Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

MovieCops

MÁTÉ EVANGÉLIUMA

2024. május 23. 06:00 - Field64

A Vatikán dicsérte, a baloldali és a jobboldali sajtó viszont hevesen támadta

Az idén hatvanéves Máté evangéliuma Pier Paolo Pasolini egyik leghíresebb és legnépszerűbb filmje, Jézus történetének egyik legnagyszerűbb filmváltozata. Elkészítéséhez értékes segítséget nyújtott az Assisiben székelő ferences rendi kutatóközpont Filmirodája. Vezetője, Don Lucio Caruso rendkívül megértően viszonyult Pasolini filmtervéhez, noha a rendezőt éppen akkoriban vádolták meg vallásgyalázással A túró (1963) című rövidfilmjéért. Pasolini korábbi alkotásainak lumpenproletár szereplőiben az „isteni lényeg”-et kereste, Jézusnak viszont az emberi vonásait kívánta hangsúlyozni. Mindig is ateistának vallotta magát, és kijelentette, nem hisz abban, hogy Krisztus Isten fia lett volna, emberségét azonban oly kiemelkedőnek látja, amely túllép az emberi lét hagyományos keretein. Szóról szóra követni kívánta a bibliai szöveget, ugyanakkor egyik központi művészi elképzelése az volt, hogy szakít a középkor óta érvényes Jézus-ábrázolások sémáival, melyeket a XX. században a filmművészet is megerősített. Fekete-fehérben forgatta a filmet Dél-Olaszországban, mivel a Szentföld szerinte már túlságosan modernizálódott a bibliai idők óta. Szinte mindegyik szerepre amatőr színészeket szerződtetett, köztük édesanyját, illetve néhány író és költő barátját. Pasolini „XXIII. János kedves, derűs, meghitt emlékének” ajánlotta az elkészült filmet: a Szentatya nem érte meg a premiert, az általa képviselt haladó szellemiség azonban kedvező légkört teremtett a mű megszületéséhez. A Máté evangéliuma ősbemutatóját a XXV. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon tartották: szélsőségesek megkísérelték megzavarni a bemutatót, és megtámadni a rendezőt, de a vetítés végén a többség már Pasolinit éltette. A film a zsűri különdíjában részesült. Az egyházi körök általában igen pozitívan értékelték, ellenben a világi sajtóban éles kritikák jelentek meg róla úgy a baloldal, mint a jobboldal részéről. A marxisták arcátlan vallási propagandának minősítették, míg a jobboldal szerint vallási köntösbe burkolt kommunista propagandáról van szó. Külföldön is szélsőséges vélemények hangzottak el, ám az ősbemutató óta eltelt hat évtized alatt a Máté evangéliuma Pasolini egyik legtöbbre értékelt alkotásává nemesedett. A filmművészet születésének 100. évfordulóján, 1995-ben a Vatikán közzétette minden idők 45 legnagyobb filmjének listáját három kategóriában. A vallási kategória 15 legnagyszerűbb alkotása között szerepelt a Máté evangéliuma is.

FIGYELEM! A ráadásgaléria egyes illusztrációi explicit női és férfi meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.  

