Az Egyesült Államokba áttelepült osztrák testépítő, Arnold Schwarzenegger a Conan, a barbár (1982) című fantasynek köszönhetően nemcsak a hollywoodi sztárok sorába emelkedett, hanem újra divatba hozta a mitikus időkben játszódó, nagy erejű hősökről szóló kalandfilmeket is. Noha ez olyan műfaj lenne, amely az átlagosnál magasabb költségvetést igényel, mégis főleg az olcsó filmeket gyártó cégek és alkotók vetették rá magukat a témára. Egymás után születtek az izomfickókat sztároló trashfilmek, néha valódi testépítőkkel (Lou Ferrigno, Dolph Lundgren), máskor csak a szerep kedvéért felpumpált színészekkel (Miles O’Keeffe, Marc Singer), kiknek karizma és karizmája nem vetekedhetett Schwarzeneggerével. Maga Arnold sem tudta felülmúlni önmagát, mert a Conan, a pusztító (1984) című folytatás és főként a Vörös Szonja (1985) című fantasy alatta maradtak az eredeti filmnek. A koppintások közül az egyik legérdekesebb a Cannon cég által gyártott Barbár fivérek (1987), amely a testépítés különc ikerpárja, David és Peter Paul főszereplésével valósult meg. Az opuszt a kannibálfilmjeinek köszönhetően kétes hírnevet szerzett Ruggero Deodato rendezte. A Schwarzenegger-csoda nem ismétlődött meg: a Barbár fivérek anyagi szempontból megbukott, és a testvérek filmkarrierje néhány másodvonalbeli opusz után, a kilencvenes évek közepén véget ért. Az új évezredben azonban a mű szinte észrevétlenül kultikussá vált: egyike a legszórakoztatóbb trashfilmeknek, látványvilága nagyobb költségvetést sejtet, mint amekkora a valóságban rendelkezésre állt. Az egyik főszereplő, David Paul 2020-ban bekövetkezett sajnálatos halála is hozzájárult ahhoz, hogy a Barbár fivérek napjainkra a trashrajongók legnagyobb kedvencei közé emelkedett, és egy ideje Nyugaton már blu-rayen is elérhetővé vált.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk explicit női és férfi meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A történet
A cselekmény a régmúltban játszódik, a kalandok, sötét varázslatok és démonok korában. A vándormutatványosok törzse, a Ragnickek ellen támadást intéz a gonosz és zsarnok Kadar, hogy megkaparintsa a varázserejű rubint, amellyel megerősíthetné a hatalmát. Mielőtt Kadar fogságába esne, Canary királynő még rá tudja bízni hűséges emberére a rubinkövet, hogy rejtse el. Két forrófejű, talált ikergyermek a Ragnickek törzséből, Kutchek és Gore rátámad Kadarra, és egyikük leharapja két ujját. A zsarnok mégis hajlandó megkímélni az életüket, amennyiben Canary engedelmességet fogad neki. Az ikreket elválasztják egymástól, és évekig rabszolgaként dolgoztatják őket. Elképesztő erejű felnőttekké válnak, akiket Kadar a varázslónője, China tanácsára ellenfelekként küld az arénába, hogy egymás kezétől haljanak meg. Az ifjak arcát fémsisakok takarják el. Egyrészt azért, hogy ne ismerjék fel egymást, másrészt úgy nevelték őket, hogy engesztelhetetlen gyűlöletet érezzenek azok iránt, akik sisakot viselnek. A küzdelem hevében lehull Kutchek sisakfedője, és az ifjú harcos az ellenfelében ráismer a testvérére. Gore először nem hisz neki, mert úgy tudja, hogy a testvére meghalt. Végül együtt megszöknek az arénából, és visszatérnek az erdőbe a törzsükhöz. A Ragnickek Canary elrablása óta nagy nyomorúságban élnek, és meglehetősen ellenségesek. Nem ismerik fel az ikreket, hiszen gyerekként látták őket utoljára. Fel akarják akasztani mindkettőt, mert ellenségnek hiszik őket, de még idejében kiderül, hogy kicsodák. Kutchek és Gore elhatározzák, hogy bosszút állnak Kadaron, és ebben Ismene, a Ragnickek által foglyul ejtett tolvajlány segíti őket. Fegyverszerző akciójuk izgalmai után beosonnak Kadar háremébe, hogy kiszabadítsák Canaryt. A királynő a szabadulás helyett fontosabbnak tartja, hogy a fivérek visszaszerezzék a rubint, amelyet egy félelmetes sárkány őriz. A bűvös rubinkövet azonban nemcsak Kadar, hanem China is meg akarja szerezni…
Jelenet a Simlis taxisok (1983) című filmből (középen: Gary Busey és Mr. T.)
