrázolom.” Bár a Drăgan-opusz hivatalosan román–nyugatnémet koprodukció, a nyugati szereplők nem az NSZK-ból, hanem Angliából (Richard Johnson) és Olaszországból (Antonella Lualdi, Franco Interlenghi, Amedeo Nazzari) érkeztek. A forgatókönyvet az ismert író, Titus Popovici írta. Liviu Popa díszlettervező elképzelései alapján építették meg a római tribunus, Tiberius székhelyét Brassótól körülbelül harmincöt kilométerre, Zernest közelében. A forgatás 1967. október 7-étől – kisebb megszakításokkal – 1968. május 2-áig tartott. A gyártási költség 19 395 369 lej volt. A román hadsereg statisztaként 6000 katonát és 1000 lovast bocsátott a produkció rendelkezésére. A film cselekménye a római és a dák nép harcáról, majd összeolvadásáról szól. Ennek szinte jelképe a Piersic által alakított Sabinus, aki visszavágyik Rómába, ám szerelemre lobban egy dák lány iránt. Noha az alkotókat több történész szakértő is segítette, még román szakemberek szerint sem teljesen hiteles a film. A Traianus oszlopa 10 508 376 nézőt vonzott odahaza, és ezzel minden idők legnézettebb román filmjeinek listáján a hetedik helyen áll.
Jelenet a Harc Rómáért (1968) című filmből
Harc Rómáért
1968-ban még egy ókori témájú román–nyugatnémet koprodukció készült keleti szomszédunknál, a Harc Rómáért. A film alapjául Felix Dahn négykötetes műve, a gót birodalom bukásáról szóló Ein Kampf um Rom szolgált. A forgatókönyvet Ladislas Fodor (Fodor László) írta. A rendező hivatalosan Robert Siodmak volt, a tásrendezők – Sergiu Nicolaescu és Andrew Marton (Marton Endre) – nevét nem tüntették fel a stáblistán. Nicolaescu évekkel később azt állította, hogy a főszereplő nyugati sztárok Siodmak leváltását követelték a producertől. A román rendező kijelentette, hogy akár egyedül is megrendezi a filmet, de a részéről elképzelhetetlen, hogy egy hatvannyolc éves mestert csak úgy kitegyenek a produkcióból. A hálás Siodmak állítólag egy karibi szigetet akart adományozni szolidáris román kollégájának, aki visszautasította az ajándékot. A nyugati sztárok között olyan hírességek voltak, mint Laurence Harvey, Orson Welles, Sylva Koscina, Harriet Andersson és Honor Blackman. Welles az egyik forgatási napon belezavarodott a szövegébe, amit szerinte a fején viselt túl nehéz korona okozott. Mérgében a földhöz vágta a kelléket. Nicolaescu felajánlotta, hogy másnapra szerez egy könnyebb koronát. Erre végül nem volt szükség, mert másnap a színész már tudta a szövegét, és nem szólt a korona miatt, noha észrevette, hogy nem cserélték ki. A hivatásos színészek mellett körülbelül tízezer statisztára is szükség volt. A film cselekménye a VI. században játszódik, I. Iusztinianosz bizánci császár uralkodása idején, amikor meghal a Rómát uraló gót király, Vitigis (Florin Piersic), és birodalmát a széthullás fenyegeti.
Otto Skorzeny szerepében a Felszabadítás című filmeposzban
Felszabadítás
Jurij Ozerov orosz rendező látta A leghosszabb nap (1963) és A halál ötven órája (1965) című nyugati szuperprodukciókat, és nehezményezte, hogy szó sem esett bennük a Szovjetunió döntő szerepéről a második világháborúban. Emiatt döntött úgy, hogy elkészíti a Felszabadítás című filmeposzt, melynek öt részét 1967 és 1971 között forgatták szovjet–német–lengyel–olasz koprodukcióban. A szovjet vezetés támogatta a produkciót, ugyanakkor erős kontrollt is gyakorolt fölötte. Az illetékesek ragaszkodtak például ahhoz, hogy az eposz a kurszki csatával induljon. Ezt azonban nem lehetett az eredeti helyszínen forgatni, mert a területet akkor még nem tudták teljesen megtisztítani a fel nem robbant világháborús bombáktól. A koprodukció miatt is szokatlanul nagy számú tanácsadó szólt bele a munkába, és gondot okozott az is, hogy az események számos szereplője még élt akkoriban, és egyáltalán nem volt mindegy nekik, hogy kik és hogyan személyesítik meg őket. Zsukov marsallt Ozerov fő tanácsadónak akarta megtenni, a marsall azonban a katonák és a pártvezetés körében is népszerűtlen volt. Ugyanakkor hozzájárult ahhoz, hogy Mihail Uljanov játssza őt, és nemhivatalosan többször is konzultált a direktorral. A filmnek Florin Piersic volt az egyetlen román szereplője, aki a Mussolini kiszabadításával híressé vált Otto Skorzeny SS-tisztet játszotta, aki mellesleg megszervezte Horthy Miklós fiának elrablását is. Ozerov megnézte a Veszélyben az alagút című filmet, és még 1966 augusztusában próbafelvételt készített a színésszel, aki így látta a figurát: „Nem főszerep, de aprólékos kidolgozást, gondos felépítést igényel és több szempontból is érdekes színészi munkára nyújt alkalmat. Érdekes maga az a tény is, hogy nem elképzelt figurát, hanem ismert, határozott életrajzi adatokkal rendelkező személyt kell megelevenítenem. Másrészt ez a szerep azt a feladatot is rója a színészre, hogy ne csupán egy bizonyos személyt, hanem egy bizonyos típust is igyekezzék alakítani. Maszkomat a rendelkezésünkre álló Skorzeny-fényképek alapján készítettük el, de világos, hogy nem csupán külső megjelenítésről van szó. Ezért, amikor a szerepre készültem, nemcsak Skorzeny fényképeit tanulmányoztam, hanem a személyére vonatkozó dokumentumokat is.” A Felszabadítás semmivel sem egyoldalúbb vagy hamisabb, mint a hasonló témájú nyugati filmek, ám azokkal ellentétben már kikopott a hazai filmes köztudatból.
