Szécsi Pál (Budapest, 1944. március 19. – Budapest, 1974. április 30.) magyar táncdalénekes és szövegíró a hazai könnyűzene történetének legendás és tragikus sorsú személyisége. A szó szoros értelmében nehéz gyerekkora volt: édesapját 1945-ben zsidó származása miatt agyonlőtték, anyja pedig 1956-ban külföldre disszidált, és hallani sem akart három gyermekéről. Szécsi modellként került a szórakoztatóiparba, majd énekleckéket vett Majláth Júliától. Az 1967-es Táncdalfesztiválon figyelt fel rá a közönség: Csak egy tánc volt című versenydalával második helyezett lett. Ettől kezdve haláláig folyamatosan szállította a slágereket, néhányhoz saját maga írt szöveget. Szívesen énekelt olasz dalokat, Sergio Endrigo szerzeményei különösen közel álltak hozzá. 1972-ben tíz hónapnyi szenvedélyes szerelem fűzte Domján Edit színésznőhöz, aki szakításuk után két hónappal öngyilkos lett. A labilis idegzetű Szécsi nehezen dolgozta fel magánéleti problémáit, többször kísérelt meg öngyilkosságot. A hatodik próbálkozásával oltotta ki az életét. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar könnyűzenét: azóta sincs olyan sármos, kellemes hangú hazai énekesünk, aki úgy tudna szívhez szóló, érzelmes táncdalokat énekelni, hogy azok mégsem lesznek émelyítően sziruposak és giccsesek.
KARRIERTÖRTÉNET
„Ártatlan gyerekek keresik a szépet”
Szécsi Pál édesapja Szécsi Ferenc (1905–1945) nyelvész és író volt, akinek az 1930-as években több könyve is megjelent: 2000 kérdés és felelet, Általános műveltség lexikona, Ami a történelemből kimaradt, Idegen szavak nagyszótára, Statisztikai-földrajzi világatlasz, Szállóigék. Édesanyja, Szemere Klára (1916–2004) külkereskedelmi levelezőként dolgozott. A szülők 1937-ben kötöttek házasságot, három gyermekük született: 1938-ban Mária, 1941-ben Katalin és 1944-ben Pál. Szécsi Katalin szerint Pali születésének napja bizonytalan: némelyik iratban március 19. szerepel, más okmányokban viszont március 20. A zsidótörvények miatt mindhárom gyermeket megkeresztelték, és a két kisebbik csak felnőttkorában értesült a származásáról. A második világháború alatt a Szécsi családnak bujkálnia kellett: előbb a XII. kerületi Pagony utcában rejtőztek, majd az édesapa egyik barátjához menekültek a Dayka Gábor utcába. A tragédiát mégsem sikerült elkerülni: Szécsi Ferencet származása miatt 1945. január 6-án agyonlőtték. Mária és Katalin a Vöröskereszt közreműködésével Orosházára, majd onnan Mezőtúrra került, Szécsi Ferenc vidéki szomszédjához. A néhány hónapos Pali az édesanyjával maradt. Katalint a nagybátyja Mezőtúrról az apai nagymamához vitte Temesvárra. A nagy szegénységben, de szerető rokonok között élő lány csak 1954-ben került vissza Budapestre két testvéréhez és anyjához. Az idegileg labilis Szemere Klára idővel több házasságot is kötött (élete során összesen nyolcszor ment férjhez), és olyankor Palit is a mezőtúri nevelőszülőkhöz küldte Mária mellé. A gyerekek ellátásáért rendszeresen fizetett. Mindegyik válása után visszahozta magához őket, de meglehetősen ridegen bánt velük: mindent elzárt előlük, még az ennivalót is, noha foglalkozásának köszönhetően nem éltek rosszul.