A Paul fivérek egy modell társaságában barbárokként pózolnak
David és Peter Paul, a testépítés vidám fickói
Peter Paul és ikertestvére, David Paul 1957. március 8-án születtek az Egyesült Államokban, a Connecticut állambeli Hartfordban. Egész életüket együtt élték, a sporttól a filmezésig minden tevékenységet együtt végeztek. Hazájukban The Barbarian Brothers (A barbár fivérek) művésznéven ismerték őket, nem csupán imázsuk és leghíresebb filmjük miatt, hanem azért is, mert a testépítésben is eltértek a bevett szokásoktól, saját rendhagyó, „barbár” módszereiket követték. Gyerekkorukban mindketten diszlexiások voltak, emiatt sok csúfolódásban volt részük. Mivel erős gyerekek voltak, fizikailag nem zaklatták őket, sőt ők védték meg a gyengébbeket. David tizenhárom éves korában az édesanyjától kapott egy fényképezőgépet, és a fotózás vált az egyik kedvenc hobbijává. Noha a fivérek egy ideig különböző iskolákba jártak – Davidnek szem- és kézfixációs problémái is voltak –, a Rhode Island-i Egyetemre már együtt mentek. Egyetemistaként kezdtek igazán intenzíven foglalkozni a testépítéssel. Akadtak támogatóik is, így már alig húszévesen saját edzőtermet nyitottak Narragansettben. 1979-ben mentek Kaliforniába, hogy Arnold Schwarzenegger és Lou Ferrigno példáját követve megvessék a lábukat a szórakoztatóiparban is. Különcöknek számítottak a testépítők között, mert gyorskajákat ettek, nagy súlyokkal edzettek, fülbevalót és csizmát hordtak. 1982-ben már a legnépszerűbb sport- és fitneszmagazinok foglalkoztak velük, aminek köszönhetően 1983-ban kis szerepet kaptak a Simlis taxisok című vígjátékban Mr. T., Gary Busey és a popénekesnő Irene Cara partnereként. Ezt követően David Hasselhoff sikersorozata, a Knight Rider egyik 1984-es epizódjában tűntek fel, majd következett a Flamingókölyök (1984) című romantikus dráma Matt Dillon, Hector Elizondo és Richard Crenna főszereplésével. Ezt egy újabb tévés vendégszereplés követte a Hollywood Beat (1985) című sorozat pilot epizódjában.
Két jelenet Az iker bajjal jár, avagy az óvóbácsik visszatérnek (1982) című vígjátékból. Elárulom, hogy mindkét kép bal oldalán Peter, jobb oldalán David látható. A többi képen tessék önállóan megkülönböztetni őket!
A srácok továbbra is gyakran szerepeltek a médiában, interjúkat adtak és show-műsorokban léptek fel. Better Than One címmel vicces forgatókönyvet írtak az életükről, amely iránt a Cannon cég egyik fejese, Menahem Golan érdeklődött. A cég két filmre szóló szerződést kötött a fiúkkal, a tervezett önéletrajzi film helyett viszont a Barbár fivéreket forgatták le velük. Mivel az opusz nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a további együttműködés megszakadt. Az ikrek nem estek kétségbe, mert jelentkezett a Motion Picture Corporation of America, amely szintén két filmre szerződtette őket. Az első volt a Think Big (1989), a második a Double Trouble, amely az RTL Klub műsorán Az iker bajjal jár, avagy az óvóbácsik visszatérnek (1992). címmel volt látható. Két évvel később (!) készült az Óvóbácsik (1994), amely hamarabb eljutott Magyarországra, ezzel magyarázhatók a kissé furcsa magyar címek. Oliver Stone – akiről kevésbé köztudott, hogy a Conan, a barbár egyik forgatókönyvírója volt – szerepet ajánlott a srácoknak a Született gyilkosok (1994) című hírhedt filmjében, ám a jelenetüket végül kivágta. Szerinte az ikrek túljátszották a szerepüket, bár ezt a saját rendezői hibájának minősítette. Nekem kicsit furcsa volt ezt az indoklást hallani egy olyan film kapcsán, amelyben Juliette Lewistól Tommy Lee Joneson át Robert Downey Jr.-ig mindenki túljátszotta a szerepét, minden „too much” volt. A Stone-film után a tesók felhagytak a filmezéssel. Még 1993-ban szóba került, hogy apjuk javaslatára egy barbár tematikájú vidámparkot nyitnak, de ez nem valósult meg. Nem hoztak számottevő eredményt a könnyűzene területén tett próbálkozásaik sem. 2004-ben megpróbáltak visszatérni a filmvilágba, ám a Gary Busey-vel tervezett Souled Out című filmjük befejezetlen maradt. (Peter 2005-ben és 2013-ban is filmezett David nélkül.) A sporthoz mindvégig hűségesek maradtak, edzésvideókat készítettek, és a testépítéssel kapcsolatos nyilvános fellépéseket vállaltak. Éveik múlásával lassan kikerültek a reflektorfényből. David asztalosként és fotósként töltötte a mindennapjait, Peter az ezoterika témájában mélyedt el. 2020. március 6-án, két nappal a 63. születésnapja előtt David Paul álmában meghalt. Halálának okát nem hozták nyilvánosságra.