vangelo00.jpg

Tovább
2 komment

BARBÁR FIVÉREK

2024. május 20. 06:00 - Field64

Prehisztorikus izmok a kannibálfilmes direktor szórakoztatóan rossz fantasyjében

Az Egyesült Államokba áttelepült osztrák testépítő, Arnold Schwarzenegger a Conan, a barbár (1982) című fantasynek köszönhetően nemcsak a hollywoodi sztárok sorába emelkedett, hanem újra divatba hozta a mitikus időkben játszódó, nagy erejű hősökről szóló kalandfilmeket is. Noha ez olyan műfaj lenne, amely az átlagosnál magasabb költségvetést igényel, mégis főleg az olcsó filmeket gyártó cégek és alkotók vetették rá magukat a témára. Egymás után születtek az izomfickókat sztároló trashfilmek, néha valódi testépítőkkel (Lou Ferrigno, Dolph Lundgren), máskor csak a szerep kedvéért felpumpált színészekkel (Miles O’Keeffe, Marc Singer), kiknek karizma és karizmája nem vetekedhetett Schwarzeneggerével. Maga Arnold sem tudta felülmúlni önmagát, mert a Conan, a pusztító (1984) című folytatás és főként a Vörös Szonja (1985) című fantasy alatta maradtak az eredeti filmnek. A koppintások közül az egyik legérdekesebb a Cannon cég által gyártott Barbár fivérek (1987), amely a testépítés különc ikerpárja, David és Peter Paul főszereplésével valósult meg. Az opuszt a kannibálfilmjeinek köszönhetően kétes hírnevet szerzett Ruggero Deodato rendezte. A Schwarzenegger-csoda nem ismétlődött meg: a Barbár fivérek anyagi szempontból megbukott, és a testvérek filmkarrierje néhány másodvonalbeli opusz után, a kilencvenes évek közepén véget ért. Az új évezredben azonban a mű szinte észrevétlenül kultikussá vált: egyike a legszórakoztatóbb trashfilmeknek, látványvilága nagyobb költségvetést sejtet, mint amekkora a valóságban rendelkezésre állt. Az egyik főszereplő, David Paul 2020-ban bekövetkezett sajnálatos halála is hozzájárult ahhoz, hogy a Barbár fivérek napjainkra a trashrajongók legnagyobb kedvencei közé emelkedett, és egy ideje Nyugaton már blu-rayen is elérhetővé vált.    

FIGYELEM! Egyes illusztrációk explicit női és férfi meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.  

barbarians01.jpg

Tovább
3 komment

A BESTIA

2024. május 13. 06:00 - Field64

Az évtizedekig tiltott, műfajilag nehezen besorolható erotikus botrányfilm

A hetvenes évek a filmtörténet egyik legérdekesebb és legvitatottabb időszaka volt. Nyugaton és Keleten már egyaránt elcsendesedtek a filmművészetet megtermékenyítő ilyen-olyan új hullámok, és a cenzúra bástyái is omladoztak. Miközben Amerikában szárnyait bontogatta egy új rendezőnemzedék, amely a szakmai profizmust, a technikai virtuozitást tartotta a legfontosabbnak, Európában hirtelen kiszélesedtek a bemutathatóság lehetőségei, különös tekintettel az erőszak és a szexualitás érzékletes megjelenítésére. Ebben az évtizedben meglehetősen sok botrányfilm született, és a cenzoroknak nem volt könnyű dolguk, hiszen a skandalumok egy részét olyan nagyra becsült alkotók okozták, mint például Bernardo Bertolucci, Marco Ferreri, Pier Paolo Pasolini, Dušan Makavejev, Jancsó Miklós és Ósima Nagisza, hogy csak pár nevet említsek a rangos névsorból. A majdnem korlátlan (mozgóképes) szabadság velejárójaként azonban a szennyhullám is magasra csapott, kétes értékű divatirányzatok (nazisplitation, nunsploitation, kannibálfilmek stb.) és vitatható tehetségű alkotók tűntek fel a filmpiacon. A Franciaországba emigrált lengyel rendező, az animáció egyik zsenije, Walerian Borowczyk személyében a hetvenes évek egyik legellentmondásosabb alkotóját tisztelhetjük, akit szigorú kritikusai a pornográfia szálláscsinálójának tartanak. Közel ötvenéves filmje, A bestia (1975) mindmáig megosztja a közönséget: kivételes tehetséggel elkészített, avantgárd-szürrealista erotikus művészfilm, avagy ízléstelen zoofil pornó? Az idő múlásával a józanabb filmtörténészek egyre inkább az előbbi minősítés mellett voksolnak, ám az kétségtelen, hogy Borowczyk alkotása a téma művészetnek álcázott, alpáribb megelevenítései előtt is utat nyitott. Ezek között találunk olyanokat is, melyekben épp A bestia női főszereplői viszik a prímet. Említést érdemel még a Bestialità (1976, Peter Skerl) című opusz is, amelynek női főszereplőjét, a kutyájával szexuális kapcsolatba lépő nőt alakító Franca Stoppit Olaszországban el is ítélték erkölcstelen cselekedetekért. A kutyával folytatott szex még leírva is elég visszataszítóan hangzik, mindazonáltal a film javát hagyományos szexjelenetek alkotják, és az egyetlen provokatív képsor csak sejteti, de nem mutatja a történéseket, ráadásul sötétben játszódik. (A 2011-ben elhunyt Franca Stoppi mellesleg később lelkes állatvédő lett. Filmbeli partnereinek egyike Cicciolina alias Ilona Staller volt.) Mai posztunkban a Borowczyk-film megszületésének történetét, kulturális hátterét tekintjük át.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk explicit női és férfi meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. Hálás köszönetem Tolve barátomnak, aki szakirodalommal, kiegészítő mozgóképes anyagokkal, továbbá sok türelemmel és biztatással járult hozzá jelen poszt megszületéséhez. 

