LUZ DEL FUEGO

2024. április 22. 06:00 - Field64

Amikor Isaura nemcsak a láncait, hanem a ruháit is ledobta

A magyar televíziózás történetének egyik legnagyobb sikere volt a nyolcvanas évek második felében a Rabszolgasors című brazil sorozat. Az egész ország nézte hétről hétre a félvér rabszolgalány, a lelkesen klimpírozó Isaura megpróbáltatásait, akinek sorsa a harmincadik rész végére természetesen jóra fordult. Az eredeti szériában mindez száz rész alatt történt meg, de az európai nézők akkoriban még nem voltak edzettek a maratoni hosszúságú latin-amerikai szappanoperák terén, ezért a kontinensen egy rövidített verzió terjedt el. Brazíliában éles bírálatok érték az alkotókat amiatt, hogy a főszerepet egy fehér színésznő, Lucélia Santos kapta, aki a szereppel példátlan nemzetközi népszerűségre tett szert. Az empatikus magyar nézők állítólag gyűjtésbe kezdtek Isaura felszabadítása érdekében. Lucélia Santos egy idő után szabadulni próbált a rabszolgalány által rászabott skatulyából, és merész arculatváltásként meztelen fotózásokat vállalt különféle férfimagazinok számára. Az imázsváltás jegyében fogadta el a brazil naturista mozgalom megalapítójáról, a Luz del Fuego művésznéven ismertté vált Dora Vivacqua sztriptíztáncosnő és színésznő életéről szóló filmet. Az opusz Brazíliában és a spanyol–portugál nyelvterületen jelentős sikert ért el, sőt kultuszfilmmé vált, Magyarországra viszont tudomásom szerint semmilyen formában nem jutott el.

FIGYELEM! Az alábbi poszt egyes illusztrációi explicit női és férfi meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny, 18 éven felüli olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!

A történet

João Gaspar, az idős szenátor Ilha do Sol szigetére tart egy motorcsónakon. Ápolónőjének útközben elmeséli, hogy az ötvenes években közeli kapcsolatba került a sziget tulajdonosnőjével, a Luz del Fuego művésznevet viselő egzotikus táncosnővel. A temperamentumos táncosnő erőszakos viselkedés miatt került börtönbe, ahol megismerkedett egy riporterrel, Indalécio Ribeiróval és egy meleg férfival, Agildóval. Mindketten a barátai lettek. Szabadulása után Luz del Fuego nagy feltűnést keltett színpadi műsoraival, mivel ruhátlanul lépett a pódiumra, meztelen testén csupán kígyókat viselt. Egyszerre aratott nagy sikert és okozott hatalmas botrányt. Ekkor kezdődött a művésznő és Gaspar szenátor kapcsolata is. Luz del Fuego támogatta João politikai ambícióit, és a nős férfi annak ellenére is kitartott mellette, hogy a botrányhősnővel való kapcsolata rossz fényt vetett rá a választópolgárok szemében. Színpadi sikerei csúcsán Luz del Fuego hátat fordított a színháznak, és új célt kívánt megvalósítani: Ilha do Sol szigetén egy naturista paradicsomot akart létrehozni…

Amikor a különc táncosnő, Luz del Fuego (1917–1967) eltűnését bejelentették, a hatóságok eleinte arra gyanakodtak, hogy csupán a művésznő újabb szenzációhajhász reklámfogásáról van szó

Ki volt Luz del Fuego?