„Jó leszel majd utcaseprőnek”
Valószínűleg a zaklatott körülmények miatt Pali nem igazán szeretett tanulni. Nevelőszülei ezt rossz néven vették tőle, ámbár magaviseletével nem voltak különösebb problémák. Nevelőapja félig-meddig tréfásan azt mondta neki, hogy „nem baj, jó leszel majd utcaseprőnek”. A zenével való ismerkedést Pali azzal kezdte, hogy trombitálni tanult, ami nem ment neki különösebben jól. 1956-ban az édesanya Amerikába disszidált. Csak a legnagyobb gyermekét vitte magával, talán abban a reményben, hogy számíthat a tizennyolc éves lányra, de aztán őt is a bécsi pályaudvaron „felejtette”. (Szécsi Mária mindazonáltal mégis kijutott Kanadába, és később szintén az Egyesült Államokban telepedett le.) Bár az itthon hagyott gyerekeknek élt a nagymamájuk, az asszony nem törődött velük, állítólag kijelentette, hogy „úgyis bűnözők lesznek”, ezért Szécsi Katalin elintézte, hogy ő és Pali állami gondozásba kerüljenek. A fiú a budapesti Arany János Gimnáziumban tanult, és a Reviczky utcai diákotthonban élt. Sikerült elérnie, hogy visszakerüljön Mezőtúrra. Tanulmányait az ottani Dózsa György Gimnáziumban folytatta, az intézmény kollégiumában kapott szállást. Nem tudni, miért akart visszamenni Mezőtúrra, mivel egy idő után már Pestre vágyott vissza. Mezőtúri volt tanárai szerint mindent megtett annak érdekében, hogy újra a fővárosba kerüljön: bár nem volt buta, dolgozatait nem írta meg, hanem üresen adta be a füzeteit, és emiatt tele volt 1-es érdemjegyekkel. Tanárai mégis szerették, mert furcsa viselkedése ellenére sem volt rossz magaviseletű, harsány gyerek.
Szécsi Pál mint modell, 1966
Szécsi felesége, a lengyel Grażyna Hase modell
Modellkedés és az első nagy szerelem
Szécsi végül valóban visszakerült Pestre, a nagymamához, ahol Kati is lakott. Az asszony pénzt kért tőlük az ott lakásért, mindazonáltal Palit nem sokáig tűrte meg, és a fiú egy Vásár utcai társbérletbe ment. Előtte néhány hónapig kabinosként dolgozott a Palatinus strandon, majd segédmunkásként a Posta központi járműtelepén. 1961 júniusától az Athenaeum Nyomdában kapott munkát, az állást Kati férje szerezte. Fél évvel később került a Ruhaipari Tervező Vállalathoz (a későbbi Magyar Divatintézethez). Itt valaki felfigyelt rá, és a raktáros fiatalemberből modell lett. Szerette ezt az új munkát, és őt is szerették a tervezőnők és a manökenek. A Royal Szállóban egyszer KGST-divatbemutatót rendeztek. Szécsi ekkor találkozott a nála öt évvel idősebb Grażyna Hase lengyel modellel. Három hét múlva a nőnek haza kellett utaznia, a fülig szerelmes Pali pedig bánatában öngyilkosságot kísérelt meg: a Szabadság hídról a Dunába ugrott. Az elkeseredés mindazonáltal korai volt: Grażyna rövidesen visszatért Magyarországra, és 1962. június 17-én feleségül ment Szécsihez. Az újdonsült feleség kapott ugyan munkát férje munkahelyén, de már az első néhány hét alatt kiderült, hogy ez a házasság egyáltalán nem nyugszik biztos alapokon. A házastársak szinte beszélni sem tudtak egymással, csak orosz nyelven, amely viszont egyikőjüknek sem volt erőssége, ráadásul a Baross utcai szűkös lakás sem volt éppen ideális családi fészek. Grażyna néhány hét múlva hazatért Lengyelországba. Pali rövidesen utánament. Munkát kapott mint modell, megtanult lengyelül, és keresetét idegenvezetéssel egészítette ki. A biztató kezdetek ellenére 1965 elején a házasság végleg zátonyra futott, mindazonáltal Szécsi csak a következő évben tért vissza Magyarországra. Az Angyal utcában talált albérletet, és folytatta a modellkedést.