Minden idők egyik legsikeresebb román filmje, a Vitéz Mihály (1971)
Vitéz Mihály
A Vitéz Mihály című filmet a román illetékesek 1966-ban jelentették be. A forgatókönyv Mihnea Gheorghiu Capul című drámáján alapult volna, a rendezésre Mihai Iacobot választották. Abban az évben nagy sikert aratott Sergiu Nicolaescu román–francia koprodukciós történelmi filmje, a Dákok, Titus Popovici forgatókönyve alapján. Ekkor született az a döntés, hogy a Vitéz Mihály gyártását 1968-ra halasztják, és a Popovici–Nicolaescu-párosra bízzák. Szóba került, hogy ismét a franciákkal dolgozzanak, ám a tárgyalások ezúttal eredménytelenül zárultak. Sergiu Nicolaescu a Román Kommunista Párt és a román filmesek képviselőinek 1968. május 25-i találkozóján előadta, hogy szeretne egy szerelmi jelenetet is filmre vinni a címszereplő és kedvese között. Arra hivatkozott, hogy a történelmi hősök is szerelmeskedtek, illetve a cseh és a lengyel filmekben a szerelmi jelenetek elfogadottaknak számítanak. Nicolae Ceaușescu azon az állásponton volt, hogy ha Vitéz Mihály szerelmi élete mellékes volt történelmi megítélésében, akkor azt a filmen is mellékesként kell kezelni. 1969-ben az amerikai Columbia Pictures jelezte, hogy négymillió dollárral beszállna a filmbe, és főszereplőket is javasolt Orson Welles, Laurence Harvey, Richard Burton és Elizabeth Taylor, illetve Kirk Douglas és Charlton Heston személyében.
Jelenet a Vitéz Mihály című filmből
Ceaușescu először beleegyezett, ám az utolsó pillanatban visszakozott. Nicolaescu szerint Popovici állt a dolog hátterében, aki félt attól, hogy az amerikaiak túlságosan beleszólnának a forgatókönyvbe. Harminckét díszlet épült a filmhez, tizenegyezer jelmezt készítettek, nem beszélve a különböző fegyverzetekről. Állítólag a címszerepre 128 jelöltet hallgattak meg, míg végül Amza Pellea mellett döntöttek. Szó volt arról, hogy maga Nicolaescu lesz a főszereplő, de ezt is Popovici torpedózta meg. Piersic alakította Preda Buzescut, Vitéz Mihály egyik bizalmi emberét. 240 színészre, 7000 statisztára, 700 lóra, 200 szekérre, 100 lógondozóra, 365 fős forgatócsoportra és 80 kaszkadőrre volt szükség a film elkészítéséhez. Forgattak Rómában, Bécsben, Prágában, Isztambulban, sőt Tuniszban is. A Vitéz Mihály bizonyos jeleneteit a bemutató előtt cenzúrázták, történelemszemléletét pedig román szakemberek is több ponton vitatták. Az opuszt 13 321 377 néző nézte meg, amivel minden idők harmadik legnézettebb román filmjének számít. Az első hazafias román történelmi szuperprodukció volt, amelyet nem vettek át magyarországi forgalmazásra.
Florin Piersic és Marga Barbu, a Betyárkapitány-filmek sztárjai
A betyárkapitány-filmek
Piersic egyik emblematikus alakítása a bátor és lovagias betyárkapitány, Anghel, akit három filmben személyesített meg, ámbár a Dinu Cocea rendezésében készült sorozat hat részből áll: Betyárok (1966), Szüzek elrablása (1968), A betyárok bosszúja (1968), A betyárkapitány (1971), Ralu hercegnő hozománya (1971), A betyárkapitány kincse (1971). Piersic az utolsó háromban szerepelt, továbbá a ráadásként forgatott, francia közreműködéssel megvalósult A betyárok lázadása (1972) című húszrészes sorozatban. A Cocea-filmek egyik forgatókönyvírója az állandó női főszereplő, Marga Barbu férje, Eugen Barbu volt, aki a divatos nyugati (főleg a francia) kosztümös kalandfilmek sémáiból építkezett. A neje által megformált Anita például az érzéki Angélique (Michèle Mercier) szolidabb verziójának tekinthető. Finanszírozási problémák miatt a három Piersic-mozifilm lényegében párhuzamosan készült 1970 nyarától tizenöt hónapon át. Eredetileg csak két filmről volt szó, de gazdaságosabbnak tűnt hozzávenni a harmadikat is, ami persze a forgatókönyvek átalakítását igényelte. A gyártási költségek az első rész esetében 4 255 000, a másodiknál 8 736 000, a harmadiknál pedig 5 180 000 lejt tettek ki. Kuriózum, hogy számomra ismeretlen okokból Piersic hangját mindhárom filmben Petre Gheorghiu Dolj szinkronizálta. A filmek közönségsikere ezúttal sem maradt el, a látogatottsági adatok az opuszok időrendjének megfelelően: 6 003 204, 4 816 097 és 3 667 742 fő.
