A MovieCops kezdettől fogva arra törekszik, hogy bemutasson olyan filmeket is, amelyek ma már nincsenek a köztudatban, sőt talán a maguk idejében sem voltak, mégis megérdemelnek némi figyelmet. Keletnémet filmek, ha jól emlékszem, korábban csupán a Gojko Mitićről szóló életrajzomban kerültek szóba. A mai poszt az NDK filmgyártásának egyik legnagyobb sikeréről, a német nyelvterületen immár klasszikusnak számító A hét szeplőről (1978) szól, amely Magyarországon érdekes módon nem hozta lázba a fiatal közönséget, még a sokat emlegetett meztelen fürdőzési jelenet sem. Ez a jelenet egyébként Kelet-Németországban némi vitát váltott ki, ami igazából csak műbalhé volt. A cenzoroknak egyáltalán nem a két tini meztelenségével volt baja – az NDK-ban a nudizmus elfogadottabb volt, mint Magyarországon –, hanem az nem tetszett nekik, hogy a film kritikusan ábrázolja a gyerektábor vaskalapos, ideológiailag rendíthetetlen vezetőségét. Az opusz mindazonáltal elkerülte a betiltást. A két fiatal szereplő sztárrá vált hazájában, ám ebben nem volt sok köszönet: Harald Rathmann végül nem kívánta folytatni a filmkarrierjét, Kareen Schröter pedig – miután hiába próbált bejutni valamelyik keletnémet egyetemre – engedélyt kért és kapott arra, hogy az NSZK-ba távozzon, ahol filmezés helyett pszichológiával foglalkozott. A hét szeplőt az NDK-ban 12, Magyarországon 14 éven felülieknek ajánlották, de mindkét országban ifjúsági filmként forgalmazták, hiszen az is volt, meztelenség ide vagy oda. A poszt végén rövid pillantást vetünk azokra a filmekre is, melyekben viszont a tizennyolc éven aluli szereplők meztelen jelenetei megütközést, sőt botrányt váltottak ki.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!

A történet

A tizennégy éves Karoline és a tizenöt éves Robbi valaha ugyanabban a házban éltek. Hosszabb szünet után találkoznak újra egy nyári táborban, ahol fellobban közöttük az első szerelem annak minden szépségével és problémájával. A táborvezető szigorú napirend szerint irányítja a rábízott gyerekek mindennapi életét. Számára a legfontosabb az edzettség; a fiatalok érzései, gondolatai nem igazán érdeklik. Ezért sem jön ki igazán jól egyik kollégájával, Benedikttel, aki viszont megérti a fiatalokat, sőt arra készül velük, hogy előadják Rómeó és Júlia szerelmének történetét a táborban. Ami azt illeti, a gyerekek között is vannak feszültségek. Marlene például szintén szemet vet Robbira, és nem túl elegáns módon próbálja félreállítani az útból vetélytársnőjét. Fogamzásgátló tablettákat rejt Karoline csomagjába, majd bepanaszolja a társnőjét a vezetőségnél. Nagy a felhördülés, Karoline-nak haza kell mennie, és persze szó sem lehet többé a színdarab előadásáról. Benedikt támogatja a szerelmes gyerekeket, szerinte a felnőttek túl nagy ügyet csinálnak a fiatalok romantikus kapcsolatából. Karoline kétségbeesésében elszalad, Robbi pedig utánamegy. Kiderül, hogy mi az igazság a tablettákkal kapcsolatban. Végül az előadást is megtartják, ahogy tervezték, Karoline és Robbi főszereplésével…

A gyermeklélek keletnémet filmes szakértője: Herrmann Zschoche 

A rendező

Herrmann Zschoche német rendező és forgatókönyvíró 1934. november 25-én született Drezdában, vagyis idén tölti be kilencvenedik életévét. Már iskoláskorában foglalkoztatta a filmművészet, a filmkészítés. Középiskolai tanulmányai befejezését követően asszisztensként és operatőrként kezdett dolgozni az Aktuelle Kamera című televíziós hírműsorban a nagy tekintélynek örvendő dokumentumfilmes és operatőr, Ernst Hirsch irányítása alatt. 1954 és 1959 között a Potsdami Film- és Televíziós Egyetemen tanult rendezést. Ezt követően a DEFA filmstúdióhoz került, ahol Frank Beyer és Gerhard Klingenberg asszisztenseként leshette el a szakma gyakorlati mesterfogásait. 1961-ben debütált önálló alkotóként a Mesevár című alkotásával. Pályafutása során több mese- és ifjúsági filmet is rendezett. Nemcsak azért, mert fontosnak tartotta a fiatal nézőket – ne feledjük, ő maga is gyermekként került a film vonzáskörébe –, hanem azért is, mert felnőttekhez szóló filmjei miatt többször összeütközésbe került a cenzúrával. Karla (1965) című drámájának hősnője egy fiatal tanárnő, aki önálló, kritikus gondolkodásra neveli a diákjait, elutasítva a kötelezően követendőnek tartott szocialista dogmákat. Mondani sem kell, hogy ez vörös posztó volt a cenzorok szemében, akik előbb megcsonkították, majd másfél évtizedre betiltották Zschoche opuszát. A Karla nem volt egyedül: a Német Szocialista Egységpárt 11. plénuma (1965. december 15–18.) kiemelten foglalkozott az ifjúság helyzetével és nevelésével, a káros tendenciák elfojtása érdekében pedig több filmet is betiltottak vagy gyártásukat felfüggesztették. A Karla címszerepét alakító Jutta Hoffmann feleségül ment a rendezőhöz. Egy lányt szült neki, házasságuk azonban felbomlott. Jutta később sem bizonyult a szocializmus odaadó hívének, és 1982-ben végül az NSZK-ba emigrált.