A hazai tánczene nagy felfedezettje
Csak egy tánc volt
Grażynát egy másik modell, Edit követte Szécsi életében. Fél év udvarlás után Pali megkérte a lány kezét, és ekkor derült ki, hogy Editnek van egy másik udvarlója, akihez rövidesen feleségül is ment. Szécsit annyira megviselte ez a helyzet, hogy 1966 novemberében gyógyszerrel öngyilkosságot kísérelt meg, majd három héttel később újra próbálkozott. Ezt követően beleegyezett, hogy szanatóriumban kezeljék, ahol egészen 1966 karácsonyáig tartózkodott. Nővére, Marika ekkor látogatott először haza a disszidálása óta: a testvérek együtt töltötték a karácsonyt a továbbra is rideg nagymama és Kati négyéves kislánya társaságában. A szilveszter is közösen telt, méghozzá a Gellért Szállóban, ahol Pali modellként és énekesként egyaránt színpadra lépett. Ez volt az első nyilvános fellépése énekesként. Miután 1967 tavaszán megnyerte az amatőröknek rendezett salgótarjáni eszperantó (!) dalfesztivált, elhatározta, hogy képezni fogja a hangját. Majláth Júliánál tanult énekelni. Ott figyelt fel rá a Magyar Televízió könnyűzenei osztályának akkori vezetője, a táncdalfesztiválok egyik kiötlője, Bánki László, aki kiválasztotta őt az 1967-es Táncdalfesztivál énekesei közé. Vadas Tamás (zene) és Varga Kálmán (szöveg) Csak egy tánc volt című szerzeményét énekelte az 1967. július 20-i I. elődöntőben. A II. elődöntőben is színpadra lépett, Bogyai István – ifj. Kalmár Tibor Édes öregem című dalát adta elő. A Csak egy tánc volt aratott valóban nagy sikert a közönség körében. A zsűri nem, de a nézők bejuttatták új kedvencüket a döntőbe, ahol Szécsi II. helyezést ért el megosztva Aradszky Lászlóval (Annál az első ügyetlen csóknál) és Poór Péterrel (Utánam a vízözön).
Szécsi Pál az 1968-as Táncdalfesztivál elődöntőjében
Énekesi sikerek, magánéleti kudarcok
Szécsi természetesen az 1968-as Táncdalfesztiválon is indult az Akkor is lesz nyár (Aldobolyi Nagy György – Szenes Iván) és a Gonosz lány (Markos György – Géczy József) című dalokkal. Az előbbi lett a népszerűbb, ámbár a fesztiválon azzal sem nyert díjat. Vándor Kálmán magyar szövegével, Talán sok év után címmel énekelte kislemezre Sergio Endrigo Canzone per te című San Remó-i győztes slágerét. Az olasz könnyűzene egyébként is közel állt előadói képességeihez, Sergio Endrigo zenei világa pedig különösen, hiszen később is énekelte a dalait. Ahogyan Vándor Kálmán fogalmazott: „egyformának láttam a két embert”. Anélkül hogy beleavatkozott volna a szövegíró munkájába, Szécsi a hiteles előadásmód érdekében mindig mindent tudni akart a szóban forgó külföldi dal előadójáról: nős-e, vannak-e gyerekei, boldog vagy boldogtalan ember hírében áll-e. Ő maga akkoriban élvezte énekesi népszerűségét, amelyet tehetségén, előnyös megjelenésén túl főleg annak köszönhetett, hogy nem szállt a fejébe a siker, és megőrizte szerénységét, kedves közvetlenségét. Éppen emiatt a szakmában is mindenki szerette, hiszen sosem áskálódott, sosem rivalizált: egyszerűen nem volt szüksége arra, hogy dicstelen eszközökkel őrizze meg és növelje a hírnevét. Kitartóan kereste a magánéleti boldogságot, romantikus szerelmekbe, gáláns kalandokba bocsátkozott, ám nem sikerült megfelelő társra találnia. 1969 májusában külföldről hazalátogató anyai nagybátyja felfedte előtte és Kati előtt zsidó származásuk titkát. A férfi Liechtensteinben találkozott a Szécsi gyerekek anyjával, aki elmondta neki, hogy minden elől menekül, ami Magyarországot jelenti számára, beleértve a gyerekeit is. Gyuri bácsi hosszas rábeszélés után elárulta Szemere Klára jelenlegi címét. Pali írt az anyjának, amire az asszony egy angol nyelvű levéllel válaszolt. Az énekes nem tudta elolvasni a levelet, szótár segítségével megpróbálta lefordítani, de végül dühében összetépte. Ezzel az angol nyelvű levéllel anyja lényegében másodszor tagadta meg őt, és ez a mély seb a szívében soha nem gyógyult be.
