MovieCops

A KÉT DEREK, DONALD TRUMP ÉS A KÉJSÓVÁR SZELLEM

Ghosts Can’t Do It (1989)

2021. június 15. - Teakbois

Katie az idősödő (ne finomkodjunk: baromi idős) milliárdos üzletember, Scott kirakatfelesége. Noha több mint 30 év korkülönbség éktelenkedik köztük, a szerelmük nem is lehetne valódibb, és igencsak aktív életet élnek – ágyban és azon kívül is. Egy szomorú napon azonban véget ér a paradicsominak vélt állapot: Scott szívrohamot kap lovaglás közben (nem Katie „lovagolta meg” Scottot túl hevesen, hanem egy paripa hátáról zuhant le az addig fitten viselkedő öregúr), amelyet ugyan túlél, de szörnyű diagnózist kap a doktorától: búcsút kell mondania a szexnek, ugyanis egy túlságosan forró aktus bármikor leállíthatja a ketyegőjét. Scotton a hír hallatán a lehető legmélyebb depresszió lesz úrrá, úgyhogy amikor kiderül, hogy élemedett kora miatt esélye sincs a szívátültetésre, a kardjába dől… jobban mondva szájába veszi kedvenc vadászpuskáját, és meghúzza a ravaszt. A túlvilágon összefut egy dögös vezérlőangyallal, akit sikerül meggyőznie, hogy szellemként engedje vissza a földi hívságok honába – kizárólag azért tudja telebeszélni az angyalka fejét, mert az még kezdő a szakmájában, és fogalma sincs, hová is kell rakni az öngyilkosokat (állítólag a pokol egyes bugyraiban a helyük). Scott tehát gyászoló ifjú felesége mellett terem, de csak az asszony hallhatja őt, látni pedig senki sem látja. Az újból egymásra találó párt hamar elkezdi frusztrálni a tény, hogy továbbra sem kettyinthetnek, ezért Scott géniuszra valló ötlettel áll elő: Katie keres egy fiatal és jóképű fickót, akit aztán megöl, Scott pedig szépen beleköltözik az elhalálozó csődör testébe, utána pedig ismét vígan élhetnek, amíg meg nem hal valamelyikük… aki aztán elindulhat vissza a túlvilágról új testet keresni, amivel egy csodaszép reinkarnációs körforgást kapunk. Hogyan válasszon magának kinyírandó társat Katie? Scott erre is tudja a választ: minél több jelölttel kell lefeküdnie, hiszen semmi értelme annak, hogy Scott olyan Adónisz testébe tegye át a székhelyét, akinek mondjuk kicsi a hímtagja, vagy a muki egyszerűen csak nem kompatibilis szexualitás terén Katie-vel. A fekete özvegy a mesterterv megismerése után fogja az örökségét, és körbeutazza a világot a megfelelő áldozat után kutatva…

ljymbunegvkf3xuto1quk2guwso.jpgFIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Tovább

RAGYOGÓ NAPFÉNY / A TEHETSÉGES MR. RIPLEY

Patricia Highsmith 1955-ben megjelent, ma már klasszikus bűnügyi regénye, A tehetséges Mr. Ripley elsőként 1960-ban elevenedett meg a mozivásznon. Az adaptációt a nouvelle vague előtti francia filmművészet egyik legtekintélyesebb alkotója, René Clément rendezte Ragyogó napfény címmel. (Az opusz a magyar szakirodalomban Szikrázó napfény és Tűző nap címmel is előfordul.) A főszerepet Alain Delonra bízta, akinek ez volt az első jelentős alakítása. A filmet a kritikusok és a nézők is kedvezően fogadták, Patricia Highsmith véleménye sem volt elutasító, ámbár a regénytől jelentősen eltérő befejezés nagyon nem tetszett neki. A magyar mozik nem mutatták be a filmet, amelyet bő húsz évvel később a televízióban láthattunk először. Anthony Minghella angol rendező 1999-ben készítette el a remake-et a saját forgatókönyve alapján. A főszerepre az amerikai Matt Damont szerződtette. A kritikusok kihangsúlyozták, hogy Minghella sokkal hűségesebben követte a regény cselekményét, mint francia kollégája. Ez persze nem teljesen igaz, mert új szereplőket is bevont a cselekménybe, és bár a befejezést illetően valóban hűségesebb volt Highsmithhez, mint Clément, a regény egyik háttérmotívumát, a latens homoszexualitást túlságosan előtérbe helyezte és egyértelművé tette. A tehetséges Mr. Ripley több Golden Globe-ra és Oscarra is esélyes volt, ám a gálákon egyik kategóriában sem győzött. A történet egyik, Európában kevésbé ismert, de figyelemre méltó szabad adaptációja a Naan (2012, Jeeva Shankar) című indiai film. Ez Ázsiában annyira sikeressé vált, hogy egy bengáli thriller, az Amanush második részeként 2015-ben a remake-je is elkészült.

