A könnyűzene története tele van ún. egyslágeres (one-hit wonder) előadókkal, ám nehéz definiálni a fogalmat, hiszen mindenhol mást jelent. Elég csak arra gondolni, hogy az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban például egyslágeresnek számít a németek egykori nagy kedvence, Nena, noha hazájában – sőt Magyarországon is – nem csak a 99 Luftballons című dala futott be. Árnyaltabb megfogalmazás szerint a kategóriába tartozó előadók némelyikének volt ugyan több slágere is, viszont van egy olyan, amelynek kiugró sikere és tartós népszerűsége beárnyékolja az illető egész pályafutását. Szakemberek szigorú, de tulajdonképpen igazságos kritériumot állítottak fel a fogalom meghatározására. Ennek megfelelően egyslágeres mindenki, aki a nemzetközi popszakma meghatározó slágerlistáin (ezeken általában a brit Melody Maker és az amerikai Billboard rangsorait értik) csak egyszer tudott bejutni a Top 40-be. A mai poszt két szereplője, Carl Douglas és Johnny Wakelin is az egyslágeresek táborát gyarapítja, azok a bizonyos egy slágerek viszont mindkettőjük esetében immár fél évszázada tartoznak a legkedveltebb melódiák közé. Közös mindkét énekesben az is, hogy ugyanaz a cég, a Pye Records sztárolta őket.
CARL DOUGLAS, A KUNGFU JAMAICAI NÉPSZERŰSÍTŐJE
Carl Douglas 1942. május 10-én született Jamaica fővárosában, Kingstonban. Igazi neve: Carlton George Douglas. Tíz (!!!) idősebb testvére született. Gyermekkorát szülőhazájában és Kaliforniában töltötte. Fiatalemberként lehetősége nyílt arra, hogy Angliába utazzon megtanulni a hangmérnöki szakma minden fogását. Szabadidejében focizni szeretett a legjobban. A zenei stílusok közül a soul volt rá nagy hatással, különös tekintettel Otis Redding és Sam Cooke munkásságára. 1964-ben megalapította a Big Stampede nevű együttesét, amellyel néhány kislemezt is készített. Feledhetetlen élményt jelentett számára, hogy 1965-ben a londoni Bag of Nails klubban a Big Stampede Jimi Hendrixszel lépett fel. Két évvel később Spanyolországban a The Explosion nevű formációt hívta életre, amely négy évig létezett. Végül visszatért Angliába, ahol a Pye Records lemezcég háttérénekese lett. 1971-ben csatlakozott a Gonzales együtteshez. A bandában Richard Bailey dobolt, Randy Hope Taylor játszott basszusgitáron, Bud Beadle pedig szaxofonon, illetve fuvolán. Douglas 1972-ben az indiai származású producerrel, Bidduval közösen készítette el a Richard Roundtree főszereplésével forgatott Embassy című film betétdalát, melynek címe: Somebody Stop This Madness. (Biddu később Tina Charles slágereinek szerzőjeként is nagy sikereket aratott, továbbá Biddu Orchestra nevű zenekarának is volt néhány népszerű felvétele.)
