Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A KIS LOVAG

2020. március 25. - Field64

Az irodalmi Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz (1846–1916) könyvei világszerte nagy népszerűségnek örvendenek az olvasók körében. Híres trilógiája, a Tűzzel-vassal, az Özönvíz és A kis lovag a XVII. századi lengyel történelem sorsfordító eseményeit idézi fel, szereplői között valós történelmi személyek és fiktív figurák egyaránt megtalálhatók. Jerzy Hoffman lengyel rendező – aki a minap töltötte be 88. életévét – eredetileg sorrendben szerette volna megfilmesíteni a sorozat köteteit. A Tűzzel-vassal megvalósítására azonban nem kapott engedélyt a mű vitatott történelemszemlélete miatt, az Özönvíz meg egyrészt túl drágának ígérkezett, másrészt Hoffman egyik tekintélyes kollégája, Aleksander Ford már bejelentette rá az igényét. A kis lovag ellen viszont nem merült fel kifogás. A Lengyel Televízió egy tévésorozatot akart volna belőle, amit Hoffman csak azzal a feltétellel vállalt, hogy előbb mozifilmként is elkészítheti. A forgatás szakmai-emberi problémáit tetézte, hogy akkoriban egy antiszemita tisztítókampány zajlott a lengyel közéletben, melynek egyik célpontja Hoffman volt. A fárasztó forgatás és a folyamatos zaklatás annyira kimerítette a művészt, hogy lemondta a tévésorozatot, amelyet végül Paweł Komorowski készített el. A játékfilmet nem lehetett egy az egyben hasznosítani a tévésorozat számára, mert különböző okokból a színészek és a technikai stáb egy része már nem vett részt a munkában. A kis lovag filmváltozata óriási sikert aratott Lengyelországban, a címszerepet alakító Tadeusz Łomnicki és partnerei népszerűsége az egekbe ugrott. Jól fogadták a tizenhárom részes tévésorozatot is, amelyet hazánkban 1972 januárjától, bő másfél évvel a játékfilm itthoni mozipremierje után mutatott be először a Magyar Televízió. (Sienkiewicz regényének címe számos magyar kiadáson A kislovag. Jelen szöveg viszont alapvetően a filmről szól, amelynek magyar plakátján egyértelműen különírást alkalmaztak, és nyelvtani szempontból egyébként is az a helyes, hiszen a jelző a címszereplő Wołodyjowski termetére utal.)

wolodyjowski00.jpg

Tovább

REFLEKTORFÉNYBEN – JULIE NEWMAR: A TÖKÉLETES MACSKANŐ

Julie Newmar amerikai színésznő, táncosnő és médiaszemélyiség különleges helyet foglal el a szívemben. Ő volt ugyanis az első „színésznő szerelmem”, akibe nyolcévesen habarodtam bele, miután láttam őt a Mackenna aranya (1969) című westernben. Sajnos szerelmünk nem tudott igazán szárba szökkenni, mert a hazai mozikba nem érkeztek újabb filmek a művésznővel, jöttek viszont a riválisok, akik közül a legtartósabban két másik amerikai színésznő – előbb Jennifer O’Neill, aztán Faye Dunaway – csavarta el a fejemet. Persze Julie-t sem feledtem el teljesen, hiszen az ember sose felejti el az első szerelmét még a mozik álomvilágában sem. Mindenkori lehetőségeimhez képest igyekeztem tájékozódni róla. Akkor jött el számomra a Kánaán, amikor állandó internetkapcsolathoz jutottam, és nemcsak Julie életének számomra addig ismeretlen időszakait térképezhettem fel, hanem megnézhettem néhány olyan filmjét is, amelyektől a szocialista filmforgalmazás megkímélt. (Egy-két mű esetében azt kell mondanom, teljes joggal.) Így megtudhattam azt is, hogy a Mackenna aranya – bármilyen kiemelt jelentősége is van kettőnk plátói viszonyában – Julie karrierje szempontjából kevésbé meghatározó alkotás. Az egzotikus szépség az ötvenes évek elején kezdte a pályát, a Hét menyasszony hét fivérnek (1954) című zenés vígjáték volt az első jelentősebb filmszerepe. Gyakran szerepelt a televízióban, leghíresebb alakítása is a „doboz”-hoz kapcsolódik: ő domborította a Macskanőt a Batman hatvanas évekbeli tévészériájában. A hetvenes évektől egyre ritkábban – és egyre kevésbé érdekes filmekben – jelent meg a mozivásznakon, de persze tudta a módját annak, hogy a neve így is megmaradjon a közönség emlékezetében. A kilencvenes években már a show-business egyik élő legendájaként emlegették, aki megjelent George Michael Too Funky című világslágerének klipjében is, és cameoszerepet játszott a Wong Foo, kösz mindent! Julie Newmar (1995) című kultfilmben, amelyben három igazi macsó (Patrick Swayze, Wesley Snipes és John Leguizamo) nőimitátorokat alakított. A MovieCops hónapok után feléledő sorozata, a Reflektorfényben mai írása Julie színes karrierjének legérdekesebb állomásait idézi fel.  