bete01.jpg

Tovább
1 komment

KÖNNYŰZENEI PANORÁMA – TELEX: AZ ELEKTRONIKUS ZENE ZÁSZLÓVIVŐI

2024. május 09. 06:00 - Field64

Akik utolsók akartak lenni az Eurovíziós Dalfesztiválon

A belga Telex együttes 1978-ban alakult. Az alapító tagok valami igazán európait akartak, ami más, mint a rock, és nincs benne gitár – ez volt az elektronikus zene. A Les Chats Sauvages Twist à Saint-Tropez című dalának feldolgozásával debütáltak, és később is játszottak feldolgozásokat, mint például a Rock Around the Clock (Bill Haley & His Comets), a Ça plane pour moi (Plastic Bertrand) és a Dance to the Music (Sly and the Family Stone). Saját szerzeményeik közül a Moskow Diskow aratta a legnagyobb sikert. 1980-ban a Telex képviselte Belgiumot az Eurovíziós Dalfesztiválon, versenydaluk azonban megütközést váltott ki a közönségben, és alig kapott pontokat a nemzeti zsűriktől. A Telex zenéjét gyakran hasonlították össze az évekkel korábban indult német Kraftwerkével: előbbit viccesebbnek találták, utóbbit viszont igényesebbnek. Az 1980-as évek második felében a zenészek megpróbáltak megújulni, zenéjükben megjelentek a sample-elemek, szövegeikben pedig még több lett az irónia és a szociális érzékenység. Bár a Telex nagy hatást gyakorolt a kortárs elektronikus zenére, az újabb irányzatok – például a new beat és a house – mellett fokozatosan háttérbe szorult. 2006-ban adott ki utoljára saját lemezt. 2008-ban elhunyt az egyik alapító tag, Marc Moulin. A másik két zenész, Dan Lacksman és Michel Moers azóta más kollégák dalaiból – például: A Pain That I'm Used To (Depeche Mode), Minimal (Pet Shop Boys) – készít remixeket. 

telex01.jpg

Tovább
2 komment

LUZ DEL FUEGO

2024. április 22. 06:00 - Field64

Amikor Isaura nemcsak a láncait, hanem a ruháit is ledobta

A magyar televíziózás történetének egyik legnagyobb sikere volt a nyolcvanas évek második felében a Rabszolgasors című brazil sorozat. Az egész ország nézte hétről hétre a félvér rabszolgalány, a lelkesen klimpírozó Isaura megpróbáltatásait, akinek sorsa a harmincadik rész végére természetesen jóra fordult. Az eredeti szériában mindez száz rész alatt történt meg, de az európai nézők akkoriban még nem voltak edzettek a maratoni hosszúságú latin-amerikai szappanoperák terén, ezért a kontinensen egy rövidített verzió terjedt el. Brazíliában éles bírálatok érték az alkotókat amiatt, hogy a főszerepet egy fehér színésznő, Lucélia Santos kapta, aki a szereppel példátlan nemzetközi népszerűségre tett szert. Az empatikus magyar nézők állítólag gyűjtésbe kezdtek Isaura felszabadítása érdekében. Lucélia Santos egy idő után szabadulni próbált a rabszolgalány által rászabott skatulyából, és merész arculatváltásként meztelen fotózásokat vállalt különféle férfimagazinok számára. Az imázsváltás jegyében fogadta el a brazil naturista mozgalom megalapítójáról, a Luz del Fuego művésznéven ismertté vált Dora Vivacqua sztriptíztáncosnő és színésznő életéről szóló filmet. Az opusz Brazíliában és a spanyol–portugál nyelvterületen jelentős sikert ért el, sőt kultuszfilmmé vált, Magyarországra viszont tudomásom szerint semmilyen formában nem jutott el.   