Két évvel később Biddunak sürgősen szüksége volt egy énekesre, hogy lemezre vegye Larry Weiss I Want to Give You My Everything című szerzeményét. A kislemez B oldalára gyorsan írni kellett egy másik dalt. Biddu melódiát komponált Douglas szövegére, amelyet az akkoriban divatos kungfu-filmek (például Bruce Lee A Sárkány közbelép című sikeres mozifilmje és David Carradine Kung Fu című népszerű tévésorozata) ihlettek. Állítólag alig tíz perc alatt vették fel a Kung Fu Fighting című dalt. A Pye Records azonban azt akarta, hogy a felvétel A oldalas kislemezként jelenjen meg. A cégnek lett igaza: a dal óriási sláger lett, előbb Angliában, utána az Egyesült Államokban is a slágerlista élére került. Más országokban is a népszerűségi listák csúcsait ostromolta, összesen több mint kilencmilliót adtak el belőle. Nagyobb kungfu-őrületet indított el, mint Bruce Lee egész munkássága. A kedvező fogadtatáson felbuzdulva a Pye Records szélsebesen felvett egy teljes albumra való anyagot az énekessel, ám sem a Kung Fu Fighter LP dalai, sem a későbbi Douglas-lemezek nem arattak már akkora sikert, mint a Kung Fu Fighting. A kisebb slágerek közül a hasonló hangzású Dance the Kung Fu, a Love, Peace and Happiness és a Run Back érdemel említést. Az 1980-as években az énekes szinte teljesen eltűnt a közönség szeme elől. 2014-ben Crazy Feeling címmel egy tizenkét korai dalát tartalmazó CD-je jelent meg az Acid Jazz kiadó jóvoltából. Néhány éve a németországi Hamburgban telepedett le, ahol egy játék- és dokumentumfilmekkel, valamint hirdetésekkel foglalkozó céget vezet. 1998-ban a brit Bus Stop nagy sikerrel dolgozta fel a Kung Fu Fightingot, és Douglas énekét is felhasználták hozzá. 2022-ben Douglas 80. születésnapjának tiszteletére egy speciális kiadvány került forgalomba, melyen a Kung Fu Fighting hatféle változata hallható.
VÁLOGATOTT DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1966: Crazy Feeling
* 1967: Let the Birds Sing / Something for Nothing
* 1967: Nobody Cries / Serving a Sentence of Life
* 1968: Sell My Soul to the Devil / Good Hard Worker
* 1969: Eeny Meeny / Can I Change My Mind
* 1971: Marble and Iron / Lean on Me
* 1971: Do You Need My Love / Lean on Me
* 1972: Ain't No Use / Somebody Stop This Madness
* 1973: Crazy Feeling / Keep It to Myself
* 1974: Kung Fu Fighting / Gamblin’ Man
* 1974: Blue Eyed Soul (Part 1) / Blue Eyed Soul (Part 2)
* 1974: Dance the Kung Fu / Changing Times
* 1974: Love, Peace and Happiness / What’s Good for the Goose
* 1975: I Want to Give You Everything / Witchfinder General
* 1975: Girl, You’re So Fine / Too Hot to Handle
* 1975: Shanghai'd / Girl, You’re So Fine
* 1975: Don’t You Mess with a Cupid / Good Hard Worker
* 1975: Blue Eyed Soul / Dance the Kung Fu
* 1977: Run Back / Runaway Bus
* 1979: Choose Between Two Lovers / Shame
* 1981: Kung Fu Fighting / Run Back
* 1983: Stir a Little Sweetness / Hi Di Hi Lo
* 1986: Kung Fu Fighting (Grasshopper Mix) / Kung Fu Fighting (Instrumental Mix)
* 1986: Kung Fu Fighting (Grasshopper Mix) / Kung Fu Fighting (Original Version) / In Zaire (Johnny Wakelin felvétele)
* 1989: Kung Fu Fighting (12" Remixed 1989 Version) / Kung Fu Fighting (7" Remixed 1989 Version) / Kung Fu Fighting (Original Version) / Dance the Kung Fu
* 1998: Kung Fu Fighting (Radio Edit) / Throw Those Hands Up (Bus Stop featuring Carl Douglas)
* 1998: Kung Fu Fighting (Radio Edit) / Kung Fu Fighting (Extended Version) / Throw Those Hands Up / Chinese Sunset (Bus Stop featuring Carl Douglas)
* 2004: Kung Fu Fighting (Remixes 1)
* 2004: Kung Fu Fighting (Remixes 2)
* 2004: Kung Fu Fighting (Remixes 3)
* 2004: Kung Fu Fighting (Dub Drenched Soundscapes)
* 2007: Charmer
* 2022: Kung Fu Fighting: 80th Birthday Celebration
Albumok
* 1974: Kung Fu Fighter