Kutchek és Gore a harcban és a tréfálkozásban egyaránt elválaszthatatlanok (Peter Paul és David Paul)
Három rosszarcú Kadar emberei közül
Így készült a film
A Barbár fivérek az olcsó produkciói révén híressé vált amerikai Cannon és olasz társvállalata, a Cannon Italia SrL produkciójában készült. A forgatókönyvíró James R. Silke a modern akcióhősök hollywoodi elődjeit bemutató That’s Action (1977) című dokumentumfilm egyik forgatókönyvírójaként tette le a névjegyét. Ennek ellenére a nagy stúdiók nem tolongtak utána, a Cannon viszont több produkcióhoz is szerződtette, mint például A nindzsa bosszúja (1983), a Szahara (1983), a Nindzsa 3. – A megszállt test (1984) és a Salamon király kincse (1985). Egyik sem filmtörténeti darab, de a B–Zs-kategóriás mozgóképek rajongói körében már-már kultikus tiszteletnek örvendenek. Nem kivétel ez alól utolsó filmes munkája, a Barbár fivérek sem, amelynek forgatókönyvét saját történetéből írta. Az ihletet alighanem a Conan, a barbár (1982) és a Conan, a pusztító (1984) szolgáltatta, melyeket Arnold Schwarzenegger neve fémjelez. Persze nem Menahem Golan és Yoram Globus – a Cannon akkori tulajdonosai – voltak az elsők, akik meg akarták lovagolni a Conan-produkciók sikerét. Az olasz trashfilmes, Joe D’Amato Ator, a legyőzhetetlen (1982) és Ator, a harcoló sas (1983) címmel már készített két halovány, de a maga nemében nem teljesen sikertelen koppintást, amelyekhez évek múlva még két folytatás társult. (A harmadik rész kakukktojás, mert nem D’Amato, hanem Alfonso Brescia munkája.)
Testvérharc életre-halálra (Peter Paul és David Paul)
Nem, nem csoportkép az Eurovíziós Dalfesztivál versenyzőiről, hanem jó arcok a Ragnickek törzséből (középen: Franco Pistoni és Raffaella Baracchi)
A nyolcvanas évek a Schwarzenegger-féle izomfickók évtizede volt, ezért érthető, hogy a Cannon miért látott fantáziát a mitikus időkben játszódó barbár fantasyben. 1985 novemberében a Hollywood Reporter bejelentette, hogy Silke elkészült a forgatókönyvvel, és a rendezésre kiszemelt Slobodan Šijan szerb direktorral el is utazott helyszíneket keresni. Šijan művészfilmesként kezdte, Ki énekel ott? (1980) című drámája nemzetközi figyelmet keltett. A Magyarországon is vetített Lopják a koporsómat (1982) című vígjátéka a jugoszláv filmgyártás egyik kiugró sikere volt, és ma már a klasszikus délszláv komédiák között tartják számon. Nem tudni, hol és mi romlott el, mindazonáltal a Variety 1986 júliusában már arról számolt be, hogy a szerb Šijan helyére a kannibálfilmjeivel (Az utolsó kannibál világ, 1977; Cannibal Holocaust, 1980) elhíresült olasz Ruggero Deodato lépett. Maga Deodato – tulajdonképpen teljesen jogosan – mindig is rossz néven vette, ha kannibál- és zombifilmesként emlegették, mert viszonylag széles műfaji skálán alkotott, bár a szélsőséges erőszak elég meghatározó volt egész munkásságában. Állítólag még a kollégái is némi lenézéssel kezelték: egyszer például a neves horrorrendező, Dario Argento inkább átment az utca túloldalára, hogy elkerülje a vele való találkozást.