Robbanás (1973)
Robbanás
Megtörtént eseten alapul a Robbanás (1973) című film, Mircea Drăgan alkotása. 1971. január 10-én a 3700 tonna ammónium-nitrátot szállító panamai hajó, a Vrachos emberi gondatlanság következtében kigyulladt. A veszélyes robbanástól tartva a személyzet elhagyta a hajót, ahol a tűz továbbterjedt. A várható detonáció Galac (Galați) városának pusztulásával fenyegetett. A román szakemberek huszonnégy órás áldozatos munkát végeztek, hogy megfékezzék a tüzet, és megakadályozzák a hatalmas károkkal fenyegető robbanást. Ioan Grigorescu ráérzett a történetben rejlő filmes lehetőségekre, és már 1971-ben megírta a forgatókönyvet, egy évvel az események után pedig Drăgan már forgatta is a filmet. Úgy is mondhatjuk, egy román katasztrófafilm készült, noha a műfaj még Nyugaton is csak akkortájt kezdett divatba jönni. A forgatáshoz a Vrachos roncsát használták, a hajót azonban Poseidonra keresztelték át. (Vicces érdekesség, hogy 1972-ben készült A Poszeidon katasztrófa című amerikai film is.) Utólag a román államnak kártérítést kellett fizetnie a hajótulajdonosok számára, akik ugyan nem fizették ki a mentési költségeket, a nemzetközi szerződések értelmében viszont szükség lett volna az engedélyükre a roncson való forgatáshoz. Természetesen az alkotók megváltoztatták az eredeti személyek neveit is. A filmben szerepelnek Galacon élő civilek, illetve ottani kaszkadőrök is. A Robbanásnak 3 059 666 nézője volt Romániában. Nyugaton is érdeklődést keltett, ezért folytatás készült hozzá Lángoló sivatag (1977) címmel, több ország koprodukciójaként.
Nyestfiak (1974)
Nyestfiak
Szintén Mircea Drăgan forgatta a Nyestfiak (1974) című történelmi drámát, amely Mihail Sadoveanu azonos című trilógiájának első részén alapul. Az opusz a magashídi csata (1475) 500. évfordulója alkalmából készült, akárcsak Drăgan következő munkája, a Ștefan cel Mare – Vaslui 1475. A film költségvetését 7,2 millió lejre becsülték. A forgatás 1973. május 11-én kezdődött, és november 30-án ért véget, ám e bő fél év alatt mindössze 61 forgatási nap volt. Már javában zajlott a vágás, amikor 1974 januárjában rövid pótforgatásra került sor. Menet közben világossá vált az is, hogy a kontinuitás érdekében bizonyos felvett jeleneteket a következő jubileumi filmbe kell beilleszteni. Az Ionuțot alakító Sebastian Papaiani számára csak jelmezteszt volt, próbafelvétel nem. Ezt maga a harminchét éves színész is furcsállotta, hiszen egy tizennyolc éves ifjút kellett alakítania. Drăgan azonban meggyőzte arról, hogy el tudja játszani a szerepet, pedig Papaiani még lovagolni sem tudott, pár nap alatt kellett megtanulnia. Piersic alakította Cristeát, Ionuț fivérét. A lipnici csatát nem lehetett eredeti helyszínen forgatni, mivel a terület akkoriban orosz fennhatóság alatt állt. A direktor megállapodott Mitók (Mitocu Dragomirnei) község vezetőivel a csatajelenet leforgatásáról. Több mint négyszáz helybeli és kétszáz iskolás statisztált, nem beszélve a Dobrudzsából érkező tatárokról, akiket a helyiek láttak vendégül. A produkció túllépte a tervezett költségvetést, 9 397 000 lejbe került. 5 917 483 néző tekintette meg, amivel minden idők huszadik legnézettebb román filmjének számít.
A különös ügynök két főszereplője, Florin Piersic és Violeta Andrei az Eu, tu, și... Ovidiu (1978) című filmben
A különös ügynök
Bukarestben egy új és fontos gyógyszert kísérleteztek ki. Erre nyugati cégek is felfigyeltek, amelyek sok mindenre képesek, hogy megszerezzék a titkos képletet. Vajon az ő embereik állnak a két vegyész, Viktor és Valentin halála mögött? Egy harmadik vegyészmérnök, a jóvágású George (Florin Piersic) is a hálójukba keveredik. Sikerül-e ép bőrrel megúsznia a veszélyes kalandot? Savel Stiopul bűnügyi filmjének alapjául Horia Lovinescu kortárs szerző egyik színdarabja, az Omul care și-a pierdut omenia szolgált. A forgatás 1974. január 21. és május 17. között zajlott, 3 661 000 lej költségvetésből. Az Edmond Deda és Harry Maiorovici által írt kísérőzene – melyet a Phoenix és a Roquri Negru együttes ad elő – Romániában klasszikusnak számít. A film két női főszerepét az erdélyi magyar színjátszás egyik nagy tehetsége, Sebők Klára és a román filmgyártás egyik legérdekesebb személyisége, Violeta Andrei alakítja. A román külügyminiszter, Ștefan Andrei feleségeként a gyönyörű Violeta kivívta a diktátorné, Elena Ceaușescu évekig tartó, engesztelhetetlen gyűlöletét. A reménytelenül csúnya Elena egyszerűen nem bírta elviselni maga körül a szép és elegáns nőket. A román titkosszolgálat vezetője, Ion Mihai Pacepa a Vörös horizontok című könyvében megírta, hogy a diktátorné parancsára le kellett hallgatnia a színésznőt, aki állítólag szívesen lépett félre daliás fiatalemberekkel. „Nézze meg az ember a kis lotyóját! A Párt egyik vezető beosztású emberét adja hozzá férjül, ő meg kacérkodik, és minden egyes Tarzannak letolja a bugyiját, aki rámosolyog!” – szörnyülködött Ceaușescu asszony, mindazonáltal a kedvencei közé tartoztak a Violetáról készült anyagok. Visszatérve a filmre: A különös ügynöknek 2 913 167 nézője volt, kritikai fogadtatása viszont negatívnak mondható.