soleil01.jpg

Tovább

JACK NANCE ÚTJA DAVID LYNCHTŐL A HÁTSÓ FERTÁLYIG

1977-ben került a mozikba David Lynch első játékfilmje, a Radírfej, amely minden idők egyik legismertebb frizurájú színészévé tette a főszereplő Jack Nance-t. A magánéletben is furcsa szerzetnek számító Nance kitűnően alakította a mutáns gyermeke sírása elől a fantázia birodalmába menekülő Henry Spencert, akinek a kobakja – némi szürrealista hatásvadászat révén – ceruzák végén végzi radírként. Nance és Lynch között a forgatáson életre szóló barátság szövődött, így aztán a koravén külsejű színész a legendás direktor majdnem minden fontosabb filmjében szerepet kapott. Játszott a Dűnében, a Kék bársonyban, a Veszett a világban, a Lost Highwayben, valamint Lynch Twin Peaks című kultikus tévésorozatában és a hozzá kapcsolódó mozifilmben, a Twin Peaks: Tűz, jöjj velem!-ben. Nance olyan további klasszikusokban is tiszteletét tette, mint a Szörnyecskék első része, Ken Russell A prosti című szatírája (a Micsoda nő! „ellenfilmje”), továbbá a Faye Dunaway és Mickey Rourke képességeit próbára tevő Bukowski-adaptáció, a Törzsvendég. Noha mindegyik általa megformált „legitim” karakter kellőképpen bizarra sikeredett, Nance legbizarrabbját a kíváncsiskodóknak a „kazettakölcsönzők” hátsó traktusában kellett keresniük: a színész ugyanis második feleségével fenekelős fétisvideót készített 1991-ben (tehát akkor, amikor már javában Twin Peaks-ezett), amelynek létezéséről csak az internetkorszak beköszöntével szerzett tudomást a művészfilm-rajongó nagyközönség.

22_1.jpegJack Nance és az ő világhírű sérója a Radírfejben

FIGYELEM! A cikk egyik illusztrációja meztelenséget ábrázol, valamint a témája is igen kényes, ezért csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Tovább

SOPHIA LOREN ELÁTKOZOTT ROMÁNCA

Angela (1977)

Angela Kincaid, a prostituáltból lett kanadai pincérnő keményen dolgozik azért, hogy eltartsa újszülött gyermekét, akit férje távollétében hozott világra. A korai háborúból hazatérő apának, Benjaminnek azonban esze ágában sincs elhinni, hogy Angela az ő fiát szülte meg, nem pedig az állítólagos szeretőjéét. Benjamin a katonai szolgálata előtt a helyi keresztapának, Hogannek az alkalmazásában állt, és leszerelése után is neki akar dolgozni: azonnal kap is tőle feladatot; egy esedékes fegyverszállítmányt kell átvennie. A magát megcsaltnak képzelő Benjamin bosszúra szomjazik, és ráveszi Hogant, hogy raboltassa el Angela gyermekét, akit aztán nevelőszülőknek adnak. Angela pontosan tudja, kik állnak az aljas tett mögött, és névtelen telefonálóként közli a rendőrséggel Benjaminék fegyverbizniszének a helyszínét. Angela férje 20 évre rács mögé kerül, Hogan viszont megússza a letartóztatást, és tovább prosperál a maga mocskos szakterületén. Angela végül étteremvezetővé küzdi fel magát, ám egy nap az élete drasztikus fordulatot vesz: az éttermébe betoppan egy újdonsült húsfuvarozó fiú, Jean Lebrecque, akibe egy szempillantás alatt beleszeret. Szerencsétlen asszony nem sejti, hogy a saját halottnak hitt fiáról van szó, így örömmel kezd viszonyt vele. Benjaminnek időközben letelik a büntetése, és szabadulása után bosszúszomjasabb, mint valaha…

05_3.jpg

Noha a cikket nem illusztrálják meztelenséget ábrázoló képek, a kényes téma miatt csak 18 éven felüli olvasóinknak ajánljuk.