Luz del Fuego balerina, sztriptíztáncosnő, naturista és feminista 1917. február 21-én született Brazília délkeleti részén, az Espírito Santo állambeli Cachoeiro de Itapemirimben. Igazi neve: Dora Vivacqua. Olasz bevándorló szülei, Etelvina és Antonio Vivacqua nem panaszkodhattak a gyermekáldásra, hiszen Dora a tizenötödik (!) gyermekük volt. Édesapját 1932-ben meggyilkolták, mert néhány nappal korábban kiűzette a földjéről a betolakodókat. A tizenöt éves Dora ekkor egyik nővéréhez, Angéliához került, ahol sógora szexuális zaklatásának volt kitéve. Angélia rajtakapta őket, ám a férfi Dorát hibáztatta a helyzetért, és meggyőzte a családot arról, hogy a lány skizofrén. Dora 1939-ban két hónapra egy Belo Horizonte-i kórházba került. Ahelyett hogy rendbe jött volna, fizikai állapota inkább romlott, tíz kilót fogyott. Egyik bátyja, Akhilleusz aggódott az egészsége miatt, és rábeszélte, hogy költözzön fivérük, Archilau birtokára. Ottani viselkedése nagy megütközést váltott ki, mert Dora fittyet hányt a szokásokra, és bátran szóba elegyedett a társadalmi ranglétrán alattuk álló gazdálkodókkal. Mindezt azzal tetézte, hogy a különböző mezőgazdasági ünnepségeken Évának öltözve (vagy inkább vetkőzve) jelent meg, melleit és szeméremtestét szőlőfürtök takarták, kezében borkígyókat (Chironius) tartott. Archilau mindennek lehordta, mondván, hogy bemocskolta a család nevét. Dora tettleg reagált a verbális sértésekre, aminek következményeként újra kórházba került, ezúttal Rio de Janeiróban.

Ezen a fotón a művésznő tulajdonképpen túlöltözöttnek mondható

Luz del Fuego, a brazil naturisták bálványa

Dora táncosnői karrierje 1944-ben kezdődött Luz Divina (Isteni fény) művésznéven. Ezt három év múlva változtatta Luz del Fuegóra (A tűz fénye), amihez az inspirációt egy Argentínában forgalmazott rúzs márkaneve jelentette. A névváltoztatás közötti években Dora a filmiparban is megpróbálta megvetni formás lábait, de csak epizódszerepeket kapott. 1946-ban debütált a No Trampolim da Vida (Az élet ugródeszkáján) című drámában, amelyet olyan filmek követtek, mint a Não Me Digas Adeus (Ne mondj búcsút, 1947) című argentin–brazil szerelmi történet és két zenés vígjáték, a Poeira de Estrelas (Csillagpor, 1948) és a Folias Cariocas (Rio de Janeiró-i ünnepek, 1948). Eredményesebbnek bizonyult a művésznő közéleti tevékenysége. 1954-ben létrehozta Brazília első naturista (nudista) klubját a Tapuamas de Dentro szigeten, melynek az Ilha do Sol nevet adta. Itt kötelező volt a teljes meztelenség, és még az olyan nemzetközi hírű sztárokat is – akik korábban előszeretettel jártak ide – kitiltották a szigetről, mint Ava Gardner, Brigitte Bardot, Errol Flynn, Steve McQueen vagy Jayne Mansfield, ha nem voltak hajlandók levetkőzni. Ugyancsak az ötvenes években Luz politikai pártot alapított Brazil Naturista Párt néven, és még a választásokon is indult, hogy képviselő legyen, ám vesztett. Curt Siodmak Curucu, Beast of the Amazon (Curucu, az Amazonas bestiája, 1956) című kalandfilmjében lényegében saját magát alakította, egy kígyókkal fellépő táncosnőt. 1967-ben statisztált a Tarzan and the Great River című opuszban, amelyben a dzsungel hősét Mike Henry játszotta. Luz szívén viselte a környezetvédelem ügyét is, és ez lett a veszte. Megfenyegetett egy halászt, hogy feljelenti túlhalászásért, mire a sértett férfi a testvére segítségével megölte a táncosnőt és a sziget gondnokát 1967. július 19-én. Luz hasát felmetszették, és köveket helyeztek el benne, hogy a tetem örökre a tenger mélyére süllyedjen. A kitartó keresésnek köszönhetően azonban augusztus 2-án megtalálták a holttesteket. A gyilkosokat 1968-ban harmincegy év börtönre ítélték. A nudizmus népszerűsítéséért tett erőfeszítései utólagos elismeréseként Luz del Fuego születésnapja lett a brazil naturisták napja.

Lucélia Santos mint Luz del Fuego kedvenc kígyója társaságában

Szabadítsuk fel Isaurát!