A holland Cox Habbema és a bolgár Ivan Andonov az Eltűnt nyolc űrhajó (1972) című filmben 

A Tűz a fedélzet alatt (1977) című film önmagában nem kavart volna semmilyen botrányt. Főszereplője, Manfred Krug azonban – más művészekkel, például Jutta Hoffmannal egyetemben – tiltakozott az ellen, hogy Wolf Biermann rendszerkritikus költőt nyugati tartózkodása ideje alatt megfosztották keletnémet állampolgárságától, és megakadályozták hazatérését az NDK-ba. Állásfoglalása következményeként Krug tiltólistára került, és a kényszerű szilencium következtében engedélyt kapott arra, hogy legálisan az NSZK-ba települjön át. A Tűz a fedélzet alatt eltűnt a mozik műsoráról, és szűkített forgalmazásban csak 1982-ben vették elő újra. Közben 1979-ben bemutatta a keletnémet televízió. Zschoche „problémás” műveit nem játszották a magyar mozik, láthattuk viszont gyerek- és ifjúsági filmjeit: köztük van például a Férjhez adom a mamát (1968), az Eltűnt nyolc űrhajó (1972), A kis Fülöp (1976) és A hét szeplő (1978). Mi, magyarok a televízióban nézhettük meg a direktor Jövőre a Balatonnál (1980) című alkotását, amely tulajdonképpen egy kelet-európai road-movie a fiataloknak, némi közönségcsábító meztelenséggel megfűszerezve. A két Németország egyesítése után Zschoche a televízió számára dolgozott, például a Magyarországon is népszerű Tetthelyhez és a Rex felügyelőhöz is forgatott egy-egy epizódot. Nincs nagy véleménnyel ezekről a munkáiról, mert nem jelentettek különösebb szakmai kihívást, ezért 1997-ben fel is hagyott a rendezéssel. Azóta írással foglalkozik, útikönyveken és képzőművészeti témájú kiadványokon dolgozik. 2002-ben önéletrajzi kötetet adott ki. Lányunokája, Ronja Zschoche az egyik legfigyelemreméltóbb és legsikeresebb német rapper Haiyti művésznéven.    

Benedikt, a fiatal tanerő (Jan Bereska) előadja a színi előadás ötletét a gyerekeknek

Frau Kränkelben (Christa Löser), „a keletnémet Anci néni”-ben egy dragonyos őrmester veszett el, de valaki sajnos megtalálta

Érdekességek a film megszületéséről

Christa Kożik forgatókönyvíró A kis Fülöp (1976) című filmben dolgozott együtt először a rendezővel. Kożik eredeti szakmája szerint térképrajzoló, aki A kis Fülöp mellett az Egy hóembert Afrikának (1977, Rolf Losansky) című film szkriptjével is bizonyította, hogy van tehetsége a nívós szórakoztatáshoz, vonzódik a fantasztikumhoz és főleg van érzéke a gyermeki lélekhez. Leginkább ez utóbbi tulajdonságának köszönhetően kérte fel Herrmann Zschoche, hogy vegyen részt A hét szeplő elkészítésében is. Amíg korábban a kisebb gyerekek gondolat- és érzelemvilágába próbált belehelyezkedni, addig ezzel a munkájával Kożik a kamaszok felé fordult, akik a felnőtté válás küszöbén állnak, miközben „fenekükön még ott a tojáshéj”. Így látta mindezt: „Nagyon bonyolult, átmeneti időszak ez, amikor a fiúknak, lányoknak minden szeretetünkre, figyelmünkre, törődésünkre szükségük van. […]  Ezeknek a fiataloknak nemcsak önmagukat kell megtalálniuk, hanem meg kell védeniük boldogságukat is, hiszen egyszerre szemben találják magukat a felnőttek rosszallásával, meg nem értésével. Tudomásul kell venniük, hogy a szerelem nemcsak örömet, de fájdalmat is okozhat. Végül is minden jóra fordul, bár boldogságuk nem felhőtlen: ilyen az élet, a valóságban sincs soha teljes boldogság.”