FIGYELEM! Az alábbi poszt egyes illusztrációi explicit női és férfi meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny, 18 éven felüli olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!

luz00.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

A MEDENCE

2024. április 15. 06:00 - Field64

Gyilkosság a filmvásznon és a valóságban

Idén ötvenöt éves minden idők egyik legjobb francia lélektani krimije, A medence (1969). A forgatókönyv egy akkor még nem publikált regény alapján készült, a rendezést a nemzetközi viszonylatban alig ismert Jacques Deray vállalta. Az atmoszférateremtés mellett a film másik fő erőssége a szereposztás, amely különféle szakmai kompromisszumok árán alakult ki. A főszerepre kiválasztott Alain Delon ragaszkodott ahhoz, hogy volt menyasszonya, Romy Schneider kapja a női főszerepet, majd a másik férfi főszerepre beajánlotta a barátját, Maurice Ronet-t. Akkoriban Delon neve egyet jelentett a biztos kasszasikerrel, így kívánságait nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A másik női főszerepet az Angliából áttelepült Jane Birkin kapta. A medence iránti érdeklődést fokozta, hogy Delon akkoriban válófélben volt a feleségétől, Nathalie-tól, és a bulvársajtó azt találgatta, vajon az erotikus thriller forgatásán újra összejön-e Romyval. A lehetséges románc latolgatását hamar elsöpörte egy másik szenzáció: a gyilkost alakító Delon belekeveredett egy valódi gyilkossági ügybe, miután holtan találták egykori barátját és testőrét, Stevan Markovićot. Ő már a második (de nem az utolsó) jugoszláv származású férfi volt Delon környezetében, aki erőszakos halált halt. A Marković-gyilkosságot évek múlva megoldatlanul zárták le. Delon karrierjének nem ártott az ügy, Romy Schneider karrierjének pedig épp A medence adott új lendületet, mert a már-már leírt osztrák színésznő, az egykori Sisi ezt követően kapta pályafutása legnagyobb szerepeit.

FIGYELEM! Az alábbi blogbejegyzés egyes illusztrációi explicit női és férfi meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüli olvasók kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!

piscine01.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

A CASSANDRA-ÁTJÁRÓ

2024. április 12. 08:00 - Field64

Amikor O. J. Simpson tiszteletest játszott...

Jennifer: Ön mit tanácsolna, doktor?
Jonathan: Ne vegyél levegőt. Ugyanis ez a kór így tud fertőzni.
Jennifer: Istenem! Mindnyájan meg fogunk halni.
Jonathan: Az a nő hatvan százalékot mondott.
Ezer ember lehet a vonaton, úgyhogy csak hatszázan.

Jennifer: És hogy lehet a négyszázba bekerülni?
Jonathan: Természetes immunitás, Sors, Isten.
Mit tudom én… Ők sem tudják.

A hetvenes évek első felének egyik legnépszerűbb és legsikeresebb filmes irányzata volt az ún. katasztrófafilm. A Repülőtér (1970) sikere bizonyította, hogy a közönséget érdeklik az ilyen típusú filmek: a tízmillió dollárból forgatott opusz több mint százmilliót jövedelmezett. Egy luxus-óceánjáró tragédiájáról szólt A Poszeidón katasztrófa (1972), amely után beindult a katasztrófafilmek dömpingje. Mindegyik produkció – anyagi lehetőségei függvényében – igyekezett minél nagyobb sztárokat megnyerni, akiknek mindenféle halálos veszedelemmel kellett megküzdeniük: például földrengéssel (Földrengés, 1974), tűzvésszel (Pokoli torony, 1974), óriásgorillával (King Kong, 1976), gyilkos méhekkel (Rajzás, 1978), lavinával (Lavina, 1978), hurrikánnal és szökőárral (Hurrikán, 1979), s persze vulkánkitöréssel is (Az idő szorításában, 1980). Természetesen jöttek az újabb Repülőtér-filmek is, elvégre egy repülőgép nem csak a fedélzetre csempészett bomba miatt kerülhet végveszélybe. A közönség azonban néhány éven belül ráunt a katasztrófafilmekre, amiben szerepet játszott az is, hogy némelyik produkció bugyuta történettel és gagyi trükkökkel állt elő, amit a nézők – érthető módon – már nem akartak bekajálni. Az 1976-ban bemutatott A Cassandra-átjáró cselekménye szerint egy halálos vírussal fertőzött férfi száll fel egy nemzetközi expresszvonatra. A betegség elterjedésének megakadályozása érdekében az eset megoldásával megbízott parancsnok drámai, ám elhamarkodott döntést hoz… A film egyik producere Carlo Ponti volt, aki feleségének, Sophia Lorennek biztosította a női főszerepet, és gondoskodott arról, hogy a többi fontosabb szerepet is nemzetközi hírű művészek alakítsák. A rendezéssel George P. Cosmatost bízta meg, aki egy évtizeddel később két vitatott Stallone-akciófilmmel (Rambo II., 1985; Kobra, 1987) vált igazán híressé, sőt hírhedtté. A Cassandra-átjáró nem jutott el a magyar mozikba, a kilencvenes évek elején videokazettán láthattuk először. Néhány éve az egész világot rettegésben tartotta a koronavírus-járvány, amely akaratlanul is aktualitást adott a filmnek, hiszen a vonat utasait sújtó betegség sok mindenben hasonlít rá: ártalmatlan meghűlésre utaló jelekkel kezdődik, a légzőrendszert támadja meg, cseppfertőzéssel terjed, és egy ideig nem volt semmilyen ellenszere. Az egyetlen lehetséges ellenlépés a betegség elterjedésének megfékezése, vagyis a karantén volt.     