Szécsi és a barátként is nagyszerű énekesnő, Harangozó Teri
1969 nyarán Szécsi Katalin a Balaton bárban dolgozott, ahol az egyik esti műsorban felfigyelt egy csodálatos énekhangra, mely egy dekoratív, szőke énekesnőhöz tartozott. Mivel Pali akkor éppen egy női vokálegyüttest akart szervezni, Kati azonnal felhívta az öccsét, hogy jöjjön el, és nézze meg az ismeretlen tehetséget. Szécsi fél órán belül ott volt, és igazat adott a testvérének. A lányt Cserháti Zsuzsának hívták: Pali már másnap beajánlotta őt a Magyar Rádióba, és meghívta a műsoraiba. A közönség is hamar megszerette a kivételes tehetségű énekesnőt, akinek a művészi pályája azonban később éppoly göröngyössé vált, mint személyes életútja. 1970-ben újabb nagy Szécsi-slágerek születtek, mint például a Szereted-e még?, az Én édes Katinkám, a Micsoda igények és persze a Kósza szél, amely megint egy Sergio Endrigo-sláger (L'arca di Noè) feldolgozása volt. Amiről azonban részletesebben meg kell emlékezni, az az Egy szál harangvirág, amely tulajdonképpen zenés köszönetnyilvánítás a csodálatos kolléganőnek, Harangozó Terinek. 1970 októberében Szécsi sokadjára találkozott mentorával, a vele mindig nagyon szívélyes és segítőkész Bánki Lászlóval, aki megfeddte, mert lemondott egy televíziós fellépést. Pali akkor éppen labilis idegállapotban volt, és a korholást úgy élte meg, hogy csalódást okozott jótevőjének, ezért elkeseredésében megint öngyilkosságot kísérelt meg. Gyógyszereket vett be, konyakot ivott rájuk, és felhívta nővérét, Katit, hogy elbúcsúzzon tőle. Testvére tudta, hogy Pali másnap Németországba utazik, ezért azt hitte, öccse amiatt búcsúzkodik. Szerencsére Szécsi Harangozó Terit is felhívta, ám telefonálás közben kiesett a kezéből a kagyló, és a beszedett gyógyszerek hatására elaludt. Az énekesnő megijedt ugyan a szituációtól, de maradt annyi lélekjelenléte, hogy kollégája lakására menjen. Riasztotta a házmestert, aki felfeszítette Pali lakásának az ajtaját. Teri azonnal mentőket hívott az eszméletlen énekeshez. Szécsin már a mentőben gégemetszést hajtottak végre. Nyolc napig nem nyerte vissza az eszméletét. Ezt követően viszonylag hamar felépült, és hálája jeléül született az Egy szál harangvirág (Ian Ivanovici Donauwellen című keringőjének dallamára), melynek még a Szécsi által írt szövege is Harangozóra utal: „és kívánok még nagyon sok boldog névnapot” – Terinek ugyanis az öngyilkossági kísérlet napján volt a névnapja.