A szeplős Karoline ruháit is ellopták (Kareen Schröter)

A kutyás hölgy (Kareen Schröter)

A hét szeplő fontosabb szereplőit Zschoche berlini diákok közül választotta, akik még sohasem álltak kamera előtt. Különleges típusokat akart, ezért személyesen járta végig a berlini iskolákat. Akkoriban az NDK-ban nem voltak castinggal foglalkozó cégek, ám ha lettek volna, sem idő, sem pénz nem állt volna rendelkezésre ahhoz, hogy rájuk bízzák a szereplőválogatást. A külső megjelenés alapján Zschoche körülbelül 600 gyereket választott ki a különböző szerepekre, és próbafelvételek alapján válogatott közülük. A direktor huszonnyolc évvel később elárulta, hogy a frissesség miatt szeretett amatőrökkel forgatni. „Van valami hiteles az amatőr színészekben. Olyanok, mint egy ház, amely még nincs kész, ezért még alakítható” – nyilatkozta. Christa Kożik írónő gyermekkori önmagára gondolva döntött úgy, hogy Karoline szeplős lesz. A szerepet a tizennégy éves Kareen Schröter kapta. Zschoche elment Kareen iskolájába is, hogy szereplőket keressen, és az udvaron figyelt fel a lányra, aki társaival együtt levegőzött éppen. Megállt előtte, hosszasan megnézte, megkérdezte a nevét, és hogy melyik osztályba jár, majd jött a sorsdöntő kérdés: „Akarsz eljönni egy próbafelvételre?” Kareen akart, végtére is a filmezés érdekes kalandnak tűnt. Kora miatt természetesen engedélyt kellett kérni a szüleitől ahhoz, hogy meztelenül is szerepeljen. Ennek érdekében a stáb egyik tagja elment a szülői házba. Kareen egy pillanatig sem csinált problémát a dologból. Kijelentette, hogy a családban senki nem prűd, és ennek megerősítésére a filmesek megkapták a kívánt szülői engedélyt.

Robert (balra: Harald Rathmann) és „szárnysegédje”

Karoline álma: Rómeó és Júlia (Kareen Schröter és Harald Rathmann) 

A rendező tökéletesnek tartotta Kareent erre a szerepre, szerinte a lány pontosan olyan volt, amilyennek Christa Kożik megírta. Ez persze nem volt teljesen igaz: a sminkeseknek hamis szeplőket is kellett az arcára rajzolniuk. Számos fotó készült a lányról, hogy azok alapján minden forgatási napon ugyanoda kerüljenek a rajzolt szeplők. Ez mindennap körülbelül plusz egy órát jelentett Kareennek a sminkszobában. Zschoche nagyon megkedvelte a lányt, a Jövőre a Balatonnál című alkotásában is szerepet adott neki. Forgatás közben gyakran hangoztatta, hogy mennyire elégedett ifjú színésznőjével, és emiatt Harald Rathmann szinte féltékeny volt a partnernőjére. A srác visszaemlékezései szerint a rendező és egy számára ismeretlen nő az egyik ének-zene óra közben jelent meg az osztályukban. Suttogott valamit a tanárral, utána minden fiúnak fel kellett állnia, Zschoche pedig alaposan szemrevételezett mindenkit. Mivel az osztállyal nem közölték, hogy kik a látogatók, és milyen céllal jöttek, ezért Harald először rendőrnyomozónak gondolta a rendezőt. A szíve a torkában dobogott, miután a többieket leültették, és neki ki kellett mennie a katedrához. Borzasztóan megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy az ismeretlen férfi csupán egy próbafelvételre hívja Köpenickbe. Harald elment, és találkozott a riválisaival, akik szintén Robert szerepének várományosai voltak. Köztük volt az akkor még ismeretlen Sven Martinek is, aki később népszerű sorozatsztár lett, a magyar közönség is több közkedvelt szériában láthatta. Zschoche Haraldot választotta részben a fiú szívtipró külseje miatt, részben pedig azért, mert a próbafelvételeken kifejezetten tehetségesnek bizonyult. „Herrmann egyszerűen tudta, hogyan bánjon velünk, fiatalokkal. Megértette a problémáinkat” – nyilatkozta Harald huszonnyolc évvel később.

Marlene (balra: Janine Beilfuß) is Júlia szerepére készül

Önfeledt meztelen fürdőzés (Kareen Schröter és Harald Rathmann) 

Az élet sajnos nem utánozta a filmművészetet, mert a két fiatal szereplő közötti szerelem valójában egyoldalú volt. Kareennek nagyon tetszett Harald, a fiút viszont egyáltalán nem érdekelte filmbeli kedvese: civilben egyáltalán nem tetszettek neki a szeplők és a vörös haj. Állítólag igazi Rómeóként más lányoknak csapta a szelet, sőt a Kareen riválisát alakító Janine Beilfußba bele is szeretett. Ez a valós szerelem nagyjából a forgatás végéig tartott. Harald utólagos visszaemlékezései szerint Janine elkényeztetett lány volt, és a munka végeztével a fiú egész egyszerűen már nem volt elég jó neki. A forgatás 1977 augusztusában kezdődött és októberben ért véget. A táborban játszódó jelenetek helyszíne a gräbendorfi gyerektábor volt Heidesee-ben. A stáb dolgozott még Werderben (a Brandenburg államban található Tauche település tizenkét körzetének egyike), a Groß Rietzben (Brandenburg állam, Rietz-Neuendorf település) épült kastélyban és Berlinben. A meztelen fürdőzést a Spree folyónál vették fel. A hét szeplőt 1978. október 6-án mutatták be az NDK-ban. Óriási sikert aratott, a nézők sorban álltak a jegypénztáraknál, ami keletnémet film esetében ritkán történt meg. Még abban az évben 1,2 millió nézője volt a filmnek, amely a DEFA (a keletnémet filmgyártó vállalat) egyik legnagyobb sikerének bizonyult. Szinte mindegyik szocialista országban bemutatták, még Kínában is. A magyar premierre 1981. június 25-én került sor. A siker idehaza elmaradt: a filmet 301 előadáson összesen 17 564 néző látta, ami csupán 21,9%-os kihasználtságot jelentett. Ebben talán szerepet játszott az is, hogy ugyanazon a napon került a mozik műsorára a Kamaszok című francia film, amely ugyan szintén nem lett bombasiker, mégis több mint tízszer annyi nézőt vonzott: 184 634-en váltottak rá jegyet.   