A végső összecsapás előtt (Peter Paul és David Paul)
Kutchek, Gore és Ismene a rubinkő nyomában (Peter Paul, David Paul és Eva La Rue)
Úgy tudni, hogy Šijan teljesen hagyományos fantasyt képzelt el igényes látványvilággal és nívós szereplőgárdával. Erre azonban az előirányzott 2,5 millió (más források szerint: négymillió) dolláros büdzsé nem lett volna elegendő. Deodato ellenben az anyagi korlátokhoz igazította az elképzeléseit, és szürrealizmusba hajló képi világot talált ki, amelyet iróniával fűszerezett. Utóbbira feltehetően a főszereplő ikerpár, David és Peter Paul miatt volt szükség, akik semmiféle színészi előképzettséggel nem rendelkeztek, és hiányzott belőlük az ösztönös tehetség is a színjátszáshoz. „Tökéletesen őrültek voltak, szteroidokkal megtömve” – emlékezett rájuk Deodato. A felpumpált izmok lázában égő korabeli közönségnek viszont épp erre volt szüksége, és mint tudjuk, a Cannon a macsó hősökkel (Charles Bronson, Chuck Norris, Michael Dudikoff és mások) forgatott filmekre építette a birodalmát, még ha olykor a látszat kedvéért egy-két művészfilmet is bevállalt. (Itt említsük meg, hogy a cég szintén 1987-ben állt elő egy másik, ugyancsak izmokra épülő fantasyvel, a svéd Dolph Lundgren főszereplésével forgatott A világ uraival.) Deodato igazi profi filmiparosként a maximumot próbálta kihozni abból, ami a rendelkezésére állt: a Paul fivérek esetében nem tehetett mást, mint igyekezett minél több lehetőséget biztosítani arra, hogy a srácok megmutathassák dagadó izmaikat. Becsületükre legyen mondva, hogy ők is csak azt nyújtották, amire képesek voltak: kiváló fizikai erőnlétüket demonstrálták a jelenetekben, és nem tettek úgy, mintha színészként is gigászok lennének. A fivérek a Playgirl magazin 1986. júliusi számában barbároknak öltözve (vagy inkább vetkőzve) pózoltak, és állításuk szerint ez a fotósorozat keltette fel irántuk a Cannon figyelmét.
A testvérek felismerik egymást (David Paul és Peter Paul)
Canary királynő (Virginia Bryant) egy percet nem öregszik, miközben védencei gyermekekből felnőtt férfiakká válnak
A forgatás 1986. augusztus 4-én kezdődött Rómában, az Incir De Paolis stúdió műtermeiben. A külső felvételek forgatását egy héttel később, augusztus 11-én kezdték meg a dél-olaszországi Abruzzóban. Az ikrek egy hónappal a forgatás előtt Olaszországba utaztak, hogy intenzíven gyakorolják a kardforgatást és a lovaglást, és csúcsformába kerüljenek az első csapóig. David Paul évekkel később úgy nyilatkozott, hogy a forgatókönyv annyira rossz volt, hogy jobb híján ők találták ki azt, hogy ironikusan állnak az egészhez, és elviccelik a dolgot. Körülöttük mindenki olaszul beszélt, senki nem igazán értette az ő angol beszédüket. Miután Deodato megnézte az első musztereket, nagyon viccesnek találta a srácokat, és igazából onnantól lett hivatalos alkotói koncepció, hogy komolytalanra veszik a dolgokat. Peter Paul évek múlva azt állította, hogy karrierjük során tudatos szerepjátszás volt, hogy butábbnak tettetik magukat, mint amilyenek valójában voltak: „Amikor a férfiak rájönnek arra, hogy intelligensek vagyunk, nehéz elbánniuk velünk. Látjuk, hogy ez felzaklatja őket, ezért sokszor a hülyét játsszuk, hogy elérjük, amit akarunk.” Fivére egyetértett vele abban, hogy az emberek sztereotip módon gondolkodnak az erős fickókról, és szó szerint izomagyúaknak gondolják őket. Meglátásuk szerint másfajta, hagyományosabb testalkattal talán a filmszakmában is könnyebben boldogulhattak volna, de szerettek és mertek nagyok lenni. Irigylésre méltó önbizalommal mondogatták filmes karrierjük elején: „Nagyobbak vagyunk, mint Schwarzenegger, és viccesek, mint Eddie Murphy. Miért ne próbálnánk meg mi is?” Utólag azt is felemlegették, hogy ők előbb forgattak vígjátékot, mint Schwarzenegger vagy Sylvester Stallone.
