Daphne (Kennethhez, Arlena jelenlétében): „Tudod, Arlena és én ugyanabban a műsorban táncoltunk. Sohasem tudtam felvenni vele a versenyt. Arlena már annak idején is mindig magasabbra tudta dobni a lábát a levegőbe, mint bármelyikünk… [Kis szünet után, félhangosan] …és szélesebbre is.”
Az 1982-ben bemutatott Nyaraló gyilkosok az igényes produkcióiról ismert brit cég, az EMI Films negyedik és egyben utolsó olyan filmje volt, amely Agatha Christie-mű alapján készült. A regény 1941-ben jelent meg először. Az EMI szériájában eredetileg a második film lett volna a Gyilkosság az Orient expresszen (1974) után, de különböző okokból évekig halasztódott a megvalósítása. A rendezésre Guy Hamiltont kérték fel, kinek nevéhez négy James Bond-film is fűződik. A film cselekménye a Földközi-tenger egyik csodaszép szigetén játszódik. A zseniális brit mesterdetektív, Hercule Poirot szerepét Peter Ustinov ezúttal másodszor játszotta el. Fontosabb partnerei: Maggie Smith, James Mason, Nicholas Clay, Jane Birkin, Diana Rigg, Sylvia Miles és Roddy McDowall. A Nyaraló gyilkosok a vártnál hűvösebb fogadtatásban részesült, aminek következményeként az EMI Films felhagyott az Agatha Christie-adaptációkkal, más cégek viszont – Ustinovot megtartva – folytatták a sorozatot. Az utókor elnézőbb Hamilton alkotásával, a hagyományos krimik egyik kései darabjának tartják, amelyet a profi rendezés, a harmincas évek illúziókeltő felidézése és a megbízható színészi játék tesznek mindmáig kellemes szórakozássá.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk explicit női és férfi meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. Az ismertető a cselekmény végkifejletére vonatkozó spoilereket is tartalmaz!
A TÖRTÉNET
A csodás sziget a Földközi-tengerben ideális helyszín a nyugodt nyaraláshoz – és egy rejtélyes gyilkossághoz is. Az ünnepelt színésznő, a szép Arlena Stuart nem örvend különösebb népszerűségnek a nyaralók között, és nem is törekszik arra, hogy megkedveltesse magát. Szemrebbenés nélkül megcsalja kissé pipogya férjét, Kenneth Marshallt a daliás Patrickkel, és még csak a látszattal se nagyon törődik, ráadásul szüntelenül gyötri a mostohalányát, Lindát. A szálloda tulajdonosnője, Daphne nem nézi jó szemmel régi ismerőse, Arlena vérlázító viselkedését, hiszen még most is gyengéd érzelmeket táplál Kenneth iránt. A többi vendég sem rajong az extravagáns színésznőért, beleértve természetesen Patrick feleségét, a napfényre különösen érzékeny, művészi hajlamokkal megáldott Christine-t. A Gardener házaspár kétségbeejtő anyagi helyzetbe került, miután Arlena kiszállt az általuk finanszírozott Broadway-darabból, és semmi hajlandóságot nem mutat a kár kompenzálására. Rex Brewster komoly anyagi hasznot remél abból az életrajzból, amelyet Arlenáról írt, sőt az erre felvett előleget már rég elköltötte, ám a szeszélyes sztár megtiltja a mű megjelentetését. Aztán egy forró délután a színésznőt holtan találják a tengerparton, a sziget egyik félreeső részén. Valaki megfojtotta. Indoka mindenkinek volt, ahogyan alibije is van. De akkor ki követte el a gyilkosságot?
Patrick Redfern és Arlena Stuart egyáltalán nem titkolják egymás iránti vonzalmukat (Nicholas Clay és Diana Rigg)
A REGÉNY
A Nyaraló gyilkosok című regény 1941 júniusában jelent meg először, az angliai Collins Crime Club kiadásában. Az első kiadás 256 oldalas volt, és kemény fedeles változatban került a boltokba. Eredeti címe: Evil Under the Sun (Gonosz a Nap alatt). A cím utalás a Prédikátor Könyve 6,1-re: „There is an evil that I have seen under the sun” (Károli Gáspár fordításában: „Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy baj az az emberen…”). A regény cselekményének egyik kulcsmotívuma az áldozat és egyik gyilkosa ideiglenes személycseréjéről A vérfoltos járda című 1928-ban publikált novellából származik, amely magyar nyelven Etédi Péter fordításában jelent meg a Tizenhárom rejtély című kötetben. A novellában nem Poirot szerepel, hanem Miss Marple, magát a bűnesetet azonban egy Joyce Lempriére nevű festőnő meséli el. Weston ezredes, a rendőrfőkapitány személye a Ház a sziklán című regényben jelent meg először. (A kötet magyar nyelven Ház a világ végén, illetve A vörös sál címmel is ismert.) A Nyaraló gyilkosok egyik szereplője, Carrie Gardener nagy rajongója Poirot-nak, és az első fejezetben utal arra a gyilkosságra, amely a Halál a Níluson középpontjában állt: „Tudniillik rengeteget hallottam már magáról, Monsieur Poirot, egy hölgytől, lánynevén Cornelia Robsonnak hívták. Az urammal Badenhofban voltunk májusban. Persze Cornelia mindent elmondott nekünk arról az egyiptomi históriáról, amikor Linnet Ridgewayt megölték. Azt is mondta Cornelia, hogy maga csodálatos volt, és én őrületesen szerettem volna megismerkedni magával, ugye, Odell?” A kötet kifejezetten jó kritikákat kapott, melyek kiemelték, hogy Christie ügyesen bonyolítja a cselekményt, és ravaszul gyanúba kever mindenkit, hogy végül Poirot által előrukkoljon a zseniális megoldással. Évtizedek távlatából a regény korfestő értékei is előtérbe kerültek: a nők korabeli helyzetéről és a harmincas évek brit arisztokráciájáról alkotott kép. (Említsük meg, hogy a népszerű amerikai színész, George Kennedy a Halál a Níluson című filmben való szereplése után maga is kedvet kapott a krimiíráshoz, ahogy arról Teakbois kolléga cikke is beszámolt.)