Széles Anna és Florin Piersic A fiatalság elixírje (1975) forgatásán
A fiatalság elixírje
Az idős professzor már régóta keresi a fiatalság elixírjét, ám hasztalan kísérletezik mindenféle csodálatos löttyökkel, az eredmény elmarad. Egy napon azonban robbanás történik a laboratóriumban, a különböző folyadékok és kotyvalékok összekeverednek, s aki iszik ebből a koktélból, visszanyeri fiatalságát annak minden erejével együtt. Gheorghe Naghi alkotásának legfőbb tanulsága a régi sláger szövegével foglalható össze: „Nem az a fontos, az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal!” Florin így nyilatkozott a szerepéről: „A fiatalság elixírje érdekes, több szempontból is szokatlan feladat elé állít. Elsősorban azért, mert nem mindennapi kompozíciós, mondhatnám bizonyos mértékben fausti feladatot kell megoldanom. Ştefan Rotuna, a neves tudós ugyanis, akinek a szerepét alakítom, hetvenöt éves, így tehát a film számos jelenetében ennek megfelelő, remélem, jól sikerült maszkkal jelenek meg. Miután a tudós ivott az ifjúság varázsitalából, visszafiatalodik, és én ennek megfelelően, mai valómban lépek a felvevőgép elé. Másrészt szokatlan a feladat, mert ezúttal játszom először igazi vígjátéki szerepet. Erre már rég vágytam.” A történetnek egyébként van valós alapja: 1967-ben egy hetvennégy éves román professzor, Samuil Ceriu, azt állította, hogy feltalálta ezt a varázsnedűt, a szenzáció azonban csak hírlapi kacsának bizonyult. Bulvárérdekesség, hogy A fiatalság elixírjével kezdődött Piersic és partnernője, Széles Anna magánéleti kapcsolata.
Florin mint Pintea Viteazul A szegények kapitánya (1976) című filmben
A szegények kapitánya
Mircea Moldovan filmje, A szegények kapitánya (1976) Pintea Viteazul (1670–1703), a híres betyár legendáján alapul. Piersic így látta a szerepét: „Eddigi filmszerepeimtől eltérően az a feladat hárult rám, hogy fizikailag is, külsejében is megközelítsem ezt a népi hőst. Tanulmányoztam a Pinteáról fennmaradt lenyomatokat, átböngésztem a róla szóló irodalmat. Hajamat barnára festették, bajuszt növesztettem. A külső hasonlóság megteremtése persze csak az első és nem is a legfontosabb lépés volt. Hősömet belsőleg kellett megközelítenem. Arra törekedtem, hogy minél egyszerűbb eszközökkel, elmélyült játékkal érzékeltessem ennek a lényegében komor, talpig embernek a jellemét. Nehéz, de szép feladat volt. Úgy érzem, hogy még sohasem játszottam ilyen elmélyülten filmszerepet, még soha nem azonosultam ennyire filmbeli hőssel. Ezt számos tényező segítette elő. A nép ajkán ma is elevenen él Pintea emléke; dalok, balladák regélnek róla. Máramaros vidékének a népe a magáénak tudja őt. E népi hős sorsa, tragikus vége nagy hatással volt rám, őszintén megrendített.” A szegények kapitánya forgatása 1975. október 6. és 1976. január 7. között zajlott, javarészt Máramaros megyében. A legfontosabb történelmi tanácsadó Dumitru Almaș professzor (1908–1995) volt, a dalokat Nicolae Pițiş (Nicolae al lui Iacob) énekelte. A gyártási költségek 5 189 000 lejt tettek ki. A filmet Romániában 4 820 385-en látták.
A Lángoló sivatag (1977) mentőbrigádja
Lángoló sivatag
A Robbanás nemzetközi sikerének köszönhetően felmerült a folytatás gondolata, lényegében ugyanazzal a gárdával. (Florin ebben a filmben más szerepet játszik, mint az előzőben!) A forgatókönyvet ezúttal is Ioan Grigorescu írta. A cselekmény egy Abu Lambeth nevű fiktív szaharai helyszínen játszódik, ahol egy gátlástalan imperialista nagytőkés felrobbantja a birtokában lévő olajkutat, hogy megnövelje részvényei értékét. Nem számol azonban a román mentőcsapattal, amely a baráti segítségnyújtás jegyében érkezik a fejlődő országba, és minden ármánykodás ellenére végül sikerrel abszolválja a feladatot. A gyártást illetően elsőként a román származású olasz producer, Marius Mattei került képbe, aki Irakkal, Iránnal, Líbiával vagy az Egyesült Államokkal közös koprodukciót tervezett. A projektbe beszállt az amerikai Dick Randall is, akivel 1975. december 18-án írták alá a megállapodást, amely szerint a román fél ötmillió lejjel (250 ezer dollár) száll be a költségekbe. Cserébe Románia megkapta a szocialista országokra és Európára szóló forgalmazási jogot (Anglia és Olaszország kivételével), Randall pedig az amerikai, a kanadai, az ausztrál, a távol-keleti, valamint az angol és olasz jogokat birtokolta, a többin közösen osztoztak.