Kutchek és Gore nem hagyják parlagon, akarom mondani, pamlagon heverni a háremhölgyeket
Kadar király tisztességtelen módszerekkel küzd az ikrek ellen
Az ikrek határozottan és egybehangzóan állították, hogy a Barbár fivérek elkészítéséhez sokkal többel járultak hozzá, mint a kamera előtt nyújtott fizikai teljesítményükkel. Állítólag ők tervezték a saját jelmezeiket, sőt beleszóltak a partnerek jelmezeibe is, hogy például a hitelesség érdekében a filmesek kerüljék a műszőrméket. (Úgy tudni, a katonák és a fegyverhordozók jelmezeihez a filmesek a Vörös Szonja jelmezeit is felhasználták.) Egy fiatal angliai ismerősüket kérték meg a kardok és csatabárdok megtervezésére, mert természetesen ragaszkodtak ahhoz, hogy a fegyverek is impozáns külsejűek legyenek. A srácok fizikai erőnléte és előzetes felkészülése ellenére David Paul már az első jelenet forgatása közben megsérült. A felvétel helyszínén volt egy hatalmas kidőlt fa. David a fejébe vette, hogy átugorja, hiába figyelmeztette a fivére, hogy ne improvizáljon. Mégis megtette, aminek következményeként zúzódás keletkezett a fenekén, és megsérült a térde. Emiatt került kötés a térdére, és az egész forgatás alatt sántikált, nem tudta keresztbe tenni a lábait. Deodato dühöngött ugyan, hogy David tönkretette a filmet, de aztán megbékélt, mert a fiatal testépítő a sérülése ellenére is maximális erőbedobással dolgozott. A tesók szerették a rendezőjüket, szerintük nagyszerű fickó volt. Élvezték Olaszországot, az olasz kultúrát, az olasz ételeket – mindennapi rutinjuk szerves része volt az evés – és persze az olasz lányokat is. David akkori barátnője a film egyik statisztája volt.
Vajon melyik fiút akasztják?
George Eastman (középen) nem kedvelte a fivéreket, pedig mindössze egyetlen közös jelenetük volt
Az új évezred elején Deodato bevallotta, hogy eredetileg ő is egy komoly, heroikus barbárfilmet szeretett volna forgatni, de amikor meglátta a főszereplőit, rájött, hogy ez tökéletes képtelenség. David és Peter ugyanis olyanok voltak, mint két, izomheggyé felpumpált gyerek, akik folyton nevetgéltek, civakodtak és ostoba vicceken járt az eszük. Például a nyelvüket öltögették a rendőrökre, és aztán elszaladtak előlük. Deodato időnként beszállt ebbe az infantilis játszadozásba. Előfordult, hogy „bizalmasan” elárulta Davidnek, hogy Peter azt mondta róla, hogy fura fiú, mire David kergetni kezdte a tesóját, miközben ezt kiabálta: „Peter, utállak!” A direktor persze jókat mulatott a két nagyra nőtt gyereken. Mind Deodatónak, mind az ikreknek a Barbár fivérek volt az egyik kedvenc saját filmje, épp a szórakoztató forgatás miatt. Persze nem mindenki élvezte a non-stop ökörködést. Az olasz trashfilmek állandó szereplője, az itt épp epizódszerepet alakító George Eastman (igazi neve: Luigi Montefiori) például egyáltalán nem bírta a két srácot: „Nem profik, egyszerűen csak közönségesek. Hússzor kellett megismételni egy jelenetet, mert folyton ostoba hibákat követtek el. És ez nagyon unalmas tud lenni, ha minden jelenet esetében megtörténik.”