Magyarországon alighanem még mindig Lucélia Santos a legismertebb brazil színésznő. 1957. május 20-án született a São Paulo állambeli Santo Andréban. Teljes neve: Maria Lucélia dos Santos. Szülei egyszerű munkásemberek voltak, Maurílio Simões dos Santos és Maria Moura dos Santos. Két testvére született, Maurílio Wagner és Cristina Santos, aki szintén színésznő lett. Lucélia kilencéves korában a rádióban hallott egy felhívást gyerekek számára egy színdarabban való szereplésre. Édesanyja azonban nem engedte, hogy szerepeljen. A kislány egy iskolai kiránduláson látta az A Moreninha című darabot, amely annyira megtetszett neki, hogy mindenképpen színésznő akart lenni. Tizennégy évesen debütált egy gyerekdarabban beugróként. Ezután egy kétéves intenzív előadóművészeti tanfolyamon vett részt. Középiskolai tanulmányait Rióban fejezte be. Szülei szerették volna, ha egyetemre megy, de nem vették fel. Nem is bánta, mert a színészet iránti elhivatottsága egyre csak növekedett. Recepciósként helyezkedett el egy klinikán, közben különféle színdarabok mellékszerepeiben lépett fel. Tizenkilenc éves korában, 1976-ban kezdett filmezni. Mindjárt négy filmbe is meghívták, ám egyik sem lett különösebben sikeres. Még abban az évben rábízták Isaura, a rabszolgalány szerepét a Rabszolgasors című telenovellában, amely egy csapásra világhírűvé tette. A szériát több mint nyolcvan országban tűzte műsorra a televízió, Lengyelországban például máig érvényes rekordot állított fel.

Isaura (Lucélia Santos) a boldogság küszöbén...

...és a brazil Playboy 1980/4. számában

Magyarországra tíz év késéssel jutott el, kárpótlásként viszont a Magyar Televízió 1987-ben hazánkba hívta a művésznőt, aki meghatódott attól, hogy itteni rajongói gyűjtést rendeztek Isaura felszabadítására. A sorozatból természetesen magyar paródia is készült, melyben Isaurát Gálvölgyi János alakította. Lucélia a Rabszolgasors népszerűsége ellenére szabadulni próbált a brazil nemzet üdvöskéjének imázsától, és ennek érdekében többször is meztelenül pózolt különféle férfimagazinok számára, sőt e törekvés jegyében vállalta el a Luz del Fuego címszerepét is. Mozifilmjei ellenére Santos munkásságában mindmáig a televízió jelenti a fő csapásirányt. Telenovellái közül tudomásom szerint hazánkba csupán A kisasszony (1986) jutott még el. 2001-ben rendezőként keltett feltűnést: Timor Lorosae – O Massacre Que o Mundo Não Viu című alkotása az indonéz kormány politikai gyilkosságainak történetét mutatja be. A Jakartai Nemzetközi Filmfesztivál elzárkózott a mű bemutatásától. Lucélia legutóbb tavaly filmezett a Toribio Bardelli erekciója (2023) című vígjátékban. A művésznő négyszer ment férjhez, mindegyik esetben elvált. Harmadik férje, Raul Gazolla színész Lucélia után a szintén szappanoperasztár Daniella Perezt vette feleségül, aki 1992-ben brutális gyilkosság áldozata lett. Santos első házasságából 1982-ben született fia, Pedro Neschling szintén a színészi pályát választotta. Lucélia a Munkáspárt és a környezetvédelem lelkes támogatója. 2004-ben 167 részes remake készült a Rabszolgasorsból az eredeti rendező irányításával, és több egykori színész visszatérésével (más szerepekben), ám Santos nem volt közöttük.

Luz erotikus műsora mindig nagy sikert arat (Lucélia Santos)

Luz del Fuego és a támogatója, João Gaspar szenátor (Lucélia Santos és Walmor Chagas)

Ilha do Sol királynője a barátaival (Helber Rangel, Lucélia Santos és Marcos Soares)

