A magyar televíziózás történetének egyik legnagyobb sikere volt a nyolcvanas évek második felében a Rabszolgasors című brazil sorozat. Az egész ország nézte hétről hétre a félvér rabszolgalány, a lelkesen klimpírozó Isaura megpróbáltatásait, akinek sorsa a harmincadik rész végére természetesen jóra fordult. Az eredeti szériában mindez száz rész alatt történt meg, de az európai nézők akkoriban még nem voltak edzettek a maratoni hosszúságú latin-amerikai szappanoperák terén, ezért a kontinensen egy rövidített verzió terjedt el. Brazíliában éles bírálatok érték az alkotókat amiatt, hogy a főszerepet egy fehér színésznő, Lucélia Santos kapta, aki a szereppel példátlan nemzetközi népszerűségre tett szert. Az empatikus magyar nézők állítólag gyűjtésbe kezdtek Isaura felszabadítása érdekében. Lucélia Santos egy idő után szabadulni próbált a rabszolgalány által rászabott skatulyából, és merész arculatváltásként meztelen fotózásokat vállalt különféle férfimagazinok számára. Az imázsváltás jegyében fogadta el a brazil naturista mozgalom megalapítójáról, a Luz del Fuego művésznéven ismertté vált Dora Vivacqua sztriptíztáncosnő és színésznő életéről szóló filmet. Az opusz Brazíliában és a spanyol–portugál nyelvterületen jelentős sikert ért el, sőt kultuszfilmmé vált, Magyarországra viszont tudomásom szerint semmilyen formában nem jutott el.
FIGYELEM! Az alábbi poszt egyes illusztrációi explicit női és férfi meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny, 18 éven felüli olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!