Guy Hamilton és Peter Ustinov a Nyaraló gyilkosok forgatásán
A RENDEZŐ
Guy Hamilton angol rendező 1922. szeptember 16-án született Párizsban. Teljes neve: Mervyn Ian Guy Hamilton. Édesapja Frederick William Guy Hamilton (1895–1988), a párizsi brit nagykövetség sajtóattaséja és a King's Own Royal Lancaster ezred kapitánya volt. Édesanyja, a nemesi származású Winifred Grace Culling (1895–1970) felmenői között politikust is találhatunk. A szülők 1923-ban elváltak. 1938-ban került először kapcsolatba a filmvilággal, amikor a nizzai Victorine Studiosban csapóként segédkezett. A második világháború kitörésekor, 1939-ben az MV Saltersgate teherszállító hajón hagyta el Franciaországot ötszáz másik menekülttel, kiknek egyike W. Somerset Maugham író volt. A hajó az algériai Oranba vitte, onnan Gibraltárba, majd Londonba utazott. Az angol fővárosban a Paramount News filmraktárában kapott munkát. Katonai szolgálatát a Királyi Haditengerészetnél töltötte, érdemeit kitüntetéssel ismerték el. A háború után visszatért a filmiparba, és rövidesen maga Korda Sándor szerződtette harmadik rendezőasszisztensnek. Hasznos iskolának tartotta azt is, ha kevésbé jó rendezők mellé osztották be, mert élőben láthatta a tévedéseiket, és egy életre megtanulta, melyek azok a hibák, melyeket nem szabad elkövetnie, ha ő ül majd a rendezői székben. Többször is dolgozott Carol Reed mellett, aki nagyon is jó rendező volt, Hamilton a szakma sok fogását elleste mellette. Volt alkalma Orson Welles, Jean Negulesco és John Huston munkamódszereit is élőben és közelről megfigyelnie.
Balról jobbra: Janette Scott, Kirk Douglas és Burt Lancaster a The Devil's Disciple (1959) című filmben
Carol Reed adta Hamiltonnak azt a tanácsot, hogy ha rendezni szeretne, akkor csak abban az esetben hosszabbítsa meg a szerződését Kordával, ha lehetőséget kap erre. Így is történt: Korda 1952-ben rábízta a The Ringer című Edgar Wallace-krimi megrendezését. Ha nem is robbantott kasszát vele, rátermettnek bizonyult, ezért újabb és újabb rendezői megbízásokat kapott. Negyedik önálló filmje, a The Colditz Story (1955) című hadifogoly-történet az ötvenes években az egyik legsikeresebb produkció volt Angliában. A Burt Lancaster, Kirk Douglas és Laurence Olivier nevével fémjelzett The Devil's Disciple (1959) volt az első nagy költségvetésű alkotása. A munkát Alexander Mackendricktől vette át. Felajánlották számára az első James Bond-mozifilm, a Dr. No (1962) megrendezését, ám akkor még nemet mondott. Elvállalta viszont a The Party’s Over (1965) című drámát, amelyet 1963-ban forgatott, de csak két évvel később, az erősen cenzúrázott változat kapta meg a forgalmazási engedélyt. Hamilton annyira nem értett egyet a rövidítésekkel, hogy nem adta a nevét a filmhez. Miután az első két Bond-film rendezője, Terence Young anyagi okokból nem vállalta a harmadik részt, a producerek ismét Hamiltonhoz fordultak, s az általa rendezett Goldfinger (1964) mindmáig a sorozat etalonjának számít.