Érdekességek a film megszületéséről

A portugál nyelven forgatott Luz del Fuego négy brazil filmvállalat, a Riofilme, a Morena Produtores de Arte Ltda., a Sky Light Cinema és az Embrafilme együttműködésével valósult meg. A produkció reklámszlogenje ugyanaz volt, mint Luz del Fuego pártjának jelmondata: Todo mondo nu (Az egész világ meztelen). Az egyik producer, Joaquim Vaz de Carvalho írta a forgatókönyvet. De Carvalho korábban is dolgozott David Neves rendezővel, első közös munkájuk, a Muito Prazer három díjat nyert a Brasilia Festivalon: legjobb film, legjobb operatőr (Jom Tob Azulay) és legjobb férfi főszereplő (Otávio Augusto). Neves volt a brazil új hullám, az ún. Cinema Novo egyik vezéralakja, 1966-ban könyvet is írt a mozgalomról. Művei sajnos nem jutottak el Magyarországra. Alkotásainak többségében nők a főszereplők, akiknek személyét lírai módon ábrázolta. E sorba illeszkedik a Luz del Fuego is. A főszerepet megformáló Lucélia Santos – elsősorban Isaurának köszönhetően – akkoriban a legnépszerűbb brazil színésznő volt, aki megszállottan küzdött azért, hogy a cenzúra egyik fellegvárának számító Brazíliában jó színházak, jó televíziós műsorok és jó mozifilmek legyenek. A művésznő az új évezredben elárulta, hogy korábban nem hallott Luz del Fuegóról, csak a készülő film kapcsán kezdett utánajárni a személyének. Valósággal beleszeretett a karakterbe, és mindenkit meggyőzött arról, hogy ő a legalkalmasabb arra, hogy eljátssza.

Luz del Fuego, a huszadik századi brazil történelem egyik leghíresebb asszonya (Lucélia Santos)

A naturisták szigete egyben a szerelem paradicsoma is

Luz és a barátai szórakoznak (Lucélia Santos, Marcos Soares és Helber Rangel)

David Neves elismerte, hogy Lucélia egészen más típusú nő, mint amilyen az igazi Luz del Fuego volt. Hangsúlyozta azonban, hogy nem dokumentumfilmet akart forgatni a néhai botrányhősnőről, ezért Santos személyisége és tehetsége arra nyújtott lehetőséget, hogy egyfajta kapcsolatot teremtsenek a múlt és a jelen nőtípusai között. A direktor számára ugyanakkor fontos volt a meleg mellékszereplő, Agildo is, hiszen ő maga is meleg volt. (1994-ben AIDS-ben hunyt el.) Luz del Fuego és Agildo tartós szövetsége alapvetően marginizált helyzetükkel magyarázható: életvitelükkel mindketten szembementek a hagyományos erkölcsi felfogással. A szereplők közül ne maradjon említetlenül a narrátori szerepkört is betöltő Walmor Chagas, a brazil filmiparban a gazdag, fehér, heteroszexuális, liberális férfitípus gyakori megtestesítője, aki szívesen karolta fel az érzéki hölgyeket. Ilyen szerepkörben egyébként a magyar nézők is láthatták A királyi biztos szeretője (1976, Carlos Diegues) című filmben. A Luz del Fuego forgatása 1981 májusában kezdődött, és júliusban ért véget. A legfontosabb forgatási helyszínek: a természetvédelmi területnek minősített Ilha dos Lobos, a szörfösök és búvárok egyik paradicsoma, valamint az ennek közelében található város, Torres (Rio Grande do Sul állam). A meztelenség a film egyik központi motívuma, amelyet többféle aspektusban láthatunk. Kezdetben a meztelenség és a természet harmóniája válik hangsúlyossá, majd a ruhátlanság az ártatlanság elvesztésével párosul. A rendőrségi jelenetben a hősnő meztelensége a csábítás eszköze. Láthatjuk ugyanakkor azt is, hogy a meztelenség része Luz mindennapjainak, míg a színpadi meztelenség a művészi önkifejezés fontos részeként figyelhető meg.