FIGYELEM! Az alábbi életrajz néhány illusztrációja meztelenséget ábrázol. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre! 

julie01.jpg

Tovább

PORTYÁN

„When I see someone who’s looking so fine
you can’t believe I react everytime
I scream, ooouuhh
You sexy thing
You are the finest thing I've seen today
I am so glad that you passed by my way
I'm a cruiser
Oh baby, I'm a cruiser”
(Village People: I’m a Cruiser, 1978)

Negyven éve, 1980. február 8-án mutatták be az amerikai filmtörténet egyik leghírhedtebb botrányfilmjét, a Portyánt. William Friedkin alkotása a The New York Times riportere, Gerard Walker (1928–2004) azonos című, 1970-ben megjelent könyvén alapul. A kötet egy olyan gyilkosságsorozatról szól, amelynek homoszexuálisok voltak az áldozatai. A cím kettős jelentésű: egyrészt a járőröző rendőrökre utal, másrészt az alkalmi szexpartnert kereső melegekre. A Portyán ellen a meleg aktivisták már a forgatás idején hevesen tiltakoztak, szerintük ugyanis a film egyoldalú, előnytelen képet fest róluk, és azt sugallja, hogy a meleg életforma szerves része az erkölcstelenség, a bűnözés és az erőszak. A támadásokat az alkotók azzal próbálták kivédeni, hogy a főcím elé egy bevezető szöveget illesztettek: „Ez a film nem kíván vádat emelni a homoszexuálisok ellen. Bemutatja a világuk egy szeletét, amely nem vonatkoztatható az egészre.” A bemutató után a kritikusok főleg a lélektani motivációkat és a szituációk hitelességét kérdőjelezték meg. A világpremier óta eltelt évtizedek alatt a Portyán megítélése valamelyest megváltozott, manapság kultuszfilmnek számít még a homoszexuálisok körében is. A korabeli mentegetőző felirat az újabb DVD- és a Blu-ray-kiadásokra már nem került rá. A film nem jutott el a magyar mozikba, a hazai közönség hivatalos formában először videón ismerhette meg 1993-ban.

cruising00.jpg

FIGYELEM! Az alábbi filmismertető fő témája a férfi homoszexualitás, amelyet egyes illusztrációk explicit módon ábrázolnak. Csak a témára nem érzékeny 18 éven felüli olvasók kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!

Tovább

ÖRÖKSÉG

„Sohase mondd, hogy vége,
 csak azt mondd, hogy ennyi, megérte.
Ha megérte, jöhet egy pont,
 mit mondanod kell, óh, mondd!”

(Hernádi Judit: Sohase mondd)

Mészáros Márta a filmtörténet egyik legismertebb női rendezője, akit külföldön sokkal nagyobb elismerés övez, mint idehaza. Nemzetközi hírnevét az Örökbefogadás című drámájával alapozta meg, amely elnyerte az 1975-ös nyugat-berlini filmfesztivál fő díját, az Arany Medvét. Ezt követően bő fél évtizeden át egy-egy francia világsztár főszereplésével készített filmeket: Marina Vlady, Anna Karina, Delphine Seyrig, Isabelle Huppert és Marie-José Nat álltak a kamerája előtt. Mészáros legtöbb filmje erős akaratú asszonyokról szól, akik saját kezükbe akarják venni sorsuk irányítását, nem akarnak a férfiaktól függeni, és engedelmesen elfogadni a férfitársadalom által rájuk kiosztott szerepeket. Nem csoda, hogy a rendezőnő filmjeit a hetvenes években lelkesen felkarolta a nyugati feminista mozgalom, bár Mészáros többször is elmondta, hogy nem tartja magát feministának, sőt kifejezetten idegennek érzi magától a feminista túlzásokat. Hősnői soha nem akartak „uniszexek” lenni, nem arra törekedtek, hogy „lenyomják” a férfiakat, hanem valóban egyenjogúak akartak lenni velük, vállalva a női lét minden szépségét és nehézségét is. Magyarországon a hatvanas-hetvenes években még ritkaságnak számított, hogy a nőkről egy nő forgasson filmet. Hogy éppen Mészáros vált elsőként nemzetközi hírűvé, és nem például Elek Judit vagy Ember Judit, az valószínűleg annak is köszönhető, hogy filmjeivel egyetemes női problémákat is érintett, miközben – főleg a korai műveiben – a magyar nők helyzetéről is érzékletes képet festett. Örökség című 1980-as koprodukciós filmjét nagy várakozás előzte meg. Franciaországban tisztes sikert aratott, idehaza viszont csalódással fogadták, s a premier óta eltelt négy évtized alatt többé-kevésbé el is feledték. A MaNDA a közelmúltban digitálisan felújította Mészáros több filmjét, köztük az Örökséget is, amely újra látható volt a mozivásznon. Sokan nem is tudják, hogy eredetileg ehhez a filmhez íródott a magyar könnyűzene egyik legnépszerűbb örökzöldje, a Hernádi Judit által énekelt Sohase mondd.