Sean Connery és Gert Fröbe a Goldfinger (1964) című filmben
Hamilton ötlete volt, hogy Bond karaktere (Sean Connery) kevésbé legyen szuperhősjellegű, mert így a gonoszok fajsúlyosabbak lehetnek mellette. Híres mondása volt, hogy ha jól választják meg a Bond-lányokat, az már fél siker. Azt az álláspontot képviselte, hogy a Bond-hölgyeknek kívánatosaknak és lehetőleg készségeseknek kell lenniük: intrikálhatnak ugyan ideig-óráig a rossz oldalon, ám az akciózás a férfiak feladata. A Goldfinger kiugró kereskedelmi sikert aratott, és kritikái is meglepően jók voltak. Hamilton következő alkotása szintén egy kémfilm volt, de nem egy James Bond-darab, hanem a konkurens széria, a Harry Palmer-trilógia középső része, a Temetés Berlinben (1966). Se Hamilton, se a főszerepet alakító Michael Caine nem jött ki jól a női főszereplővel, Eva Renzivel, aki pályakezdő létére mindent jobban akart tudni, és elvárta, hogy mindig a középpontban legyen. A producer, Harry Saltzman – a Bond-széria is részben hozzá tartozott! – Hamiltonra bízta Az angliai csata (1969) című háborús film megrendezését is. A főszerepre szerződtetett Michael Caine úgy gondolta, túl fiatal a századparancsnok szerepére, mígnem a címbéli csata valódi veteránjai közölték vele, hogy igazából túl öreg hozzá. Ez a probléma egyébként más színészek esetében is fennállt, hiszen a tényleges csatában részt vett katonák átlag életkora mindössze húsz év volt. Említsük meg, hogy a műszaki tanácsadónak a német Luftwaffe egykori pilótáját, Adolf Gallandot hívták meg.
Balról jobbra: Franco Nero, Harrison Ford, Robert Shaw, Edward Fox és Carl Weathers a Navarone ágyúi 2 – Az új különítmény (1979) című filmben
George Lazenby egyetlen Bond-filmje, az Őfelsége titkosszolgálatában (1969) a maga idejében ellentmondásos fogadtatásban részesült, bár az idő múlásával felértékelődött. A széria stabilitása és jövője érdekében a producerek úgy döntöttek, visszatérnek az alapokhoz, a Goldfinger szolgáltatta mintához. Ennek jegyében egy film erejéig visszacsábították Sean Conneryt, újra Hamiltonra bízták a rendezést, sőt még a főcímdal eléneklésére is ugyanazt az énekesnőt hívták meg, a csodálatos Shirley Bassey-t. A Gyémántok az örökkévalóságnak (1971) jelentős anyagi sikert ért el, az idő azonban nem tett jót neki, manapság a széria egyik leggyengébb pontjának tartják. Mindazonáltal Hamiltonra bízták azt is, hogy a Connery helyébe lépő Roger Moore-t elfogadtassa a nézőkkel. Két közös Bond-filmjük, az Élni és halni hagyni (1973) és Az aranypisztolyos férfi (1974) közül az utóbbit maga Hamilton se kedveli. Szóba került, hogy ő rendezi a Supermant (1978), de adózási problémák miatt vissza kellett lépnie. Sztárokat vonultat fel A Navarone ágyúi 2 – Az új különítmény (1979) című háborús kalandfilmje, amely alatta maradt a várakozásoknak, noha szerintem egyáltalán nem rossz film. Ezt két Agatha Christie-adaptáció követte, A kristálytükör meghasadt (1980) és a Nyaraló gyilkosok (1982): egyik sem hozta azokat az eredményeket, amelyeket vártak tőlük. Hamilton visszautasította a Szigorúan bizalmas (1981) című Bond-filmet, mert a United Artists állítólag nem tudta volna kifizetni az általa kért gázsit. A direktor a Most próbáljuk meg ezt! (1989) című bűnügyi komédia után vonult nyugdíjba. Kétszer nősült, mindkét felesége (Naomi Chance, Kerima) színésznő volt. A hetvenes évek közepétől 2016. április 20-án bekövetkezett haláláig Hamilton Mallorca szigetén élt.
Daphne Castle (Maggie Smith) a zseniális Hercule Poirot (Peter Ustinov) segítségét kéri a bűnügy megoldásához
Odell Gardener túl feltűnően hangsúlyozza, hogy nincs alibije (balról jobbra: Peter Ustinov, James Mason és Sylvia Miles)
ÍGY KÉSZÜLT A FILM
Az előzmények
Sidney Lumet hangulatos krimije, a sztárparádéval forgatott Gyilkosság az Orient expresszen (1974) oly nagy sikernek bizonyult, hogy a gyártó cég, az EMI Films már 1975-ben bejelentette a következő Christie-adaptációt, a Nyaraló gyilkosokat. A megvalósítás azonban akadozott. 1977 májusában a cég már arról adott ki közleményt, hogy hamarosan két Christie-produkcióval is előrukkolnak: a Halál a Níluson és a korábban már beígért Nyaraló gyilkosok filmváltozatával. Egyúttal azt is bejelentették, hogy Poirot szerepében Peter Ustinov váltja fel Albert Finney-t. A Halál a Níluson 1978-ban került a mozikba, és szép sikert ért el. Ennek ellenére nem a Nyaraló gyilkosok, hanem A kristálytükör meghasadt (1980) volt a következő Christie-krimi, amely kakukktojásnak mondható, mert nem Poirot a főszereplője, hanem Miss Marple. A szerepet a Halál a Níluson egyik epizodistája, Angela Lansbury játszotta, s rajta kívül olyan sztárok vállaltak közreműködést a produkcióban, mint Elizabeth Taylor, Kim Novak, Rock Hudson, Tony Curtis és Géraldine Chaplin. Ne szépítsük a dolgot: 1980-ban ők bizony már a tegnap sztárjai voltak, bár egy kis epizódszerepben a jövő egyik sztárja is felbukkant, Pierce Brosnan. Állítólag a szereposztó rendező ötlete volt, hogy mivel a cselekmény 1953-ban játszódik, az ötvenes évek sztárjait hívják meg a főszerepekre. Ezért-e, vagy sem, A kristálytükör meghasadt nem aratott akkora sikert, mint az elődjei. Angela Lansbury kijelentette, hogy élvezte ugyan Miss Marple szerepét, ellenben a filmet rettenetesnek tartja. A művésznő három filmre szóló szerződést írt alá, de a másik két filmet végül nem forgatták le se vele, se mással.