A közönség népszerű kedvence
Újabb slágerek
Szécsi 1971-ben megint egy olasz dallal aratott megérdemelt sikert: Domenico Modugno La Lontananza (A távollét) című világslágerét énekelte Vándor Kálmán magyar szövegével. Már az eredeti felvétel is egy szirénázó mentőautó hangjával kezdődik. A magyar zenei szerkesztő úgy vélte, ez túl drámai hatású, ezért indítványozta a mellőzését. Vándor hajlott is arra, hogy ne legyen sziréna, Szécsi viszont ragaszkodott hozzá. Neki lett igaza, ez a hangeffektus feltűnővé tette a dalt, amely a magyar közönség körében óriási sikert aratott. Jelen sorok írója az olasz világsztárnak kijáró tisztelet mellett is úgy véli, Szécsi verziója felülmúlja az eredetit. Az énekes két dallal (A lépted koppanása, Pillangó) indult az 1971-es Táncdalfesztiválon, sőt ő volt az egyik tartalékdal (Mert nem engedem, hogy megzavard az életem) előadója is. A Pillangó (Auth Ede – S. Nagy István) jutott be a döntőbe, ahol Szécsi második díjat kapott, ezúttal a Non Stop (Lélegző furcsa hajnalon) és az Illés együttessel (Elvonult a vihar) megosztva. Bár Auth Ede bízott Szécsi tehetségében, a Pillangót eredetileg nem neki, hanem Kovács Katinak szánta, mert úgy vélte, ezt a dalt „keményen” kell énekelni. Végül mégis Pali énekelte a Pillangót, amellyel tovább gyarapodott slágereinek egyre növekvő mennyisége. Noha a magánéleti boldogság továbbra is elkerülte, anyagilag viszonylag jól állt: végre önálló lakást vehetett (a Margit utcában, mellesleg egy villamosmegállónyira jelen sorok írójának otthonától), melyet nem kis összegért rendbe hozatott, és szívesen is időzött ott.
A nagy szerelem, Domján Edit
Két összeillő ember
Szécsi 1972 januárjában a Magyar Rádió Ablak című műsorának egyik vendége volt. Ekkor találkozott Domján Edittel (1932–1972), a Madách Színház színésznőjével, aki több mint tíz évvel volt idősebb nála. A két népszerű művész között fellángolt a szerelem, amely tíz hónapig tartott. Domján Edit testestül-lelkestül átadta magát a kapcsolatnak, eljárt kedvese fellépéseire, szakmai tanácsokkal próbált segíteni neki. Vándor Kálmánt például szelíden rávezette arra, hogy változtassa meg a Szécsinek írt Mint a violák – Peppino Gagliardi Come le viole című olasz slágerének magyar változata – egyik verssorát: a „Betoppansz úgy, mint régen, / Levetkőzöl egy széken” Edit szerint megalázó helyzet egy nő számára, mellesleg tönkreteszi a szöveg addigi költőiségét is. Vándor hallgatott az észrevételre, és új verziót írt: „Betoppansz úgy, mint régen, / Mint fénysugár az éjben...” Szécsit ugyanolyan szenvedély fűtötte, mint Domjánt: egy debreceni fellépés után például hajnalban vonatra ült, hogy Pestre utazzon Edittel találkozni, majd délután visszament Debrecenbe a következő fellépésre. A szerelmespár a közös jövőt tervezgette: építkezni akartak a Szabadság-hegyen, hiszen mindketten kicsi garzonlakásban éltek.
Sztárfotó az énekesről
Környezetükben voltak, akik úgy vélték, a közöttük lévő korkülönbség lényegtelen, mert Edit jóval fiatalabbnak tűnt a koránál, Pali viszont érettebbnek látszott annál, mint amennyi valójában volt. Mások úgy vélték, ez a korkülönbség idővel problémát jelenthetett volna, ráadásul Domján képzett, a szakmát profi szinten ismerő művész volt, Szécsi viszont ösztönös tehetség, aki a színpadi hatáskeltés apró fortélyait még nem ismerte eléggé. A hetvenes évek elején egy idősebb nő és egy fiatalabb férfi kapcsolata nem volt igazán elfogadott, és még ma sem annyira tolerált, mint ennek fordítottja. A kisstílű áskálódások végül tönkretették ezt a szerelmet, ámbár a szakításban közrejátszott az is, hogy Domján áldott állapotba került kedvesétől, de a gyereket nem tartotta meg. (Bizonyos források úgy tudják, a szakításkor Szécsi nem tudott a magzatról.) A színésznő 1972 karácsonyának utolsó napján önkezével vetett véget az életének. Volt férjéhez, Kaló Flórián színművészhez írt búcsúleveléből kiderült, hogy tudatosan készült a halálra, környezete azonban nem figyelt fel az intő jelekre. Szécsivel a nővére, Kati tudatta Domján halálhírét. Megelőzendő egy másik tragédiát, az énekest egy pszichiátriai intézetbe szállították, ahol egy hétig altatták, nehogy kárt tegyen magában.