Tovább

A TANÁRNŐ, AKI A DIÁKJA TÜZÉVEL JÁTSZOTT

They’re Playing With Fire (1984)

1984-et írunk: Los Angelesben tombol a hedonizmus, és még nyomokban sem találunk a „bűn” városában polkorrektséget… Az Ocean View Főiskolán Diane Stevens épp irodalomórát tart, és azt ecseteli, hogy Shakespeare Macbethjének kulcsfigurája a címszereplő felesége, akinek kapzsisága nem ismer határt, és a férjét arra is képes rávenni, hogy az előrejutás végett megölje szeretett királyát. A lúzer kinézetű Jay Richard ábrándos tekintettel issza szemtelenül vonzó tanárnője minden szavát, majd az óra végeztével elképesztő ajánlatot kap tőle: ugyan jöjjön már el valamelyik nap Stevens asszony jachtjára (az irodalomtanárok a világ ezen pontján efféle hasznos „kütyükre” költik a megtakarításaikat), és fényesítse ki a hajó fakorlátjai. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: a fényesítést a mellben is erős tanerő csupán előjátéknak szánta − a polírozás a fedélzeten kezdődik, de igen hamar a hálókabinban folytatódik. A nem túl meggyőzően tiltakozó és vézna diáknak esélye sincs a vágyait egy nőstény tigris gyengédségével kinyilvánító sportos vendéglátójával szemben. A kölcsönös megelégedéssel záruló aktus után Diane elviszi Jayt a benzinkúthoz, ahol a fiú a zsebpénzéért gürizik tanítás után, és közli vele, hogy majd kérni fog tőle egy szívességet… Mint kiderül, a szívesség abból áll, hogy meg kell ijeszteni Diane szintén tanár férjének kacsalábon forgó házban élő anyját és nagyanyját: ha ugyanis kellő mértékben megkergülnek ettől, könnyedén öregek otthonába lehet dugni őket, mesés vagyonuk pedig Diane és kegyetlenséget sugárzó arcú hitvese, Michael ölébe hull. Hát van olyan szerelmes diák, aki ne tenné meg ezt az apróságot imádott tanárnője és annak férje kedvéért? Persze, hogy nincs! Jay bukósisakban érkezik a villába nyugdíjas-rémisztés céljából, ám végül ő kap majdnem szívrohamot, Michael mamája ugyanis shotgunnal zavarja el az illetéktelen betolakodókat. Jay tehát fejvesztve menekül, ám közben rejtélyes ismeretlen érkezik a Stevens-kúriába, akinek már cseppet sem okoz gondot elbánni a két idős emberrel… olyannyira nem, hogy végül holtan hevernek a padlón. Vajon ki lehet a tettes? Michael? Diane? A kertész? Netán olyasvalaki, akire egyetlen néző sem gondolna? Szövődhet-e igaz szerelem a bajban a 20 éves nebuló és nála úgy 15 évvel idősebb tanárnője között? Vagy Diane Stevens nem más, mint a Los Angeles-i Lady Macbeth? A mamit és a nagyit lelőtték, de én inkább nem lövöm le a poént…

07_1.jpg

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

Tovább

A RÓZSA NEVE

Umberto Eco 1980-ban megjelent regénye, A rózsa neve világszerte hatalmas sikert aratott. Megfilmesítése is hamar szóba került, a francia Jean-Jacques Annaud szívügyének érezte a megvalósítást. Az előkészületek több évet vettek igénybe. A forgatókönyv megírásában négy író is közreműködött. Eco nem volt közöttük, mert szerinte a filmkészítés és a forgatókönyvírás olyasmi, amihez ő nem ért, ezért nem avatkozik bele. A rendező különösen nagy gondot fordított a hitelességre, s bár Eco ezt nem igényelte, a legfontosabb dolgokban kikérte a tanácsait. Annaud több mint háromszáz kolostort nézett meg, hogy megtalálja a legmegfelelőbbet, de egyik sem volt alkalmas a forgatásra. Végül díszletként építették fel: a Kleopátra (1963) óta nem építettek ekkora külső filmdíszletet, így A rózsa neve a korszak legdrágább európai produkciójává lépett elő. A filmet a kritikusok fanyalogva fogadták, a regény gazdag rétegzettségét kérték számon rajta, és azon a véleményen voltak, hogy a rendező egy középkori krimivé egyszerűsítette le az alapművet. Sokan azt remélték, hogy Eco is elítéli az adaptációt, ám az író elfogadta a filmet mint regényének egy lehetséges olvasatát. A rózsa neve különösen az európai mozikban bizonyult kiemelkedően sikeresnek, és annak ellenére új lendületet adott Sean Connery karrierjének, hogy az Egyesült Államokban jóval szerényebb érdeklődés kísérte.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. Jelen ismertetőhöz felhasználtam azt a szöveget is, amelyet évekkel ezelőtt én írtam a Wikipédiára.

rose01.jpg

Tovább

STEVE McQUEEN, A VESZÉLY SZERELMESE

Steve McQueen… A hét mesterlövész, a Pillangó, A nagy szökés, és a Pokoli torony sztárja, akiért milliók rajongtak és persze rajonganak a mai napig. McQueen a férfias kiállás és a hanyag macsó elegancia megtestesítője, magánéletéről azonban idehaza nem jelent meg annak idején túl sok információ. Ha elmélyedünk a színészről írt legalaposabb nyugati biográfiákban, kiderül, hogy pályafutása legizgalmasabb filmjét pont saját magáról forgathatta volna.