A hűtlen feleség és a megcsalt férj (Diana Rigg és Dennis Quilley)
A hűtlen férj és a megcsalt feleség (Nicholas Clay és Jane Birkin)
A forgatókönyv
1981 márciusában az EMI Films képviseletében Barry Spikings producer bejelentette, hogy tízmillió dolláros költségvetésből mégiscsak elkészítik a Nyaraló gyilkosok filmváltozatát. Richard Goodwin és John Brabourne vállalták a produkció felügyeletét, akárcsak a korábbi Christie-filmek esetében. Brabourne 1979-ben túlélte az IRA bombatámadását, amelyben meghalt az apósa, Lajos Ferenc battenbergi herceg (Lord Louis Francis Mountbatten: ő volt a tulajdonképpeni célpont), az édesanyja, tizennégy éves fia, Nicholas és egy tizenöt éves fiú, a hajósinasnak felbérelt Paul Maxwell. A felrobbantott hajó utasai közül Brabourne felesége és elhunyt gyermekük ikertestvére, Timothy súlyosan megsérültek. A Nyaraló gyilkosok kapcsán Richard Goodwin azt nyilatkozta, hogy egy olyan szórakoztató, vizuálisan is élménynek ígérkező filmet terveznek, melyre a mozinézők nyugodtan elvihetik a gyermekeiket is. A forgatókönyv megírására újfent Anthony Shaffert kérték fel, aki dolgozott már a Gyilkosság az Orient expresszen és a Halál a Níluson forgatókönyvein is. Ezúttal társa is volt Barry Sandler személyében, bár az ő neve nem került fel a stáblistára.
Myra Gardener (Sylvia Miles) rokonszenvet színlel Arlena iránt, ám valójában szívből utálja
A piperkőc Rex Brewsternek (Roddy McDowall) is volt oka gyűlölni, sőt megölni Arlenát
Shaffer nevéhez fűződik A mesterdetektív című sikerdarab, amelyből 1972-ben és 2007-ben is filmet forgattak, Michael Caine mindkét adaptációban játszott. Shaffer volt Hitchcock Téboly (1972) című filmjének forgatókönyvírója is. A nyíltan meleg Barry Sandler a homoszexuális vonatkozású love story, a Making Love (1982) forgatókönyvével vált ismertté a szakmában. A kristálytükör meghasadt kudarca után kicsit furcsa, hogy a rendezést ismét Guy Hamiltonra bízták, aki ráadásul mondogatta is, hogy nem szereti Christie regényeit. A producerek sajátos logikája szerint viszont épp emiatt ő volt az ideális rendező az adaptálásukra. Hamilton szerint az Agatha Christie-könyvek és -filmek azért oly népszerűek, mert az emberek tudják, mire számíthatnak, ugyanakkor hozzátette, hogy filmjük megpróbál néhány meglepetéssel is szolgálni. Fogalmam sincs, mire gondolhatott, mert Shaffer és Sandler meglepően hűségesek voltak a regény fordulataihoz, és csupán néhány mellékes motívumon változtattak. Az eredeti cselekmény például Devonban játszódott, míg a filmváltozat helyszíne a Földközi-tenger egyik szigete, amely a Tirán Királysághoz tartozik. A kitalált ország modellje alighanem Albánia volt.