Jelenet a Lángoló sivatag (1977) című filmből
A nemzetközi forgalmazhatóság érdekében Randall nyugati szereplők szerződtetését szorgalmazta, akik közül az Oscar-díjas Ray Milland (A békabirodalom visszavág), valamint Woody Stroode, Stuart Whitman (Gyilkos macskanő Egyiptomból, Naiv hippilány a kannibál házában), Tony Kendall, William Berger (A ruha, amely minden nőből gyilkost csinál), Gordon Mitchell, Roberto Messina és Paola Senatore írt alá szerződést. A román főszereplők gázsija egységesen negyvenezer lej volt. Az Abu Lambethben játszódó jeleneteket Marokkóban forgatták, Mircea Drăgan visszaemlékezései szerint kaotikus körülmények között, mert az olasz partner szervezetlensége komoly nehézségek elé állította a román stábot. Romániában Mamaia és Năvodari térségében zajlott a munka. Florin Piersic és Paola Senatore szerelmi jelenetét állítólag két változatban vették fel: meztelenül a nyugati, és felöltözve a szocialista országok számára. Költségkímélő célzattal az ötvenhárom napra tervezett forgatást harminchárom nap alatt sikerült befejezni. A filmet 3 277 168 román néző látta. „Feltűnik például egy szőkére festett hajú fiatalember, aki percek alatt elhódítja a neokolonialisták Abu Lambethbe akkreditált bérencének szeretőjét, aki dizőz egy éjszakai helyen. Egyik intim jelenetükben egy igéző premier plán jóvoltából a fiatalemberről kiderül, hogy nemcsak a haját festi, de a szemöldökét is. Ezután megbeszélik, hogy mihelyt elalszik a kút, egymáséi lesznek. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a kút eléggé nehezen alszik el. Ellentétben a nézővel, aki már a film közepére igencsak ólomsúlyúnak érzi a pilláit” – írta a Film Színház Muzsika kritikusa.
Marga Barbu és Florin Piersic A türkiz nyakék (1986) című filmben
A Sárga Rózsa-filmek
A betyárkapitány Anghel és a szegények kapitánya, Pintea után Piersic egy harmadik betyárszerepet is elvállalt, Mărgelatut, akit 1980 és 1987 között hat filmben játszott. Ezek sorrendben: A csontok útja (1980), Fegyvercsempészek (1982), A Sárga Rózsa visszatér (1983), Az ezüstálarcos (1985), A türkiz nyakék (1986), Mindenért fizetni kell (1987). Az első három filmet Doru Năstase, a következő kettőt Gheorghe Vitanidis, a legutolsót pedig Mircea Moldovan rendezte. A magyar mozik a széria első öt filmjét vetítették, az utolsót talán azért nem, mert a magyar–román kapcsolatok akkor már a legmagasabb szinten is mélypontra kerültek. A történeteket ezúttal is A betyárkapitány-filmek szerzője, Eugen Barbu írta, különös tekintettel a nyelvi finomságokra, a női főszerepet pedig a felesége, a szép Marga Barbu alakította, aki itt már nem a főhős kedvese, hanem veszedelmes ellenfele. Piersic eredetileg Pană Grădișteanu bojár szerepét játszotta volna. A felkészülés részeként lefogyott, borostát és bajuszt növesztett. Amikor Eugen Barbu meglátta, felkiáltott: „De hiszen épp ilyennek képzeltem Mărgelatut!” (A Sárga Rózsa a kalandor álneve.) A figura olyan, akár egy spagettiwestern hőse: napraforgómagokat köpköd – ezt a szokást Piersic találta ki, nem Barbu írta meg –, és nyolccsövű fegyvere van, amelyet Năstase egy kiállításon fedezett fel. Florinnak tetszett a fegyver, szívesen meg is tartotta volna, de vissza kellett szolgáltatni a múzeumnak. A második filmben lépett be a sorozatba Mărgelatu barátja, a Nyúlszájú, akit Cseh Szabolcs, a legjelentősebb romániai kaszkadőr alakított. Olyan veszélyes attrakciókat hajtott végre, amilyenek akkoriban a nyugati filmekben sem fordultak elő. A figura annyira népszerűvé vált, hogy bár a cselekmény szerint a második rész végén meghal, a folytatásokban vissza kellett hozni. Romániában mind a hat rész jelentős sikert ért el, akárcsak Kínában, ahol nem forgalmaztak amerikai filmeket, ellenben boldogan fogadták az „amerikai stílusú” román kalandtörténeteket.
Florin (balra) a Volt egyszer egy úrlovas (1988) forgatásán
Volt egyszer egy úrlovas
A véletlen úgy hozta, hogy Piersic utolsó bemutatott filmje a román forradalom előtt egy magyar tévéfilm volt, Szőnyi G. Sándor Volt egyszer egy úrlovas (1988) című alkotása. Az ötvenes években játszódó történet hősnője Orsolya, a kétgyermekes, férjezett szépasszony (Sunyovszky Szilvia), akinek életében megjelenik egy izgalmas férfi, Tamás (Florin Piersic), és az asszony az új szerelem kedvéért elhagyja a családját. Tamás azonban nem hűséges hozzá… A tévéfilm alapjául Méhes György erdélyi író Orsolya című regénye szolgált, melyből maga a szerző írta a forgatókönyvet. Tamás szerepére nem volt megfelelőnek látszó magyar művész, ezért Szőnyi egy nyugatnémet színész szerződtetését fontolgatta. Méhes viszont Florin Piersicet ajánlotta, és a személyes találkozást követően Szőnyi is egyetértett vele. A magyar partnerek szeretettel fogadták román kollégájukat, aki miatt többször is át kellett ütemezni a gyártási tervet, mert Florinnak teljesítenie kellett egyéb irányú művészi kötelezettségeit is. A film jelentős részét Szilvásváradon forgatták. Az eredeti történet tragikus véget ért, Szőnyi azonban szorgalmazta, hogy Orsolya bocsásson meg Tamásnak. Sunyovszky Szilvia elképzelhetetlennek tartotta, hogy ez az asszony megbocsásson. Ezt a megoldást Méhes is elvetette, ám abba beleegyezett, hogy Orsolya életben maradjon. Nem döntött jól. A magyar kritikusoknak nem tetszett ez a befejezés, ahogyan igazából maga a film sem, amelyben szerintük a történelmi háttér elsikkad, az előtérben pedig egy idejétmúlt melodráma zajlik.