Az illusztrációk egy részét a Régi Magyar Mozivitrines Fotók című blogból válogattam a blogtulaj engedélyével. Hálás köszönetem önzetlen segítségéért.

orokseg01.jpg

Tovább

ELFÚJTA A SZÉL

Az elmúlt hónapban volt nyolcvanéves minden idők egyik leghíresebb és legnépszerűbb filmje, a tíz Oscar-díjjal elismert Elfújta a szél (1939). Alapjául egy akkoriban még ismeretlen szerző, az atlantai Margaret Mitchell romantikus regénye szolgált. A kötet eleinte nem nagyon érdekelte a filmmogulokat, akik kényesnek tartották a polgárháború témáját, és az volt a véleményük, hogy a nézők már nem kíváncsiak az ilyesfajta romantikus eposzokra. David O. Selznick producer is csak azt követően változtatta meg elutasító véleményét, hogy a könyv meglepően rövid idő alatt rekordmennyiségben kelt el. A megfilmesítési előkészületek bő két évig tartottak, a női főszereplő megtalálására országos meghallgatást hirdettek. Ez persze csupán marketingfogás volt, mert a szerepet lényegében versenyen kívül kapta meg Vivien Leigh brit színésznő. Hazájában akkor már ismert művésznek számított, világhírnevét azonban az Elfújta a szélnek köszönhette. A filmvásznon igen hatásosan epekedett Rhett Butler után (is), a figurát alakító Clark Gable-lel viszont kölcsönösen nem kedvelték egymást. Állítólag a szupersztár Gable kívánságára menesztették az eredeti rendezőt, George Cukort, kinek helyébe Victor Fleming lépett. Az Elfújta a szélnek nemcsak az előkészítése és a forgatása, hanem az utóélete is filmre illő történet. Magyarországon például csak 1984-ben mutatták be: a maga idejében a világháború volt a premier gátja, később a szocialista kultúrpolitika vétózta meg az opuszt közel négy évtizeden át. A regénynek hivatalos folytatása is létezik (sőt nem hivatalosak is!), amelyből 1994-ben televíziós minisorozat készült.

gone00.jpg

Tovább

ŐRÜLT NŐK KETRECE

CHARRIER: (Maga elé emelve, hunyorogva nézi a tányérját.)
Milyen különös tányérok ezek…
ALBIN: (Ránéz az övére, és ő is meglátja a frivol díszítést.) Óóó!
CHARRIER: (Továbbra is eltartja magától a tányérját.)
 Ahogy elnézem, játszadozó fiatalok, nem? Vagy nem?
ALBIN: Tudja, annyi a tányér ebben a házban, hogy fogalmam sincs,
 melyik mit ábrázol. (Kényszeredetten felkacag.)
CHARRIER: (Még mindig hunyorogva nézi a tányérját.)
 Ezek görögök… Bizony, görög gyerekek.
ALBIN: Á, való igaz, ezek görög gyerekek.
 Csak kérdés, hogy kerülnek görögök a tányérjainkba? Igazán különös!
CHARRIER: Szörnyű, szemüveg nélkül nem látok semmit!
ALBIN: (Nézegeti a saját tányérját.) Hah!
CHARRIER: Úgy tűnik, hogy ezek fiúk… Úgy tűnik, fiúk… Bizony, fiúk.
ALBIN: Hogy fiúk? Vannak fiúcskák,
de bizonyára akad egy-két lány is, vagy a magáéra nem fért?
ANDRÉA: Az én tányéromon van lány, határozottan látok egyet.
ALBIN: Óóó, hogy milyen cuki ez a kölyök, és milyen jó a szeme!
Ráadásul igaza is van, nézze, ott látszik, ott a ficakban, ott kandikál ki egy lányfej.
CHARRIER: (Lesújtó pillantást vet Albinre.) Meglehetősen régen láthatott lányt,
különben nem mondaná… Hát tudja, ezek fiúk… Nem lányok, hanem fiúk,
könnyű rájönni. Anyaszült meztelenek… De hát hol a szemüvegem?