Patrick (Nicholas Clay) nem örül annak, hogy utastársa lesz, amikor az Arlenával való titkos találkára indul
Arlena (Diana Rigg) napozással tölti azt az időt, amíg a szeretőjére várakozik
Kimaradt Weston ezredes, Barry őrnagy, Colgate felügyelő és Stephen Lane tiszteletes figurája. A londoni divatszalon tulajdonosnője, Rosamund Darnley és a szálloda tulajdonosnője, Mrs. Castle személyiségét Daphne Castle alakjában egyesítették. Emily Brewster a filmben férfivá változott, Rex Brewsterré, aki Arlena életrajzírója. Horace Blatt a filmben egy milliomos, és nem kábítószercsempész. Arlena tőle kapja azt az ékszert, amely a gyilkosság indítéka lesz. A legelső áldozat, Alice Corrigan családneve a filmben Ruber, és Poirot a fináléban feltárja, hogy ennek latin megfelelője a Redfern: Patrick ugyanis könnyelműen elszólta magát, hogy korábban latintanár volt. Csak a filmben szerepel az a motívum, hogy Christine azért kérte az úszósapka viselésére Lindát, hogy a lány ne hallja meg a delet jelző ágyú hangját. A leleplezéskor derül ki az is, hogy Linda látta, amint Christine egy szikla széléről integet neki, holott Mrs. Redfern állítólag tériszonyos volt. Linda a filmben nem akar öngyilkos lenni. Mrs. Gardener keresztneve a regényben Carrie volt, és nem Myra. A filmben ő Patrick utasa, amikor megtalálják Arlena holttestét, míg a regényben Emily Brewster megy evezni, és Patrick ajánlkozik, hogy vele tart. Szóba került, hogy a filmben visszatér Poirot barátja, Race ezredes, a Halál a Níluson szereplője, noha a Nyaraló gyilkosok könyvváltozatában nem szerepelt. A figurát alakító David Niven azonban egészségi állapota miatt nemet mondott a felkérésre.
Sir Horace Blatt vissza akarja kapni a könnyelműen Arlenának ajándékozott gyémántot (Colin Blakely és Peter Ustinov)
A szereposztás
Anthony Shaffer azért helyezte át a cselekményt az angliai Devonból a Földközi-tenger egyik paradicsomi szigetére, mert úgy gondolta, hogy magának a helyszínnek is különlegesnek kell lennie, amilyen korábban az Orient expressz vagy a nílusi luxushajó volt. Az exkluzivitás érdekében a jelmezeket ezúttal is Anthony Powell tervezte, aki Oscart kapott a Halál a Níluson jelmezeiért. Ami a szereposztást illeti, sztárok helyett inkább megbízható karakterszínészeket láthatunk. A Poirot-t alakító Peter Ustinov szerint a Nyaraló gyilkosok forgatókönyve jobb és szórakoztatóbb volt, mint a Halál a Nílusoné. Kedvelte a szerepét, bár úgy gondolta, a figura igazából nem rokonszenves, főleg a hiúsága miatt. Szerinte Poirot azért nem nősült meg sosem, mert nem akarta megcsalni saját magát. Ustinov maga tervezte azt a vicces fürdőruhát, amelyet Poirot visel az egyik jelenetben. A színész egyébként a német és a francia változatban önmagát szinkronizálta. Maggie Smith és Jane Birkin a Halál a Níluson szereplőgárdájában is benne voltak, míg Dennis Quilley és Colin Blakely a Gyilkosság az Orient expresszen egy-egy mellékszerepét játszották. Birkin akkoriban már Franciaországban élt, így saját magát szinkronizálta a francia verzióban.
Arlena pokollá teszi a mostohalánya életét is (balról jobbra: Emily Hone, Diana Rigg és Peter Ustinov)
Diana Rigg, az egykori Bond-lány (Őfelsége titkosszolgálatában, 1969) szerint azért kapta meg Arlena Stuart szerepét, mert a tipikus ribanc színésznőt testesítette meg az alkotók szerint. Nicholas Clay filmkarrierje tíz évvel korábban egy másik krimivel indult, Az ásós gyilkossal (1971), melynek Roald Dahl írta a forgatókönyvét. Guy Hamilton egy olyan színészt keresett, aki Stewart Granger és Michael Rennie legfőbb jellemzőit egyesíti magában: jóképű, tehetséges, külseje egyszerre sportos és romantikus. Az sem volt mellékes, hogy Clay akkoriban az Excalibur (1981) című fantasynek és a Lady Chatterley szeretője (1981) című erotikus filmnek köszönhetően keresett színész volt. (Maga Hamilton cameoszerepben látható: ő az a járókelő, aki a film elején elsétál a biztosítótársaság irodája előtt.) Sir Horace Blatt szerepét a kezdet kezdetén felajánlották Graham Chapmannek, a Monty Python csoport egyik tagjának. Chapman a korábbi filmekhez képest nem találta elég rangosnak az addig kialakult szereposztást, ezért nemet mondott. Miután megtudta, hogy James Mason és Maggie Smith is leszerződött a filmhez, meggondolta magát, ám addigra a szerep már foglalt volt.