cassandra01_1.jpg

Tovább
8 komment

GYILKOSSÁG AZ ORIENT EXPRESSZEN

2024. április 08. 06:00 - Field64

A halott ugyan megérdemelte a halált, de vajon ki segítette hozzá?

Ötvenéves az egyik kedvenc bűnügyi filmem, a Gyilkosság az Orient expresszen (1974), amely Agatha Christie regényéből készült az amerikai Sidney Lumet rendezésében. A termékeny alkotóként ismert Lumet gyakran dolgozott fel bűnügyi témákat. Több alkotása is zárt térben játszódik, mint például első híres műve, a Tizenkét dühös ember (1957). A szinte végig egy vasúti kocsiban játszódó Christie-adaptáció is ebbe a sorba tartozik. Az opusz erőssége a parádés szereposztás: ismert sztárok és jónevű karakterszínészek játsszák a legfontosabb szerepeket. A Gyilkosság az Orient expresszent az 1974 novemberében rendezett londoni filmvásáron látta először a Filmátvételi Bizottság, és elutasította, akárcsak a Kínai negyed, a Szenzáció, a Bűnös dal a Föld és az Allonsanfan című filmet. 1976 áprilisának végén újabb filmvásárt tartottak Londonban, ahol a bizottság ismét megtekintette a Lumet-filmet, melyről ezúttal pozitív döntés született. A forgalmazó ötezer dollárt kért, és ebből nem engedett. A filmet 1977. július 28-án szinkronizálva mutatták be a magyar mozik.

FIGYELEM! A cikk végén a ráadásgaléria explicit női és férfi meztelenséget ábrázol. Csak az ilyesmire nem érzékeny, 18 éven felüli olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!

orient00.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

ABBA – A FILM

2024. április 02. 06:00 - Field64

A legendás svéd együttes és a pedofil riporter

Ötven éve a Waterloo című dal győzött az Eurovíziós Dalfesztiválon a négytagú svéd ABBA előadásában, a kvartett tagjainak együttműködése azonban évekkel korábban kezdődött. Az együttes 1977-ben egy nagyszabású ausztrál turnén vett részt, melynek során négy városban (Sydney, Melbourne, Adelaide, Perth) tizenegy koncerten lépett a közönség elé, műsorukat összesen 160 ezer néző látta. Agnetha, Björn, Benny és Anni-Frid addigi repertoárjuk legkedveltebb dalait adták elő: elhangzott természetesen a Waterloo, továbbá olyan slágereik, mint az S.O.S., a Mamma Mia, a Fernando vagy a Dancing Queen. Az ausztrál közönség hallhatta először élőben az akkor még születőben lévő nagylemez, a The Album néhány új dalát is. A turnéról film is készült, amelynek keretcselekménye szerint egy kétbalkezes riporter megpróbál interjút készíteni az együttessel, ám valamiért folyton kudarcot vall, ezért követnie kell a művészeket valamennyi koncerthelyszínre. A produkciót az ABBA-klipek állandó rendezője, Lasse Hallström hozta tető alá, aki a kilencvenes évektől forgatott hollywoodi filmjeivel nemzetközi hírnévre tett szert. Az együttes világméretű népszerűségének köszönhetően a film nagy közönségsikert aratott, a kritikusok viszont nem voltak igazán elragadtatva tőle. Az ABBA forgalmazási rekordot állított fel Magyarországon, hiszen a világpremier után hét hónappal már hazánkban is játszották a mozik. (A szocialista filmforgalmazás évtizedeiben minimum 1-2 évet kellett várni a filmekre, de voltak ennél jóval nagyobb késések is, nem is beszélve azokról az esetekről, amikor egy-egy film anyagi vagy ideológiai okok miatt egyáltalán nem juthatott el hozzánk.)  