Szinte mindig sikerre számíthatnak azok a filmvígjátékok, amelyekben férfiak bújnak női ruhába. Gondoljunk csak olyan klasszikusokra, mint például a Van, aki forrón szereti (1959), az Aranyoskám (1982), a Mrs. Doubtfire (1993) vagy – hogy hazai példát is említsek – az Egy szoknya, egy nadrág (1943)! Ezeknek a filmeknek közös jellemzőjük, hogy férfi szereplőiknek valamilyen kényszerhelyzet miatt muszáj női ruhát ölteniük. A hetvenes évek egyik legsikeresebb és legjobb vígjátéka, az olasz–francia koprodukcióban megvalósult Őrült nők ketrece (1978) főszereplője, Albin viszont életvitelszerűen él nőként. Ő nem egyszerűen nőimitátor, hanem belülről is nőnek érzi magát, úgy viselkedik és úgy érez. Édouard Molinaro komédiájának talán legnagyobb érdeme az, hogy miközben számtalan humoros helyzetet teremt a figura másságából, Albin mégsem ellenszenves, hanem szerethető személyiség. A szerepet zseniálisan alakító francia Michel Serrault úgy képes eljátszani a melegekkel kapcsolatos kliséket, hogy közben megmutatja a mulatságos külső mögött az érző, érzékeny és sebezhető embert is, aki igazából ugyanarra vágyik, mint minden más ember: boldogan élni a párja mellett, aki viszont az ő esetében vele azonos nemű. Albin élettársát, Renatót az olasz Ugo Tognazzi alakítja visszafogottabb játékstílussal, de szintén szellemesen és emlékezetesen. A két színész között állítólag nem volt teljesen harmonikus a munkaviszony, mindazonáltal a nagy sikernek köszönhetően mindketten vállalták a folytatásokat is. A magyarországi sikerben a ragyogó szinkron is döntő szerepet játszott: Sinkovits Imre és Márkus László brillíroznak a külföldi sztárok magyar hangjaként. A film alapjául szolgáló színdarab nyomán 1983-ban egy musical is született, melynek leghíresebb betétdala, az I Am What I Am olyan könnyűzenei sztárok repertoárján is szerepel, mint Shirley Bassey, Gloria Gaynor és Amanda Lear. 1996-ban Madárfészek címmel forgatták le az eredeti film amerikai remake-jét Robin Williams és Nathan Lane főszereplésével.

A film magyar plakátját Plakátfiú bocsátotta rendelkezésemre. Hálás köszönetem önzetlen segítségéért. A film cselekménye szorosan kapcsolódik a homoszexualitás témájához, ezért csak az kattintson a „TOVÁBB” linkre, akinek az érzékenységét ez a motívum nem sérti.

orult_nok01.jpg

Tovább

A 2010-es évek 10 legjobb filmje

Bár nekem örök szerelmem a mozi, de az elmúlt tíz évben nagy eséllyel jobban jártam, ha otthon maradtam sorozatot nézni, videojátékkal játszani, vagy képregényt olvasni, mintha elhúztam volna a legközelebbi multiplexbe. Akár a sorozatokat, akár a játékokat, vagy a képregényeket nézzük, sokkal változatosabb, érdekesebb, izgalmasabb dolgok játszódtak le ezekben a médiumokban, mint a nagyvásznakon.

Mégis az elmúlt egy hónapban kicsit félretettem minden más elfoglaltságot, és szépen sorban megnéztem újra azokat a filmeket, amelyeket a legjobban szerettem 2010 óta. Sok minden átértékelődött bennem, sok mindenben én is változtam, néha pedig egyszerűen csak jobb a hype és más vélemények nélkül, önmagában nézni egy alkotást.

10.