A Zöld esküvő (1989) szerelmesei: Susanne és Robert (Anja Kling és Marc Lubosch)

A folytatás

Tudomásom szerint Magyarországra nem jutott el A hét szeplő folytatásaként emlegetett, 1989-ben bemutatott Zöld esküvő. Nem tényleges folytatásról, inkább a tematika továbbgondolásáról van szó, hiszen az opusz azzal kezdődik, hogy a két főszereplő, Susanne és Robert egy moziban megnézik A hét szeplőt. Az új filmhősök annyiban hasonlítanak elődjeikre, hogy ők is egy nyári táborban ismerték meg egymást, és estek nagy szerelembe. A tizenhét éves lány egy gyárban dolgozik, az egy évvel idősebb fiú építőmunkásnak tanul. Házasságot kötnek, és beköltöznek első otthonukba, egy lepusztult lakásba, amelyet nekik kell rendbe hozniuk. Ez bizony elég fáradságos és pénzigényes elfoglaltság, ráadásul a munkálatokhoz szükséges anyagok sem mindig beszerezhetők. A felújításnak szentelt mézeshetek végén Susanne ikreket szül a férjének. A gyerekek természetesen a Rómeó és Júlia nevet kapják. A fiatal pár boldogsága nem tart sokáig. Susanne belefárad az örökös házimunkába és a gyerekgondozásba, és esténként másra sem vágyik, mint hogy a tévét nézze. Közben férje éjt nappallá téve robotol, hogy eltartsa a családját: nappal ácsinasként dolgozik, este taxizik, éjszaka pedig a mestervizsgájára tanul. Házasságuk nehézségeiért egyre inkább a másikat okolják, és szétmennek. Mindketten másnál találnak vigasztalásra, ám a különélés ráébreszti őket arra, hogy még mindig egymást szeretik… A forgatókönyvet ismét Christa Kożik írta, aki szokása szerint arra törekedett, hogy valós problémákra koncentráljon, nem feledkezve meg a szórakoztatásról sem. A hét szeplő óta eltelt tíz év alatt azonban sok víz lefolyt az Elbán, sok minden megváltozott a keletnémet társadalomban is. A kritikusok úgy ítélték meg, hogy a Zöld esküvő két szék között a pad alá esett: komoly filmnek nem elég mély, szórakoztató filmnek túl komor. A Filmfőigazgatóság ragaszkodott ahhoz, hogy az opuszból eltávolítsák ezt a mondatot: „A rendőr olyan, mint a metélőhagyma: kívül zöld, belül üreges”. A hét szeplővel ellentétben a Zöld esküvő nem aratott kiugró közönségsikert sem, és nem vált a maga nemében klasszikussá.

A keletnémet Rómeó (Harald Rathmann)

Így látták ők

„Az alkotó valamiféle Rómeó és Júlia parafrázisban gondolkodik, ezt nem is rejti véka alá, hiszen a nyári táborozáson a fiatalok ennek színpadra vitelével is kísérleteznek. Robert és Karoline a rendező sugalmai szerint afféle mai Shakespeare-hősök, akik boldog szerelmesek is lehetnének, ha a körmönfont dramaturgia meg nem akadályozná. Ellenben hosszú ideig boldogtalanságra kényszeríttetnek (egészen a melodramatikus végkifejlet sugallatáig), majdhogynem társadalmi különbségek választják el őket, ezt azonban a rendező félne kimondani, megelégszik tehát azzal, hogy a táborparancsnok merevsége válassza külön a fiatalokat. Ebből a naiv históriából alig valamit tudunk hitelesnek elfogadni.”

(Tóth Péter Pál: „Ezt láttuk még – a moziban”. In: Film Színház Muzsika, 1981. június 27., 12. o.)

Egy ágyban az ellenséggel (Kareen Schröter és Janine Beilfuß)

„A semmitmondó cím hazai átkeresztelők szüleménye, rejtély. Ha mindenáron magyarítani akarnak, miért nem Sékszpír bátyó védőszárnyai alatt címen hozzák forgalomba az NDK filmgyártás Hermann Zschoche rendezte termékét? – ugyanis a jó szándékú, pedagógiai ihletettségű alkotók a Rómeó és Júlia drámát spékelik filmjükbe, játszatják el mai, veronai korú kamaszokkal, hogy ily módon hangoljanak rokonszenvre minden zord, hajszolt, értetlen felnőttet a tinédzser korosztály szerelmi és egyéb bonyodalmai iránt. Kisebb szereposztási megingások után az élet nagyjából igazodik a darabhoz, annak fordulataihoz; s kellemes ráadás: néhány shakespeare-i kulcsjelenet szemtanúi lehetünk némi katarzis-pótlékkal. […] Hermann Zschoche talán látta a Sípoló macskakőt, mert az ő filmjének is egy nyári táborozás a kerete, egy amolyan félig megfegyelmezett, félig programozott táboré, ahol a srácok, mert hely, idő s alkalom összejátszik, megismerhetnék egymást és önmagukat. Leendő mivoltukat. Nos, itt az alkalmat elszalasztják. Shakespeare cégére alatt. Néhány elfogódott, önfeledt, természetes pillanat azért adódik, ezekért kár.”

