A western hosszú évekig nemkívánatos műfaj volt a magyar mozikban. A filmforgalmazással foglalkozó illetékesek azzal indokolták elutasításukat, hogy a vadnyugati filmek meghamisítják a történelmet, és valójában a gyarmatosító Egyesült Államok dicsőségét zengik. Ma már mosolygunk ezen az…

„Nem akkor ölöd meg, amikor elsütöd a fegyvert. Az az ember, akárki legyen is az, abban a pillanatban halott, amint úgy döntesz, hogy fegyvert veszel a kezedbe.” 1981-ben a magyar mozik is bemutatták A játékszer (1979) című bűnügyi drámát, melynek kispolgár főhőse fegyverhez jut, és rövidesen…

A szadizmus névadója, De Sade márki (1740–1814) az emberiség történetének egyik leghírhedtebb és legvitatottabb személyisége. Az utókor sokáig aberráltnak és pszichopatának tartotta – nem minden ok nélkül! –, a huszadik század második felétől azonban személyét árnyaltabban próbálják bemutatni a…

Az 1975-ben forgatott Tisztes honpolgárok című olasz film ráadásként szerepel az egyik szubjektív toplistámon. Tizenhárom éves koromban láttam először, és nagyon tetszett. Megfogott a hangulata, a fordulatos cselekmény, Ennio Morricone hatásos kísérőzenéje és a főszereplők játéka. Az amerikai…

Michelangelo Antonioni első színes filmje, a Vörös sivatag (1964) elsősorban a színekkel való kísérletezés miatt keltett a maga idejében különösen nagy érdeklődést. A mű színdramaturgiája azonban éppúgy megosztotta a kritikusokat és a közönséget, mint a film egésze. Antonioni – korábbi alkotásaitól…

Az Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban című szovjet–olasz filmvígjáték tulajdonképpen kényszerűségből született, mivel Dino De Laurentiis producernek egy korábbi koprodukció miatt tartozása volt a Moszfilm felé, amelyet egy újabb közös filmmel kívánt kiegyenlíteni. A szovjet elvtársak Eldar…

A hetvenes évek derekán egy ideig nálunk lakott egyik távoli rokonunk, a Szovjetunióból érkezett huszonéves Natasa, amíg elhárult az összes bürokratikus akadály az elől, hogy egy másik távoli rokonunk az Egyesült Államokban örökbe fogadja őt. Tizenhárom évesként nem nagyon értettem (most sem vagyok…

A hatvanas évek nyugat-európai művészfilmjeinek egyik kulcsfogalma volt az elidegenedés. Magyarországon sokszor némi lenézéssel emlegették ezt a kifejezést, mint az „antihumánus” kapitalista társadalom szükségszerű velejáróját, amikor a polgárság felsőbb rétegei jó dolgukban már azt sem tudják, min…

Az olasz filmművészet még élő legendája, a hamarosan 85 éves Marco Bellocchio a magyar filmbarátok körében korántsem olyan közismert, mint például Francesco Rosi, Ermanno Olmi vagy a Taviani fivérek. Ennek egyik oka az lehet, hogy a művészi hírnevét megalapozó korai filmjeit nem mutatták be a magyar…

Mario Monicelli 1974-es tragikomédiája, az Olcsó regény mérföldkövet jelent a filmtörténetben, akarom mondani, a Field-történetben, mert ez volt az első „Csak 16 éven felülieknek!” vetített film, amelyet láttam – tizenhárom évesen. Eme emlékezetes eseményre a Bem moziban került sor, amely egyébként…