A sebhelyes arcú (Richard Lynch)
China és a felszarvazott Dirtmaster (Sheeba Alahani és Michael Berryman)
A színészi mezőnyből kiemelkedik a Kadart megformáló Richard Lynch, kinek rendhagyó pályafutásáról Teakbois barátom írt érdekfeszítő ismertetőt. Lynch Al Pacino haverja volt, akit majdnem megerőszakolt a magyar mozikban is játszott Madárijesztő (1973) című drámában. Pacinóval ellentétben Lynch karrierje nem szárnyalt magasra. Elsősorban másodvonalbeli filmekbe hívták, főleg a gonosz figurák megszemélyesítésére. A homlokán szarvat viselő Michael Berryman egy ritka betegségben, hypohidrotikus ektodermális dysplasiában (HED) szenvedett, amelynek tünete a verejtékmirigyek hiánya, a ritka testszőrzet és a szabálytalan vagy hiányzó fogak. Berryman előnyt kovácsolt hátrányos külsejéből, és a horrorfilmek egyik kedvenc karakterszínésze lett, ámbár pályája elején még egyike volt a Száll a kakukk fészkére (1975) epizodistáinak. Az Ismenét alakító Eva La Rue főként tévésorozatokban szerepelt, mint például az Egy rém rendes család, a Dallas és a Miami helyszínelők. A Canaryt megformáló Virginia Bryant feledhető színészi pályafutása mindössze egy évtizedig tartott (1986–1996), míg Sheeba Alahani (China) más filmben nem is állt a kamerák elé. Annyit még jegyezzünk meg, hogy Kutchek és Gore gyermekkori alteregóit szintén igazi ikrek játszották: Pasquale Bellazecca és Luigi Bellazecca. Egyikőjükből sem lett színész. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az Allurát megszemélyesítő 1983-as Miss Olaszország, Raffaella Baracchi a következő évben Tinto Brass Snackbár Budapest (1988) című avantgárd erotikus drámájában domborított. 1986-ban kezdett filmezni, és viharos első házassága felbomlása után, 1991-ben hátat fordított a szakmának, ahová csak 2009-ben tért vissza egyetlen alkalom erejéig.
Egy amerikai farkasember – nem Londonban, hanem a Tiltott Földeken
A Tiltott Földek egyik lakója szívélyes mosolyt villant
A Barbár fivérek nyolc hétre tervezett forgatásának befejezéséről először a Daily Variety adott hírt 1986. október 22-én. A cikkírónak feltehetően fogalma nem volt arról, hogy ki kicsoda, mert talán a rendező David Lynch miatt David és Peter Paulnak a Lynch családnevet adta, Richard Lynch meg szóba sem került. A forgatás befejezése után kezdődtek az utómunkálatok, beleértve a filmzene megírását, ami a klasszikus Brian De Palma-thrillerek (Carrie, Gyilkossághoz öltözve, Halál a hídon, Alibi test) komponistája, Pino Donaggio munkája. (Semmi köze a nyolcvanas évek elején befutott olasz popsztárhoz, Pino D'Angiòhoz.) A film korabeli fogadtatásáról ellentmondó információk állnak rendelkezésre. Az amerikai bemutató időpontja az IMDb szerint 1987. március 20-án volt, míg más szakmai weboldalak 1987. május 15-éről tudnak. Deodato és az ikrek abban egyetértettek, hogy a film az Egyesült Államokban megbukott, mivel a Cannonnak nem maradt pénze a reklámkampányra. David Paul úgy emlékezett, az opusz más országokban viszont sikeres volt, különösen Olaszországban, Franciaországban, Németországban és Spanyolországban. Akárhogy volt is, a hivatalos elszámolások szerint még a gyártási költségeit sem hozta be: mindössze 800 ezer dollárt termelt. Az állítólag négyrészesre tervezett történet folytatásait már nem forgatták le. Az ikrek egyébként előzetesen két filmre szerződtek a Cannonnal, ám a tervezett másik film sem készült el, akár folytatás lett volna, akár nem. Annak ellenére, hogy a Barbár fivéreket már a maga korában is nagyon rossznak tartották, csak egy kategóriában jelölték Arany Málnára: Peter és David Paul „A legrosszabb új sztár” kategória jelöltje volt. Elsőként a díj történetében el is mentek az átadóra, de az „elismerés”-t nem ők kapták, hanem David Mendenhall a Túl a csúcson (1987) című filmért.