Ifj. Florin Piersic és édesanyja, Tatiana Iekel színművésznő
Magánélet
Florin Piersic háromszor nősült. 1962-ben vette feleségül Tatiana Iekel (1932–2017) színésznőt. Ismeretségük állítólag még 1958-ban kezdődött Párizsban. Gyermekük, a színész-rendező ifj. Florin Piersic 1968-ban született. 1974-ig tartó házassága alatt Tatiana mindössze egy filmben szerepelt, a férjével közös Robbanásban. Az asszony később úgy emlékezett, hogy Florin olyan férfi volt, akinek egész életében függetlennek kellett volna maradnia, mivel gyakorlatilag minden partnernőjébe beleszeretett. „Aztán az egyikbe annyira beleszeretett, hogy azt mondtam, jobb lesz, ha elválunk” – mondta Iekel egy interjúban. A román média szerint Florinnak viszonya volt Borbáth Ottília erdélyi színésznővel is, de az erre vonatkozó források elég zavarosak. Piersic összejött egy fiatal kolléganőjével is, Gabriela Vladdal. Tatiana helyét azonban nem Borbáth és nem Vlad foglalta el Florin életében, hanem a kolozsvári Széles Anna, akivel Piersic egy buszon ismerkedett meg. A művésznő akkor már közismert volt Romániában, sőt az Akasztottak erdeje (1965) című cannes-i díjnyertes filmnek köszönhetően nemzetközi hírnévre is szert tett. A mondás, miszerint egy férfit a gyomrán keresztül lehet meghódítani, ezúttal a visszájára fordult, mert Széles évekkel később azt mesélte, hogy Florin az édesanyja által készített szendvicsekkel hódította meg őt. Azt persze biztosra vehetjük, hogy a színész sármja és emberi tulajdonságai is sokat nyomhattak a latban. Piersic édesanyja szeretettel fogadta a magyar színésznőt, aki állítólag Florin fiatalon elhunyt nővérére emlékeztette őt.
Florin és egyik barátnője, Angela Similea énekesnő
A szerelmesek 1975-ben házasodtak össze. A következő évben megszületett a gyermekük, Dániel. Széles Anna nagyra értékelte, hogy a férje nem kívánta tőle, hogy feladja kolozsvári karrierjét. Igaz, Piersic sem akarta feladni a sajátját, amely viszont Bukaresthez kötötte. Mondhatni, távkapcsolatban éltek, ami Florinnak újabb félrelépésekre adott alkalmat. Felmelegítette kapcsolatát Gabriela Vladdal, ami egészen addig tartott, amíg a színésznő el nem költözött Izraelbe. Gabriela után egy újabb szerelem következett Angela Similea énekesnővel, a hetvenes-nyolcvanas évek román könnyűzenei csillagával. Similea úgy lépett be a Piersic házaspár életébe, hogy ő sem volt független: Jan Hilgen holland üzletember volt a férje. Az énekesnő önéletrajzi könyvében arra célozgatott, hogy ő és Florin egyaránt híres románok voltak, így tulajdonképpen összeillőbb párt alkottak, mint Piersic és magyar felesége. Florin nem tagadta, hogy szerelmes volt Angelába, de sohasem voltak olyan mélyek az érzései iránta, hogy el akart volna válni Széles Annától. A magyar színésznő kezdeményezte a válást, amelyet 1985-ben mondtak ki. Kétségtelen, hogy Piersic nem volt hűséges típus, ám mindegyik volt feleségének és szeretőjének barátja és támasza próbált maradni. Széles Annával is jó viszonyban maradt a válás után, és állítólag segítette őt az ügyintézésben, hogy a művésznő Magyarországra való áttelepülése – amely 1989-ben történt meg – ne húzódjon el túl sokáig. Egy személyes találkozásra a közelmúltban, 2022 decemberében került sor Bécsben, ahol Széles Anna épp meglátogatta az osztrák fővárosban élő fiát és annak családját. Florin az Idegenek az éjszakában című színdarabbal vendégszerepelt, és a nézőtéren ott ült a családja: volt felesége, fia és az unokái. „Lelkem művésze” – így nevezte Piersic a bécsi közönség előtt Széles Annát.
Florin és harmadik felesége, Török Anna
Florin Piersic 1993-ban házasodott harmadszor. Török Anna könyvelőt vette el, akit 1986-ban egy repülőút során ismert meg. Az asszony szerint csodálatos, de nem könnyű dolog a népszerű színész feleségének lenni. 2006-ban így nyilatkozott a férjéről: „Hiába hetvenéves, Florin egy nagyra nőtt gyerek. Az volt húsz évvel ezelőtt is, amikor megismertem, az lesz majd a mennyben is.” Török Anna elmondta azt is, hogy Florin nem hiúságból, ráncai eltakarására visel állandóan fehér sálat, hanem édesanyja emlékére, aki annak idején fehér sálak kötögetésével próbálta eltartani a családját. A bohém természetű színész nemcsak a filmvásznon, hanem a magánéletben is gáláns ember: volt feleségeiről is csupán jókat hajlandó mondani, és a közönsége iránti tiszteletből mindig ragaszkodik ahhoz, hogy fellépései előtt maga mossa ki elmaradhatatlan fehér sálját, fekete ingét és piros díszzsebkendőjét. A házaspárnak Kolozsvár mellett van egy nyaralója, a kert gyönyörű virágait Anna asszony gondozza.