Szakmai sikerek és magánéleti gondok között
Gedeon bácsi és a Kismadár
Az 1972-es esztendő sem múlt el újabb emlékezetes Szécsi-örökzöldek nélkül. A már említett Mint a violák mellett – amely kislemezen 1973-ban jelent meg – 1972-ben született meg a Kismadár és a Gedeon bácsi is. A Kismadár az örmény származású francia énekes, Danyel Gérard Butterfly (Pillangó) című világslágerének átirata, eredeti címét épp az Auth Ede-féle Pillangó miatt kellett megváltoztatni. Pali megérdemelt sikert aratott a saját verziójával, melyhez egyébként maga írta a magyar szöveget. A Gedeon bácsi (Payer András – S. Nagy István) egyike volt személyes kedvenceinek, mert a sok érzelmes, szerelmes dal között vidámságra, mókázásra adott alkalmat: egyéniségének ezt az oldalát énekesként ritkábban tudta megcsillogtatni. („Salgovácné túrós buktát sütöget / Azzal akar kedveskedni a mesternek ő egy keveset.” „Összevesznek érte naponta a csacsi nők / Kényes dámák nyomban afrikai emberevők…” stb.) És természetesen nem szabad megfeledkezni a Két összeillő emberről sem, amely a Domjánnal való szerelem kellős közepén született, és az 1972-es Táncdalfesztivál egyik versenydalaként hangzott el először. (Pali másik versenydala, a Kéklő ég nem jutott a döntőbe.) Noha a Két összeillő ember a mezőny egyik legemlékezetesebb száma volt, Szécsi ezúttal nem került a díjazottak közé.
A magyar sztár iránt Németországban nem volt nagy érdeklődés
Menekülés külföldre
A külföldön élő harmadik Szécsi gyerek, Marika a Vöröskereszt segítségével megtalálta Szemere Klárát, akivel Kati és Pali 1972. december 24-én telefonon beszélt. Marika ígéretet tett arra, hogy testvéreinek is lehetővé teszi anyjuk meglátogatását. E célból először Kati utazott az Egyesült Államokba 1973. január 16-án. Pali megígérte ugyan neki, hogy hazatéréséig a kórházban marad, szavát azonban nem tartotta be. Attól félt ugyanis, hogy a közvélemény őt fogja hibáztatni Domján Edit haláláért, amely miatt egyébként is felelősnek érezte magát. Az NSZK-ba szökött, anyai nagymamája testvérénél lakott. Innen Hamburgba ment tovább, ahol próbálkozott a lemezkiadóknál is, de nem ért el számottevő eredményt. Felhívta az anyját, és kérte, hadd mehessen ki hozzá ő is. Szemere Klára ridegen közölte vele, hogy nem azért ment Amerikába, hogy a kölykei ott se hagyjanak neki békét. A sokszorosan csalódott Szécsi végül visszatért Magyarországra, útközben azonban karambolozott az autójával. Szerencséje volt. Nemcsak a balesetet úszta meg, hanem elkerülte a disszidálási kísérletért járó komolyabb felelősségre vonást is.