A barbár fivérek minden akadályt elgördítenek az útjukból (Eva La Rue, David Paul és Peter Paul)
Így látták ők
„Igen érdekes a film kezdete: barbárkori westernjelenet. John Ford Hatosfogata óta csak utánozni, de nem fölülmúlni sikerült a lóháton támadóktól üldözött szekereken-fogatokon-postakocsikon menekülők viadalát. Itt mutatványosok menekülnek a lovas gonoszak elől, de a cirkuszosokat egy bizonyos törzsnek tekinti a film; végtére ez is egy emberfajta, nem? A western máskülönben még egyszer visszatér: egy tipikus kocsmajelenetben, verekedéssel, miegymással. Ókori »saloon«? Igen. Ahogy a fantázia nagykönyvében meg van írva. Deodatóék onnan olvassák ki. Az ókorinak híresztelt, »barbár«, európai környezet s az amerikai vadnyugat keveredése gáttalanul megy itt végbe. Aztán jön a legfrissebb filmes hagyomány úgyszintén gátlástalan fölhasználása: szinte szóról szóra veszi át a díszlettervező és a rendező a maga nemében zseniális George Miller némelyik beállítását a Mad Max második és harmadik részéből. S meséről lévén szó, a horrorrá vedlett rémmese is belopakszik az elképzelt ókori világba. Amikor hőseink a csodás erejű gyémántért mennek, mocsári szörnyek emelkednek ki a vízfelszín alól, s emelnek rájuk mancsot-karmot. Jön a sárkány is: óriási, hidraulikusan mozgatott játékdarab.”
(Csala Károly: „Nagy, hidraulikus sárkány”. In: Népszabadság, 1990. augusztus 28., 9. o.)
Canary királynő elrablása
„A barbár fivérek olyanok mintha egy hatéveseknek szánt rajzfilmből léptek volna elő, vagy még inkább, mintha Dumb és Dumbert szteroidokon nevelték volna. Finoman szólva nem éppen ők a legelmésebb fantasy hősök. Van egy olyan gyanúm, hogy ez még komoly fantasynak készült, csak aztán amikor a producerek meglátták a páros játékát, a biztonság kedvéért rárakták a vígjáték jelzőt is. Ám valahogy mégis bájos, ahogy a két izomagy saját magát játssza, a lehető legnagyobb lelkesedéssel. Azért Peter (vagy David) időnkénti Chewbacca üvöltésétől megkímélhettek volna. […] A Barbár fivérek egy szerethetően rossz film, amit egyszerűen nem lehet komolyan venni (még komédiaként sem igazán). Annyira bárgyú az egész (leginkább főhőseinek »köszönhetően«), hogy az ember kénytelen végig vigyorogni (feltéve, ha vevő vagy a rossz filmekre, de gondolom, ha nem lennél az, akkor ezt a posztot sem olvasnád). Tökéletes mozi egy vasárnapi ebéd utáni sziesztához, vagy egy szombat esti sörözés mellé kísérőnek.”
(The Man Who Laughs: „Barbár fivérek”. Online kritika)
Barbár fivérek (The Barbarians / I barbari, 1987) – amerikai–olasz fantasy. Saját történetéből a forgatókönyvet írta: James R. Silke. Szinkronizált párbeszédek: Alberto Piferi. Operatőr: Gianlorenzo Battaglia. Zene: Pino Donaggio. Díszlet: Giuseppe Mangano és Giancarlo Capuani. Jelmez: Francesca Panicali. Vágó: Eugenio Alabiso. Rendező: Ruggero Deodato. Főszereplők: Peter Paul (Kutchek), David Paul (Gore), Richard Lynch (Kadar), Eva La Rue (Ismene), Virginia Bryant (Canary), Sheeba Alahani (China), Michael Berryman (Dirtmaster), Franco Pistoni (Ibar), Raffaella Baracchi (Allura), George Eastman (Jacko). Magyarországi bemutató: 1990. augusztus (VICO, VHS), 1999. február 27. (TV 2), 1999. augusztus 21. (TV 2).