* 1976: Kung Fu Fighting and Other Great Love Songs (megegyezik a Kung Fu Fighter anyagával)
* 1977: Love, Peace and Happiness
* 1978: Keep Pleasing Me
* 2014: Crazy Feeling
Válogatások
* 1994: Kung Fu Fighting
* 1999: The Soul of the Kung Fu Fighter
* 2001: Kung Fu Fighting
JOHNNY WAKELIN, MUHAMMAD ALI ÉS AFRIKA NÉPSZERŰSÍTŐJE
Johnny Wakelin az Egyesült Királyságban született, a Sussex megyei Brightonban, 1939-ben. Szülei Ray és Edna Wakelin. Két öccse – Bob és Barry –, valamint egy nővére született, Marion. Tizenöt éves korában fejezte be iskolai tanulmányait. Szívesen sportolt, különösen az atlétika és a futball érdekelte. Tizenhat éves korában súlyos motorbalesetet szenvedett, lábsérülései miatt tartós kórházi kezelésre szorult. A kórházban kezdett el dalszerzéssel és énekléssel foglalkozni. Mivel több mint három évig kezelték, számos alkalma nyílt arra, hogy a különböző kórházi ünnepségeken énekesi produkciójával szórakoztassa a betegtársait. Nyilvános előadói pályafutását különféle Sussex megyei klubokban kezdte. Eleinte nem ért el számottevő sikereket. Valami azért mégis lehetett benne, mert felfigyelt rá a Pye Records egyik producere, Robin Blanchflower. A Pye Records szállította az 1974-es esztendő egyik legemlékezetesebb világslágerét, Carl Douglas Kung Fu Fighting című kislemezét. Blanchflower és Wakelin együttműködése szintén világslágert eredményezett, a Black Superman (Muhammad Ali) című felvételt. Az ihletet Muhammad Ali és George Foreman 1974. október 30-án a zaire-i (ma: Kongói Demokratikus Köztársaság) fővárosban, Kinshasában megrendezett ökölvívó-mérkőzése jelentette, amely egyike a boksztörténelem leghíresebb meccseinek. A küzdelem a nyolcadik menetben Ali győzelmével ért véget, amivel világbajnoki övét is visszaszerezte. A két világklasszis összecsapását röviden csak úgy szokták emlegetni, hogy: The Rumble in the Jungle (Bunyó a dzsungelben). Az 1975 januárjában megjelent Black Superman jelentős nemzetközi sikert aratott: az angol toplistán a hetedik helyig jutott, az amerikai slágerlistán a tizennyolcadik lett, Ausztráliában viszont listavezető vált belőle. Nem aratott sikert azonban sem az Elvis Presley-ről írt Tennessee Hero (a Király akkor még élt), sem a Cream Puff. Wakelin korai lemezei Johnny Wakelin & The Kinshasa Band néven jelentek meg. A kísérőegyüttes tagsága időről időre változott, a korai felállásban részt vett George Austin, Lenrick Coley és Vernon Clarke.
1976-ban Wakelin és producerei – Steve Elson és Keith Rossiter – gondoltak egy merészet, és úgy döntöttek, még egy dalt készítenek Muhammad Ali kinshasai mérkőzéséről. Az ötlet bevált, az újabb felvétel, az In Zaire az elődjénél is nagyobb sikert aratott: az NSZK-ban, Ausztriában és Svájcban például a slágerlista második helyéig jutott, az angol toplistán pedig negyedik helyezést ért el. A szerzemény azóta bevonult a popzene örökzöldjei közé, amit a feldolgozások is bizonyítanak: 1983-ban az Ubangi, 1985-ben a Round One, 1991-ben a Radiorama tűzte műsorára az In Zaire-t. Mondani sem kell, hogy később az eredeti előadó is felújította nagy slágerét, nem is eredménytelenül, ám az 1976-os sikert ő sem tudta megismételni. Az In Zaire-t követő dalai közül az African Man ért még el említésre méltó sikert, mivel az NSZK-ban és Ausztriában egyaránt bejutott a Top 10-be, ám az évek múlásával a közönség elfeledte. Ugyanez lett a sorsa a Dr. Frankenstein's Disco Partynak, amely a maga idejében is inkább csak a diszkókban bizonyult népszerűnek. Wakelin nyilván nem esett kétségbe attól, hogy bő három évtizede egyetlen nagy slágerrel sem tudott előállni, hiszen több-kevesebb rendszerességgel még az új évezredben is jelennek meg albumai. 2009. június 11-én került a könyvesboltokba önéletrajzi kötete, a Long Time Running. Wakelin elvált ember, három gyermek apja, és immár boldog nagyapa is.
