Az 1975-ben forgatott Tisztes honpolgárok című olasz film ráadásként szerepel az egyik szubjektív toplistámon. Tizenhárom éves koromban láttam először, és nagyon tetszett. Megfogott a hangulata, a fordulatos cselekmény, Ennio Morricone hatásos kísérőzenéje és a főszereplők játéka. Az amerikai…

A nyolcvanas években feltűnt izomfickók közül egyértelműen a svéd Dolph Lundgren a kedvencem. Azt nem állítanám, hogy meglehetősen behatárolt színészi képességeivel vívta ki az elismerésem – igen sok filmjéhez nem is volt szerencsém –, inkább az egyéniségét találtam érdekesnek és rokonszenvesnek.…

„Soha az a’ napfény égre ne derüllyön, Az a’ gyászos idö elö ne kerüllyön; Hogy illyen vér ontást ezután ne szüllyön: Az Istennek Háza söt inkább épüllyön. Légyen Francziáknak ez a’ kivánsága, Hogy az éjjnek légyen olly homályossága, Mellyel takartassék e’ nagy gyilkossága: Soha azt ne lássa a’…

Günter Grass legelső regénye, A bádogdob 1959-ben jelent meg, és óriási visszhangot váltott ki. A szerző egy csapásra a német irodalom leghíresebb és legjelentősebb személyiségei közé emelkedett, akinek későbbi műveit is mindig hatalmas érdeklődés kísérte. Ugyanakkor munkásságának nemcsak lelkes…

A western hosszú évekig nemkívánatos műfaj volt a magyar mozikban. A filmforgalmazással foglalkozó illetékesek azzal indokolták elutasításukat, hogy a vadnyugati filmek meghamisítják a történelmet, és valójában a gyarmatosító Egyesült Államok dicsőségét zengik. Ma már mosolygunk ezen az…