A hetvenes évek a filmtörténet egyik legérdekesebb és legvitatottabb időszaka volt. Nyugaton és Keleten már egyaránt elcsendesedtek a filmművészetet megtermékenyítő ilyen-olyan új hullámok, és a cenzúra bástyái is omladoztak. Miközben Amerikában szárnyait bontogatta egy új rendezőnemzedék, amely a szakmai profizmust, a technikai virtuozitást tartotta a legfontosabbnak, Európában hirtelen kiszélesedtek a bemutathatóság lehetőségei, különös tekintettel az erőszak és a szexualitás érzékletes megjelenítésére. Ebben az évtizedben meglehetősen sok botrányfilm született, és a cenzoroknak nem volt könnyű dolguk, hiszen a skandalumok egy részét olyan nagyra becsült alkotók okozták, mint például Bernardo Bertolucci, Marco Ferreri, Pier Paolo Pasolini, Dušan Makavejev, Jancsó Miklós és Ósima Nagisza, hogy csak pár nevet említsek a rangos névsorból. A majdnem korlátlan (mozgóképes) szabadság velejárójaként azonban a szennyhullám is magasra csapott, kétes értékű divatirányzatok (nazisplitation, nunsploitation, kannibálfilmek stb.) és vitatható tehetségű alkotók tűntek fel a filmpiacon. A Franciaországba emigrált lengyel rendező, az animáció egyik zsenije, Walerian Borowczyk személyében a hetvenes évek egyik legellentmondásosabb alkotóját tisztelhetjük, akit szigorú kritikusai a pornográfia szálláscsinálójának tartanak. Közel ötvenéves filmje, A bestia (1975) mindmáig megosztja a közönséget: kivételes tehetséggel elkészített, avantgárd-szürrealista erotikus művészfilm, avagy ízléstelen zoofil pornó? Az idő múlásával a józanabb filmtörténészek egyre inkább az előbbi minősítés mellett voksolnak, ám az kétségtelen, hogy Borowczyk alkotása a téma művészetnek álcázott, alpáribb megelevenítései előtt is utat nyitott. Ezek között találunk olyanokat is, melyekben épp A bestia női főszereplői viszik a prímet. Említést érdemel még a Bestialità (1976, Peter Skerl) című opusz is, amelynek női főszereplőjét, a kutyájával szexuális kapcsolatba lépő nőt alakító Franca Stoppit Olaszországban el is ítélték erkölcstelen cselekedetekért. A kutyával folytatott szex még leírva is elég visszataszítóan hangzik, mindazonáltal a film javát hagyományos szexjelenetek alkotják, és az egyetlen provokatív képsor csak sejteti, de nem mutatja a történéseket, ráadásul sötétben játszódik. (A 2011-ben elhunyt Franca Stoppi mellesleg később lelkes állatvédő lett. Filmbeli partnereinek egyike Cicciolina alias Ilona Staller volt.) Mai posztunkban a Borowczyk-film megszületésének történetét, kulturális hátterét tekintjük át.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk explicit női és férfi meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. Hálás köszönetem Tolve barátomnak, aki szakirodalommal, kiegészítő mozgóképes anyagokkal, továbbá sok türelemmel és biztatással járult hozzá jelen poszt megszületéséhez.