A német filmesek a múlt század húszas éveiben kezdték meg a brit krimiíró, Edgar Wallace műveinek megfilmesítését. A projekt az ötvenes évek végétől indult be igazán a Rialto Film jóvoltából, amely 1959 és 1972 között nem kevesebb, mint harminckét Edgar Wallace-filmet produkált, melyek többsége kereskedelmileg sikeresnek bizonyult. Az 1971-ben bemutatott Holttest a Temzéből a sorozat harmincadik filmje. Eredetileg el sem készült volna, mert a széria iránti érdeklődés akkoriban jelentősen visszaesett, ám a producerek végül mégis zöld utat adtak neki. A Wallace-filmek közül elég kevés jutott el a magyar mozikba: A boszorkánymester (1964) csak 1973-ban, A fehér apácák titka (1966) viszont már 1970-ben, a Holttest a Temzéből pedig 1977-ben.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!        

A lengyel és a világirodalom egyik legjelentősebb történelmi regénye Bolesław Prus magyar nyelven is többször megjelent műve, A fáraó. A lengyel filmművészet egyik legjelentősebb alkotója, Jerzy Kawalerowicz (1922–2007) filmesítette meg, az előkészületek évekig tartottak. Bár a történet Egyiptomban játszódik, anyagi megfontolásokból csak néhány jelenetet tudtak ott felvenni: a munka java az üzbegisztáni Kizil-kum sivatagban és a Mazuri-tóvidéken zajlott. A szerepek kiosztását széles körű casting előzte meg. A címszerepet alakító főiskolás színész, Jerzy Zelnik a premier után éppúgy sztárrá vált, mint a Kámát alakító Barbara Brylska és a Sárát megformáló Krystyna Mikołajewska. A film Lengyelországban kiugró sikert ért el, több mint kilencmillióan látták. Kritikai fogadtatása általában pozitív volt, ami nem jelenti azt, hogy Kawalerowicz nem részesült bírálatokban is. A fáraót nagy tetszéssel fogadták külföldön is, 1967-ben Oscar-díjra jelölték. Mindmáig úgy emlegetik, mint az akkoriban divatos hollywoodi és olasz történelmi szuperprodukciók figyelemre méltó művészi alternatíváját. Az ismert amerikai rendező, Martin Scorsese az új évezredben a lengyel filmművészet legnagyobb csúcsteljesítményei közé sorolta Kawalerowicz opuszát. A film eredeti változata 180 perces. Annak idején ezt mutatták be a magyar mozik is, ám manapság a korabeli nyugat-európai ízlés szerint megrövidített 140 perces verzió a legkönnyebben elérhető. 

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női és férfi meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre! 

A testépítőből lett filmsztár, Arnold Schwarzenegger életművében a Vörös zsaru (1988) nem tartozik a legsikeresebb filmek közé, sőt egyesek szerint a legjobbak közé sem. Nekem mégis a négy kedvenc Schwarzenegger-filmem egyike (a másik három: a Terminátor első része, a Ragadozó és Az emlékmás). A Vörös zsaruval a forgatás idején sokat foglalkozott a magyar sajtó is, mivel egyes jeleneteket Budapesten vettek fel, és az egyenesen nemzetközi szenzációnak minősült, hogy egy nyugati filmstáb engedélyt kapott arra, hogy a moszkvai Vörös téren forgasson. Később azt lehetett hallani, hogy mégsem volt engedély, és az ominózus képsorokat illegálisan forgatták, ám erről maga Schwarzenegger is ellentmondóan nyilatkozott. A végefőcímen mindazonáltal az alkotók két szervezetnek is köszönetet mondanak a szovjetunióbeli forgatás megszervezéséért. A rendezői székbe Walter Hill ült, akinek híres akciófilmje, a 48 óra (1982) jelentette a Vörös zsaru egyik inspirációját. Schwarzenegger alkalmi partnerét James Belushi alakította, a szereplők között pedig Peter Boyle, Laurence Fishburne, Ed O’Ross és az akkoriban még alig ismert Gina Gershon mellett magyar és orosz színészek is felbukkantak. A film a reméltnél szerényebb sikert aratott, ezért lemondtak a tervezett folytatásról, amelyben Ridzik utazott volna Moszkvába egy bűnügy felderítésére, sőt nem realizálódott Walter Hill és Schwarzenegger börtönfilmes projektje sem. A Vörös zsaru ötlete alapján az Ocean Publishing 1989-ben piacra dobott egy videójátékot, amelyből azonban Ridzik figuráját teljesen kihagyták. A film magyarországi forgalmazásához készült reklámképek megtekinthetők nicroeg kolléga kitűnő blogjában, a Régi filmes vitrinfotókban.

FIGYELEM! Az alábbi filmismertető egyes illusztrációi férfi és női meztelenséget ábrázolnak, ezért csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüli olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!  