A sztriptíztáncosnő és a politikus kapcsolata óriási botránnyal fenyeget (Lucélia Santos és Walmor Chagas)

Luz del Fuego a börtönben sem adja fel az elveit (Lucélia Santos)

A három barát az általuk létrehozott naturista paradicsomban (Helber Rangel, Marcos Soares és Lucélia Santos)

A pszichoanalízisben kevésbé jártasak is valószínűleg hallottak már arról, hogy a kígyó egyértelmű fallikus szimbólum, ezért amikor Luzt a meztelen testén kígyókkal látjuk, annak igen erős szexuális jelentéstartalma is van, nem csupán a nudizmus élvezetét vagy valamiféle különcséget jelent. Feminista szempontból mindez „a fallosz megszelídítését” szimbolizálja, ami egy férfidominanciára épülő társadalomban nagy megütközést váltott ki. (Itt említsük meg, hogy Luzzal nagyjából egy időben Luisa Casati olasz márkiné is többek között azzal keltett feltűnést, hogy élő kígyókat viselt ékszer gyanánt, bár ő mindezt felöltözve tette.) A Luz del Fuego 1982. április 5-én São Paulóban volt látható először. Hivatalos premierje két héttel később, április 19-én volt, amikor tíz Rio de Janeiró-i filmszínház tűzte műsorára. A brazil közönség körében a hetvenes években nagy népszerűségnek örvendett az ún. pornochanchada (merész szexjelenetekkel fűszerezett vígjátékok) irányzata, melyet épp a nyolcvanas évek elején szorított ki az Egyesült Államokból importált kemény pornó. A pornográf jelenetektől mentes, ám sok meztelenséget tartalmazó Luz del Fuego a cenzoroktól természetesen a legmagasabb korhatár-besorolást kapta: csak 18 éven felüliek tekinthették meg. Ezt 1 751 930-an meg is tették. Ez szerény siker, ha például a blogunkban már bemutatott Flor asszony és két férje (1976) című Jorge Amado-adaptáció 10 735 524-es nézőszámával hasonlítjuk össze, de még a posztban említett A királyi biztos szeretője (1976) is több nézőt vonzott (3 183 582). Azt viszont tudni kell, hogy Brazíliát a nyolcvanas évek elején gazdasági válság sújtotta, ami a mozik látogatottságán is meglátszott. Az esztendő legnagyobb sikere, az első brazil kemény pornó, az 1982 júliusában bemutatott Coisas Eróticas 4 729 484-es nézőszámmal zárt. A Luz del Fuego a brazil filmgyártás ünnepének számító Festival de Gramado rendezvényén négy díjat nyert: legjobb női főszereplő (Lucélia Santos), legjobb férfi főszereplő (Walmor Chagas), legjobb operatőr (Fernando Duarte) és legjobb díszlettervezés (Fausto Balloni).

Luz del Fuego (1982) – brazil életrajzi filmdráma. Forgatókönyv: Joaquim Vaz de Carvalho. Operatőr: Fernando Duarte. Zene: Carlos Moletta. Díszlet: Fausto Balloni. Jelmez: Luiz Augusto Bicalho és Hiluz del Priori. Vágó: Marco Antonio Cury, Marta Luz és Ricardo Miranda. Rendező: David Neves. Főszereplők: Lucélia Santos (Luz del Fuego), Walmor Chagas (João Gaspar szenátor), Joel Barcellos (Canário), Ivan Cândido (Teodoro Dias), Helber Rangel (Indalécio Ribeiro), Marcos Soares (Agildo), Jalusa Barcelos (Maria Júlia).

A TILTOTT POSZTOK

Az ABBA és a pedofil riporter: ABBA – A film (18+)

A test féktelen gyönyörei és szenvedései egy felkavaró botrányfilmben: Sweet Movie (18+)

Jane Birkin, az anális szex és a Je t’aime: Szeretlek, én se téged (18+)

Megdöbbentő szadomazochista viszony a láger volt foglya és őre között: Az éjszakai portás (18+)

Fellini önvallomása és a lufimellű lenge nők: Nyolc és fél (18+)

Vér, mágia és szex, avagy Artúr király és a kerekasztal lovagjai: Excalibur (18+)

Andy Vajda mozgalmas szexuális élete: Érett nők dicsérete (18+)

Pajzán kalandok a középkori Angliában: Canterbury mesék (18+)

Amitől fennakadtak Sean Connery szemei: A velencei nő (18+)

Szamurájgyilkosságok és tomboló nemi ösztönök a középkori Japánban: Onibaba (18+)

A leghírhedtebb botrányfilm a szocialista Jugoszláviából: W. R. – Az organizmus misztériuma (18+)