Kenneth Marshall (Dennis Quilley) megbánta ugyan, hogy nőül vette Arlenát, de mindhalálig kitart mellette
Kenneth Marshall eljátszására esélyes volt Richard Johnson és A Sakál napjából (1973) jól ismert Derek Jacobi is, de más irányú elfoglaltságaik miatt nem tudták vállalni a filmet. Jacobi előző filmje egy másik krimi volt, Bacsó Péter A svéd, akinek nyoma veszett (1980) című koprodukciója. 2017-ben szerepet vállalt a Gyilkosság az Orient expresszen mozifilmes remake-jében. Myra Gardener szerepére a producerek az amerikai Carol Channinget szerették volna megnyerni, aki színházi elfoglaltságai miatt nem tudott jönni. Hasonló problémák merültek fel a helyére kiszemelt Sylvia Milesszal is, aki épp az életéről szóló It’s me, Sylvia című darabbal foglalkozott. Amikor ezt elmondta az ügynökének, az állítólag így reagált: „Baszd meg az életed, Sylvia! Ez a film sokkal fontosabb!” Miles hallgatott rá, és nem is bánta meg, mert állítása szerint élete legjobb élményében volt része. A szerep eljátszásához Terry Allen Kramer Broadway-producert tekintette mintának, aki férfias neve ellenére nő volt. Soha nem találkoztak, ám Miles szerint ilyennek kell lennie egy női producernek. A Linda Marshallt megformáló Emily Hone ígéretes fiatal színésznőként került a produkcióba. Ezen kívül csupán egy filmje van még 1985-ből. A legutóbbi hírek szerint 2022-ben egy kézműves vállalkozást vezetett az angliai Bournemouthban.
Senki nem gondolná, de hősünket a tetthely fölé magasodó hegycsúcs vezeti rá a megoldásra, hogy ki, mikor és mit vagy kit láthatott, illetve nem láthatott
Forgatási helyszínek
A Nyaraló gyilkosok forgatása 1981. május 4-én kezdődött, és tizenkét hétre tervezték. A bevezető jeleneteket a Yorkshire Dales (Nagy-Britannia) mocsaras területein vették fel. A rendőrőrs épülete kívülről a Mukerben (Nagy-Britannia, Swaledale-völgy) található egykori Irodalmi Intézet volt. A legfontosabb helyszínt, a Spanyolországhoz tartozó Mallorca szigetét Guy Hamilton javasolta, aki ott élt. A légi felvételekhez a kis méretű, lakatlan Dragonera szigetet használták, amely Mallorcától nyugatra fekszik. 1974-ben egy spanyol cég megvásárolta Dragonerát, és turisztikai üdülőhelyet akart kialakítani ott, de az egy évtizedig tartó jogi csatározások végén a Spanyol Központi Bíróság (Audiencia Nacional) minden építkezést megtiltott a szigeten, amelyet – újabb tulajdonosváltás után – természetvédelmi területté nyilvánítottak. A mallorcai Cala Blanca volt a filmbeli Létra-öböl, ahol a gyilkosság történik. Sant Elm (város Mallorca délnyugati partján) partvidéke Dél-Franciaországot helyettesítette a Sir Horace hajóján játszódó jelenetek felvételéhez. A Daphne szállodáját kívülről mutató képsorok Cala d'en Monjónál készültek, maga a szálloda épülete azonban magánbirtok volt, melyet azóta leromboltak. A szállodai külső felvételek egy részét Raixában vették fel, az itteni kertekben található jellegzetes lépcsősort a filmben is többször láthatjuk. A filmbeli Sirály-öböl a valóságban a Mallorca északi részén található Cala en Feliu volt. Poirot Cala de Deiàn száll fel arra a hajóra, amely a szigetre viszi őt. A belső jelenetek többségét a londoni Lee International Studios műtermeiben forgatták.
Arlena és Daphne rivalizálása sosem ér véget (Diana Rigg és Maggie Smith)
A zene
A Nyaraló gyilkosoknak nincs önálló kísérőzenéje. A zenei aláfestést Cole Porter (1891–1964) szerzeményei szolgáltatják. Porter a harmincas évek egyik sztárszerzője volt a musicalek világában. A filmben a következő örökzöldjei csendülnek fel alapvetően instrumentális változatban: You're the Top, Night and Day, Begin the Beguine, I've Got You Under My Skin, I Concentrate On You, Anything Goes, You Do Something to Me, It's De-Lovely, In the Still of the Night, I Get a Kick Out of You, My Heart Belongs to Daddy. Az 1932-es Night and Day Porter talán legnépszerűbb dala, amelyet Fred Astaire énekelt először. A Begin the Beguine 1935-ben vált ismertté June Knight előadásában, de énekelte többek között Frank Sinatra, Julio Iglesias, Karel Gott és Nagykovácsi Ilona is. Az 1934-es viccelődő dal, az Anything Goes a magyar közönség számára főleg az Indiana Jones és a végzet temploma (1984) látványos nyitójelenetéből lehet ismerős. Az 1936-os keltezésű I've Got You Under My Skin elválaszthatatlanul összeforrt Frank Sinatra nevével, noha ő húsz évvel később énekelte először. A You're the Top az egyetlen dal, amely vokálisan is elhangzik a Nyaraló gyilkosokban: Arlena (Diana Rigg) énekli, magánszámát azonban Daphne (Maggie Smith) széttrollkodja, hogy a harmincas években még nem létezett kifejezést használjak. Említsük meg, hogy a film egyik jelenetében Poirot belelapoz a vendégkönyve, és a korábbi vendégek között nemcsak Cole Porter, hanem olyan hírességek nevét is olvashatjuk, mint Marlene Dietrich, Charlie Chaplin, Ivor Novello, Maurice Chevalier, valamint Fred Astaire és nővére, Adele Astaire.