Széles Anna és Florin Piersic
A Nicu Ceaușescu-incidens
Florin Piersic az erdélyi magyarok körében is nagy népszerűségnek örvend, elvégre Kolozsvárott született, mindig tisztelettel és szeretettel beszélt erdélyi és magyarországi magyar kollégáiról. Népszerűségét csak fokozta Széles Annával kötött házassága, ami miatt egy szájról szájra terjedő legenda hősévé vált. A sztori egyik változatát magam is hallottam, amikor 1985-ben Erdélyben jártam. A történet szerint a teljhatalmú diktátor elkényeztetett csemetéje, Nicu Ceaușescu szemet vetett a szépséges Széles Annára. A különböző változatokban a helyszín egy tengerparti bár, egy bukaresti étterem vagy a kolozsvári színház volt. Nicu meglehetősen faragatlan módon nyilvánította ki, hogy mit szeretne csinálni a színésznővel. A jelen lévő Florin természetesen felesége védelmére kelt, sőt állítólag tettlegességre is vetemedett a diktátorcsemetével szemben. Nicu elégtételt akart, és meg is kapta, de sunyi módon. A pribékjeivel úgy összeverette a színészt, hogy Piersicet külföldre kellett vinni, hogy plasztikai műtétekkel tüntessék el a verés nyomait. Magyarországra való áttelepülése után maga Széles Anna cáfolta ezt a legendát, és kijelentette, hogy soha nem találkozott Nicu Ceaușescuval. Szerinte vele nem foglalkozott különösebben a pártvezetés, mert nem politizált, és nem volt országosan ismert, így Elena Ceaușescunak sem volt oka féltékenykedni rá. Lehetséges, hogy ez így volt, mindazonáltal szerintem a legkedveltebb román színész feleségeként Széles Anna aligha tudott a háttérben maradni.
Nicu Ceaușescu, a dédelgetett diktátorcsemete (1951–1996)
A művésznő egy 1991-es újságcikkben felidézte a legenda alapjául szolgáló incidenst, amelyről Florin telefonon így számolt be neki. „Képzeld el, amint éppen a benzinkútnál álltam, a hátam mögött mikrofonba valaki bemondta: »Vidd már arrébb a szamaradat, a k. anyádat!«. Hirtelen kiugrottam a kocsiból, és teljesen feldúlt állapotban kerestem, hogy ki az, aki így mer káromkodni velem. Amint felrántottam az ajtót és kezdtem mondani, hogyan mered szidni az anyámat, abban a pillanatban vettem észre, hogy ki is ül a kocsiban. Nicu Ceaușescu volt. A mondatom lendületét lefékezni már nem tudtam, és így folytattam: »Te lehetnél a legnépszerűbb az országban, és gyerekkorodban örültél volna, ha egy autogramot kapsz tőlem.« Nicu is csak ekkor ismert fel. »Tekintsük ezt sofőrök közötti incidensnek« – mondta. De addigra már egy csomó ember vett minket körül. Beszálltam az autóba, én befejezettnek tekintettem a dolgot.” Nicu talán még a szüleinél is népszerűtlenebb volt Romániában felelőtlen életvitele, durvasága, modortalansága és féktelen alkoholizmusa miatt. Ha Széles Annát nem is inzultálta, a nőkkel szemben többnyire igen tiszteletlen volt. Erőszakosan teremtett kapcsolatot például Nadia Comăneci olimpiai bajnok tornásszal, aki épp előle szökött 1989-ben Magyarországra. A forradalom után Nicut letartóztatták, és húsz év börtönre ítélték, ám májzsugorodása miatt már 1992-ben kiengedték. Betegségébe négy év múlva halt bele.
Florin Piersic, a román közönség legnagyobb kedvence
FILMOGRÁFIA
* 2010: Spectacol aniversar Florin Piersic (tévéfilm)
* 2005: Lacrimi de iubire (tévésorozat)
* 2005: Eminescu versus Eminem
* 2005: Fix Alert
* 2004: Numai iubirea
* 2003: Donau, Duna, Dunaj, Dunav, Dunarea
* 1988: Volt egyszer egy úrlovas (tévéfilm)
* 1988: În fiecare zi mi-e dor de tine
* 1987: Mindenért fizetni kell (Totul se plătește)
* 1986: A türkiz nyakék (Colierul de turcoaze)
* 1985: Racolarea
* 1985: Az ezüstálarcos (Masca de argint)
* 1985: Rămășagul
* 1984: Galax, omul papusa
* 1983: O lebădă iarna
* 1983: A Sárga Rózsa visszatér (Misterele Bucureștilor)
* 1982: Fegyvercsempészek (Trandafirul galben)
* 1980: Visul unei nopti de iarna (tévéfilm)
* 1980: Rețeaua S
* 1980: A csontok útja (Drumul oaselor)
* 1980: Rug și flacără
* 1980: Arta apărării individuale
* 1979: A halál végső határa (Ultima frontieră a morții)
* 1978: Eu, tu, și... Ovidiu
* 1977: Tufă de Veneția
* 1977: Regăsire
* 1977: Războiul Independenței (tévésorozat)
* 1977: Lángoló sivatag (Cuibul salamandrelor / Dimensione giganti)
* 1976: A vöröshajú (Roșcovanul)
* 1976: A szegények kapitánya (Pintea)
* 1976: A bíróság elhalasztja a döntést (Instanța amână pronunțarea)
* 1975: A fiatalság elixírje (Elixirul tinereții)
* 1975: Ștefan cel Mare – Vaslui 1475
* 1974: A különös ügynök (Agentul straniu)
* 1974: Nyestfiak (Frații Jderi)
* 1974: Bălcescu (tévéfilm)
* 1973: Un August în flăcări (tévésorozat)