(Dániel Ferenc: „Hét szeplő”. In: Filmvilág 1981/6, 47. o. – A szerző téved, a „semmitmondó cím” az eredeti cím tükörfordítása, és nem hazai átkeresztelők szüleménye. Jómagam anno kamaszként biztosan nem néztem volna meg egy Sékszpír bátyó védőszárnyai alatt címmel futó filmet, mert elég nyögvenyelős cím. A hét szeplőnek egyébként szerintem kb. annyi köze van A sípoló macskakőhöz, mint Gazdag Gyula filmjének a Hurrá, nyaralunk! című 1964-es Elem Klimov-klasszikushoz. Fegyelmezett-programozott nyári tábor ugyanis már a szovjet filmben is volt…)

Vajon a valóság is olyan tragikusan végződik, mint a Shakespeare-dráma? (Kareen Schröter és Harald Rathmann) 

„A hét szeplő című NDK ifjúsági film szépséghibája, hogy a táborból való szökés miatt Karolina – és csak ő, mert a fiú apja igazgató – hazautazásra ítéltetett, mégis marad, s helyette az ítéletet kimondó vezetőnő tűnik el a vászonról. A miértre a néző nem kap választ, mint ahogy magyarázat – cáfolat? igazolás? – nélkül marad a fiatalok beszédének egyik töredéke is: »...senkiföldjén élünk. A gyerekkornak vége, a felnőttkor még sehol...« E hiányosságok ellenére a film szépen, néhol költőien mutatja be a tisztaság győzelmét, mintegy leckét adva: vállalni kell érzéseinket. A nem csak ifjúsági nézőknek szánt film egyben az első szerelem tisztaságának, szépségének himnusza is.”

(hámor: „A hét szeplő”. In: Kisalföld, 1981. július 2., 4. o.)

A hét szeplő (Sieben Sommersprossen, 1978) – NDK ifjúsági film. Forgatókönyv: Christa Kozik és Gabriele Herzog. Operatőr: Günter Jaeuthe. Díszlet: Harry Leupold. Jelmez: Isolde Warczycek. Zene: Gunther Erdmann és Peter Gotthardt. Vágó: Rita Hiller. Rendező: Herrmann Zschoche. Főszereplők: Kareen Schröter (Karoline Hinze), Harald Rathmann (Robert), Christa Löser (Kränkelné), Evelyn Opoczynski (Bettina), Jan Bereska (Benedikt), Barbara Dittus (Karoline anyja), Hilmar Baumann (Robert apja), Janine Beilfuß (Marlene), Carola Spindler (Doris), Sabine Schmich (Johanna). Magyarországi bemutató: 1981. június 25. 

RÁADÁS: KISKORÚAK BOTRÁNYOS MEZTELENSÉGE A FILMEKBEN

A meztelenség ábrázolása a hatvanas évek második felében kezdett elterjedni a filmekben, beleértve a gyerekmeztelenség megjelenítését is. Időről időre fellángolnak a viták erről a témáról, különösen akkor, ha a kiskorúak szexuális töltetű jelenetekben szerepelnek. Nem is kell tényleges meztelenség ahhoz, hogy kitörjön a botrány: gondoljunk csak a Lolita (1962) első, Stanley Kubrick által rendezett filmváltozatára. Az alábbi összeállításban a teljességre való törekvés igénye nélkül idézünk fel néhány olyan filmet, melyek többsége heves vitákat, sőt zajos botrányokat váltott ki kiskorú szereplőinek meztelensége miatt.

Rómeó és Júlia együtt töltötték az éjszakát (Leonard Whiting és Olivia Hussey)