Fekete hattyú

natalie-portman-21468.jpg

Csak most, sokadszorra tűnt fel, hogy a történet legelején a Natalie Portman által alakított balerina a tökéletesen tiszta ruhácskájában utazik a tökéletesen tiszta New York-i metrón. New Yorkban garantáltan nincsen egy darab ennyire tiszta metrókocsi a rengeteg vonal egyikén sem. A kérdés csak az, hogy ez pusztán esztétikai döntés volt-e, vagy ezzel a rendező, Aronofsky már rögtön a történet elején mondani akar nekünk valamit? Szerintem az utóbbi. Már a film elején az elnyomott, meggyötört, de belül a tökéletességre vágyó, skizofrén balerina fejében vagyunk, és sohasem kerülünk ki onnan. Fájdalmas testhorror, thrillerelemek, a történet szürrealitásának alárendelt CGI-trükkök és egy lenyűgöző finálé, ahol megszületik a valódi művészet. Csak az a kérdés, hogy mi a tökéletesség ára.

Tovább

EGRI CSILLAGOK

„Summáját írom Egör várának,
Megszállásának, viadaljának,
Szégyönvallását császár hadának,
Nagy vígasságát Ferdinánd királnak.”

(Tinódi Lantos Sebestyén: Egri históriának summája, 1553)

A magyar filmtörténet egyik legnépszerűbb produkciója az 1968-ban bemutatott Egri csillagok, Várkonyi Zoltán alkotása. Kevesen tudják, hogy Gárdonyi Géza regényéből már 1923-ban is készült egy film, nem is akárki rendezte, hanem a nemzetközileg is elismert Fejős Pál. Várkonyi adaptációja a korszak legdrágább magyar filmje volt, költségvetése állítólag meghaladta a negyvenmillió forintot. Szakmán belül és kívül egyesek úgy gondolták, indokolatlan pénzpazarlásról van szó, s részben emiatt – a kedélyek lecsillapítására – a média folyamatosan beszámolt a forgatásról, hangsúlyozva a készülő film költségkímélő trükkjeit. Mivel az eredeti helyszín már nem volt alkalmas a forgatásra, ezért Pilisborosjenő közelében felépítették az egri várat, amely nagyjából egyharmaddal volt kisebb, mint az igazi. A stáb más helyszíneken is dolgozott, sőt készültek műtermi és külföldi felvételek is. A fő- és a mellékszerepekben az új tehetségek mellett a magyar színjátszás krémje látható, egy igazi hazai sztárparádé. A megérdemelt közönségsiker nem maradt el, a kritikusok azonban különösen sokat fanyalogtak, és igen sok bírálat érte a Nemeskürty István által írt forgatókönyvet. Az elmúlt bő fél évszázad alatt az Egri csillagok a hazai filmgyártás közkedvelt klasszikusai közé emelkedett, és 2018. október 25-én felújított változatban visszakerült a moziműsorba.

A film magyar plakátját Plakátfiú bocsátotta rendelkezésemre. Hálás köszönetem önzetlen segítségéért.

egricsillagok01.jpg

Tovább

A BAGDADI TOLVAJ

Minden idők egyik legnépszerűbb mesefilmje, A bagdadi tolvaj (1940) igen sok nehézség árán valósult meg. A szakirodalom az 1924-es némafilm remake-jeként szokta emlegetni, ám ez nem teljesen igaz. A magyar származású brit producer, Korda Sándor (Sir Alexander Korda) ugyanis csak a címhasználatot vette meg a korábbi film jogtulajdonosától, és egy teljesen új történetet íratott, persze szintén Az Ezeregyéjszaka meséi alapján. A bagdadi tolvaj megszületésének egyik legfontosabb oka az volt, hogy Korda a keleti mesemiliőben is be akarta mutatni a közönségnek új sztárját, a tizenéves indiai Sabut. A második világháború kitörése miatt a film forgatása hónapokra leállt, és mire az Egyesült Államokban újrakezdhették a munkát, Sabu észrevehetően megnőtt, emiatt több jelenetét újra fel kellett venni. A forgatást a német Ludwig Berger kezdte el, de lecserélték, mert Kordának nem tetszettek a rendező művészi elképzelései. A hivatalos változatra két másik rendező, Michael Powell és Tim Whelan neve is felkerült, rajtuk kívül azonban mások is közreműködtek a végleges változat megszületésében. A számtalan forgatási nehézség ellenére A bagdadi tolvaj világsikert aratott, három Oscar-díjat is kapott. Magyarországon néhány héttel az 1941-es premier után betiltották, mert a Nagy-Britanniával fennálló hadiállapot miatt az összes angol film tiltólistára került. Hazánkban az elmúlt évtizedekben többször felújították, a televízióban is láthattuk, DVD-n is megjelent, bár sajnos nem a restaurált változat. Noha az elmúlt közel nyolcvan évben a témából több új filmváltozat is készült, mindmáig Korda produkciója az örökzöld klasszikus.

bagdad000a.jpg

Tovább