A jelmezek
A charmeur Patrick (Nicholas Clay) után szó szerint döglenek a nők
A szürke és jelentéktelen Christine (Jane Birkin) a történet végére valósággal kivirul
Hercule Poirot komikus úszóöltözékét maga a színész, Peter Ustinov tervezte
Myra Gardener (Sylvia Miles) gardróbjában is akadnak tetszetős darabok
Linda (Emily Hone) mint kis hercegnő
A magyar tévébemutató
Ami azt illeti, a Gyilkosság az Orient expresszen sem az első körben jutott át a magyar Filmátvételi Bizottság szűrőjén. De legalább átjutott, sőt sikert aratott a magyar mozikban is. Ennek ellenére az EMI Films többi Agatha Christie-filmjét nem vásárolták meg magyarországi moziforgalmazásra. 1984-ben a MOKÉP feliratos videokazettán hozta ki mind a négyet, majd a következő évben a Magyar Televízió egymás után, szinkronizálva tűzte műsorra őket. A Nyaraló gyilkosok 1985. június 22-én került sorra, stílszerűen nyaralási idényben. A magyar szöveget Révész P. Anna írta, a szinkront Mezei Éva rendezte. A fontosabb magyar hangok: Inke László (P. Ustinov), Fehér Anna (J. Birkin), Horkai János (C. Blakely), Szerednyey Béla (N. Clay), Kristóf Tibor (J. Mason), Márton András (R. McDowall), Margitai Ági (S. Miles), Fülöp Zsigmond (D. Quilley), Béres Ilona (M. Smith), Andai Kati (E. Hone). A Halál a Níluson esetében még Csákányi László volt Poirot magyar hangja, akit ezúttal Inke László váltott fel. Merész választás, hiszen a két színész hanghordozása és hangszíne egészen más, ráadásul Inke hangját a nézők akkoriban Kojak felügyelőével azonosították, de Poirot-ként is bevált. A szinkronból főleg két hang volt számomra telitalálat: Fehér Anna mint Jane Birkin és Béres Ilona mint Maggie Smith. A DVD Magyarországon 2009. október 20-án jelent meg a B-Roll forgalmazásában, a televíziós szinkronnal.
Együtt a nagy csapat, balról jobbra: Japp felügyelő, Hercule Poirot, Miss Lemon és Hastings kapitány (Philip Jackson, David Suchet, Pauline Moran és Hugh Fraser)
A TÉVÉFILMEK
A Nyaraló gyilkosok első tévéváltozata a brit ITV sorozata, az Agatha Christie: Poirot nyolcadik évadában volt látható először, 2001. április 20-án. A belga mesterdetektívet természetesen a széria sztárja, David Suchet játszotta, akit a rajongók a figura legjobb megszemélyesítőjének tartanak. Brian Farnham rendező ezen kívül még öt epizódot rendezett a sorozat számára. A 2000 szeptemberére időzített forgatás javarészt Angliában, a Devon megyei Burgh Island Hotelben zajlott, amely Agatha Christie-t a Nyaraló gyilkosok mellett legkelendőbb regénye, a Tíz kicsi néger megírására is inspirálta. Anthony Horowitz forgatókönyvíró nagyjából hűségesen követte az eredeti történetet, persze apróbb változtatásokat ő is eszközölt. Kimaradt Carrie és Odell Gardener, Colgate felügyelő és Dr. Neasdon figurája, bekerült viszont a történetbe a széria három, többé-kevésbé állandó szereplője, Hastings kapitány (Hugh Fraser), Japp felügyelő (Philip Jackson) és Miss Lemon, Poirot titkárnője (Pauline Moran). Poirot azért kerül a gyógyszállóként üzemelő intézménybe, mert rosszul lett Hastings éttermének megnyitóján. A film végén kiderül, hogy rosszullétét ételmérgezés okozta. A tévéváltozatban Kenneth Marshallnak nem a lánya, Linda, hanem a fia, Lionel szerepel, aki épp egy mérgezésről szóló könyvet olvas. A televíziós változatban Christine nem hangoztatja a tériszonyát.
A Redfern házaspár a brit tévéfilmben (Michael Higgs és Tamzin Malleson)
A tévéfilmet Magyarországon 2002. december 4-én fő műsoridőben mutatta be az MTV. S hogy mi volt a főszereplő, David Suchet véleménye róla? „Én pedig kissé kényelmetlenül éreztem magam. Egy kicsit úgy éreztem, hogy az azon a nyáron forgatott filmekben Poirot mintha egy helyben járt volna. Mintha semmi sem hagyott volna nyomot a jellemén. Olyan érzés volt, mintha mozdulatlanul álltunk volna, vagy mintha nyugodtan ültünk volna a babérjainkon, és nem tettünk semmit azért, hogy minden film jobb és érdekesebb legyen az előzőnél – márpedig a sorozat forgatásának kezdete óta ez volt az egyik célom. Természetesen ez a két film is nézhető, és nyilván világszerte sokak szórakozását szolgálja majd, de a személyes véleményem szerint hiányzik belőlük valami, leginkább az izgalom és a képzelőerő.” (A Suchet által emlegetett másik film a nyolcadik évad második Poirot-opusza, a Gyilkosság Mezopotámiában.) A France 2 tévécsatorna 2009-ben indította útjára az Agatha Christie apró gyilkosságai (Les Petits Meurtres d'Agatha Christie) című sorozatát, amely a krimikirálynő történetein alapul, de más szereplőkkel és több ponton megváltoztatott cselekménnyel. A Nyaraló gyilkosok a széria huszonnegyedik részeként került adásba, a rendező Christopher Campos volt. A három legfontosabb szereplő Swan Laurence felügyelő (Samuel Labarthe), Alice Avril újságírónő (Blandine Bellavoir) és Marlène Leroy, Laurence titkárnője (Élodie Frenck), akik a széria ötvenes-hatvanas években játszódó epizódjainak visszatérő szereplői.