Szécsi Pál, ahogy a rajongók emlékeiben él
A vég
A közeli ismerősök és barátok szerint hazatérése után Szécsi depresszióssá, szétszórttá, komorrá vált. Anyagi nehézségei támadtak, lakását is el kellett adnia. Problémái elől mind gyakrabban az italban talált menedéket. Mivel külföldi tartózkodása alatt nem foglalkozott hangképzéssel, itthon egyre több problémája támadt a hangjával, hangszálai gyakran bevéreztek. Élete utolsó éveiben elmélyült barátságba került S. Nagy István szövegíróval és akkori feleségével, Mancival. Közvetlen környezetében többen – például Domján Edit, Szécsi Katalin és Ambrus Kyri – kételkedtek abban, hogy Szécsinek jót tesz-e ez a barátság. (Paulina Éva Zenészballada című könyvében csak X. néven emlegetik ezt a jó barátot, az információmorzsákból azonban erősen valószínűsíthető, hogy S. Nagyról van szó.) A gyakori együttlétek során formálódott Szécsi harmadik nagylemeze, amelyre Máté Péter is írt egy dalt Éjszakák és nappalok címmel. (Később Máté előadásában vált ismertté ez a szerzemény.) Pali 1974. április 28-án lépett fel utoljára: a margitszigeti Nagyszállóban láthatta-hallhatta a közönség. Gázsiját nem vette fel, azt mondta, nincs már szüksége rá. Két nappal később holtan találták Frankel Leó utcai bérelt lakásában. Önkezével vetett véget életének. S. Nagynak írt búcsúlevelében barátjára hagyta az összes jogdíját és adósságát, melyet S. Nagy állítólag egy évtizeden át törlesztett. Szécsit 1974. május 10-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. Egy 1968-as kiadású könyvben még így nyilatkozott jövőbeli terveiről: „A mi munkánk, azt mondják, nem nyugdíjas állás. Én mégis azt mondom, innen szeretnék nyugdíjba menni. Remélem, sikerül.” Sajnos nem sikerült...
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek
* 1967: Drága bakter úr (Neményi Béla) / Édes öregem
* 1967: Csak egy tánc volt / Csuda jó fej (Karda Beáta)
* 1968: Talán sok év után / Szeretni bolondulásig
* 1968: Gonosz lány / Akkor is lesz nyár
* 1968: Rendhagyó szerelem (Dobos Attila) / Az én szerelmem
* 1969: Ezt kell szeretni / Hét szűk esztendő (Kozák Péter)
* 1969: Ha nem vagy velem / Hetedik csapás
* 1969: Óriáskerék (Juventus együttes) / Kihúzod a gyufát
* 1969: Faragott hintaszék / Nem kell a szerelem tőled (Záray Márta – Vámosi János)
* 1969: Rongyos lett a lámpaernyő / Gyere, gyere hát (Nagy Éva)
* 1969: Éjféli randevú (operettrészletek): Szép volt, ami volt – Bárhol is élsz (Szécsi Pál) / Ha te jó volnál – Bár nem vagy playboy (Fenyvesi Gabi)
* 1970: Szereted-e még? / Egy nagy kaland az élet
* 1970: Én édes Katinkám / Maradj még
* 1970: És jött egy lány / Kőbölcső
* 1970: Szöszi / Nincs is jobb a szerelemnél
* 1970: Kész boldogság (Korda György) / Kósza szél
* 1970: Vasárnap este (Karda Beáta) / Nem elég
* 1970: Szomorú szemű lány / Imádom a szőke nőket
* 1970: Egy szál harangvirág / A szélrózsa minden irányában
* 1970: Micsoda igények / Vándorcirkuszos szeretnék lenni (Karda Beáta)
* 1970: Kék csillag / Nincs az a kincs
* 1970: Ültessétek át a szívemet / Üvegcserepek
* 1970: Három forintért tíz gesztenyét / Könnyezem
* 1971: Cseresznyevirág / Semmittevés
* 1971: Aranyhal / Fáradt éjszakák
* 1971: A távollét (La Lontananza) / Nem tudja a jobb kéz
* 1971: Lépted koppanása / Pillangó
* 1971: Mert nem engedem, hogy megzavard az életem / Jegygyűrű az ujjamon (Kishonti Ildikó)
* 1972: Meddig tart egy szerelem / Ott állt a dombtetőn
* 1972: Azt a rózsaszín szegfűt / Ha álmodni tudnál
* 1972: Kismadár / Jaj, de bolond voltam
* 1972: Gedeon bácsi / Jaj, de bolond voltam
* 1972: Nekem minden sikerül / Minden reggel
* 1972: Az óperenciás tengeren túl / Egy szép régi dal
* 1972: Két összeillő ember / Kéklő ég
* 1973: Mint a violák (Come le viole) / Adagio (Ne félj)
* 1974: Mióta egyszer / Himnusz a nyárhoz
* 1974: Carolina / Zenészballada
* 1974: Tárd ki ablakod / Mit kéne tennem
* 1974: Gyere el / Éjszakai hangulat
* 1974: Az égi lámpagyújtogató / Minden reggel
* 1974: Örökzöldek fehérben, feketében (Fényes Szabolcs dalai): Ugye, hogy nem felejtesz el – Halló, miért nem jött ma el – Egyszer még – Holnap, ki tudja, holnap / Szeressen egy kicsikét (Szécsi Pál, Ruttkai Éva, Mensáros László) – Odavagyok magáért – Két név egy bérház oldalán
* 1978: Maradj még / A szélrózsa minden irányában
Albumok, válogatások
* 1971: Hagyjuk, szívem
* 1973: Egy szál harangvirág
* 1976: Violák
* 1983: Felettünk az ég
* 1985: Egy szép régi dal
* 1988: Csak egy tánc volt
* 1989: Tárd ki ablakod
* 1992: Mint a violák
* 1992: Két összeillő ember
* 1999: Ha nem vagy velem
* 2001: Kósza szél
* 2003: Ha álmodni tudnál
PAUL MORO-KISLEMEZEK (NSZK)
????: Armer narr / Was ist los mit mir
1968: Kleiner Boy / Einmal...