Ha egyetlen filmet kellene mondanom, amelyik tartósan megalapozta máig tartó filmőrületemet, akkor az egyértelműen a Mackenna aranya (1969) című amerikai western lenne, bár voltak ennél korábbi moziélményeim is. Még ma is emlékszem arra, milyen tátott szájjal néztem ezt a filmet már az első pillanattól kezdve. Azok a csodálatos tájfelvételek madártávlatból készítve, a José Feliciano által előadott betétdal, az Old Turkey Buzzard, a sebhelyes arcú indián lány, Hesh-Ke (Julie Newmar) egzotikus szépsége – ő volt az első meztelen nő, akit filmvásznon láttam –, a rezzenéstelen arcú apacs, a cool Hachita (Ted Cassidy) és persze a látványos jelenetek! Különösen izgalmasnak találtam, amikor a lóhátra kötözött Mackennát átviszik a roskatag függőhídon, de emlékezetes volt a vízesés felé sodródó tutaj epizódja vagy éppen az aranykanyont elpusztító földrengés is. Sokszor láttam ezt a filmet moziban, és mindig megnéztem, amikor a tévében adták (a tévéverzióból az első alkalommal még kihagyták Hesh-Ke meztelenkedését). Olyankor két óra erejéig újra az a nyolcéves kis hülye gyerek voltam, aki a Május 1. moziban ülve élte át első monumentális mozikalandját. Évekkel ezelőtt már írtam egy rövid szócikket a filmről a Wikipédiára, ám akkor még nem volt elegendő anyagom egy alapos ismertetőhöz. Aztán lassan gyűlni kezdtek az infók, és talán még most is gyűlnének, mígnem meghoztam ugyanazt a döntést, amit pár héttel ezelőtt egy másik nagy kedvencem, a Kínai negyed (1974) esetében: vagy örökre ábrándozni fogok csupán arról, hogy milyen részletes összefoglalót lehetne írni erről a filmről, vagy végre nekifekszem, és elkezdem az írást. Az utóbbi lehetőséget választottam, s íme, ez lett belőle!

FIGYELEM! A posztban női meztelenség is látható. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!  

Az Arabesque együttes 1977-ben alakult az NSZK-beli Frankfurtban. A dallamos diszkóslágereket éneklő női trió 1984-ig létezett. A legsikeresebb felállás: Michaela, Sandra és Jasmin. Az Arabesque főleg az ázsiai országokban, különösen Japánban és Dél-Koreában örvendett legalább akkora népszerűségnek, mint Európában az ABBA. Kilenc sorlemeze közül az NSZK-ban csak öt jelent meg, míg Japánban még az új évezredben is kelendőek az Arabesque-kiadványok. 2006 végén Michaela két új énekesnővel Arabesque néven adott koncertet Moszkvában. A sikernek köszönhetően a formáció állandósult, és Arabesque feat. Michaela Rose, illetve Arabesque Original Michaela Rose néven ad koncerteket. 2017-ben színre lépett egy másik utódegyüttes is, a Jasmin Vetter of Arabesque and the City Cats. Sandra sem tűnt el, ő viszont saját szólórepertoárjával ad műsort különféle retrorendezvényeken.

A linkelt dalcímekre kattintva az azokhoz tartozó videóklipek tekinthetők meg. Ezek egy idő után azonban különböző okokból sajnos eltűnhetnek a YouTube-ról.

1965-ben mutatták be a neves francia színész-rendező, Robert Hossein A düsseldorfi vámpír című alkotását, amely a kriminalisztika egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosa, a német Peter Kürten esetén alapul. Néhány évvel azelőtt jelentek meg a mozikban azok a sorozatgyilkosos filmek – például a Kamerales vagy a Psycho (mindkettő 1960-ból) –, amelyek a rémségek bemutatásán túl a bűnügyek pszichológiai hátterét is megpróbálták felvázolni, és ma már a filmtörténet megbecsült darabjai közé tartoznak. Nézzük, Hossein opusza méltó-e nagy hírű elődjeihez!

FIGYELEM! Az alábbi blogbejegyzés egy brutális gyilkosságsorozat történetét és az arról készült filmet mutatja be. Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak. Csak 18 éven felüliek és az ilyesmire nem érzékenyek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!

A hatvanas-hetvenes évek legnépszerűbb gyereksztárja a brit Mark Lester volt. 1964-ben kezdett filmezni. Négy évvel később vált világhírűvé az Oliver (1968) című musical címszerepében. A következő körülbelül egy évtizedben változatos műfajú filmekben játszott, melyek közül A szemtanú (1970) című izgalmas krimi és a gyerekek szerelméről szóló Melody (1971) annak idején a magyar mozikba is eljutott. Olasz filmjeiben az erotika, sőt a homoerotika motívuma is megjelent. Magyarországon forgatta a Koldus és királyfi (1977) című filmjét, melyben kettős szerepet alakított. Az opusz fogadtatása nem volt túl kedvező, és emiatt Lester karrierje lényegében véget ért. Nagykorúságát követően kézhez kapta a korábbi filmszereplései után járó gázsit, és egy időre átadta magát a léha élvezeteknek. A nyolcvanas években csontkováccsá képezte át magát. Kétszer nősült, első házasságából négy gyermeke született. Jó barátja volt Michael Jacksonnak, sőt a sztár halála után azt állította, hogy valójában ő Jackson lánya, Paris és nagyobbik fia, Prince édesapja, a család jogi képviselője azonban cáfolta a szavait. Lester kijelentette, hogy nem ragaszkodik a DNS-vizsgálathoz, mert nem akar semmilyen kellemetlenséget okozni a Jackson családnak.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női és férfi meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre! 