abba01.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

90 ÉVES RICHARD CHAMBERLAIN

2024. április 01. 11:45 - Field64

90Richard Chamberlain amerikai színész és énekes 1934. március 31-én született a Kalifornia állambeli Beverly Hillsben. Édesanyja Elsa Winnifred von Benzon, édesapja Charles Axion Chamberlain volt. Richard 1952-ben érettségizett a Beverly Hills High Schoolban. Filmszínészi karrierje az ötvenes évek végén a televízióban kezdődött. Az 1961-ben indult Dr. Kildare című sorozat főszereplőjeként nagy népszerűségre tett szert, és a széria 1966-os befejezését követően beindult a mozifilmes karrierje is. Richard Lester Petulia (1968) című életképében egy erőszakos férjet, egy építészt alakított. Pályafutásának kiemelkedő állomása volt Ken Russell rendhagyó életrajzi filmje Csajkovszkijról, a Zenerajongók (1971), amellyel a közeljövőben részletesen is foglalkozunk majd. Lord Byront formálta meg a Lady Caroline Lamb (1972) című filmben, amelyet a drámaíróként ismert Robert Bolt rendezett a saját forgatókönyve alapján. Ezt követték a Dumas regényeiből forgatott kalandfilmek: A három testőr, avagy a királyné gyémántjai (1973), A négy testőr, avagy a Milady bosszúja (1974), a Monte Christo grófja (1975) és A vasálarcos férfi (1976). Játszott az egyik legjobb katasztrófafilmben (Pokoli torony, 1974), de az egyik legrosszabbat is elvállalta (Rajzás, 1978). Karrierjének figyelemre méltó unikuma Peter Weir ausztrál drámája, az Utánam a vízözön (1977). A nyolcvanas évek két legnagyobb dobása Chamberlain részéről két tévésorozat volt, A sógun (1980) és a Tövismadarak (1983). Vidám szórakozást jelentett a néző számára a Casanova (1987) című háromrészes minisorozat, amelyben olyan szépségek omlottak Chamberlain karjaiba, mint Faye Dunaway, Ornella Muti és Sylvia Kristel. A Bourne-rejtély (1988) című kétrészes tévéfilmben Matt Damont évekkel megelőzve formálta meg az amnéziás bérgyilkost, aki identitása keresése közben újabb életveszélyes kalandokat él át. Persze mozifilmekben is megjelent: a Salamon király kincse (1985) és folytatása, Az elveszett aranyváros fosztogatói (1986) főhőse, a Chamberlain által megformált Allan Quatermain mintha Indiana Jones köpönyegéből bújt volna elő. A színész eljátszotta az idős Aramist is a testőrtrilógia befejező részében: A testőrök visszatérnek (1989). Chamberlain mind a mai napig aktív, de az elmúlt három évtizedben készült filmjei nem annyira jelentősek és sikeresek, mint fénykorának klasszikusai. Mindhárom Golden Globe-ját tévésorozatokért kapta: a Dr. Kildare-ért 1963-ban, A sógunért 1981-ben, a Tövismadarakért 1984-ben. Oscarra sosem jelölték. A nyolcvanas évek végén szellőztette meg a bulvármédia, hogy a szívtipróként számon tartott színész a magánéletben homoszexuális, de ő maga ezt csak a 2003-as önéletrajzi kötetében ismerte el. Egyik élettársa, Martin Rabbet a fivérét játszotta a második Quatermain-filmben: évtizedekig együtt voltak, és szakításuk után is barátok maradtak.

richard01_1.jpg

Tovább
3 komment
süti beállítások módosítása