????: Schönes fremdes Madchen / Jeden Tag verliebt
????: Du hast keinen Grund zum Weinen / So jung und schön
1973: Ich bin ein Zigeuner / Dein Geburtstag
A TILTOTT POSZTOK
A test féktelen gyönyörei és szenvedései egy felkavaró botrányfilmben: Sweet Movie (18+)
Jane Birkin, az anális szex és a Je t’aime: Szeretlek, én se téged (18+)
Megdöbbentő szadomazochista viszony a láger volt foglya és őre között: Az éjszakai portás (18+)
Fellini önvallomása és a lufimellű lenge nők: Nyolc és fél (18+)
Vér, mágia és szex, avagy Artúr király és a kerekasztal lovagjai: Excalibur (18+)
Andy Vajda mozgalmas szexuális élete: Érett nők dicsérete (18+)
Pajzán kalandok a középkori Angliában: Canterbury mesék (18+)
Kémkedés és perverziók a hírhedt náci bordélyban: Salon Kitty (18+)
Meztelen női testekkel a férfiak ellen: A romlás démonai (18+)
Amitől fennakadtak Sean Connery szemei: A velencei nő (18+)
Szamurájgyilkosságok és tomboló nemi ösztönök a középkori Japánban: Onibaba (18+)
A leghírhedtebb botrányfilm a szocialista Jugoszláviából: W. R. – Az organizmus misztériuma (18+)
MINDHALÁLIG ZENE
Tatjana: Aktmodell, popsztár, színésznő (18+)
Danuta: Lengyel kebelcsoda a filmvásznon és a popvilágban (18+)
Boney M.: Az eurodisco klasszikusa
Billy Idol: A szex, a drogok és a zene bűvöletében (18+)
Arabesque: Az eurodisco szexi istennői
Dschinghis Khan: Magyarok a világhírnév kapujában
Plastic Bertrand: A kocogó tátikasztár
Donna Summer: Orgazmus diszkóritmusban
Baccara: Yes, Sir, hordunk bugyit (18+)
Gloria Piedimonte: Erotika, diszkó, pornográfia (18+)
Gazebo: A popsztár, aki negyven éve szereti Chopint
Goombay Dance Band: Jamaica, Eldorado, Marrakesh és az eurodisco
Laid Back: Haverok, buli, Sunshine Reggae
Bibi Andersen: Amikor én még kissrác voltam… (18+)
Dee D. Jackson: Az űrdiszkók királynője
Babe: A részeg tengerész indián szokásai
Amii Stewart: A diszkópódiumoktól a Vatikánig
Paper Lace és Cherry Laine: Chicagói éjszakák
Samantha Fox: Brit kebelcsoda és popsztár (18+)
TEAKBOIS ÉS A ZENE (18+)
Szexbomba a slágerlista élén (18+)
Amikor Tina Turner „belőtte” Tommyt (18+)
Őrülten szexi éjszakák Amanda Learrel (18+)
