„Az alkotó emberek sohasem sértődnek meg,  örülnek, ha alkotó munkatársaik vannak.” (Johannes Schaaf) A német nyelvterület egyik jelentős, Magyarországon jószerivel ismeretlen rendezőegyénisége, Johannes Schaaf 1971-ben vitte filmre a nagy osztrák író, Joseph Roth A kapucinus kripta című utolsó…

A lengyel Andrzej Wajda sokáig olyan volt számomra, mint az olasz Federico Fellini: filmőrültként hamar találkoztam a nevével, néhány filmjét is láttam a tévében, de mivel túl fiatal voltam még, érthető módon egyik sem tetszett különösebben. Aztán jött az a nagy áttörést jelentő film, amely után…

„Nem akkor ölöd meg, amikor elsütöd a fegyvert. Az az ember, akárki legyen is az, abban a pillanatban halott, amint úgy döntesz, hogy fegyvert veszel a kezedbe.” 1981-ben a magyar mozik is bemutatták A játékszer (1979) című bűnügyi drámát, melynek kispolgár főhőse fegyverhez jut, és rövidesen…

A szadizmus névadója, De Sade márki (1740–1814) az emberiség történetének egyik leghírhedtebb és legvitatottabb személyisége. Az utókor sokáig aberráltnak és pszichopatának tartotta – nem minden ok nélkül! –, a huszadik század második felétől azonban személyét árnyaltabban próbálják bemutatni a…

Az 1975-ben forgatott Tisztes honpolgárok című olasz film ráadásként szerepel az egyik szubjektív toplistámon. Tizenhárom éves koromban láttam először, és nagyon tetszett. Megfogott a hangulata, a fordulatos cselekmény, Ennio Morricone hatásos kísérőzenéje és a főszereplők játéka. Az amerikai…

A hatvanas években kezdődött nyugatnémet filmes új hullám alkotói közül a magyar mozinézők Rainer Werner Fassbinder és Volker Schlöndorff életművét ismerhették meg a legalaposabban, ha nem is teljes mélységében. A többiek csupán egy-két filmjükkel bukkantak fel a hazai mozgóképes kínálatban, vagy…

Michelangelo Antonioni első színes filmje, a Vörös sivatag (1964) elsősorban a színekkel való kísérletezés miatt keltett a maga idejében különösen nagy érdeklődést. A mű színdramaturgiája azonban éppúgy megosztotta a kritikusokat és a közönséget, mint a film egésze. Antonioni – korábbi alkotásaitól…

A hetvenes évek derekán egy ideig nálunk lakott egyik távoli rokonunk, a Szovjetunióból érkezett huszonéves Natasa, amíg elhárult az összes bürokratikus akadály az elől, hogy egy másik távoli rokonunk az Egyesült Államokban örökbe fogadja őt. Tizenhárom évesként nem nagyon értettem (most sem vagyok…

Gyöngyössy Imre harmadik mozifilmje, a Szarvassá vált fiúk (1974) az 1944-es sátoraljaújhelyi börtönlázadás áldozatainak állít emléket költői filmballada formájában. A forgatás korabeli források szerint egy valódi börtönben (Márianosztrán), illetve a zempléni hegyek között zajlott. A rendező igazi…

Az Érett nők dicsérete című 1978-as kanadai film egy emigráns magyar író, Vizinczey István legismertebb regényéből készült. A cselekmény az ötvenes években játszódik Magyarországon és Kanadában. Főhőse egy fiatal magyar fiú, Vajda András (alias Andy Vajda), aki gyerekkorától kezdve az érett,…