* 1973: Robbanás (Explozia)
* 1973: Ejtőernyősök (Parașutiștii)
* 1972: Aventuri la Marea Neagră
* 1972: La révolte des Haîdouks (tévésorozat)
* 1972: Ralu hercegnő hozománya (Zestrea domniței Ralu)
* 1971: A betyárkapitány kincse (Săptămîna nebunilor)
* 1971: Felszabadítás 3. rész: A fő csapás iránya (Osvobozhdenie: Napravlenie glavnogo udara)
* 1971: A betyárkapitány (Haiducii lui Șaptecai)
* 1971: Vitéz Mihály (Mihai Viteazul)
* 1970: Felszabadítás 2. rész: Áttörés (Osvobozhdenie: Proryv)
* 1970: Felszabadítás 1. rész: Lángoló ív (Osvobozhdenie: Ognennaya duga)
* 1969: Harc Rómáért 2. (Kampf um Rom II – Der Verrat / Bătălia pentru Roma II)
* 1968: Harc Rómáért (Kampf um Rom / Bătălia pentru Roma)
* 1968: Traianus oszlopa (Columna / Trajans Säule)
* 1968: Bolondos vakáció (Frumoasele vacanțe)
* 1967: Hét katona meg egy lány (Sept hommes et une garce / La primula rosa / Șapte băieți și o ștrengăriță)
* 1966: Veszélyben az alagút (Tunelul)
* 1965: Mese a fehér mórról (De-aș fi... Harap Alb)
* 1965: Vérrel megpecsételve / A Şoimaru nemzetség (Neamul Șoimăreștilor)
* 1964: Pași spre lună
* 1962: Celebrul 702
* 1962: Elloptak egy bombát (S-a furat o bombă)
* 1961: Drum nou
* 1961: Közel a naphoz (Aproape de soare)
* 1961: Flăcăul și focul
* 1959: Királylány a nyereségem (O poveste obișnuită... o poveste ca în basme) (rövidfilm)
* 1957: Pusztai bogáncsok / A Bărăgan bogáncsai (Ciulinii Bărăganului)
RÁADÁS
Mint arról fentebb szó volt, Florin hajlamos volt beleszeretni minden partnernőjébe, és egynémely félrelépése médianyilvánosságot is kapott. Hogy nyugati partnernőivel is gyarapította-e hódításai számát, azt nem sikerült kiderítenem, mindenesetre Európa-szerte ismert szépségekkel hozta össze a szerencséje.
A Hét katona meg egy lány (1967) női főszereplője, Marilù Tolo nem volt Piersic esete. Az olasz színésznő 1960-ban kezdett filmezni, és 1985-ben mondott búcsút a filmvilágnak. Főleg vígjátékokban, kalandfilmekben és krimikben foglalkoztatták, és ha kellett, ruhátlanul is a kamerák elé állt (vagy feküdt). És persze kellett...
A szintén olasz Antonella Lualdi – aki idén tölti be a 92. életévét! – az ötvenes-hatvanas évek egyik sokat foglalkoztatott színésznője volt. Noha főleg kommersz produkciókban tartottak igényt rá, tehetségét néhány művészfilmben is megcsillogtatta. Közel az ötvenhez döntött úgy, hogy bevállal néhány ízléses aktot a Playboy olasz kiadása számára
Olaszország volt a fő terepe az eredetileg horvát Sylva Koscina karrierjének is. Feltűnő szépsége jellemábrázoló tehetséggel párosult, így láthattuk olyan elismert mesterek műveiben is, mint például Federico Fellini, Mauro Bolognini és Pietro Germi. Képünkön Monica Vittivel (balra) látható A riszálás művésze (1970) című film topless párbajjelenetében
Férfi partnerei állítólag kifejezetten irigyelték Florint, hogy a Lángoló sivatag (1977) című filmben szerelmi jelenete is volt a szexi Paola Senatoréval. A művésznőnek sajnos ugyanaz a sors jutott, mint Karin Schubertnek és Lilli Caratinak: ígéretes filmes kezdet után – rossz magánéleti és szakmai döntései miatt – a nyolcvanas években pornográfiára kényszerült
ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?
Heinrich George: A kommunista náci
Karin Petersen: A meggyalázott szépség (18+)
Danielle Perez és Guilherme de Pádua: Csókoltat a halál (18+)
Zoja Fjodorova: Tilos a szerelem
Faye Dunaway: A munkamániás világsztár
Pia Zadora: A többszörös Arany Málna-díjas popsztár (18+)
Ena Begović: A halál négy keréken érkezik
Silvana Mangano: A neorealizmustól a dekadens drámákig
Tordai Teri nyugati (erotikus) filmkarrierje (18+)
Luc Merenda: A modellből lett akciósztár (18+)
Marc Porel: Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon! (18+)
Barbara Brylska: A lengyel Brigitte Bardot (18+)
Gojko Mitić és a keletnémet indiánfilmek
Oleg Vidov: Az orosz Robert Redford
Gina Lollobrigida: A világ legszebb asszonya
Jennifer O’Neill: Amerikai szépség
Joe Dallesandro: A biszexuális melegikon (18+)
Ornella Muti: A vágy titokzatos tárgya (18+)
Ramon Novarro: A némafilmektől a halálsikolyig (18+)
Ewa Aulin: A svéd, akinek nyoma veszett (18+)
Terence Stamp: A brit filmművészet állócsillaga
Julie Newmar: A tökéletes Macskanő (18+)
Iain Quarrier: A dandy vámpír bukása
Bartók Éva: Az elfeledett magyar világsztár
Karin Schubert: Pornósztár volt őnagysága (18+)
Jean Sorel: Az elfeledett szívtipró (18+)
100 éve született Ugo Tognazzi (18+)
Eleonora Giorgi: A félig magyar szexbomba (18+)
Danuta: Lengyel kebelcsoda a filmvásznon és a popvilágban (18+)