Összeállításunkban az első „problémás” film stílszerűen a Rómeó és Júlia 1968-as filmváltozata. Franco Zeffirelli olasz rendező Shakespeare-szakértőnek számított, mert szakítva a kissé poros és unalmas tradíciókkal, friss szemlélettel, dinamikusan keltette életre az avoni bárd műveit színpadon éppúgy, mint mozgóképen. A Rómeó és Júlia nemzetközi sikere is javarészt ezzel a szemlélettel magyarázható. Zeffirelli merész újításainak egyike az volt, hogy a két főszerepet nagyjából olyan korú szereplőkre bízta, amilyennek Shakespeare is megírta őket. Élénk vitákat keltett azonban a meztelenséget is mutató szerelmi jelenet, mivel a két főszereplő, Leonard Whiting és Olivia Hussey, a forgatás idején még nem töltötte be a 18. életévét. Évtizedeken át mindketten megvédték a vitatott jelenetet, és tagadták, hogy bármilyen problémát okozott volna számukra a ruhátlanság. Ötvenöt évvel később, 2023-ban viszont pert kezdeményeztek a gyártó Paramount cég ellen, azt állítva, hogy szexuális zaklatás áldozatai voltak, és lényegében kényszerítve voltak a meztelenségre. Ötszázmillió (!) dolláros kártérítést követeltek. Noha követelésüket elévülés miatt elutasították, a két megöregedett színész 2024 februárjában megújította a keresetét arra való hivatkozással, hogy eredeti szerződésük nem adott felhatalmazást a Paramountnak ahhoz, hogy tizenévesen forgatott meztelen jelenetüket és az arról készült fényképeket a mozifilmen kívül bármilyen egyéb módon újra felhasználják, beleértve a Criterion DVD-kiadását is. Zeffirelli fia, Pippo határozottan visszautasította azt a vádat, hogy a kifogásolt jelenet vagy az arról megjelent fotók pornográf jellegűek lennének. Kifejezte sajnálkozását amiatt, hogy a két idős színész, akik e filmnek köszönhették tartós hírnevüket, ötvenöt év múlva hirtelen arra ébredt, hogy traumatikus bántalmazást szenvedett el, miközben évtizedeken át mély hálájukat és nagyrabecsülésüket fejezték ki rendezőjük iránt. Pippo Zeffirelli emlékeztetett arra is, hogy a produkció rendelkezett a két fiatalkorú színész vetkőzésére vonatkozóan a szülők írásbeli beleegyezésével. 2018-as önéletrajzi kötetében Hussey részletesen írt a kifogásolt jelenet forgatásáról is, felidézte korabeli érzéseit ezzel kapcsolatban, de ötven év távlatából sem célozgatott arra, hogy szexuálisan kizsákmányolták volna. Sőt Whitingről ő maga írta le, hogy partnere kifejezetten örömét lelte abban, hogy csupasz hátsóját mutogassa. 

Alexis és Blanche (Mathieu Carrière és Pauline Challoner)

A neves lengyel rendező, Andrzej Wajda első angol nyelvű filmje, A Paradicsom kapui (1968) a gyermekek 1212-es keresztes háborújáról szól Jerzy Andrzejewski nyolc évvel korábbi regénye alapján. A gyerekek gyóntatója fokozatosan rádöbben arra, hogy a résztvevők többsége nagyon is e világi, és nem vallási okokból vesz részt a hadjáratban. Végül fény derül arra is, hogy a hadjárat megindításához Ludovic gróf adta az ötletet, s a szerzetes szerint épp emiatt van bukásra ítélve, mert a gyerekek nem Isten akaratából mennek a háborúba. Wajda meghagyta az Andrzejewski-regény homoszexuális felhangjait, és filmjét főleg emiatt nem mutatták be a szocialista országokban. Zavarba ejtő témája miatt Nyugaton sem forgalmazták széles körben, s talán épp ezért nem lett belőle nemzetközi skandalum. Ifjú szereplői közül Mathieu Carrière és Jenny Agutter futottak be jelentősebb filmes karriert.

A fiúk előbb levetkőznek, aztán kivetkőznek önmagukból 

A Legyek Ura sajátos variációjának tartják Anthony Aikman The Genesis Children (A Teremtés gyermekei, 1972) című alkotását. A szürrealisztikus film gyermekszereplői egy római bentlakásos iskola tanulói, akik válaszolnak egy különös hirdetésre, hogy Isten színe előtt játsszanak egy színdarabban. A pap egy kisbusszal egy csodaszép tengerpartra viszi és egy láda élelemmel magukra hagyja őket. A fiúk eleinte a Paradicsomban érzik magukat, meztelenre vetkőzve futkároznak, játszadoznak és fürdőznek, majd agresszívvé válnak, szétverik és felgyújtják a buszt. A gyerekek meztelensége az édenkerti állapotok felidézésére szolgált volna, a beállítások és a kameramunka azonban többekben gyanút ébresztett, hogy a homályos filozófiájú mű valójában egy nudista parádé serdülő fiúkkal. (A ruhátlan jelenetek a teljes játékidőnek csak egy kis részét teszik ki.) A meztelenség miatt a film Amerikában X kategóriát kapott. A cenzúrabizottság többször is megvitatta, végül ártalmatlan allegóriának minősítette. A rendező sérelmezte, hogy filmjét többször is átdolgozták, aminek következtében a szerinte világos alkotói koncepciója zavarossá vált. A The Genesis Childrent mindmáig a gyerekmeztelenség ábrázolásának vitatható és vitatott példájaként emlegetik.

Az áldozatok egyikét alakító Dorit Henke már elmúlt huszonegy éves a forgatás idején, és a Salò előtt több német szexfilmben is szerepelt

A filmtörténet egyik leghírhedtebb darabja, Pier Paolo Pasolini Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975) című drámája még közel fél évszázaddal az ősbemutatója után is felkavarja a kedélyeket. A szadizmusnak nevet adó De Sade márki befejezetlen regényének cselekményét a rendező a fasiszta Salòi Köztársaságba helyezte át. Az államhatalmat képviselő négy férfiú fegyveresek segítségével válogatott módon megkínozza, megerőszakolja, végül kivégzi fiatalkorú foglyait. Pasolini nem érte meg az ősbemutatót, brutális gyilkosság áldozatául esett, egyes teóriák szerint jelen filmjével összefüggésben. Alberto Grimaldi producert viszont perbe fogták azzal a váddal, hogy kiskorúak részvételével obszcén mozgóképet gyártott. Az eljárás célja az volt, hogy tisztázzák, pontosan milyen tortúrákat kellett kiállniuk az ifjú szereplőknek. Több közreműködő egybehangzóan állította, hogy a munka kifejezetten derűs légkörben zajlott, a fiatalok örökösen tréfálkoztak és ugratták egymást, és csupán két esetben fordult elő pszichésen kritikus helyzet. Többségükről egyébként utólag kiderült, hogy a forgatás idején már betöltötték a 18. életévüket. A meztelenség nem okozott problémát számukra, némelyiküknek már volt is ezzel kapcsolatos médiamúltja. Pasolinit mindnyájan tisztelték, mert figyelmes, megértő és segítőkész volt velük. Noha még mindnyájan élhetnének, néhányan már meghaltak, például Antonio Orlando († 28) egy közlekedési balesetben, Sergio Fascetti († 33) pedig kábítószer-túladagolásban.