RÁADÁS: BARBÁR NŐK
Conan nője, Valeria (Sandahl Bergman) egyenesen a Mindhalálig zene (1979) című filmből táncolt át a barbárok közé. Egyébként a Vörös Szonjában is szerepelt
Ator csaját, Roont a tizenhat éves korában felfedezett olasz Sabrina Siani játszotta, aki tíz évvel később szakított a filmezéssel. Másodvonalbeli filmekben szerepelt, melyekben lelkesen vetkőzött. Ator mellett más barbárokat is boldogított egyéb filmekben: Gunan, a harcos (1982), Sangraal, a tűz kardja (1982), Hódítás (1983), Tüzes trón (1983)
„Akinek halálhírét keltik, az sokáig él”. A magyar közmondás sajnos nem igazolódott az egykori Bond-lány, Tanya Roberts esetében: 2021. január 3-án járta be a világot a művésznő halálának híre. A cáfolat még aznap megérkezett, Roberts azonban a rákövetkező napon tényleg elhunyt. Szépségét A vadak ura (1982) című fantasyben is megcsodálhattuk
Az osztrák Sybil Danning pályája során nagy rutint szerzett a képen is látható testhelyzetekben. Első főszerepe a Siegfried és a Nibelungok legendás szerelmi élete (1971) című német szexfilmben meghatározta karrierjének fő csapásirányát, ámbár még fénykorában sem mindig kellett vetkőznie. Magyarországon forgatta a Kékszakáll (1972) című filmjét. A Herkules, a világ ura (1983) című fantasyben Lou Ferrigno partnereként bizonyíthatta vonzerejét mint a szépséges Adriana
A hidrogénezett hajú Vörös Szonja ebben a szerelésben egy vöröslámpás műintézményben is dominaként dominálhatna. A dán Brigitte Nielsen egykori férje, Sylvester Stallone támogatásával filmszínésznőként és énekesnőként egyaránt kétségbe ejtette a közönséget. Utóbbi területen a Falcóval közös Body Next to Body című dala bizonyult a legnagyobb dobásnak, arról pedig, hogy Every Body Tells a Story (szabad fordításban: Minden test külön történet) ő aztán igazán sokat tudna mesélni
Az Ismenét alakító Eva La Rue kacérkodik ugyan a barbár fivérekkel, de a dolgok nem fordulnak komolyra. Illetve dehogynem, hiszen Ismene lesz a Ragnickek új királynője, ám ehhez a beosztáshoz már igazán nem méltó, hogy összeszűrje a levet két legizmosabb alattvalójával
A TILTOTT POSZTOK
Az évtizedekig tiltott, műfajilag nehezen besorolható erotikus botrányfilm: A bestia (18+)
Isaura a láncai után a ruháit is ledobálta: Luz del Fuego (18+)
Az ABBA és a pedofil riporter: ABBA – A film (18+)
A test féktelen gyönyörei és szenvedései egy felkavaró botrányfilmben: Sweet Movie (18+)
Jane Birkin, az anális szex és a Je t’aime: Szeretlek, én se téged (18+)
Megdöbbentő szadomazochista viszony a láger volt foglya és őre között: Az éjszakai portás (18+)
Fellini önvallomása és a lufimellű lenge nők: Nyolc és fél (18+)
Vér, mágia és szex, avagy Artúr király és a kerekasztal lovagjai: Excalibur (18+)
Andy Vajda mozgalmas szexuális élete: Érett nők dicsérete (18+)
Pajzán kalandok a középkori Angliában: Canterbury mesék (18+)
Amitől fennakadtak Sean Connery szemei: A velencei nő (18+)
Szamurájgyilkosságok és tomboló nemi ösztönök a középkori Japánban: Onibaba (18+)
A leghírhedtebb botrányfilm a szocialista Jugoszláviából: W. R. – Az organizmus misztériuma (18+)
MÉG TÖBB CANNON-FILM!
Sylvia Kristel titokban a vadőrrel hempereg: Lady Chatterley szeretője (18+)
Az útonálló középkori nemesasszony és a szex: A gonosz lady (18+)
Charles Bronson a meztelen sorozatgyilkos nyomában: Éjféli leszámolás (18+)
Mickey Rourke és Faye Dunaway az asztal alá isszák egymást: Törzsvendég (18+)
MÉG TÖBB IZOMFICKÓ!
A gyilkológép születése, avagy O. J. Simpsontól Arnold Schwarzeneggerig: Terminátor 2/1. (18+)
A forgatás, a folytatások és az utánzatok: Terminátor 2/2. (18+)
A moszkvai zsaru rendet csinál Amerikában és hazatér: Vörös zsaru (18+)
A svéd izomkolosszus legjobbjai: Dolph Lundgren Top 10 (18+)
Dolph Lundgren és Brandon Lee a tetovált jakuzák ellen: Leszámolás Kis-Tokióban (18+)
Mirelit katonák egymás ellen és a haza védelmében: Tökéletes katona (18+)
Sylvester Stallone a veszélyes terrorista nyomában: Fantom az éjszakában (18+)
TEAKBOIS KÍNÁLATÁBÓL
A kanadai farmer véres vasárnapja (18+)
Carla, a meztelen bosszúálló (18+)
A seriff és az áldozatszámláló gyilkos (18+)
A zongoraművész és a Playboy-modell (18+)
Az őrült furulyás és a Keresztapa verőlegénye (18+)
