nicroegnek A legendás olasz producer, Dino De Laurentiis (1919–2010) a hatvanas évek közepén jelentette be, hogy filmet akar készíteni Bonaparte Napóleonról. A különösen költségesnek ígérkező produkció anyagi fedezetének előteremtése érdekében társult a szovjet Moszfilm céggel. A rendezést az…

A pornográfiával rendszeresen megvádolt, hírhedt olasz rendező, Tinto Brass avantgárd filmesként vált ismertté. Alkotásaiban a hatvanas évek második felétől kezdett egyre nagyobb teret kapni az erotika témája. Nevéhez fűződik a hetvenes évek két botrányos világsikere, a kétes hírű berlini náci…

1965-ben mutatták be a neves francia színész-rendező, Robert Hossein A düsseldorfi vámpír című alkotását, amely a kriminalisztika egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosa, a német Peter Kürten esetén alapul. Néhány évvel azelőtt jelentek meg a mozikban azok a sorozatgyilkosos filmek – például…

„Húszéves voltam. Ne mondja senki, hogy ez a legszebb életkor. A szerelem, az eszmék, a család felbomlása, a felnőttek világába illeszkedés, mindez rád szakad. Nincs helyed a földön.” (Paul Nizan: Aden Arabie) Tudomásom szerint a hazai filmszínházak nem mutatták be az olasz Fernando Di Leo…

A blog több mint hároméves fennállása alatt sok észrevétel érkezett a posztok terjedelmére, illetve arra vonatkozóan, hogy miért nem írom meg a filmekről a személyes véleményemet is. Nos, alapvetően továbbra is marad a régi profil, vagyis kritikák helyett inkább a kiválasztott filmek…

A repülés vágya régóta foglalkoztatja az emberiséget, elég csak a görög mitológia tragikus sorsú hősére, Ikaroszra gondolni. A reneszánsz korának zsenijét, Leonardo da Vincit is érdekelte a téma: vázlatokat, tervrajzokat készített, és hosszasan tanulmányozta a madarak röptét, mert eleinte azt…

„Ki nagy s komoly művész nevére pályázik s nagy célokkal jegyezte el magát, lelkét kemény törvény alatt csiszolja, érlelje, gőgös királyi várakkal ne gondoljon, hatalmasok lakmáiért se kapdosson, s ne fojtsa borba, züllött cimborák társa, az elme lángját, és szinész-rajongóként szinházban ülve…

„I eat cannibal It's incredible You bring out the animal in me I eat cannibals” (Toto Coelo: I eat cannibals) Ruggero Deodato az olasz filmművészet olyan kétes hírű alkotói közé tartozik, mint például Gualtiero Jacopetti és Lucio Fulci. Hírhedtségét elsősorban kannibáltrilógiájának köszönheti,…

Id. Alexandre Dumas 1832-ben bemutatott drámája, A neszlei torony a XIX. század egyik legsikeresebb színdarabja volt Franciaországban. Hamar színre került Magyarországon is, bár hazánkban nem vált repertoárdarabbá. Az 1909 és 1968 között eltelt közel hat évtizedben a mű többször is megihlette a…

Valószínűleg nincs még egy olyan alakja az egyetemes filmművészetnek, aki a csúcsról oly gyorsan a süllyesztőbe került volna – rögtön hozzáteszem: igazságtalanul –, mint az olasz Luchino Visconti. Első mozifilmje, a Megszállottság (1943) kapcsán még a neorealizmus atyjaként emlegették, amikor…