A kiskorú gyermekét kiárusító anya (Susan Sarandon) a Csinos kislány (1978) című filmben

A francia új hullám egykori kiválósága, Louis Malle több filmje is alkalmasnak bizonyult a nyugalom megzavarására. Elég, ha az incesztus témáját feldolgozó Szívzörejre (1971) vagy a francia ellenállás mítoszát megtépázó Lacombe Lucienre (1974) gondolunk. De a legnagyobb botrányt kétségtelenül első amerikai filmje, a Csinos kislány (1978) okozta. A történet 1917-ben játszódik, és egy tizenkét éves amerikai lányról szól, akit az anyja (Susan Sarandon) prostitúcióra kényszerít. A lányka szerepét az újdonsült tinibálvány, Brooke Shields játszotta. A filmet általában jól fogadták a kritikusok, mégis közfelháborodást váltott ki a gyerekprostitúció témája és Shields meztelen jelenetei miatt. A protestálók kijelentették, hogy nincs az a magas művészet, amely elfogadhatóvá tenné gyerekek szexuális kizsákmányolását, és a stáb felnőtt tagjainak elképesztő felelőtlenségét emlegették, hogy nem akadt senki, aki tiltakozott volna emiatt. Nem segített az sem, hogy forgatás közben Malle aggályosan ügyelt arra, hogy betartson minden törvényes előírást, ami a gyerekszereplők foglalkoztatására vonatkozott. Cinikus vélemények szerint a Csinos kislány olyan, mintha az épp akkoriban pedofilbotrányba keveredett Roman Polański megrendezte volna a Lolitát. Brooke Shields évekig hangoztatta, hogy semmiféle trauma nem érte forgatás közben, partnerei kedvesek, figyelmesek és segítőkészek voltak. Ellenben egy róla szóló 2023-as dokumentumfilm kapcsán már azt állította, hogy Malle olykor ordibált vele, ha nem engedelmeskedett gépiesen, az opusz szexuális tárggyá degradálta őt, és a filmezés egyébként is inkább zsarnoki természetű anyja, Teri Shields óhaja volt, mint az övé.

Tizenéves szerelmesek egy trópusi szigeten (Brooke Shields és Christopher Atkins)

A Csinos kislányt nem mutatták be a magyar mozik (a hazai érdeklődők évekkel később a televízióban láthatták), A kék lagúna (1980) viszont meglepően hamar, már 1981-ben eljutott hozzánk. Henry De Vere Stacpoole klasszikus ifjúsági regényének harmadik, de nem utolsó filmváltozata egy csapásra sztárrá tette a két főszereplőt, Brooke Shieldset és Christopher Atkinst. A tinimagazinok tele voltak a posztereikkel: a kamasz fiúk Brooke-ról, a kamasz lányok Christopherről ábrándoztak, már csak azért is, mert ők – a médiagépezettel szembeszállva – hangsúlyozták, hogy csak barátok, és nem alkotnak szerelmespárt. A fentebb említett 2023-as dokumentumfilmben Brooke A kék lagúnát is pokoli élményként idézte fel, és sérelmezte, hogy lényegében ebben a filmben is el kellett játszania szüzessége elvesztését, pedig a valóságban (tizennégy éves volt a forgatáskor) ez az élmény még előtte állt. Kifogásolta a meztelen jeleneteket is. Erre vonatkozó panaszát némileg értetlenkedve hallgattam, ugyanis már a nyolcvanas évek elején nyílt titok volt, hogy Brooke – épp a Csinos kislány botránya miatt – már nem vállalta a meztelenséget, és dublőr helyettesítette a kényes jelenetekben. Amikor ez nem volt megoldható, a fiatal színésznő haját egy speciális anyaggal a kebleihez ragasztották, nehogy véletlenül nem kívánt villantásra kerüljön sor. Az akkor tizennyolc éves Christopher Atkinst egyáltalán nem zavarta a meztelenség (ámbár állítólag néha őt is dublőr helyettesítette), és annyira nem érzékelt semmilyen szexuális légkört a forgatáson, hogy állítása szerint csak évekkel később tudta meg, hogy rendezője – akivel egyébként baráti kapcsolatba került – homoszexuális érdeklődésű. 