Nyaraló gyilkosok (Evil Under the Sun, 1982) – angol bűnügyi film. Agatha Christie azonos című regényéből a forgatókönyvet írta: Anthony Shaffer. Operatőr: Christopher Challis. Zene: Cole Porter. Díszlet: Peter Howitt. Jelmez: Anthony Powell. Vágó: Richard Marden. Rendező: Guy Hamilton. Szereplők: Peter Ustinov (Hercule Poirot), Colin Blakely (Sir Horace Blatt), Jane Birkin (Christine Redfern), Nicholas Clay (Patrick Redfern), Maggie Smith (Daphne Castle), Roddy McDowall (Rex Brewster), Sylvia Miles (Myra Gardener), James Mason (Odell Gardener), Denis Quilley (Kenneth Marshall), Diana Rigg (Arlena Stuart Marshall), Emily Hone (Linda Marshall). Magyarországi bemutató: 1984 (MOKÉP, VHS), 1985. június 22 (MTV 1)
RÁADÁSGALÉRIA: MEZTELEN GYILKOSOK
Sylvia Miles és Jon Voight az Éjféli cowboy (1969) című drámában. Az akkor már negyvenöt éves színésznőt pár perces alakításáért a legjobb női mellékszereplő Oscar-díjára jelölték
Sylvia Miles másik provokatív alakítása Paul Morrissey Hőség (1972) című filmjében látható, melyben Joe Dallesandro volt a partnere
Brigitte Bardot és Jane Birkin a Don Juan, avagy ha Don Juan nő lett volna (1973) című Roger Vadim-filmben
Joe Dallesandro és Jane Birkin a Szeretlek, én se téged (1976) című kultuszfilmben, amelyről sok ígérgetés után hamarosan tényleg részletes ismertető jelenik meg a MovieCopson
Nicholas Clay és Cherie Lunghi az Excalibur (1981) című John Boorman-filmben
Sylvia Kristel és Nicholas Clay a Lady Chatterley szeretője (1981) című erotikus filmben, melyet Just Jaeckin rendezett
CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!
Megdöbbentő szadomazochista viszony a láger volt foglya és őre között: Az éjszakai portás (18+)
Fellini önvallomása és a lufimellű lenge nők: Nyolc és fél (18+)
Andy Vajda mozgalmas szexuális élete: Érett nők dicsérete (18+)
Pajzán kalandok a középkori Angliában: Canterbury mesék (18+)
Kémkedés és perverziók a hírhedt náci bordélyban: Salon Kitty (18+)
Meztelen női testekkel a férfiak ellen: A romlás démonai (18+)
Amitől fennakadtak Sean Connery szemei: A velencei nő (18+)
Szamurájgyilkosságok és tomboló nemi ösztönök a középkori Japánban: Onibaba (18+)
A leghírhedtebb botrányfilm a szocialista Jugoszláviából: W. R. – Az organizmus misztériuma (18+)
MÉG TÖBB AGATHA CHRISTIE!
Mindenki utálta, mindenkinek volt indítéka, de ki ölte meg?: Gyilkosság az Orient expresszen (1974)
A gyönyörű milliomosnő rejtélyes halála a nílusi sétahajón: Halál a Níluson (1978)
MÉG TÖBB JANE BIRKIN!
Lefotózott gyilkosság egy londoni parkban: Nagyítás (18+)
Hogyan szabaduljunk meg a házastársunktól a szeretőnk kedvéért?: Akiket forró szenvedély hevít (18+)
MÉG TÖBB NICHOLAS CLAY!
Vér, mágia és szex, avagy Artúr király és a kerekasztal lovagjai: Excalibur (18+)
Sylvia Kristel a daliás vadőr karjaiban éli át az orgazmust: Lady Chatterley szeretője (18+)
A keresztény vértanú és a homoszexualitás: Szent Sebestyén mártíromsága (18+)
TEAKBOIS KÍNÁLATÁBÓL
A kanadai farmer véres vasárnapja (18+)
Carla, a meztelen bosszúálló (18+)
A seriff és az áldozatszámláló gyilkos (18+)
A zongoraművész és a Playboy-modell (18+)
Az őrült furulyás és a Keresztapa verőlegénye (18+)