Hollywood egyik legnagyobb női sztárja, Joan Crawford (1905–1977) egyszer azt nyilatkozta, ha valaha filmet forgatnának róla, nagyon örülne, ha őt Faye Dunaway játszaná, akit figyelemre méltó tehetségnek tartott. Ez a film 1981-ben el is készült, ám Crawford legrosszabb rémálmában sem gondolta volna, hogy alapjául az a botránykönyv szolgál majd, amelyet egyik örökbe fogadott lánya, Christina írt róla Mommie Dearest címmel. Az 1978-ban megjelent kötet bestsellerré vált, a belőle forgatott film viszont – bár anyagilag nem bukott meg – totális szakmai kudarcnak bizonyult: kilenc kategóriában jelölték Arany Málna-díjra, és ötben győzött is. Magyarországon csak a tévében láthattuk, illetve DVD-n is megjelent Anyu a sztár címmel. Az opusz végzetes törést okozott Faye Dunaway karrierjében, és a korábban oly sikeres Oscar-díjas színésznő a nyolcvanas években bukást bukásra halmozott. Mindazonáltal az ősbemutató óta eltelt közel negyven év alatt az Anyu a sztárból kultuszfilm vált, és egyre általánosabb az a vélemény, hogy Dunaway egyik méltánytalanul alábecsült alakításáról van szó. A film a magyar szakirodalomban A legdrágább anya és Drága anyukám címmel is előfordul.

Billy Idol (Nagy-Britannia, Middlesex, Stanmore, 1955. november 30.) angol énekes eredeti neve: William Michael Albert Broad. A hetvenes évek második felében a Generation X punkegyüttes tagjaként vált ismertté a könnyűzene világában. Az 1980-as évektől szólistaként aratott világsikert olyan dalokkal, mint például a Dancing With Myself, a Mony Mony, a White Wedding, a Hot in the City, a Catch My Fall, az Eyes Without a Face, a To Be a Lover, a Cradle of Love vagy a Shock to the System. Sikereiben nagy szerepet játszottak a slágereihez készült videóklipek, melyeknek köszönhetően a Music Televison (MTV) egyik korai sztárja lett. Ellendrukkerei szerint túlságosan sok engedményt tett a kommersz popzenének. Rendszeresen turnézik a világ különböző pontjain, 2022. szeptember 25-én például a Budapest Parkban ad koncertet.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk férfi meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!

A linkelt dalcímekre kattintva az azokhoz tartozó videóklipek tekinthetők meg. Ezek egy idő után azonban különböző okokból sajnos eltűnhetnek a YouTube-ról.

Júliusban töltötte be 76. életévét az utóbbi évtizedek egyik legnépszerűbb amerikai színésze, Sylvester Stallone. 1969-ben kezdődött a filmkarrierje, de évekig semmi jele nem volt annak, hogy különösebben sokra vihetné ezen a pályán. Parányi szerepeket játszott, még egy szexfilmben is közreműködött, illetve színpadra lépett a biszexualitásról szóló provokatív darabban, a Score-ban is. Az áttörést a Rocky (1976) hozta meg számára, amely saját forgatókönyvéből készült. Komoly összeget ajánlottak neki a szkriptért, ha lemond a főszerepről, ám erre nem volt hajlandó. És igaza lett, mert a filmet tíz kategóriában jelölték Oscarra. A nagy siker ellenére sem vezetett egyenes út a csúcsra: voltak kitérők és bukások is. Slynak a nyolcvanas években sikerült tartósan megvetnie a lábát Hollywoodban, és annak ellenére is mindmáig a szupersztárok között emlegetik, hogy filmjei egy része elég rossz kritikákat kapott. Karrierjének egyik legérdekesebb és kissé alulértékelt darabja a Fantom az éjszakában (1981), amely az elsők között foglalkozott Hollywoodban a terrorizmus témájával. A forgatás sok nehézség közepette zajlott, és ne tagadjuk, hogy ezek egy része Stallone sztárallűrjeiből fakadt, ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy önmagát sem kímélve dolgozott a filmen. A mozikban bemutatott változat jelentősen eltér az eredeti verziótól, amely mindmáig nem került a közönség elé. A hányatott sorsú opusz keletkezéstörténetét azért is érdemes felidézni, mert filmgyártó cége élén Sly épp e film sorozatváltozatán dolgozik.  

FIGYELEM! Egyes illusztrációk férfi és női meztelenséget ábrázolnak. Csak az ilyesmire nem érzékeny 18 éven felüliek kattintsanak a „TOVÁBB” linkre! Ezúton is köszönöm Teakbois kolléga segítségét, aki a film készítésével kapcsolatos részhez adott igen hasznos háttéranyagokat.