mcqueen_22_1.jpg

Tovább

TOBE HOOPER, A DOKI ÉS A BŐRPOFA

1974 egyik legjövedelmezőbb amerikai sikerfilmje nem egy romantikus komédia vagy egy látványos sci-fi, de még csak nem is egy komoly dráma volt, hanem egy karrierje elején tartó direktor, Tobe Hooper mélydélen összeeszkábált putrihorrorja, A texasi láncfűrészes mészárlás, amely megteremtette a ’80-as években virágkorát élő slasher alműfaj alapjait. A 140 ezer dollárból (manapság ez kb. 750 ezer dollárt jelentene), sztárszínészek nélkül forgatott, végletesen abszurd mivoltában is hátborzongatóan realista szennymű több mint 30 millió dollárt (mai árfolyamon nagyjából 170 milliót) hozott a gyártók konyhájára, Hoopernek pedig megadta a lehetőséget arra, hogy a Zs-kategóriából a B-vonal királyai közé emelkedhessen.

02_3.jpg

Tovább

A BŰN SZÉPSÉGE

Živko Nikolić montenegrói rendező A bűn szépsége (1986) című alkotása egyike volt a jugoszláv filmművészet utolsó nagy nemzetközi sikereinek. A történet központi konfliktusa az ősi hagyományok és a modern erkölcsök drámai ütköztetéséből adódik. Miközben Montenegró hegyi falvaiban az ősi szokások szerint a házasságtörő asszonyt a férje halállal büntetheti, addig néhány kilométerrel odébb, a tengerparton virágzik a nudizmus. Az engedelmes montenegrói fiatalasszony, Jaglika a nudista kempingben kap munkát. A mindennapos meztelenség látványa eleinte zavarba hozza, később azonban egyre nagyobb hatást gyakorol rá a ruhátlansággal együtt járó felszabadultság és természetesség, és az idejétmúlt hagyományok nyomasztó hatása alól felszabaduló Jaglika elköveti a halálos bűnt… Az 1986-os pulai filmfesztiválon nagy tetszést aratott a film, a női főszereplő, Mira Furlan megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat. A média élénken érdeklődött a csábítást jelentő fiatal nudista pár iránt is: a lányt a jugoszláv topmodell, Ines Popović Kotman, a fiút a francia Alain Noury alakította, aki Jugoszláviában maradt, megnősült, de 1990-ben felhagyott a filmezéssel. A bűn szépsége Belgiumban, az NSZK-ban és Izraelben különösen kedvező fogadtatásra talált, Magyarországra is eljutott. Az új évezredben a jugoszláv filmörökség része lett, a felújított kópiát 2018-ban újra bemutatták.     

FIGYELEM! Ez a filmismertető szorosan kapcsolódik a nudizmus témájához, amit az illusztrációk egy része is egyértelműen tükröz. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüli olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!

poroka01.jpg

Tovább

FRANCO NERO, A RETTENTHETETLEN CÁPAVADÁSZ

Il cacciatore di squali / The Shark Hunter (1979)

Noha 1979-et írunk, a megnevezetlen karibi szigeten éldegélő Mike Di Donato úgy néz ki, mintha képtelen lenne szakítani azzal az imázsával, amelyet még 1969-es Woodstocki Fesztivál kedvéért alakított ki. A békés hippi remetét sejtető külső azonban csalóka: Mike rettenthetetlen cápavadász, aki különféle módszerekkel ritkítja a tengeri ragadozók állományát, legyakrabban azonban egy szál késsel szeret szembeszállni velük. Ha Mike-unk éppen nem Spielberg kedvenc halait mészárolja, egymaga kiszórja a törzshelyének mondható kricsmiből a rossz magaviseletűeket, vagy kényelmesen elhentereg csinos latino barátnőjével. Szőke loboncos hősünknek azonban hamarosan búcsút kell intenie az idillien macsó hétköznapoknak, ugyanis gyanús alakok érkeznek az ő kis édenébe, akik egy olyan elsüllyedt repülőgépet keresnek, amelynek fedélzetén egy széfben 100 millió dollár várja, hogy megkaparintsák. Mivel a roncs közelében hemzsegnek a cápák, a válogatott nehézfiúk Mike-ot szemelik ki idegenvezetőnek, neki azonban megvannak a maga tervei – már jó ideje a mesés vagyon „felszínre hozásán” fáradozik, és vicceskedő segédjén kívül senkivel sem kíván osztozkodni a zsákmányon. Ki ez a mogorva cápavadász, mi szél hozta erre az isten háta mögötti szigetre, és milyen sötét titkot rejt a múltja?

the_shark_hunter.jpg

Tovább
süti beállítások módosítása