Ádám és Éva mint gyermekek (Bocsor Péter és Mérő Júlia)

A gyerekmeztelenség olykor a magyar filmekben is megjelent, anélkül hogy különösebb közfelháborodást váltott volna ki. Az Egri csillagok (1968) elején meztelenül fürdőző gyerekek vagy a lelenc Árvácska (1976) ruhátlansága már csak a rangos irodalmi háttér miatt sem adott okot semmilyen erkölcsbotrányra. Ennek veszélye viszont fennállt Jeles András Angyali üdvözlet (1984) című filmje esetében, amely Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának gyerekszereplőkkel megvalósított adaptációja. Az opusz bemutatója kapcsán a Filmvilág több kritikus véleményének is helyt adott. Nagy Péter például így írt: „Gyalázat, hogy ez a film elkészült. Gyalázat, hogy ez a film moziba kerülhet. Aki megnézi, az is hosszú ideig meggyalázva érzi magát. Nem azért gyalázat, mert gyalázatosan rossz film. […] A rendezőnek határozottan költői víziói vannak, s az operatőr ezeket a víziókat nagy formai ügyességgel, szuggesztivitással valósítja meg. Ebből keveset von le az, hogy az édenkerti képek egy Hamilton nevű félpornó fotós képeitől közvetlenül ihletettek, a többiben meg újra meg újra Fellini Satyriconjának az emlékképei bukkannak elő.” A kritikusok többsége nem osztotta ezt a véleményt. Dicsérték az alkotó eredeti nézőpontját, felemlegették a nagy múltú gyerekszínjátszás hagyományait, Peter Brook A Legyek Ura című filmjét, és persze szóba került Jeles korábbi, szintén gyerekekkel készült alkotása, a Csokonai-féle Tempefői. A nehezen befogadható Angyali üdvözlet nem tartozik a rendszeresen elővett hazai filmklasszikusok közé, ellenben külföldön már-már kultuszfilmnek számít, DVD-n is kiadták.

A tizenegy éves Aclà élete maga a pokol (Francesco Cusimano)

Tudomásom szerint a gyermekmeztelenség ábrázolását illetően Aurelio Grimaldi debütáló mozifilmje, az Aclà – Alászállás a pokolba (1992) nem okozott semmilyen botrányt. Talán azért sem, mert viszonylag szűk körben forgalmazott művészfilmről van szó. Témája viszont megdöbbentő és felháborító, alighanem azért is, mert a valóságon alapul. A floristellai kénbányákban a XVIII. századtól a XX. század harmincas éveiig előszeretettel dolgoztattak gyerekeket, akik között hatévesek is voltak. Mindnyájuknak igen kemény fizikai munkát kellett végezniük a föld mélyében, ahol a hőség miatt felnőttek és gyerekek egyaránt gyakorlatilag meztelenül dolgoztak, és a kiskorúak nemcsak testi fenyítéseknek voltak kitéve, hanem szexuális zaklatásnak is. A tizenegy éves főhőst a családja adja el 500 líráért, és a számukra hatalmas összegnek számító pénzért Aclànak nyolc évet kell lehúznia a bányában. Ha szökni próbál, szülei kötelesek visszafizetni a pénzt. Mondani sem kellene tehát, hogy a fiú nem sok megértést és támogatást kap a családjától. Amikor szökni próbál és elkapják, kegyetlen büntetésben részesül, a szemrehányásokról nem is szólva, hogy tönkre akarja tenni a családját. A kisfiú a tengerhez szeretne eljutni, amely számára a szabadságot szimbolizálja…

A TILTOTT POSZTOK

A talált gyermek közel kétszáz éves rejtélye: Kaspar Hauser (18+)

Forró szex az út menti bódéban Ornella Mutival: Olcsó regény (18+)

Görög tragédia a magyar pusztán, avagy meztelen nők, lovak, gyertyák, Jancsó: Szerelmem, Elektra (18+)

A holland munkásmozgalom erotikus kezdetei Paul Verhoeven szemén át: Forró verejték (18+)

Belmondo és az „erkölcstelen” nőkre vadászó, üvegszemű kéjgyilkos: Félelem a város felett (18+)

Prehisztorikus izmok és lenge hölgyek a kannibálfilmes direktor fantasyjében: Barbár fivérek (18+)

Isaura a láncai után a ruháit is ledobálta: Luz del Fuego (18+)

Az ABBA és a pedofil riporter: ABBA – A film (18+)

A test féktelen gyönyörei és szenvedései egy felkavaró botrányfilmben: Sweet Movie (18+)

Jane Birkin, az anális szex és a Je t’aime: Szeretlek, én se téged (18+)

Megdöbbentő szadomazochista viszony a láger volt foglya és őre között: Az éjszakai portás (18+)

Fellini önvallomása és a lufimellű lenge nők: Nyolc és fél (18+)

Vér, mágia és szex, avagy Artúr király és a kerekasztal lovagjai: Excalibur (18+)

Andy Vajda mozgalmas szexuális élete: Érett nők dicsérete (18+)

Pajzán kalandok a középkori Angliában: Canterbury mesék (18+)

Amitől fennakadtak Sean Connery szemei: A velencei nő (18+)

Szamurájgyilkosságok és tomboló nemi ösztönök a középkori Japánban: Onibaba (18+)

A leghírhedtebb botrányfilm a szocialista Jugoszláviából: W. R. – Az organizmus misztériuma (18+)

Kémkedés és perverziók a hírhedt náci bordélyban: Salon Kitty (18+)

Meztelen női testekkel a férfiak ellen: A romlás démonai (18+)