VÁLOGATOTT DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1975: Black Superman (Muhammad Ali) / Bang the Drum
* 1975: Tennessee Hero (Elvis) / Say Hello to Mr. Blues (promóciós lemez)
* 1975: Cream Puff / Gotta Keep On Going
* 1975: Reggae - Soul - and Rock 'n' Roll / Sleep On Baby
* 1976: In Zaire / Black Superman (Muhammad Ali) / Reggae, Soul and Rock 'n' Roll / Tennessee Hero (Elvis)
* 1976: Reggae, Soul and Rock 'n' Roll / Sleep on Baby
* 1976: Africa Man / You Turn Me On
* 1976: In Zaire / You Got the Bug
* 1976: In Zaire / Afrika Man
* 1977: Dr. Frankenstein's Disco Party / 28 Days in Deutschland
* 1978: Lay Down and Rock Me / I Must be Loved
* 1980: In Zaire / Black Superman (Muhammad Ali)
* 1983: Where Seagulls Fly / Does Ya Good
* 1986: Bruno (Total Knockout Mix) / Sons of Hercules
Albumok, válogatások
* 1976: Reggae, Soul & Rock'n'Roll
* 1976: In Zaire
* 1977: African Man
* 1978: Double Trouble
* 1978: Golden Hour of Johnny Wakelin
* 1984: Gems from the Pen
* 1996: Rock 'n' Country Blues
* 1997: From Ali to the Naz
* 2005: Sway with Me
* 2005: In Africa
* 2005: Champ!
* 2006: Right Before My Eyes
* 2006: No Deeper Love Than This
* 2007: No Smoking
[A fenti poszt megírásához felhasználtam azokat a saját szövegeimet, melyeket az elmúlt években különböző weboldalakra – Wikipédia, Régi idők popzenéje – írtam az előadókról.]
MINDHALÁLIG ZENE
Tatjana: Aktmodell, popsztár, színésznő (18+)
Danuta: Lengyel kebelcsoda a filmvásznon és a popvilágban (18+)
Boney M.: Az eurodisco klasszikusa
Billy Idol: A szex, a drogok és a zene bűvöletében (18+)
Arabesque: Az eurodisco szexi istennői
Dschinghis Khan: Magyarok a világhírnév kapujában
Plastic Bertrand: A kocogó tátikasztár
Donna Summer: Orgazmus diszkóritmusban
Baccara: Yes, Sir, hordunk bugyit (18+)
Gloria Piedimonte: Erotika, diszkó, pornográfia (18+)
Gazebo: A popsztár, aki negyven éve szereti Chopint
Goombay Dance Band: Jamaica, Eldorado, Marrakesh és az eurodisco
Laid Back: Haverok, buli, Sunshine Reggae
Bibi Andersen: Amikor én még kissrác voltam… (18+)
Dee D. Jackson: Az űrdiszkók királynője
Babe: A részeg tengerész indián szokásai
Amii Stewart: A diszkópódiumoktól a Vatikánig
Paper Lace és Cherry Laine: Chicagói éjszakák
Samantha Fox: Brit kebelcsoda és popsztár (18+)
Szécsi Pál: Salgovácné túrós buktát sütöget
Telex: Az elektronikus zene zászlóvívői
Phoebe Cates: Szépség a Sivatagi paradicsomból (18+)
